Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

1986. november 17. Kelet-Magyarország 7 nagyszerű túrát teljesítettünk, meredek helyeken araszoltunk felfelé. — Marika néni dajkálja a fi­atalokat? — Azt azért nem, csak na­gyon szeretem őket. Igaz, leg­inkább úgy, hogy a jutalom elmaradása legyen a bünte­tés ... Ez tud a legjobban fájni . . . Csizmadia Józsefné lakásán — ahol beszélgettünk — való­ságos természetbarát-múzeum található. Van igen sok kőzet, különböző fenyőgyűjtemény, képek, szakirodalom. Az elő­szoba falán a fogason lóg a hátizsák, a felszerelés, alatta, akár jelkép: a turistabakancs, mind a kedvenc időtöltésről árulkodik. — Telente tartjuk az elmé­leti képzést — mutatott körbe, — ehhez kell a szemléltetés. Tagjaink egy része túraveze­tői tanfolyamra is jár, hogy évek múlva már ők olthassák másokba a természetjárás sze- retetét . . . — Miért csinálja, amit csi­nál? — Miért? Talán azért, mert büszke vagyok azokra, akik később megállják a helyüket az életben. Csizmadia Józsefné az ODK­tanárok éves továbbképzésén, TeLkibányán, a megye legered­ményesebben dolgozó ODK-ve- zetője elismerést vehette át. A megyei népfrontbizottság, a diáksporttanács tagja, melles­leg tájfutók képzésével is fog­lalkozik. Aztán, ha ideje en­gedi, az olimpiai ötpróbán is részt vesz, legutóbb a kerék­pár 60 kilométeres túrát tel­jesítette, rekordidő alatt. Három évtizede a nyíregyhá­zi Zrínyi gimnáziumban oltot­ták belé a természetjárás sze- retetét. Nem csinál mást, te­szi, ami a kötelessége. Kovács György Szombaton este bezárta kapuit a szófiai sportcsarnok, amely az 57. súlyemelő-világbajnokság helyszíne volt egy hétig. El­söprő bolgár siker született, hi­szen a hazaiak 18 aranyérmet, míg régi riválisuk, a szovjetek „csak” nyolcat szereztek. A mi­eink jól szerepeltek. Barsi, Ba­lázsi! és Szanyi országos csúcsot javított. Balázsfi szakításban ezüst-, összetettben bronzérmet szerzett, utóbbi érem jutott Bar- sinak és Szanyinak is. Remél­jük, a szófiai VB-közvetítéseken látott magyar súlyemelőkkel ta­lálkozhatunk Nyíregyházán, a magyar bajnokságon. Eredmények, 52 kg, összetett: 1. Szevdalin Marinov (Bulgária) 257.5 (112,5 és 145) ; ...5. Oláh Béla 242.5 (105 és 137,5). Szakítás: 1. Jacek Gutowski (Lengyelország) 115; 9. Oláh Béla 105. Lökés: 1. Marinov 145; 4. Oláh Béla 137,5. 56 kg, összetett: 1. Mitko Grab- lev (Bulgária) 290 (127,5 és 162,5). 60 kg, összetett: 1. Naum Sala- manov (Bulgária) 335, világcsúcs (147,5, világcsúcs és 187,5). 67,5 kg összetett: 1. Mihail Petrov (Bul­gária) 342,5 (155 és 187,5). 75 kg, összetett: 1. Alekszandrov Var- banov (Bulgária) 377,5 világ­csúcs-beállítás (165 és 212,5 vi­lágcsúcs-beállítás) ; 6. Messzi Ist­ván 340 (155, 185). Lökés: 1. Var- banov 212,5; 8. Messzi István 185. Szakítás: 1. Gidikov (Bulgária) 167,5; 4. Messzi István 155. 82,5 kg összetett: 1. Ászén Zlatev (Bul­gária) 405 világcsúcs-beállítás (180 és 225 világcsúcs); 3. Barsi László 385 országos csúcs (175, 210) ; 9. Király László 362,5 (162,5 A 90 kg-osok között Balázsfi Zoltán összetettben bronz-, sza­kításban — könnyebb testsúlya révén nyert Hrapatij — ezüstér­met szerzett. (Farkas József f.) és 200). Szakítás: 1. Zlatev 180; 3. Barsi László 175 országos csúcs; 9. Király László 162,5. Lö- .kés: 1. Zlatev 225 ; 5. Barsi Lász­ló 210 országos csúcs; 10. Ki­rály László 200. 