Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-19 / 272. szám
1986. november 19. Kelet-Magyarország 3 Elvszerű káderpolitikát Vezető poszton T. SZEMÉLYÉBEN FELKÉSZÜLT, a kockázatokat reálisan vállaló, az együttműködésben a kompromisz- szumokna is képes és politikailag tisztánlátó ember került a nagyvállalat főmérnöki posztjára. Jó szemmel választotta meg a nyugdíjba vonuló főmérnök utódját az igazgató. T-t már korábban kiszemelte, a gyár teljes keresztmetszetét, partneri viszonyait, piacait, lehetőségeit is megismertette vele. Egyszóval: gondos kádereshez illően felkészítette jövőbeli felelősségteljesebb feladatának ellátására. A példa követendő. T.-vel jól járt az élelmiszeripari nagyvállalat. Azóta könnyebb a teher az igazgató vállán. Kinek vagy kiknek köszönheti szerencséjét, „felfedezését” T.? Bizonyára köze van hozzá az igazgatónak, de az üzemi párt- és társadalmi szervezeteknek is. Hosszú ideje kísérték figyelemmel a törekvő, de nem törtető (!) fiatal mérnököt. Egy másik példa: L., a mérnök immár a harmadik diploma megszerzésén emészti magát, s úgy tűnik mégsem kerülheti el a bukást. „Elvetélt” vezetőnek tartják. Mert csak „tartják”! Sajnálják tőle a szép fizetését. Elsősorban talán azért, mert eddig még nem bizonyított. Nehéz lenne kibogozni miért? Esze van a szakmához, felkészült is, bizonyos hézagok azonban vannak az emberekkel, beosztottjaival való kapcsolatában, de ezen lehetne javítani. Bizonyára egy lényeges dolog miatt nem szeretik: diplomára halmoz, de nincs ideje kamatoztatni, a felgyűlt, „összehordott’ tudást. Holt tudása közhaszon nélküli. Enélkül pedig hiába minden szépen fogalmazott káderpolitikái elv és határozat. KÉT, HOMLOKEGYENES ELLENTÉTES PÉLDÁT említettem káderpolitikai elveink helyes, illetve helytelen gyakorlatára. Napjainkban a korábbiaknál is kritikusabban kerül a reflektor fényébe a káderpolitika és a róla fogalmazott s megújulást szolgáló, a korszerű követelményekhez igazodó új határozat. Vajon miért volt szükség rá? A pedagógus, a mérnök, a közgazdász, a jogász, az aranykezű szakmunkás, az újító, a feltaláló szürkeállományát „értékesíteni” szükséges is, követelmény is. Előrejutásunk legalapvetőbb feltétele. Unosuntalan hangoztatjuk: változások történitek gazdaságirányítási rendszerünkben, a vállalatok belső mechanizmusában, a szocialista demokrácia feltételeinek küzdőterei kitágultak választási rendszerünk megújul stb. Valamennyi igényli, hogy a párt káderpolitikája e változásokat ne csupán kövesse, de előzze is meg! Ugyanis az iméntiek csak elvi és jól működő káderpolitika révén érvényesülhetnek hatékonyan. Indokolta a káderpolitikáról szóló határozat megújítását az is, hogy elveinktől idegen, előrehaladásunkat megkérdőjelező nézetek kaptak szárnyra. Olyan nézetek is elterjedtek, hogy ne a párt mérlegelje a káderek kiválasztásában érvényesítendő hármas követelményt. JÖZANSÄG, TISZTA KÉZ, TISZTA FEJ. Olyan jellemvonások, amelyektől soha nem szabad eltekinteni. Ahol ezeket az összefonódás váltja fel, nemcsak az elvek károsulnak, a kollektíva is. Olykor bizonyos elvtelen kapcsolatok miatt előfordul, hogy olyan — másutt megbukott! — vezető kerül egy vállalat élére, akinek bizalmat szavaztak „fent”, s így fogadják a vállalatnál is. Ha alaposan ismerik Z.-t. aki már korábban megfürösztöt- te az egyik élelmiszeripari vállalatot, nem nevezik ki egy hasonló még nagyobb élére az ország másik részében. Ki a felelős e balfogásokért? Nem a határozat. Azok, akik azt kényük-ked- vük szerint alkalmazzák, kiforgatják. Pártunk káderpolitikájáról szóló határozat nyomatékosan figyelmeztet: nincs szükség olyan vezetőre, aki „sze- mecskél” a párt politikájában. Ami tetszik elfogadja, ami nem, azt nemhogy nem hajtja végre, de még ellenzi és akadályozza is. ELŐREHALADÁSUNK A GAZDASÁGBAN, a társadalmi és kulturális élet minden területén attól is függ, milyen vezetők irányítanak. Ezért fontos, hogy ne csak figyelem kísérje káderpolitikái elveink megvalósítását a pártszervezetek részéről, hanem ennek következetes és elvszerű érvényesítői is legyenek. Farkas Kálmán Vladimir Roglena A kis virág r láltam valami egészen szokatlan virágot és elvittem hajdani biológiatanáromhoz, mondaná meg, mi is az. A professzor feltette szemüvegét, majd elkezdett le- s felrohangálni a szobában. — Űristen! — kiáltotta izgatottan — hisz maga talált egy ... — és valami furcsa nevet mondott, — ez semmi más nem lehet, semmi kétség, hogy az! Utoljára a múlt század végén írta le Csmarlik professzor, aztán a növény nyomtalanul eltűnt. Nézze meg a levél szerkezetét! Legott meg kell írnunk a botanikai folyóiratnak. Ez igazi szenzáció lesz, Meliharek! Kikérdezett, hol találtam a virágot, voltak-e még ott ugyanilyenek, mohón szagolgatta és vitte egyik helyről a másikra, majd merőn rám nézett és így szólt: — Látja, Meliharek! Magának hármasa volt növénytanból. El tudja képzelni, mit talál, ha ötöse van?! Antal Miklós fordítása Orvos a gyárban... Kinek jó az üzemi rendelés? Rádi6jegy«»t Szabolcs-Szatmár megyében 117 üzemben, 94 rendelőben működik üzemorvosi szolgálat. Üzemi rendelést a vállalatok kezdeményezésére szerveznek. A gyárak vásárolják meg a berendezéseket, teremtik meg a lehetőséget is — sok esetben a körzeti rendelőket jóval meghaladó színvonalon. Mind gyakoribb az is, hogy különböző szakrendeléseket indítanak a vállalatok: Üzemi fogászat, nőgyógyászat egyre több helyen található. Termelés vagy gyógyítás? — Hogyan kaphatnak orvost a vállalatok? — kérdezem dr. Virágh Anikó megyei szakfelügyelő főorvost. — Nem könnyen és azonnal, de ma már a megyében 24 főállású, 98 mellékállású üzemorvos dolgozik. Ez nem a legjobb arány, de főállásban igen nehéz erre a munkára szakembert találni. Szakdolgozók terén valamivel jobb a helyzet, 112 üzemi ápolónő dolgozik, közülük 62 speciális szakképesítéssel rendelkezik. — Ha rendelő és szakember is van elegendő, a helyzet akár ideálisnak is mondható... — Erről azért nincs szó — mondja a főorvosasszony. A meglévő feltételek mellett is vannak gondjaink. Az üzem- egészségügy működését ugyanis egy sor olyan rendelet szabályozza, amelyeknek eleget tenni nem is egyszerű. Az időszakos és előzetes orvosi vizsgálatok rendjét szigorú előírások rögzítik, melyeknek megtartása a munkáltatónak is kötelessége. Mégis gyakran előfordul, hogy a szükséges vizsgálatokon nem jelenik meg a dolgozó. Új feladatok a régiek mellé A nyíregyházi konzervgyár üzemorvosa 1975 óta dr. Hajdú Irén, aki a megyében az elsők között szerzett üzemorvosi szakvizsgát. Tőle kérdezem : — Mi változott az eltelt tíz év alatt? — Elsősorban az, hogy a napi munka mellé mostanra egy sor egyéb tennivaló is került. Jó néhány folyamatos, előre megtervezett feladatunk van. A rendszeres munkaalkalmassági vizsgálatok mellett külön figyelünk a fiatalokra, ipari tanulókra. Élelmiszeripari gyárról lévén szó, speciális higiénés feladatokat is kell végeznünk. A gondozás mostanra az üzemegészségügyben is követelmény. Kiemelten kezeljük a veszélyes munkakörökben dolgozókat, figyelmet fordítunk a megelőzésre. Munkánk jelentős részét teszi ki az a szoros együttműködés, amelyet a vezetőkkel a megváltozott munkaképességű dolgozókért teszünk. Az üzemorvos sokat tehet a betegségek megelőzésében is. Persze csak akkor, ha figyelembe veszik javaslatait, véleményét. E területről adódnak javarészt a gondok Üzemorvosi rendelőben is, amelyekről a doktornő beszél: — Ha nem gyógyítómunkáról van szó, bizony előfordul, hogy nem mindig tekintenek egyenrangú partnernek. Bizonyára* azért, mert néhány műszaki dolgot az üzemorvos nem a termelés, hanem sokkal inkább a betegségmegelőzés szempontjai szerint néz.