Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

1986. november 17. Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdésére Sok levelet, telefonhívást, üzenetet kaptam. Szám sze­rint 32 témakörben, többnyi­re panaszos jellegű bejelen­tést. Bizonyára megértik ol­vasóink, hogy ennyi ügyet érdemben elintézni nem le­het, ezért az esetleges későb­bi válaszért türelmüket ké­rem. Mamika 80: Igaza van, nem szeretem a névtelen le­velet, de írása érdekes, amit javasol, elfogadom, várom bemutatkozó levelét. Levélben válaszolok Baksa Erzsébetnek, és T. J.-nek Pi- ricsére, akiknek előre azt üzenem: a családi segély jár. Nagy Józsefné kérdését, hogy mikor számozzák át a Kőris utcai társasházakat, az illetékesekhez továbbítottuk. A papírgyár dolgozói a szabad szombattal kapcsola­tos kérdésükre nálam hiva- tottabb személyektől kaphat­nak választ: a papírgyári ve­zetőségtől. Nagy Lajosnak Kemecsé- re: én háztartási, vagy fes­tékboltban szoktam besze­rezni az ablak- és ajtószige­telő szalagot, vagy iparcikk áruházban tessék érdeklődni. Jenei Petemé 14-083: kér­désére a nyíregyházi opera- előadásokkal kapcsolatban később lapunkban visszaté­rünk. Kovács István kereskedő kérdésére: remélhetőleg ha­marosan megjelenik újra a sertésköröm, hiszen mindjárt itt a kocsonyaszezon. Folyamatosan foglalko­zunk a közeli jövőben a kö­vetkező témákkal: joguk van-e a lakóknak a panel­házakban a kínálkozó folyo­sói rész önkényes elfoglalá­sára? — A Honfoglalás ut­ca, Botond utca környékén a fák kivágásával, problémái­val: — Eisert László (11-332) javaslataival a város szépí­tése és tisztasága ügyében. Néhány ügyben az adott szakterületen nálam járato­sabb kollégáim segítségét kértem. Ezt üzenem Borbély Józsefnek (10-411), aki a TEHO felhasználásával, illet­ve a jelzőlámpával kapcso­latban tesz javaslatot. Továb­bá: Nagy lAszlóné Kántor­Baraksó Erzsébet újságíró válaszol jánosi, Béke út 4. tévéügye megoldása érdekében a MO- DUL-szerviz központjának segítségét kértük. Berták Fe­renc Tiszabezdéd: az alma­ügy helyi specialitásairól kollégám a helyszínen fog tájékozódni. Dr. Kemény La­jos vezető főorvos észrevéte­leinek az egészségügy terü­letén dolgozó kollégám jár utána. Jávor János kereske­dő kérdését a kisvárdai Hun- nlacoophoz továbbítottam, a mielőbbi válasz reményében. Szabó Istvánná nyírbogáti lakos ügyében mindent meg­teszünk, ami tőlünk telik. Tanyik Józsefnénak, Bus Vilmos a Volántól a követ­kező választ adta: Borbányá­ra fél kettőkor és fél három­kor főként diákok szállítása miatt indul a busz, a 14.50- es pedig főleg a dolgozóké, műszak után. Előfordul azon­ban, hogy a dolgozók elérik a fél hármast, ebből adódik a zsúfoltság. Ennek megálla­pítására november 17—21. között utasszámlálást végez­nek, és ha a zsúfoltság indo­kolja, olvasónk kérésének is megfelelően beállítanak egy csuklós buszt. Ugyancsak vo- lános panasz a nyírjákóiaké, ezt a kisvárdai Volánhoz to­vábbítottuk. P. J., Család utca: OTP- lakásvásárláskor nem jár kedvezmény sem a gyes-re, sem arra, hogy mindketten fizikai dolgozók — ez a ren­delet megszűnt. Többi kérdé­sére az OTP lakásosztályán készségesen válaszolnak. Szabó Istvánnénak (Kun Béla utca) egyelőre nem tu­dok válaszolni a parkolási ti­lalommal kapcsolatban, mert más cég takarít, más enge­délyezi a táblák kihelyezé­sét és más büntet — utána fogunk járni. A