Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

1986. október 4.

O

A tanárnő butikot nyit, a bolti eladó adminisztrátor lesz, az ápolónő pedig képesítés nélküli pedagógusnak pályázik. Ismeretségi köréből mindenki tudna hasonló példát mondani. Tagadhatatlan, igény van bizonyos fokú és szintű munkaerő-áramlásra, hiszen korunk felgyorsult tempója társadalmunkat is újabb és újabb feladatok elé állítja. Holnap talán nekünk is olyan műszaki cikkeket kell gyártanunk, amiről öt évvel ezelőtt még nem is álmodtunk. De az is előfordul, hogy megszüntetnek olyan gyárat, amely gazdaságtalan, elavult termékeit a kutya sem vásárolja.

A nagyarányú munkaerővándorlás viszont tetemes károkat okoz (gondoljunk például arra, hogy egy egyetemi hallgató diplomája több mint félmillió forintjába kerül az államnak.). Egy vállalat, szövetkezet vagy üzem egyébként is csak akkor dolgozhat eredményesen, ha megfelelő számú és képzettségű munkaerővel rendelkezik. „A statisztikai számítások és becslések viszont azt mutatják, hogy a gazdaságilag aktív népesség húsz százaléka körében tapasztalható a munkaerő in kongruenciája”. Ez azt jelenti, hogy hazánkban egymillió ember nem a szakmájában dolgozik, s nem az iskolai végzettségének megfelelő munkakört tölti be. Ez elég riasztó adat.

Megyénkben a munkaerőáramlás mértéke valamivel alacsonyabb az országosan tapasztalhatónál — állapította meg a megyei tanács munkaügyi osztályának egyik, a közelmúltban végzett vizsgálata. Azt is megfogalmazták, hogy a munkaerő-áramlást az inkongruens foglalkoztatást elkerülni nem lehet (nem is szükséges), de a mértékét társadalmilag elfogadható szinten kell tartani. Ez viszont nem könnyű feladat. Egy cikk keretei természetesen nem bizonyítanak elegendő teret egy társadalmi gond alapos elemzéséhez. Csupán arra vállalkoztunk, hogy néhány olyan személyt bemutassunk, akik valami ok miatt hátat fordítottak a tanult szakmának. Távol álljon tőlünk, hogy védelmükre keljünk, de érdemes elgondolkodni sorsukon, a pályaváltozást okozó tényeken, amelyek nem mindig anyagi vonatkozásúnk.

(a viták viszont maradtak)

Csenget a postás. A fiatalasszony éppen a frissen vásáttiollt májat szeretné felvágd osni. Ez is jókor jön — düninyög magáiban. Mérge némáiképp lehiggad, amikor megtudja, hogy pénzt hozott a postás. Csak ez a imáj ne volna, jegyzi meg. Azt sem (tudom, hogyan szeleteljem. Nagy meglepetésére a postás felajánlja, hogy ha megengedi neki, ő szívesen felaip- irítja a májat, imivel a szakmája szerint ő tulajdonképp szakács.

Erdősi Zsolt 1982-ben végzett a szakmunkásképzőben. Két évig dolgozott a szakmájában, aztán postáznák (szegődött. Mostmár csak otthon kamatoztatja a szakátestudomáinyáit, aimi- ;nek a felesége fölöttébb önül.

— Miért fordított hátat a tűzhelynek Zsolt? —kérdezem.

— Alaposan átvették a kedvemet. P<edig én már gyermekkorom óta szakács szerettem volna (lenni. Már hetedikes koromban sütöttem, főztem. Természetes volt, hogy szakácsnak . menjek.

— Az étteremben főzhetett, süthetett. Nem értem, mi volt a baj.

— Már (tan utókoromban, mikor elsős voltam nagy osálódáis (ért. Az (első nyári gyakorlaton csak mosogatnom kellett. Semmi mást

VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN

nem csinálhattam. Még azt sem engedték, hogy próbaképp egy-két ételt megfőzhessek. Nem .is igen magyaráztak semmit. Társaim lis így voltak ezzel. Harmincán kezdtük el az első osztályt, de csak tizenhatan végeztünk. A többiek kimaradtak, menet közben meggondolták magukat.

— Végül is sikeresen levizsgázott és szakács lett. Akkor már csak nem kellett mosogatni?

— (Mosogatni nem, de az éttermi ételkészítés mesz- sze áld a szakácsművészettől. Tömegóteleket főzünk. Két-hóromszáz adagot. Nagy ritkán egy-egy étel- különlegessóget. De nem is <ez volt a baj. Ezzel én már számoltam.

— Kevés volt talán a pénz?

— Kifejezetten kevés. Három és fél ezret keresltem. De nemcsak ez volt. Azt már azért mégse vette 'be a gyomrom, amikor olykor-olykor az üzletvezető parancsára olyan (húst (kellett feldofllgoznom, ami enyhén szólva szagos volt. Ráadásul az én apám is odajárt délben (kajálni. Képzelheti !

— Felmondott?

— Fél. Elmentem egy maszekhoz, ő 'négyszáz forinttal többet adott. Az igazság az, hogy a vendéglátó vállalat is rendezte időközben a szakácsok fizetését. Az üzletvezetők és á beosztottak közötti viták viszont megmaradtak. A 'maszeknál aztán az tette be az ajtót, amikor azt javasolta, "hogy reggel nyolctól este kilencig dolgozzam. Mindezt csupán ötszáz forint plusszént. Befellegzett. Elég volt a iszakácskodás- ból. Egy ismerősöm ajánlotta, hogy menjek postásnak. Most végre nyugodt vágyóik. Hangsúlyozom, szerettem a szakmámat, ma is szívesen csinálnám. Az illetékeseknek érdemes Jönne .elgondolkodniuk, hogyan is van ez. Harmincán kezdtünk, tizenhatan végeztünk, jelenleg .hatan vannak a .szakmában.

(tizennégy éves korában még nemigen tudja . ..)

Maszék tehentax.i a bútoráruház előtt. A sofőr arca ismerős. Persze, hiszen néhány évvel ezelőtt Sóstón az étteremben >ő szolgálta fel az ebédet. Udvarias, szakmailag (kifogástalan pincérnek ismertem.

— Mellékállásban, vagy főállásban taxizik? — faggatom.

— Végleg hátat fordítottam a pincér szakmának. Nem bírtam tovább. Tizenhat évig pincéreskedtem, éppen elég volt. Nem lehet (ezt sokáig csinálni. Két kezemen össze tudom számolni, hány nyíregyházi pincér bírja ki a nyugdíjig. Napi 30—40 kilométer gyaloglás,

■ rohangálás. Kemény meló. A vendégkör lis isolkat romlott. Sok a részeg, .kötekedő vendég. Idegekkel sem lelhet ezt sokáig -bírni.

— Pedig épp a napokban mondta az egyik szakács ismerősöm, hogy a felszolgálók a vendéglátóipar császárai. Ök keresnek a legtöbbet.

— Gondolja, hogy ugyanúgy megy, mint régen? Alig van vendég.. Talán osalk néhány kisvendéglőben, .kocsmában van egy kis dohány. A Fehér ökör, a (Nyíri -Fészek, a Sas. Talán azok még valóban jók.

— De ha jól emlékszem, üzletvezető is volt?

— Vontaim. Sóit még itainu- 1 «felelős is. De vendégliátó- szalkmában miméi nagyobb a feHeflősség, annál kisebb a pénz. (Elgondolkodik). Azért jól -megvoltam a ‘szakmával.

???

Most Viszont önálló vágyóik. Persze nyithattam volna vendéglőt is, dehát ahhoz itőke kell.

— Jobb így?

— Annyit megkeresék, mint pincér koromban.

Körbejárja a kocsit, a könyökével letöröl az ablaküvegről egy (kis foltocskát. Az áruház kijárata felé pislog, nem tűnik-e fel egy kuncsaft. Búcsúzóul annyit mond:

— Amikor az ember tiegy cementezett, szűk he-, lyiségbe jutunk. Az ablakon békuiku csikó ló esetleg miosókonyhának vélné. Pedig sok gy-erék szeme osillan fél, ha meghallja a nevét annak, ami litt készül. Ugyanis Almási Sándor furcsa gépekkel berendegyűjteni még abból sem lehetett. Két gyerekem van. Olyan udvarban lakom, ahol három másik lakás van. Érthető talán, ha rendes otthont szeretnék. A szakmámban viszont nem tudtam annyit keresni.

— öt évig tanult, s pénzébe került az államnak.

ssf Kényszer(?)pályán

zennégy éves korában szakmá-t választ, nemigen tudja még, miire vállalkozik.

(sokat tanultam fölöslegesen)

Törő Lászlónak három szakmája van, de a nagye- dilkkél -keresi a pénzt. A közgazdasági (technikum pénzügyi tagozatán végzett, de nem dolgozik hivatalban. (Huszonhárom éves fejjel, nős tétére az autószerelő szakmát kezdte el (tanulni — s ezt sikeresen be is fejezte, de mégsem dolgozik a jól kereső szakmáiban. Pedagógiai képesítésié lis van, de már öt éve nem tanít. Most díszállatkereskedő. Hosszasan ma- igyarázza, iho,gy is -van lez.

— Viliág életemben az állatokkal (szerettem volna foglalkozni, !ha lett volna Nyíregyházán olyan állatkert, mint Pesten, (gondolkodás nélküli -oda mentem volna dolgozni. Peebemre nem volt. A középfokú végzettség megszerzése érdekében közgazdasági technikumba mentem. 1962-ben érettségiztem. Adminisztratív pályafutásom során voltam anyagkönyvelő, bérszámfejtő, sztk-ügyinté- zö. Gondolhatja, milyen lelkesedéssel csináltam. Különösen a fizetések előtti napúk voltak -hosszúak. Ráadásul 900 forint volt a -kezdő fizetésem. Felvititem 1350-iig, nős voltam, érthető, hogy jobban fizető szak- ima után (néztem, hogy megéld essünk.

— Autószerelő lett. Bizonyára már jobban keresett.

— A -Volánhoz kerültem, 6' forintos órabérrel kezdtem. Négy évig voltam autószerelő és a végén már egészen elfogadhatóvá vált órabérem.

— Aztán tanár lett.

— Szakoktató. Jött -egy lehetőség. Megpályáztam a szakmunkásképző -intézet egyik állását. Sikerült. Jeles -eredménnyel elvégeztem a Nehézipari Műszáki Egyetemen a műszaki oktatói szakot. Szerettem a (munkámat, nem volt rossz. Ügy érzem, tudtam bánni a gyerekekkel. Hat évig oktattam.

— Miért hagyta ott?

— Amit az -iskola követel, azt lehetetlen volt a gyakorlati ■ .munkahelyen megvalósítani. Nem voltak meg a feltételek hozzá. Amikor állampolgári jog lett a magánkereskedői (engedély kiváltása, éltem az alkalommal, s díszállat- kereskedő lettem.

— Na de miért nem maradt a szakmájában?

— .Mint említettem, az állá tszeretet hozott ide, egyébként -is ahhoz, hogy komoly autószerelő-műhelyt nyithassak, óriási tőke kell. De egyébként sem bántam ,meg. A keresetem italán nem annyi, mint -mondjuk egy maszek autószerelőj-é, de nyugod- tabb, (elégedettebb ember vagyok.

— És a technikum, autó- szerelés, szakoktatás ...?

— Bizony sokat (tanultam fölöslegesen.

(nem tudtam annyit keresni)

Az utcáiról nyíló ajtón át

zett fagylalttól csér-készítő műhelyében vagyunk.

— Bevallom még soha nem hallottam fagylalttöl- csér-készítő kisiparosról. — mondom. — Miféle szakma ez?

— A fagylal'ttölosér-(készítés nem szakmásított. Nyolc ál-talános elegendő hozzá. É,s (persze irát-ermet- ség, drága gépek.

— De ön agrármérnök . ..

— Sőt talaj-erő-igazdállko- d-ási szakmérnök vagyok.

— Mennyi ideig dolgozott a szakmájában?

— Tizenegy évig. De nagyon téved, ha esetleg azt hiszi, hogy .nem szerettem, amit csináltam. Két :téesz- ben hét éven ót voltam fő- ágazatv-ezető, aztán mégy éviig a Vetőmagkutató telepvezetője.

— Hát akkor?

— Nem kerestem annyit, hogy mindenre jusson. A téesziekben csaik az első vezetőknek magas a kere- ,,sete. A • középikádereknek ,már nem. Tiszavasváriban, ahol eleinte dolgoztam, a legmagasabb fizetésiem 4550 forint volt. I.gaz, a hetvenes évek .elején vólt ez. Látástól vákulásig melóztam, de mégse volt eredménye. Hallom, most j-ob- iban .fizet a téesz.

— Es a háztáji? Azt mondják, abból van a nagy pénz.

Nézze, aki rendesen végzi a munkáját, nem jut annyi ideje, hogy sokat kihozzon a háztájiból.

— De a vetőmagkutatóban mint telepvezető már jobban keresett.

— Igaz, abból már tisztességesen meg tudtunk élni, de rendes lakásra

— Ügy érzem, ezt becsülettel megszolgáltam, hiszen tizenegy év alatt a többszörösét is magtermel- tüik.

— De amit most végez, az robot. ..

— Talán az. De ebben is van szépség. Figyelje meg, milyen esztétikus egy tölcsér. Persze a szívem még mindig a mezőgazdasághoz húz. Ha lehetőségem lesz rá, vissza is megyek.

Almási Sándor ezután hosszan, sokáig beszél arról hogy a homoki gazdálkodásban sok kiaknázatlan lehetőség van. Az ország földjének negyede homokos talaj és korántsem fordítanak annyi figyelmet rá, mint amennyit érdemelne. írja meg, hogy sokkal többet lehetne kihozni belőle — mondja végül.

(édesapám választotta ki)

A Szabolcs Volán Vállalatnál közel 2200 fizikai állományú alkalmazott dolgozik. A betanított- és segédmunkások 18 százaléka rendelkezik szakmunkás képesítéssel. Található közöttük kereskedelmi eladó, asztalos, cukrász, esztergályos, állattenyésztő, kályhás, sőt egy órás is. A vállalat munkaügyi csoportjánál választunk ki egy fizikai dolgozót, találomra.

Az irodában beszélgetünk a 25 éves Mányik Miklóssal. Szakmája szerint húsfeldolgozó. Az élelmi- szeripari szakmunkásképzőt 1979-ben végezte el. Két évig dolgozott a szakmájában.

— Tulajdonképpen én

világéletemben a kereskedelemben szerettem volna dolgozni — mondja. — De a pályaválasztás előtt az osztályfőnököm azt mondta, hogy oda inkább a lányok menjenek. Édesapám választotta ki szálmomra a hentes szakmát.

— A szakmunkásképző elvégzése után hol helyezkedett el?

— A húsipari vállalatnál. A vágócsarnokban szinte minden munkafolyamatnál segédkeztem. Végül nagyon jó helyre, a füstölőbe kerültem. Sajnos megbetegedtem, és mikor felgyógyulásom után hosszabb idő elteltével visszakerültem, az orvos javaslata ellenére nehéz munkára fogtak.

— Rögtön a Volánhoz ment át?

— Igen, gépkocsivezető akartam lenni, de előbb le kellett vizsgáznom. Egy kis kitérő után végül is billenős kocsira kerültem.

— De most raktárkezelő.

— Igein, mert időközben jelentkeztem a pénzügyi szakközépbe, és az időbeosztás miatt lehetetlen volt iskolába járni. Most már harmadikos vagyok.

— S ha elvégzi, hogyan tovább?

— Mindenképpen a Volánnál maradok, de talán olyan munkakört kapok, ahol tudásomat is kamatoztathatom.

(maradék kedvemet is

elvették)

K. Ilona az idén végezte el a tanárképző főiskolán a 'magyar—orosz szakot. Szeptember elsején, a tanévkezdést jelentő csengő mégsem hallatszott el hozzá. Augusztustól ugyanis az IBUSZ-nál idegenforgalmi ügyintézőként dolgozik.

— Ilona szeptember elsején nem hiányzott a csengőszó ?

— Nem. Eldöntöttem, hogy nem fogok tanítani. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt leiki- ismeretfurdalásom. Szüleim is mondták, hogy a tisztesség kedvéért legalább néhány évet tanítsak.

— Mégis, miért nem tanít? Talán itt magasabb a fizetése?

— Talán nem hiszi el, de nem nagyobb. Néhány éve a pedagógusok fizetését úgy rendezték, hogy többé-kevésbé már elfogadható. Sőt a legtöbb csoporttársam többet keres, mint én.

— Akkor tényleg nem értem.

— Valójában én azért tanultam oroszul, hogy beszélhessek, használhassam a nyelvet. A tanítás nem egészen az. Itt most szükség van és lesz is az orosz nyelvtudásomra. Az az igazság, hogy menet közben azt a maradék kedvemet is elvették, ami még megvolt. Nem hiszi el, de a gyakorló iskolában hallottam olyan esetről, hogy a gyerekek összefogtak, hogy megbuktassák a számukra nem szimpatikus kistanárt. Sikerült is nekik. Az én esetem nem ilyen volt, de a tapasztalataim rosszak.

— Meg kellett volna azért próbálni. Nem akadt volna állása a lakóhelyén?

— Vissza mehettem volna Nyékládházára, ahol a szüleim laktak. De készülök férjhez menni, és emiatt szeretnék Nyíregyházán maradni.- Itt viszont nem hirdettek megfelelő állást. Talán napközis lehettem volna, ahhoz meg nincs kedvem.

Ilona külföldi társasutazások lehetőségéről beszél, aztán elmondja, hogy ha a próbaideje lejár, a fizetése is jobb lesz. Arra kér, hogy a nevét ne írjam ki. Ügy veszem ki a szavaiból, hogy kicsit röstelli magát a tanárai előtt, akik négy éven át nem csak az orosz nyelvet tanították neki, hanem közben a tanári pályára is készítették.

KM HÉTVÉGI melléklet