- Szóvá teheti a gyengébb világítást, a balesetet rejtő megoldásokat, s kifogást emelhet más egészségkárosító megoldás ellen is. — A konzervgyár üzemorvosának 1981 óta önálló táp- pénzrevételi joga van. Azóta egyharmadával megnőtt a rendelő forgalma. Mi változott ezenkívül? — A rendelkezés hasznát a betegek érzik — mondja. — A magyarázat igen egyszerű. Az üzemben dolgozók munkakörülményeit az üzemorvos nap mint nap tapasztalja. Ismeri az embereket, időben segíthet a rászorulóknak. Nem kisebb előny mz sem, hogy akár meg is előzheti a táppénzrevételt azzal, hogy még kellő időben más, könnyebb munkakört javasol a rászorulóknak. Igaz, a helybeni táppénzre- vételi lehetőség előnyeit csak a nyíregyháziak élvezhetik. E gondolat csendül ki Seregi Zoltánné szavaiból is, aki férjével együtt Nyírtelekről jár be naponta a konzervgyárba. — Nagyon jó az üzemi rendelő — mondja. — Ha otthon kellene orvoshoz mennem, az legalább egy nap kiesést jelentene. Rendszeresen kell gyógyszert kiíratnom, itt ez jóval hamarabb megy. Az üzemorvos ismer bennünket, neki már nem kell annyit magyarázkodni. Kinek a haszna? Az üzemi rendelők szerepe alaposan megváltozott az utóbbi években. Elterjedésüknek dolgozó és munkáltató egyaránt hasznát veszi. A helyben található segítség mindig könnyen, gyorsan igénybevehető. Nem jár rosz- szul az orvos sem. Persze nem anyagilag. Az üzemorvos az üzemben dolgozók egészségének felelőse. Nagy segítség tehát számára, hogy pácienseit munkakörével, közvetlen környezetével együtt ismeri. A gyárak, az üzemek pedig számtalan kiesett munkaórát, táppénzes napot spórolhatnak meg azzal, hogy a dolgozóiknak nem csak munkát adnak, hanem magas szintű egészségügyi ellátást is. K. É. Változatok a bizalomról N ehéz lenne az életnek aikár egyetlen olyan pontját felmutatni, ahol ne lenne szerepe a bizalomnak. Ennek a különböző tájait — elsősorban a társadalmi, közéleti vonatkozásait — igyekezett nagyító alá venni a hétfői „Rádiónapló” Tárnái Gizella és Vicsek Ferenc műsora, melyben vendégként közreműködött Fodor Gábor és Kolosi Tamás szociológus valamint Schmidt Péter jogász. Milyen forrásai vannak a bizalomnak, mi szüli a bizalmatlanságot, milyen tényezők segíthetnek az akadályok elhárításában? Szóba kerültek a vásárlás, a minőség, a hiánycikkek napi gondjai, a hatósági, hivatali munka, ügyintézés árnyoldalai, a jógii szabályozás, olykor túlszabályozás, máskor nagyvonalú szabályozás buktatói, legvégül pedig az újságok, folyóiratok, a rádió, tévé iránti olvasói, hallgatói bizalom és bizalmatlanság. Külön érdeme a műsornak, hogy önmaguk — önmagunk — egyfajta megméretésére is vállalkoztak. Megkérdezték az utca emberét, mi a véleménye az újságokban megjelenő, rádióban, tévében elhangzó információkról, azok őszinteségéről, tárgyilagosságáról és így tovább. Bizony, a megszólaló „közvélemény” a pozitív tapasztalatok mellett a serpenyő másik oldaláról is beszélt, amiből olykor hiányoznak a mélyebb, az emberek felnőttségére alapozó írások, riportok. A Rádiónapló beszélgető partnerei — és a telefonon véleményt mondó hallgatók egyaránt megjegyezték: olykor a demokratizmus valós gyakorlása mintha megijesztene bennünket, ha nem a várt eredményt kapjuk. Ilyenkor elhangzik a kétkedés, vajon elég érett-e a társadalom arra, hogy mindennapos gyakorlattá, szükségletté váljék mindenki számára a közös ügyekbe való beleszólás, a politika tényleges alakításának igénye. A politika iránti bizalom — amely az azonosulásnak is egyik feltétele — a gyakorlatban, gyakorlással teremthető meg, s ezért minden nap tenni kell. (p. <?.) SZOVJET MEGRENDELÉSRE varrnak 25 ezer kiskamasz-öltönyt a Kisvárdai Szövetkezetben, (császár) Ruházati Tanítottak hőközpontban, üzlethelyiségben Tízéves „az uszodás iskola11 Egy évtized sok-e vagy kevés? Nehéz eldönteni. Eny- nyit még könnyen visszapörget az emlékezet, amely azonban hajlamos a kevésbé fontos dolgokat kihullatni az idő rostáján. Éppen ezt szeretnék elkerülni a nyíregyházi 9-es iskolában, amikor a most tizedik születésnapját ünneplő intézmény felidézi az eltelt évek jeles eseményeit. November 20-án 18 órai kezdettel a Váci Mihály megyei művelődési központ hangversenytermében találkoznak az iskola pedagógusai, mai és volt diákjai, szülők, pártolótagok és vendégek, hogy megemlékezzenek a megye első és mindmáig egyetlen uszodás iskolájának fontosabb dolgairól. Az emlékezést segíti az a 14 tabló, amelyen fotók tanúskodnak az iskola életének nagy pillanatairól. Videofilmét .készítettek, amelyet szintén az ünnepségen vetítenek le. Szondy György igazgatót arra kértük, mutassa be az iskola életét. — Nehéz kiragadni egykét tevékenységi formát, hiszen éveken át a megye legnagyobb1 iskolája voltunk. Ma is az 1200 tanuló az egyik legnagyobb tanulócsoport. Ebből is fakadtak gondjaink, mert a 80-as évek elején tanítottunk hőközpontban, üzlethelyiségben, a Bánki Do- nát szakközépiskolában, szükségtantermekben. Ma már csak a Csaló közi iskolarészt üzemeltetjük a központi mellett. Nem túlzás, hogy országosan, de még nemzetközi fórumon is sikerrel szerepeltek a 9-es iskola növendékei. Tóth Tamás a kémiaolimpián Prágában negyedik lett. A testnevelés tagozat révén sok kiváló sportolót adtak a korosztályos válogatottaknak. A felsorolás korántsem teljes, Csabai Judit és Kovács Rita úszásban, Tóth Tamás és Belányi Zoltán kézilabdában, Bagoly Csilla atlétikában húzhatta fel a címeres mezt. Az úszás oktatása minőségi előrelépést hozott a diákok testnevelésében. Nemcsak az iskola tanulói, hanem más intézmények pajtásai is nagy számban jelentkeznek a tanfolyamokra. Évente közel ezer gyermeket tanítanak meg úszni. Több csoportot szerveztek a felnőttek úszásoktatására. Hagyományt teremtettek a József Attila versmondó versennyel, amelyet már 9 éve rendeznek meg. Állandó házigazdái az egyéni pályázatok megyei döntőjének. Három éve működik a klubnapközi, amelynek az a lényege, hogy a szabadidejét a Jár gyermek érdeklődésének megfelelően, tanárt irányítással töltheti a napköziben. A test nevelés tagozat mellett rend szeressé tették a második idegen nyelv oktatását. Naponta van órájuk harmadiktól hatodikig németből azoknak, akik ezt vállalták. Kihelyezett TIT-csoportban angolul és németül tanulhatnak. Kiemelt szerepet szánnak az „üres” nyári hónapoknak: nyolc éve működik az Özd melletti Farkasiyu- kon az iskola sátortábora. Többször szerveztek megyejáró kerékpártúrát. A november 20-i ünnepi megemlékezésre eljönnek az iskola hírnevét öregbítő volt diákok, akik ma már orvosi. jogi, mérnöki, pedagógiai egyetemeken. főiskolákon gyarapítják tudásukat. Fellépnek az énekkar, a kamarakórus, a gyermek játékcsoport tagjai, a versmondók, a zeneiskola növendékei. A két éve végzett dzsesszbalett-cso- port a Macskák című nagy sikerű musicalből mutat be részleteket. — Ez első tíz évet még mi jegyeztük intenzíven az iskola életében. Jó lenne, ha a következő évtizedekben hagyományt teremtenénk az oktató-nevelő munka színvonalának javításában — fejezte be Szondy György iga gató. (t. k.)