közvilágítással kapcso­latban érkezett a legtöbb be­jelentés, többek között a Sol­tész Mihály utca 25-ből, az öz köz és a Vasvári Pál utca 42. környékéről, illetve a Korányi Frigyes utca 2/4, 2/3 és 3/3-as épületekből. Érdek­lődésünkre a TITÁSZ-nál ígéretet tettek a mielőbbi helyszíni szemlére és intéz­kedésre. A „telefonos” kérdésekre Szabó Lajos távközlési üzem­vezető-helyettes válaszol. Nagy Eleknek: Oroson ha­marosan áttérnek az úgyne­vezett CB-rendszerre, ezzel lehetővé válik az éjjel-nap­pali telefonhasználat. Busák Györgynek: legközelebb Má­tészalkán bocsátanak ki te­lefonkötvényt, Nyíregyházán egyelőre nem. Borbányán az új iskolában lesz telefon és a közelében egy új nyilvános fülke, az iskola átadása után. Arra nem tudnak példát, hogy hazánkban magánsze­mély anyagilag hozzájárult volna telefonfülke elhelyezé­séhez. Ahol a többiek dereka sudáran folytatódott, egé­szen a kacéran ringatózó csúcsig, az ő törzse ketté­vált, elágazott. Egyébként teljesen olyan volt, mint a többi fá a hegyoldal lige­tében. Egy ütemre hajla­dozott velük. Távolról — ahogy az őszi naplementé­ben fürödtek — olyannak tűntek krétafehér testük­kel, pikkelyesen csillogó, szőke leveleikkel, mintha nimfák táncoltak volna. Nyírfácska törzsét, ahon­nan az az erős, vastag, ke­mény sudár hiányzott, ott ahol kétfelé ágazott, jócs­kán meggyötörhette valami hegyről lezúduló hideg le­vegőáradat, mert örökre meghajolva maradt. Csak egy kicsit persze, pusztán annyira, hogy elegánsnak tűnt. Mint egy félbemaradt Tímár-bizalom, tsz-matematika Szövetkezés mérki mértékkel — Miért a kettősség? — Saját találmányunk — mondja Alföldi János tsz- elnök —, bár nem olyan ör- döngös dolog, hogy más rá ne jöhetett volna. A munka- védelmi kesztyűket gyártó melléküzemre eltérő okok miatt, de mindkét cégnek szüksége van. A párhuzamos működtettéssel minden vita elkerülhető. Látható, sajnos, tőlünk nem is olyan távoli gazdaságokban, hogy a bér­munkával kizsákmányolják a tsz-t is, meg a dolgozókat is az alacsony bérrel. így viszont nincs vita. Mi annyit fizetünk az itt dolgozó ta­goknak, amennyit a „tímá­rok” a sajátjuknak. Szigorú egyenlőség Logikus: ha az ipart hozó szövetkezet a fővárosban el­határozná, hogy lejjebb vesz a tsz-dolgozók részére fize­tett bérből, előbb a saját dolgozóit kellene meggyőznie, így aztán több, mint érthető, hogy a tsz teljesen elgedett i megkötött szövetséggel. A részletekről Balogh József üzemvezető, akinek munka­könyvé Budapesten van, te­hát nem a tsz embere. Vi­szont mérki. — A képlet a következő: egy kesztyű kiszabása, össze­állítása és megvarrása 24,24 perc alatt megy végbe a norma szerint. Ezért kap a dolgozó egy percre egy forint húsz fillért. Akármelyik mű­szakban van. A tsz ezen fe­lül külön számlázza az épü­let bérét, a villanyt, a fűtést és mindent, ami a rezsibe be­leszámít. A tsz-műszak asszonyai fel sem néznek a berregő villany varrógépek mellől. A norma elég szoros. A mun­Ugy an annál a gépnél, ugyanazon a széken, egy épületben... Az egyik műszak a SZÖVOSZ kongresz- szusára figyelt, a másik a TOT-ét várja. Pusztán a la­kóhelyük ugyanaz: mérki polgárok, és szinte kizárólag nők. A termék, amely kezük alól kikerül bőráru, kesz­tyű. Az első műszak valamennyi résztvevője a buda­pesti Tímáripari Szövetkezet dolgozója, a másodiké pedig a helyi termelőszövetkezeté. kahely viszont olyan, hogy akármelyik pesti üzem is megirigyelhetné. A kezdetek­ről egy szőke asszony, De­meter Jánosné beszél, közben egyre jár a keze. — Tudja, először magam se ismertem rá, hogy mit varrtam. Nagyon nehéz egy­szerre figyelni arra, hogy együtt fusson a bélés és a bőr, de még a tű alól se té­vedjen ki. De aztán hamar mert tag vagyok. Nem is rossz az az egy hold háztáji. Bár itt is összejön havonta három-négyezer forint A tí­máripari műszakjába inkább a kívülállók kerültek. — De azok közül is tag le­het egy bizonyos idő eltelte után akárki, aki megfelelően tanúságot tett jó munkájáról és kitartásáról, — szúrja közbe Alföldi János. Az üzemvezető hozzáteszi: Együtt fusson a bélés és a bőr Egy perc 1 forint 20 fillér... belejöttünk. Ma már 100— 120 párat megcsinálunk egy nap. Előnyök itt és ott — Ki dönti el, hogy valaki melyik műszakba kerüljön? — Én rögtön ide jöhettem. — Persze a mi szövetkeze­tünknek is megvannak a ma­ga előnyei. Az üdülési lehe­tőségeink például sokkal bőségesebbek. — Adódik-e ellentét abból, hogy itt kétféle szövetkezet dolgozik együtt? Nincs súrlódás A válasz felváltva érkezik, a konklúzió végül is azonos. Mivel a matematikai pon­tosságú kettős elhatárolás nem tesz lehetővé semmiféle súrlódást, hát nincs. Mintha csodálkoznának is, hogy egyáltalán firtatom. Valóban annyi előnye van az együtt­működésnek, hogy kicsinyes­ség lenne valami filléres problémával megrontani. Az a több mint háromszáz kilo­méter, ami elválasztja a két szövetkezetét, a távolságon kívül sok mást is jelent. Pesten például a nyolc-ki­lencezer forintos bérek már alig-alig átléphetőek. Mérken viszont a három-négyezer el­érése is öröm. Nincs hát bér- feszültség. A mérkiek nem rendelkeznek piaci tapaszta­latokkal — közbevetőleg megjegyzendő, hogy a megyei anyagbeszerzők sem, mert a boltból veszik a munkavé­delmi kesztyűt 140-ért, mikor itt csak kilencven — a Tí­máripari Szövetkezet viszont igen. Jelentős exportot bo­nyolítanak le, de maga a ma­gyar kohászat is meglehető­sen biztos piac. A két szövetkezet együtt­működése ilyeténképpen fel­hőtlen. És hogy ez nem szó­virág, bizonyítja, hogy bőví­tik a közös munkát. Tibor- szálláson kap munkát 30— 30 asszony — azért nem árt ragaszkodni az együtt­működés bevált matematikai alapjaihoz — szintén a kesz­tyű szakmában. Az eddigi 2— 2 millió nyereség több és több lesz. Megmutatva ezzel, hogy akkor erős a kötél, ha az összefont szálak maguk is jól megsodort fonalak. Esik Sándor Berregő villany varrógépek mellett (Baján Erzsébet felv.) mozdulat egy könnyed pi­ruett után. Innen eredt meg a két gyönyörű ág, duzzadtan és kerekdeden. Az erő, amely ismét az ég kékje felé küldte, kénysze­rítette őket, kicsit feljebb majdnem összefonta a kez­deteknél már távolodni ké­szülő két ifjú törzset. A szellő csak a feljebb nőtt véknyabb ágakat tud­ta meg-meglengetni. Az amfora-gömbölyűségű de­rék mozdulatlan volt, csak a lenyugvó nap varázsolt játszadozó mély-okker fé­nyeket a nyugodt fehérség­re. Nyírfácska — kora sze­rint — még a szűz kérgű fákhoz tartozott. Az ala- bástrom-pergamen feszesen szorította a duzzadó életet, itt-ott akadt mindössze raj­ta egy-egy koromfekete petty, akárha anyajegy lett volna. Fehér volt és bársonyos, mind-mind körbe, csak an­nak a kis tónak az alja volt halovány rózsaszín, amely az ágtőben, az esővízből maradt meg. Most belesü­tött még a nap, és talán meg is melegítette. Édesen, ragadósan vette körül a maréknyi kis nedv az oda­hullott leveleket, melyek­nek a szára göndör rozsda­barna bozontot alkotott. Egy kis meghittséget ab­ban a zugban, ahonnan Nyírfácskának az az erős, kemény, vastag sudár any- nyira hiányzott. (É.) Rodostó : Szobor Rákóczinak A törökországi Tekirdag- ban (Rodostó) ünnepélyes körülmények között avatták fel a Rákóczi-ház előtt a fe­jedelem mellszobrát, Somo­gyi József Kossth-díjas szobrászművész alkotását. Az ünnepségen Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyet­tes vezetésével küldöttség vett részt. Ünnepség kereté­ben átnyújtotta a „Pro Kul­túra Hungarica” plakettet Adnan Saygun török zenetu­dósnak és a Liszt Ferenc Em­lékérmet Hikmet Simsek tö­rök karmesternek. SZERKESZTŐI Gyújtsunk rá! Alulírott, lapunk mai szá­mának szerkesztője felelős­ségem teljes tudatában megismétlem: Gyújtsunk rá! Éspedig november 17- én, a nemdohányzó napon! Talán felszólításom ered­ményeként olyan ember­társam is akad, aki épp ma szokik rá ünnepélyesen a dohányzásra. Honnan veszem a bátor­ságot ehhez az impertinen- ciához? Csak onnan, hogy dohányos vagyok, s ezen a nemdohányos napon szeret­ném elmondani, milyen hasznos, kellemes és egye­dül üdvözítő a nikotin élve­zete. Mert lám, milyen hangu­latosan kezdődik egy szen­vedélyes nikotinista napja! Az igazi dohányos — ha előző nap kitartó szorga­lommal, bölcsen elszívta egy, másfél, uram bocsá’ két vagy három doboz ci­garettáját — ébresztőórát, kakasszót megelőzve saját köhögésére ébred. Nem ér­demes visszaaludnia, mert ki korán kel... máris rá­gyújthat. Lehetőleg éhgyo­morra. Ily módon ugyanis a hányingerrel vegyes köhö­gési rohamok műfajában, némelykor görcsös fejfájás közepette mormolhatja el a dohányosok reggeli fohá­szát. Kitűnő érzés, jó dolog ez a korai ébredés — tes­senek kipróbálni! Természetesen a reggeli előtt fogyasztott feketéhez is dukál egy bűzrudacska (ez már ilyenkor a negye­dik, ötödik). A reggelizés­hez már ettől elmegy az ét­vágy, tehát rájövünk, így olcsó, takarékos életet élhe­tünk. Amikor pedig az ut­cán, buszon összeakadunk első ismerősünkkel, a kitű­nő fogkrémek dacára is kénköves, férfias illatú kö­szönésünket lehelhetjük rá. Kellemes napi kötelessé­günk ezután a trafikba visz minket, s ott kifizetjük (egy hete emelt összegű) adón­kat, ami évi 8—12 ezerre is rúghat. De megéri, mert ennyi egy kéthetes családi üdülés is, s az csak két hétig tart. A dohányzás változatos előnyei közül még egy-két dologról: munkahelyünkön például nemdohányos kol­légáink lelkes rokonszenve övez bennünket. Ez bizo­nyára amiatt van, hogy is­merik az operettdalt: „Egy kis cigaretta valódi fi­nom ...” Hátha még ők is szívnák... A nemdohányos nem is­meri az este mámorító han­gulatát: ilyenkor a tüdőtá­jékra súlyos ólommadár­ként rátelepszik a nehéz­légzés tünete, s amikor a nyálkahártya, a légutak át­itatódnak az epekeserű, fa­nyar ízzel, hirtelen valami felsipol a mellkas alól. És akkor még felüdít, lemossa gyomrunkba a kátrány az ásványvíz, de lefekvés előtt egy Sopiane a mennybe emeli fogyasztóját. Még éj­szaka is lehet szívni, meg­szakítva az álmot, de ah­hoz erős akarat kell! Pró­bálják ki, s ha sikerül, ta­pasztalatainkat megbeszél­jük. Az intenzív osztályon. Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents