Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-18 / 271. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. november 18. > Á szovjet Legfelsőbb Tanács ülése Terv a gyorsítás jegyében Moszkvában, a Kreml nagy palotájának üléstermében a két ház ülésével megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. Az elfogadott napirend szerint a küldöttek megvitatják a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztésének 1987. évi tervét és az idei terv végrehajtásának menetét. Az első napirendi pont keretében Nyikolaj Talizin, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke tartott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy a jövő évi terv teljesen megfelel az SZKP XXVII. kongresszusán kidolgozott, a szovjet társadalom társadalmi és gazdasági fejlesztésének meggyorsítását célzó irányvonalnak 1987-ben széles körben alkalmazzák az új gazdálkodási módszereket, tökéletesedik a gazdasági mechanizmus. A tervelőirányzat szerint a nemzeti jövedelem jövőre 4,1 százalékkal nő. Az ez évi tervben 3,9 százalékos növekedés szerepel. Az ipari termelés 4,4 százalékkal lesz magasabb. Az idei tervfeladat 4,3 százalék volt. A munka termelékenységének 4 százalékos javítását irányozza elő a terv. Intézkedéseket határoztak el a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása érdekében. A számítástechnikai eszközök gyártása például 19,5 százalékkal fog nőni, szemben az ötéves terv 16 százalékos előirányzatával. Nőni fog az energiahordozók termelése. Kőolajból a terv 617 millió tonna felszínre hozatalát irányozza elő. Ez évre 616,7 millió tonna volt a tervezett mennyiség. A mezőgazdasági termelés tervezett növekedése 7,6 százalék. Előtérbe kerül a közfogyasztási cikkek gyártásának fejlesztése, a szolgáltatások körének bővítése, a lakosság élelmiszer-ellátásának javítása. A korábbi terveket meghaladó mennyiségben építenek lakásokat: az 1981—85-ös évek átlagához viszonyítva 250 ezer lakással épül több. A Szovjetunió 1987. évi állami költségvetési tervezetét Borisz Gosztyev pénzügyminiszter terjesztette a küldöttek elé. Mint mondta, a tervezett bevételek 435,5 milliárd rubelre, a kiadások 435,3 milliárd rubelre rúgnak. A miniszter hangsúlyozta, hogy a költségvetést leginkább a szociális kiadások növelése jellemzi. A bevételek elsősorban a szocialista gazdaság vállalatainak befizetéseiből származnak. A kiadások között jelentős összeget fordítanak a szocialista gazdasági integráció bővítéséből és elmélyítéséből, a más országokkal folytatott együttműködésből adódó feladatok megoldására — hangoztatta a miniszter. A védelmi kiadások összege 20,2 milliárd rubel, vagyis ezek a kiadások jövőre is ugyanolyan arányban terhelik a költségvetést, mint az idei évben. Borisz Gosztyev beszámolójában külön is hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió változatlanul a hatalmas emberi, anyagi és pénzügyi ráfordításokat igénylő értelmetlen fegyverkezési hajsza megfékezéséért száll síkra. Ám amíg fennáll a katonai fenyegetés az imperializmus militarista körei részéről, a Szovjetunió fegyveres erői annyi pénzt kapnak, amennyi az ország megbízható védelmi képességének fenntartásához szükséges — mondta. A bizalom mércéje — hat év múltán Lengyelország, konszolidáció Három RakowskMnterjű más-más időpontban, ugyanarról „A lengyel munkások mintegy 5 százaléka nem szívleli a jelenlegi szakszervezeteket, háromszor ennyien (16,6 százalék) határozottan támogatják saját érdekvédelmi szervezetüket, míg 43 százalék bizonyos fenntartásokkal ért csak egyet szakszervezete tevékenységével.” Zsebesi Zsolt, az MTI varsói tudósítója jelentette a minap ezeket az aktuális lengyelországi tényeket, éspedig egy olyan reprezentatív felmérésre támaszkodva, amit a varsói közvéleménykutató intézet végzett el a közelmúltban. A kulcskérdés A rövid jelentés igen sokat mond annak, aki ismeri az 1980—81-es lengyelországi közhangulatot, a lakosságnak éppen a szakszervezetek akkori tevékenységére összpontosuló ellenszenvét. A tudósításból ma az is kiderül, hogy a dolgozók 24,7 százaléka máris teljes bizalommal veszi körül az 1982-ben megalakult új, független — de a szocializmus eszmei alapján álló és az alkotmány elveit teljes mértékben tiszteletben tartó — szakszervezetet. Ugyanis a felmérésben a válaszadók ilyen arányban juttatták kifejezésre, hogy ezeket az új szakszervezeteket össze sem lehet hasonlítani az 1980. augusztus előtti el- bürokratizálódott és sok tekintetben formálisan működött szervezettel. Ez a felmérés nem csak úgy önmagáért, nem minden cél nélkül készült. A bizalom, a hitelesség fokát mérik most, amikor II. országos kongresszusára készül a lengyel szakszervezeti mozgalom. A bizalom kulcskérdés a hatalom számára. Ez Lengyelországban 1980 augusztusában a mélypontján volt. Bizalmi válság alakult ki — a tengermelléki nagy sztrájkok idején — a dolgozók és az ország akkori vezetése között. Alkalmam volt Lengyel- ország újkori történelmének akkori vészterhes napjaiban, egészen pontosan 23-án reggel interjút kérni Mieczys- law F. Rakowskitól, a párt hetilapja, á Polityka főszerkesztőjétől. A bizalom válságáról beszélgettünk a varsói Stawki utcai szerkesztőségben egy-egy pohár tea mellett. Akkor egyetértettünk abban, hogy a gazdaság mélyülő krízisénél a rohamosan szaporodó gazdasági gondok dacára is mélyebb és a társadalmat összetartó szövetet veszélyesebben roncsoló a bizalmi válság, a bizalom fogyatkozó hitele. Igen, de... Ugyanerről — a bizalomról, a hatalom hiteléről — faggattam az akkor miniszterelnök-helyettes Rakowskit 1984 júliusának utolsó délutánján, akkor, amikor ez a vezető újságíróból vezető politikussá előlépett férfi már csaknem három esztendeje úgyszólván mást sem tett, mint az új kormány második embereként — rendkívül nehéz, olykor éjjel-nappal folyó tárgyalásokon, nem egyszer a bizalmatlanság frontvonalában: üzemcsarnokban és akadémiai aulában — érvelt, győzködött, döntött vagy éppen döntést halasztott, ha a realitás úgy kívánta. Ekkor, tehát 84 nyarán már azt mondta Rakowski, hogy a lengyel kormány új stílusa (Jaruzelski: „A nyitott függöny előtti politizálás ...”) érleli a bizalmat, s a konszolidáció első jó bizonyítványát a 84-es tanácstagi és képviselői választásokon állította ki a lakosság. A lengyelek majdnem háromnegyede az urnákhoz járult az ellenséges bojkottfelhívások ellenére. Mieczyslaw F. Rakowski — ma a parlament, a szejm al- elnöke — már-már újságírói rögeszmémnek vélhette kérdésemet, amikor az elmúlt héten, csütörtökön Budapesten, az MSZMP Politikai Főiskoláján tartott előadáson ismét a bizalomról faggátóztam. Arra kértem, hasonlítsa össze a 80-as augusztusi mélypontot a mai közhangulattal. „Ez a kategória, tudniillik a bizalmi válság kifejezés viharos utat járt be *— mondta válaszában. — Ma az állam és a párt politikája alapvető kérdésekben bizalmat kap Lengyelországban. Egyes konkrét döntések nem, vagy csak részben találnak egyetértésre.” Rakowski elmondta azt is, hogy manapság a lengyeleket anyagi helyzetük, tehát a gazdaság 1984 nyarán a 168 óra mikrofonja előtt. (Frankó Sándor felv.) alakulása foglalkoztatja elsősorban. A bizalom vagy annak hiánya ezen az alapon alakul ki. Ö is, miként az MTI tudósítója, hivatkozott egy sokatmondó közvéleménykutatási eredményre. Ez arra mutat rá, hogy ma a lengyel lakosság 20 száza- láka egyáltalán nem akceptálja a hatalom lépéseit, politikáját. A 80 százalék jobbára így kezdi válaszát: „Igen, de... ” — „Részben ...” — „Teljes egészében elfogadom.1’ Türelmes munkával Lengyelországból huzamos ideje nem érkeznek riasztó jelentések, ugyanakkor senki sem hiheti, hogy a konszolidáció, a kibontakozás gyorsan, látványosan halad. A lengyelországi reálpolitikusok, s közéjük tartozik Mieczyslaw F. Rakowski is, a fejlődés középtávú prognózisát úgy fogalmazzák meg. hogy 1990-re érheti el az ország gazdasága az 1978-as, tehát a válság előtti szintet. Hogy ez valóra válhasson, ahhoz legalább annyira fontos a külgazdasági és nemzetközi politikai körülmények biztató alakulása, mint a türelmes munkával, nyílt belpolitikával formálható társadalmi bizalom további erősödése. Szilágyi Szabolcs RÓMAI LEVELÜNK Csikkek vagy csókok? Á nő kezében megjelenik a cigaretta, másik keze öngyújtót fog, a hüvelykujj éppen meggyújlani készül a „tűzszerszámot’', amikor egy férfikéz megakadályozza a műveletet. A nő felnéz a férfire, aki hirtelen mozdulattal ajkát a nő ajkára helyezi, és csóko- lózni kezdenek. A jelenetet a következő szöveg kíséri: „ha feleséged rá akar gyújtani egy cigarettára, inkább adj neki egy csókot’’. Ez a nikotinellenes kampány jegyében fogant filmreklám az utóbbi hetekben egészen otthonossá vált az olaszországi tévéképernyőkön, amelyek amúgy mindig valami mellett, s nem valami ellen tüzelik a nézőket. Ebből is világosan kiderül, hogy a hivatalos olasz szervek komolyan gondolják a néhány hónappal ezelőtt megindított dohányzásellenes kampányt. Ki tudja, milyen eredményeket hozhat egy ilyen vállalkozás Itáliában, ahol annyi mindent tiltottak már, ami falra hányt borsó maradt. Márpedig a cigaretta nagy galibákat okoz olasz földön, különösen a forró nyári szántóföldön, ahová száguldó autókból az olaszok százával, ezrével dobják ki égő csikkeiket erdőtüzeket okozva, de ha nem is ilyen súlyos következményekre gondolunk, való igaz, hogy ízig-vérig dohányzó nép az olasz. Úgy látszik, Degan egészségügyi miniszter ennek akart véget vetni, amikor június első napjaiban bemutatott kollégáinak egy drákói szigorú törvénytervezetet. Ez betiltotta volna a dohányzást minden nyilvános helyen. Munkahelyekén, postán, moziban, buszon, a rendőrség várótermében vagy a tanács zsúfolt folyosóin tehát nem füstölöghet senki — nagyjából ez lett volna a törvény szelleme, ha Degan szándékait nem keresztezte volna maga a kormány. Mert azt senki nem vitatja a politikai vezetők közül, hogy az egészség mindenekelőtt (igaz, a kórházi ellátás helyzete most a legbetegebb pontja Itáliának), de az egészségügyminiszternek ezt a túlzott, megkülönböztetés nélküli szigorát nemigen fogadhatta el sem Craxi miniszterelnök, sem a többi tárca tulajdonosa. Ennek elsősorban elvi okai volfak. A miniszterek nagy része azon az állásponton volt, hogy védeni kell ugyan a nemdohányzót a dohányzók „fertőzésétől”, de nem lehet egy többévszázados szokásról erőszakkal lebeszélni a dohányzókat sem. Mammi miniszter egy nyilatkozatában társadalmi töltetet adott érveinek: „Későn kezdtem dohányozni, 23-24 éves lehettem, és ez a társadalom volt az, amely a dohányzás szakadékéba taszított. Bemutatta nekem Humphrey Bogartot cigarettával a szájában, Simenont a pipával és Churchillt a szivarjával” — meséli a miniszter felháborodva, hogy most éppen ez a társadalom akarná őt megbélyegezni a dohányzás miatt. F üggetlenül azonban mindenfajta „elvi", „politikai” megfontolástól, az egészségvédelmi szempont mégis csak felülkerekedik a politikai szó- cséplésen. Az egészségügyminisztérium két másik intézménnyel összefogva konkrét lépést tett: tanfolyamot indít a dohányzásról leszokni akarók számára, akiknek önmaguktól nem volt ehhez elegendő akaraterejük. A tanfolyam tíz szakaszból áll, egy csoportban tizenöt „tanuló” lesz. Mint ahogy a szervezők állítják, a tanfolyam csak amolyan önismeret- és akaraterő-fejlesztő. Az órákat volt dohányosok vezetik, s a meghirdetett cél a káros szenvedélyről való teljes leszokás. Az első négy találkozáson a „diákokat” arra ösztönzik, hogy szüntelenül feltegyék maguknak a kérdést: „Miért is szívom én a bagót?” Ezen kívül minden egyes rágyújtásnál hangosan meg kell indokolniuk, hogy miért is akarják elszívni azt. Házi feladatként számos kérdőívet kell kitöltenie a tanfolyamon résztvevőknek, meghatározott időpontokban. Az egyéneknek jól be kell csomagolniuk cigarettáikat, és így minden rágyújtásnál újra ki kell hengergetni az egészet átélve újra a „miért?” könyörtelen kérdését. Az első négy foglalkozás után a tanterv szerint a résztvevők fel is hagynak a dohányzással: az ötödik foglalkozás előtt negyvennyolc órával kötelező erővel tartózkodni kell a rágyújtástól. Ezután már csak a megerősítést segítik elő a foglalkozások, az utolsó három már csak amolyan ,,ellenőrző” jellegű lenne a visszaesést megakadályozandó. Ezt a rafinált módszert persze csak azoknak ajánlják, akiknek nem elég a törvény ereje vagy a reklámban javasolt cigarettapótló csók ... Róma, 1986 november Qarzß <~ft‘Ft.n(‘ 1986. november 18., kedd Falkland'! viszály, argentin javaslat Az argentin kormány hétfőn javasolta a brit kormánynak, hogy kezdjenek átfogó tárgyalásokat a Falkland (Malvin) -szigetek körüli viszály rendezésére. Londonban bejelentették, hogy tanulmányozzák a javaslatot. Buenos Airesben a külügyminisztérium egy magas rangú tisztviselője sajtóértekezleten ismertette az argentin kormány javaslatát. A javaslat átfogó megbeszéléseket indítványoz annak az ENSZ-határozatnak az alapján, amely a szigetek hovatartozásának békés eszközökkel való tisztázását követeli mindkét államtól. A dokumentum szerint Argentína kész hivatalosan is véget vetni a hadiállapotnak a két ország közötti ameny- nyiben London megszünteti a szigetek körüli „védelmi övezetet”. KOSSUTH RADIO 8,20: Társalgó. — 10,05: Éneklő ifjúság. — 10,20: Verbunkosok. nóták. — 11,12: Mi ez a gyönyörű? — 11,26: Évszázadok mesterművei. — 13,35: Népszokások zenéje. — 14,10: Magyarán szólva. — 14,25: Orvosi tanácsok. — 14,30: Dzsessz- melódiák. — 15,00: Elő világirodalom. — 15,19: A temerini Hívogató együttes. — 15,40: Poggyász. — 16,05: Kérhetek valamit? — 17,00: Egy léha nőcske története. Elbeszélés. — 17,45: A Szabó család. — 19,15: Kilátó. — 20,10: Évfordulók nyomában. — 21,00: Félóra népzene. — 21,30: Tudomány és gyakorlat. — 22,20: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Régi híres, énekesek. — 22,50: Az alkohol. Sorsok. — 23,00: A rádió lemezalbuma. PETŐFI RADIO 8,03: Slágerműzeum. — 12,10: Operettnyltányok. — 12,26: Muzsikáló tájak. — 13,05: Popzene sztereóban. — 14,00: Sokféle! — 15,05: Erdélyi László zongorázik. — 15,20: Könyvről könyvért. — 15,30: Csúcsforgalom.— 17,30: Mint (a) film. (Generációk.) — 18,30: Gramofonalbum. — 19,05: Csak fiataloknak! — 20,00 : Egy szebényi énekes portréja. — 20,28: Könnyűzene Isztambulból. — 21,05: A százszázalékos nő. — 21,30: Spanyol komoly zene, — 22,10: Az élő népdal. — 22,20 : Magnósok, figyelem ! — 23,20: Könnyűzene Brazíliából. — 23,50: Az Unlimited énekegyüttes. NYÍREGYHÁZI RADIO 17,00: Híreik. — 17,05: Fancy énekel. — 17,20: Tiszántúli kaleidoszkóp TA tartalomból: Egészségünk. Dr. Síket Ferenic előadása a vérszegénységről. — Hegyi levegőn (Antall István) — Hiánypótlók (Kolláth Adrienne) . — Megeszi a rozsda (Horvát Péter)]. 18,00—18,30: Észak-tiszántúli krónika. Lapszemle. Műsorelözetes. (A nap szerkesztője: Antall István.) MAGYAR TV *,45: Tévétorna. — *,50: Iskolatévé. — #,50: Tv-lottó-sorsolás. — 10,00: Láthatatlan arcvonal. A Koreai NDK filmje. — 11,10: Mozgató. — 11,20: Magyar tájak. Két ország határán. — 16,10: Hírek. — 16,15: Három nap tévéműsora. — 16,25: Rubinlakodalom. Dokumentumfilm. — 16,30: Kalendárium. — 17,25: Iparvilág. — 17,45: Mini Stúdió '86. — 17,55: FIFA l. nemzetközi teremlabdarúgó-torna. Magyarország „A”—Egyesült Államok mérkőzés. — 19.10: Tévétorna. — 19,15: Esti mese. — 19,30: Híradó. — 20.05: Rabszolgasors. — 21,15: stúdió '86. — 22,15: Híradó. 2. MŰSOR 18,30: Körzeti adások. Budapest, Pécs, Szeged. — 19,35: Kucul lovak nyomában. Csehszlovák rövidfUm. — 20,00: Leonard Bernstein: IH. szimfónia. — 20,50: öt évszázad festészete. — 21,05: Híradó 2. — 21,30: A nagypapa teleszkópja. Svéd film. SZOVJET TV 12,30: Hírek. — 12,50: Dokumentumfilmek. — 13,30: B. M. Kusztogyijev (1. rész). — 14,15: Hírek. — 14,20: Hangverseny. — 14,45: Mitől, miért?,— 15,15: Szűk: Szerenád vonószenekarra. 15,45: Film karcolat Indiáról. — 16,15: Élet és tudomány. — 16,45: Világihínadó. — 17,00: Dokumentumf ilm. — 17,50: Mihail Lomonoszov (film). — 19,00: Híradó. — 19,45: Dolgozat felnőtteknek (5. részi. — 21,10: Világtoíradő. — 21,15: Hangverseny. — 22,00: Feltámadás (film 1. rész). — 23,35: Hírek. — 23,40: Sportműsor. — 0,10: Koncertfilm. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: A SÁRKÁNY ÚTJA. Béke mozi: de.: ELSŐ KÉTSZÁZ ÉVEM. DU.: ELSŐ KÉTSZÁZ ÉVEM. Móricz mozi: FALFÜRÖ.