90 kg, összetett; 1. Anatolij Hrapatij (Szovjet­unió) 412,5 (185 és 227,5) ; 3. Ba­lázsfi Zoltán 392,5 országos csúcs (185 és 207,5); 7. Buda Attila 375 (170 és 205). Szakítás: 1. Hrapa­tij 185, 2. Balázsfi Zoltán 185 országos csúcs; 6. Buda Attila 170. Lökés; 1. Hrapatij 227,5; 6. Balázsfi Zoltáki 207,5, 7. Buda At­tila 205, 100 kg, összetett; 1. Ni- cu Vlad (Románia) 437,5 (200 és 237,5); 3. Szanyi Andor 412,5 (187,5 és 225) ; 5. Bökfi János 400 (182,5 és 217,5). Szakítás: 1. Vlad 200 (versenyen kívül: 200,5 vi­lágcsúcs) ; 3. Szanyi Andor 187,5 országos csúcs, 4. Bökfi János 182,5. Lökés: 1. Vlad 237,5; 3. Szanyi Andor 225; 5. Bökfi Já­nos 217,5. 110 kg, összetett: 1. Jurij Zaharevics (Szovjetunió) 447.5 világcsúcs (200, 247,5) ; 3. Jacsó József 415 országos csúcs (182,5 és 232,5) ; 8. Sándor István 380 (165, 215). Szakítás: 1. Zaha­revics 209 (versenyen kívül: 201 világcsúcs); 3. Jacsó József 182,5; 9. Sándor István 165. Lökés: 1. Zaharevics 247,5; 3. Jacsó József 232.5 országos csúcs; 6. Sándor István 215. 110 kg, összetett: 1. Anton Krasztev (Bulgária) 460 (215 világcsúcs, 245). Szalkaiak túracipőben Marika nénivel az egészség óljain Súlyemelő VB, Szófia Az utóbbi időben mind gyak­rabban találkozhattunk máté­szalkai természetbarátokkal a különböző országos rendez­vényeken. Ott voltak a vörös­kői, a pilisnyergi emléktúrán, a Bükkben, Hollókőn, az Or­szágjáró Diákok Országos Ta­lálkozóján. Képviselőket küld­tek a Magas-Tátrába, sőt több­ször is megfordultak ott. Hogyan? Alpinisták Szat­mári» an? Igen. Mert ismert mondás: „Ha a hegy nem megy . . .** Szóval, akkor a mátészalkai természetbarát megy a hegy­hez. Utazik másfél száz kilo­métert a borsodi tájakig, hogy aztán gyönyörködhessen, jó levegőt szívhasson, táguljon a tüdeje. Nagyszerű dolog ez, különö­sen ha meggondoljuk, hogy alig két évtizede még az volt a kérdés: teremthető-e termé­szetbarát-élet Szabolcs-Szat- már megyében? A mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola ott magaso­dik Szatmár központjában. Évek óta a legaktívabb közép­iskolai természetjárók az itte­niek. A szatmári síkságon ta­lán ők az első számú szószó­lói az „ügynek”, ők teremtet­ték a legjobb feltételeket, hogy minél több ifjút végig­vezessenek az egészség útjain: hogy megértessék: ma valósá­— Iskolánk diákjai a gyalo­gostúra szakágban tevékeny­kednek — kezdte a felsorolást az egészségügyi szakoktató. — Iskolai és egyéb felszerelések­kel rendelkezünk. Hétvégeken 12—14 fős csoportokban járjuk a hegyeket, a Bükk és a Zemplén turistaútjait. — Honnan a bátorság, a kap­csolat a természettel? — Az ilyesmire éhes a gye­rek — magyarázza anyai isme­retei birtokában. — Okosan kell szeretni őket, okosabban, mint némelyik szülő azt te­szi. Iskolánkban az ODK-ban való részvétel, tevékenykedés, a nevelőmunka része, eszkö­ze... A szalkaiak családjában a vándortúrázók vannak legtöb­ben. — Egész héten látjuk, érez­zük: vágyik a szabadba a fia­tal, várja a hétvégét, a vasár­napot. Ezért aztán a hétvégi kirándulás nem maradhat el. Telente is megpróbálkozunk, ilyenkor szánkótúrával kombi­náljuk a kirándulást. — Mit szólnak a szülők? — Beleegyezésükkel csinál­juk. Mindig tudják, mikor merre járunk. Sőt, esetenként egyikük-másikuk el is kíséri a csoportot. — A Magas-Tátrában is jár­tak? — Éppen most érkeztünk ha­za Csehszlovákiából, ahol egy Befejeződtek a küzdelmek A magyarok decemberben Nyíregyházin találkoznak Csizmadia Józsefné a kerék­pártúrát is teljesítette. gos újjászületését éli a kirán­dulás, a mozgás. A természetbarát-tevékeny­ség valóságos megszállottja Csizmadia Józsefné ODK-ve- zetőtanár, a gyerekek Marika nénije. Környezete úgy tartja: természetbarátszíve van. Gazdagh, aki egész idényben jól játszott, a beállós helyéről lő újabb gólt az NYVSSC—Solymár mérkőzésen. A háttérben Bácsi figyeli a lövést. Bercsényi Gyula úszómesterként a sóstói strandon. rületi versenyt. Manapság 10—11 évesek úsznak hasonló ered­ményt, de az akkori körülmé­nyekhez képest nagyszerű telje sítménynek számított. No m< tegyük hozzá, hogy csak karr dolgozott, a lábait úgy húzta in­ga után. A háború előtt Gyula bácsi jc lentkezett repülősiskolába, aho. 7,2 literes tüdőkapacitást mértek neki. Ez egyfajta csúcs volt, hi­szen Arneborgnak, a svédek úszó Európa-bajnokának „csak” 7 liter volt. A szülők azonban újra beleszóltak a felvételibe, s a hidászokhoz irányították fiu­kat, aki később az ejtőernyő­sökhöz került, ahol 187 ugrást teljesített. Ezután jelentkezett a Toldi Miklós sporttanár- és vívó- mesteriskola kétéves tanfolya­mára. Ott kitanulta a vívás ok­tatását, gyógy- és sportmasszőr- képesítést szerzett. A háború után az iskola szer­tárosa ajánlotta a Kossuth Aka­démiára sporttisztnek. Alhadna- gyi rangban végigedzette a na­pokat a hallgatókkal. Ha kellett megmutatta nekik, hogy kell 3— 4 másodperc alatt függeszkedni a kötélen. 1952-ben került újra Nyíregyházára testnevelő tiszt­ként. Járta az alakulatokat, el­lenőrizte a kiképzéseket, s vala­mennyi nyári illetve téli tábor­ban részt vett. Elvégezte 1960- ban az úszómesteri vizsgát, s már mint civilként dolgozott a sóstói strandon. Nyakában a síppal, mellette a rúddal, nap- barnítottan, duzzadó izmokkal, így emlékeznek rá. „Több mint ezer gyereket ta­nítottam meg úszni a Sóstón, közben pedig ügyeltem, nehogy valaki belefulladjon. Akkor még nem volt víztisztító, Fekete-ten­gernek hívták a medencét*, s volt olyan nap, hogy a fejektől a vizet nem lehetett látni, nem­hogy azt, ki van a víz alatt. Ha láttam, hogy valaki szaporán nyeli a vizet, s a bottal már nem tudom kihalászni, utánaugrot- tam. Volt olyan, aki a medence partján sem akart elengedni, Egyszer pedig egy kopasz bácsi­val volt gondom, mert nem tud­tam a hajába ragadni, ezért há­tulról elkaptam a nyakát, úgy húztam ki. Manapság néhány hosszt leúszok a Malom utcá­ban, amennyi jólesik. Olvasga­tom a fiatal nyíregyházi úszók eredményét, s örülök sikereik­nek. A hazai viadalokra a me­gyei szövetség meghív verseny­bíróként, akkor találkozom a régiekkel”. (m. cs.) — Ott a füttyös bácsi! — mu­tatott a fiú a biciklisre. — Csó­kolom Gyula bátyám! — köszönt rá a nagymamája. — Csókolom én is — integetett mosolyogva Bercsényi Gyula. Repül az idő — gondolta közben magában. — Nemrég tanítottam úszni az ak­kor meg fiatal hölgyet, aki ké­sőbb unokáját is elhozta. Az ap­róság már iskolába jár, nagy­mamája lassan eléri a nyugdíj - korhatárt. Hiába, öregszem — summázta a történteket. Az ilyen találkozók nem egye­diek, szinte az egész város is­meri a bajuszos, kissé őszülő, 70 évesen is szálfatermetű úszómes­tert. Mintha Toldi elevenedett volna meg, úgy járkált a sóstói versenyuszoda szélén a petren- cerúddal. Ha kellett -izmos kar­jával máris nyújtotta a víz fö­lé, s kiemelte a fuldoklót. Ami­kor pedig csibészkedtek a fia­talok, a harsány síp hangjára rögtön megemberelték magukat. Ezért is hívják még mindig Füttyös bácsinak. Tíz éve már, hogy rozsdásodik a síp, korhad a rúd, nyugdíjaséveit tölti az egykori úszóbajnok. Gyula bácsi családjával a hú­szas évek elején a Bujtoson, köz­vetlenül a strand mellett lakott. Csak át kellett ugrania a keríté­süket, máris az egyik agyaggö­dörben csobbanhatott. Előbb ku­tyaúszásban haladt előre, ké­sőbb leste el a krallozást, a gyorsúszás kéztempóját. Iszaptól iszapig haladtak akkoriban, nem volt betonfal a strand szélén. Ha csak 10 centire letették a síz alá a kezüket, már semmit nem láttak. Az utcabeli gyerekek az egész nyhrat kihúzták egy für­dőnadrágban, miközben fogócs- káztak, hancúroztak, úszkáltak a vízben. A Sóstón 1939-ben alakult a NYETVE úszószakosztálya, amely pesti résztvevőkkel versenysze­rű bemutatót szervezett. Termé­szetesen a hazaiak is rajthoz álltak, de csak azért, hogy meg­legyen a mezőny. Meglepetésre a fővárosi menőket a bujtosi fia­talember, Bercsényi Gyula, majdnem egy testhosszal legyőz­te. Hívták is utána Budapestre, de a szülők nem engedték fiú­kat, akit a négy polgári után be­adtak pékinasnak. A mester ak­kor engedte edzésre, ha kerék­párral a 400 db süteményt, illet­ve friss kenyeret széthordta. Fá­rasztó munka volt, de edzések­ről nem hiányzott. Kapott egész hónapra villamosbérletet, ingyen belépőt, bár ez igen nagy ked­vezmény volt akkoriban, de a legjobbaknak kijárt. Ugyanis a háború előtt 100 m gyorson 1:07-tel nyerte Kisvárdán a te­...HOGY NE KERÜLJÖN A SÜLLYESZTŐBE Siker — váratlanul Joggal örültek a szurkolók és a szakvezetés, hogy az NYVSSC férfi kézilabdacsapata meghosz- szabbította tagságát a második vonalban. A nézők azért, mert egy korábban népszerű sportág képviselői küzdőtték feljebb ma­gukat, s nem utolsósorban azért is, mert más szakosztályokkal ellentétben kéthetente láthatták, drukkolhattak a kézilabdások- hak. A szakvezetés pedig azért, mert az együttes teljesítette „kül­detését”, a bentmaradást. Annak ellenére, hogy több mint egy éve biztos volt a csa­pat magasabb osztályba kerülé­se, a szakosztály s az egyesület vezetőit „váratlanul érte” a fel­jutás az NB I B-be. Hiszen az együttes, ez is ritka, Rácz Sán­dor irányításával hamarabb tel­jesítette azt a tervet, amit el­vártak tőle. Emiatt nehezen ol­dódtak meg az egzisztenciális gondok, a technikai vezető az utolsó pillanatban kapcsolódott be a munkába, ráadásul közös megegyezéssel, év közben meg- vált a szakosztálytól. Viszont ér­keztek új játékosok (Dobi, Bá­csi, Gazdagh, Oláh), akik a ré­giekkel s a tehetséges fiatalok­kal kiegészülve táplálták a bentmaradás reményét. Ezekután a csapat számára jól kezdődött a tavaszi mérkőzésso­rozat. Egy vereség majd egymás után 4 döntetlent könyvelhetett el a gárda. Különösen az idegen­beli pontszerzések voltak várat­lanok, de tegyük hozzá, megér­demeltek. Sajnos, ezután olyan vereségek következtek, amelyek­nek megnyerése „kötelező” lett volna a bentmaradásért vívott harcban. Nyáron, mivel a Szeoí-Délép visszalépett az NB I-ből, a Ma­gyar Kézilabda Szövetség úgy határozott, hogy három helyett, csak két csapat esik ki az NB I B-ből. Ez könnyebbséget je­lentett a gárda számára, de még hátra voltak az őszi találkozók. Az első öt mérkőzést a szakve­zetés a bevonulás előtt álló já­tékosokhoz (Tóth, Belányi, Bc- rényi) igazította. Előrehoztak Rácz Sándor irányításával a csa­pat hamarabb teljesítette azt a tervet, amit elvártak tőle. két meccset, de mint végül ki­derült, alapvetően ez a lépés nem volt meghatározó. Erre egy példa; az Újkígyóstól, amely ki- esett, egy góllal kapott ki a csa­pat. Egy másik sakkhúzás vi­szont kedvezőbben sikerült. A nyíregyháziak beleegyeztek, hogy Bácsi helyett két rutinos szege­di játékost (Kiss, Hubai) igazol­janak. Végül Bácsi maradt, de a két idegenlégiós is segítette a csapat szereplését. ősszel stabilizálódott az ed­zéslátogatások száma. Az a hét ember, amely szinte végigját­szotta a meccseket, valamennyi tréningen részt tudott venni. En­nek eredményeként a csapat már azokat a variációkat tudta játszani, amit tavasszal még csak gyakorolt. Bejöttek a figurák, korszerűbb, gyorsabb lett a tá­madójáték, a védekezésben Kis­sel az élen sokat javult a csapat. Hazai pályán csak a bajnoktól -szenvedett vereséget (időn túli sziabaddobáistból) az együttes. A játékosokat értékelve, a szakvezető Oláh kapus, Gazdagh és Dobi játékát emelte ki. A ta­vaszi gyenge szereplése után Lakatos formája felfelé ívelt. Bácsi végig hullámzó teljesít­ményt nyújtott. A szakosztály vezetése az el­múlt héten számolt be az NYVSSC elnöksége előtt. A be­számolóban elhangzott, hogy a jelenlegi játékosállomány és a csapat menedzselése az NB II középszintjét üti meg. Ahhoz, hogy továbbra is a második Vo­nalban, esetleg később a legma­gasabb osztályban játsszon az együttes, az elnökség segítségét kérte a szakosztályvezetés. A ki­dolgozott tervben szerepel az utánpótlás felmenő rendszerű kiválasztásának a beindítása, új utánpótlás szakágvezető beállí­tása, az egzisztenciális gondok orvoslása és valamennyi poszton új játékosok igazolása. Az el­nökség, határozata szerint, partner lesz abban, hogy váro­sunkban ez a népszerű sportág ne kerüljön süllyesztőbe. Máthé Csaba Tíz éve rozsdásodik a síp A régi Bujtos úszója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents