Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-30 / 256. szám
1986. október 30. Kelet-Magyarország 3 Bockerek Aki látta — tudja. Szebb erdő aligha van. mint a Csomagolni is tudni kell... Ki fölözi le a hasznot? Bockerek. Vámosatya mellett tartogatja a varázsát annak, aki gyalogosan útnak indul, hogy felfedezze. A Bockerek nem egy a sok erdő közül. A Bockerek — az Bockerek. A szatmár—beregi tájvédelmi körzet része. Növény- társulásai, fái, állatvilága egyedülállóan szép. Hogy mindezt el kellett mondani, annak több oka van. Az egyik: remény. Hogy sokan felkerekednek és gyalogosan megismerik. A másik: a Bockerek védelemre szorul. Nem az erdő, annak van hivatástudó őre. A veszélyt az a kis „kastély” jelenti, amely a közepén átvészelte az időket. Igaz, kicsit tépett, kopott, de alapjában jó épület. Még ez sem volna baj, de vevők lengik körül. Nem erdészházat. nem tájmúzeumot akarnak belőle, hanem tárgyalóházat. Vagyis olyan épületet, amelyhez út kell, amelyhez autóval lehet eljutni, ahol egyáltalán nem biztos, hogy természetvédők adnának egymásnak találkozót. Van pénzígéret — csábító. Eddig sikerült ellenállni. Ez kellene a jövőben is. Mert azt mindenki lelkesen üdvözölné, ha olyan célra hoznák rendbe, ami a helyhez illik. Elképzelhető, hogy itt gyűjtik össze az erdő és a közeli tájvédelmi ritkaságoknak számító kincseit. Elképzelhető, hogy botanikus, biológus talál itt kutatási lehetőséget. Vagyis csak olyan felhasználás képzelhető el, amely érintetlenül hagyja a környezetet, nem teszi a gép, a motor, az autó áldozatává. Ezért kell szólni arról: védelemre szorul a Bockerek. Ezt kívánja a táj és a környezet védelme, a mai és a holnapi ember érdeke, (bürget) ____ Mintha szeme lenne, a szállítópályán az áru úgy mozog. Kézzel hozzá sem kell érni. Vannak itt állványok, csomagológépek, műanyag, papír- és fagöngyölegek, szállítószalagok, üvegek, targoncák és még sorolhatnánk. Mindez a napokban Budapesten, a BNV területén, a Bu- datranspack ’86 című Nemzetközi Anyagmozgatási és Csomagolási Kiállításon történt, ahol összesen 85 vállalat, illetve szövetkezet — köz tűk több külföldi — mutat ta be termékeit. Behunyt szemmel is... A gépek nemcsak „okosak;’, hanem szépek is. Sok a magyar kiállító. Nem szégyenkezhetünk. Itt van például az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet automata gépe, amely a nyújtható fóliát a rögzítendő egységrakományra spirálszerűen tekeri fel, méghozzá úgy, hogy az egységrakományt közben forgatja. Megyünk tovább. Mellettem az egyik NSZK-beli cég képviselője mindenkivel úgy viselkedik, mintha régi ismerőse volna, de nem tolakodó. Az invitálásának nem lehet ellenállni. A vendégeivel pillanatok alatt olyan kontaktust teremt, mintha ünnepnap lenne a számára, hogy velünk találkozott. Az áruk mellől természetesen a szép lányok sem maradhatnak el. Az egyik osztrák vállalat szőke férfiképviselőjének arca vörös: a hurokképző kötö- zögép csütörtököt mondott. Bámulatós gyorsasággal kapja szét, behunyt szemmel is tudja, melyik csavar hová való. Megelőzhető árukárok A szállítópályáknál sokan álldogálnak. Valamennyit elemekből állítottak össze. Velük az anyagok tervszerűen, folyamatosan, gyorsan és biztonságosan mozgathatók. KüA Papíripari Vállalat, köztük Ionosén fontos ez az élelmiszeriparban, ahol a nyersanyag-feldolgozás, illetve a késztermékek előállítása zártláncú technológiai rendszerben történik. De bizony sok vállalatnál a csomagolás, az egységrakomány-képzés, a késztermékek raktárba szállítása, tárolása, majd kiszállítása korszerűtlen. Megfelelő szállítópályával kiküszöbölhetők az árukárok, illetve megszüntethető a munkahelyi zsúfoltság. A kiállításon jelentős helyet kaptak a raktári állványrendszerek, melyek egyszerűen, gyorsan összeállíthatók, könnyen bővíthetők, átalakithatók, géppel kiszolgálhatok. Velük megfelelő raktári rend és nyilvántartás oldható meg, sőt a kézi munka is nagyban csökkenthető. Az állványrendszerrel a raktárak alapterülete és tere jobban kihasználható. Több vállalat mutatott be korszerű csomagolóanyagokat. Ezek közé sorolhatók a Papíripari Vállalat faládákat helyettesítő termékei is. Számos műanyag és fagöngyöleget is láthattunk. Fejlődött a nyíregyházi gyár cikkei. a nyomdatechnikánk is. Különösen a KNER Nyomda tűnt ki esztétikus cikkeivel. Olcsón veszi, s feldíszíti Tehát vannak jó hazai csomagoló- és anyagmozgató gépek. Azonban az üzemekben a korszerűbbekből, sajnos, keveset látni. Pedig a csomagolásra és az anyagmozgatásra is nagy figyelem fordítandó. Például az Állami Biztosító adatai arról tanúskodnak, hogy a biztosított küldeményekben keletkezett károk 30—35 százaléka a nem megfelelő csomagolás és árukezelés miatt történt. Aztán a nem kielégítő csomagolás folytán több nyugati cég cso- magolatlanul, ezért igen olcsón veszi meg tőlünk az adott árukat. így szinte lefölözik a magyar termékekkel nyerhető haszon jelentős részét. De a szebben, jobban csomagolt áruk — ami nem szemfényvesztés! — a hazai piacon is elvárhatók. Tehát a csomagolószerek választékának növelése, illetve a r -inő- ségük javítása nyomós érdekünk. Cselényi György Kooperációban A szatmári termelőszövetkezetek többsége kénytelen az alaptevékenységen túli munkákra is. A nagy- szekeresi Egyesült Erő Mgtsz az ikladi Ipari Műszergyárral tart fenn évek óta eredményes kapcsolatot. A szövetkezet csarnokaiban közel száz zsarolyáni, ne- mesborzovai, kisszekeresi és nagyszekeresi lakos foglalkoztatására nyílt így lehetőség. Tekercselés, házi víz- ellátótartály-gyártás, tekercsberakás; villanymotorok impregnálása mellett alumíniumöntés, kikészítés és csomagolás ad munkát a közösnek, s ezzel nyereséget, illetve tisztes keresetet. Az almaszedés idején a kollektíva a betakarításban is segítséget jelentett. C sak egy apró hír az egész: „Egy kilométer hosszúságú bekötőutat adtak át a forgalomnak a Nyíregyházához tartozó Sulyán-bokorban.” Számtalan hasonlót olvashattunk már, járda, út építése manapság már nem világrengető esemény a kistelepüléseken sem. De érdemes egyszer-egy- szer a hír szavai mögé pillantani. Lényegében nincs messze a városközponttól ez a bokortanya — tíz kilométer a távolság. De alaposan megkeserítette az itt élők életét az az egykilométernyi dimbes-dombos földút, mely a Tiszavasvári úttól vezetett be a tanyára. Ha esett, ha havazott — szinte lehetetlenné vált a közlekedés. Volt rá példa, hogy a mentő se tudott bejutni a ^betegért, arról nem is beszélve, hogy az itt élő idős emberek télen, ősszel sokkal ritkábban válthattak szót a városban élő gyerekeikkel ... Lakik itt vagy harminc család, javarészt öregek. Régi szokás: vasárnap délutánonként székek, hokedlik kerülnek az utcára a kapu elé (sokszor láttam ezt - Grekszáék előtt), s kiülnek az emberek egy kis beszélgetésre. Főképp az asszonyok telepszenek le persze, de nem hiányzik a férfinép se. Itt aztán nemigen volt olyan alkalom, hogy ne esett volna szó a Nyílt kártyákkal * Az esetek többségében ha valaki érzelmileg túlhe- vül. kiolvadnak belőle azok a biztosítékok, amelyek cselekedeteit az elfogadott normák, beidegzések szerint szabályozzák. Például egy erős felindulás elseperheti azokat a gátakat, amelyeket egy-egy józan megfontolás épített az őszinte véleménynyilvánítás elé. Az efféle kitörések a legjobb családban is előfordulnak, és bár néha veszélyt jelentenek, szót nem ér- — demelne a dolog, ha nem hallottam volna arról, hogy egyik-másik munkahelyen bizony forrnak, forrtak az indulatok az ottani vezetés ellen, de nem úgy mint otthon, mert itt nem akadt ember, aki nyilvánosan hangot adott volna rosszallásának, artikulálta volna az elégedetlenséget. Persze olyan ember mindig akad, aki kész kihőbö- rögni magát valamelyik vezető — rendszerint középkáder — előtt, de olyan, aki higgadtan, okosan, az érzelmi kilengéseket elkerülve megfelelő fórum elé vigye az ügyes-bajos dolgokat. . . Szóval az ilyen hős ritka, mint a fehér holló. Hiába. Nagy a „hallgatni arany” beidegződés hatalma, nagy a megtorlástól való félelem, nagy a fórumok formalitása. A munkások rossz hangulatának mindig oka van. Az olk pedig elsősorban a gazdálkodás milyenségében, illetve a vezetés módszereiben, stílusában keresendő. Ha például egy cég képtelen a kapacitásait lekötni és emiatt a dolgozók keresete olyan mértékben csökken, hogy többen is otthagyják a munkahelyüket, természetesnek vehetjük az üzemcsarnokokban meginduló morgást. Ilyenkor, megítélésem szerint az a tisztességes, ha a vezetők kiállnak az emberek elé, ha kell, többször ' is munkásgyűlést szerveznek, és őszintén megokolják, miért alakult ki a nemkívánatos helyzet, valamint elmondják azt is, milyen stratégiát dolgoztak ki a krízis kezelésére. Az irányítóknak egyúttal fel kell kérniük a kollektíva minden tagját, hogy ötleteikkel, elképzeléseikkel segítsék a hullámvölgyből való kilábalást. Ugyanakkor egy vezetői gárda intelligenciáját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy állja, tolerálja a kritikát, és képes ebből a legmesszebbmenő következtetéseket is levonni. Amennyiben a vezetők partnernek tekintik beosztottjaikat, nem titkolóznak az üzem kilátásait, helyzetét illetően, úgy elejét vehetik a pletykáknak, nem keltenek maguk iránt bizalmatlanságot a munkásokban. Ha a véleménynyilvánításokat véletlenül sem követik megtorlások, akkor egészséges légkör alakul ki. Az őszinteség és nyíltság pedig a legjobban hűti a felforrósodott fejeket, végső soron jóra fordíthatja a hangulatot is. Ahol pedig eleve adott a vezetés és a beosztottak közötti őszinte kontaktus, az érdekek közös nevezőre hozásának készsége, ott szinte kizárt a nagymértékű érzelmi túlhevülés, hiszen a megfelelő fórumokon együttes erővel megtárgyalják, megoldják, orvosolják a vélt és valós gondokat, legyen bár az a gond egy brigádé, vagy közvetlenül az egész cégé. Itt nincs kockázat, nem kellenek hősök a konfliktusok feloldására. Abban, hogy egy vállalatnak jól fusson a szekere, a portástól az igazgatóig mindenki érdekelt, hiszen a jövedelmek nagysága jórészt az elért gazdasági eredmények függvénye — és ez egyre inkább így lesz. Minthogy az egész kollektíva bőrére megy a játék, az őszinteség, a nyílt kártyák használata nemcsak erkölcsi követelmény, de szűkén vett hatékonysági kérdés is, hiszen a nyíltság, az egyet akarás a termelésben külön erőforrássá válhat. Sztancs János Az út régen vágyott, régen kért bekötőútról. Fel-felbukkant Horányi Pali bácsi is, időnként sokat sejtető mosollyal adta budiul: újabb beadványt írt, s a jövő héten ehhez, meg ehhez a tanácsi tisztviselőhöz készül. Botjára támaszkodva állt az öreg, mert fájós lábával nehezére esik a leülés-felállás —, s hosszan magyarázta, kinek, mit, hová írt az út ügyében. így megy ez már legalább egy évtizede — Pali bácsi igyekezett minden követ megmozgatni, háta mögött érezve a tanya lakóit. Ö volt a tanácson az az ember, aki láttán már égnek emeli a szemét a tisztviselő. s összecsapja a kezét: már megint Pali bácsi?! Az út ügyében? De hát tessék már megérteni: ez a tanyabokor nincs fejlesztésre kijelölve. Fontosabb célokra kell a pénz a tanácsnál. Sokba kerül ám egy ilyen út! De Pali bácsi csak ment, kért, írt szívósan ... Elkövetkezett a nap, amikor végre valami biztatót hallott — újságolta is más-, nap nagy örömmel a szomszédoknak : mégiscsak lehet szó az útról. Azzal a feltétellel, hogy a tanyán élők maguk is kinyitják a bukszát! Nem kellett sokat nógatni a Sulyán-bokori népet: tíz-tizenötezer forintok kerültek a közösbe. AZ ÜT- RA! Igaz, volt itt is, mint mindenhol, aki úgy fizetett, mintha a fogát húzták volna, volt, aki nem is állt kötélnek — de összejött végül 400 ezer forint. Nem kis pénz ez — de bizony egy útnál csak csepp a tengerben. Egy „igazi”, aszfaltozott út több millióba került volna — így hát csak egy olcsóbb, aszfalt- szőnyeg nélküli valósult meg. De megvan! A hivatalos átadásra úgy készült a tanya népe, mint egy ünnepre — merthogy az is volt. Sütöttek-főztek, a valaha volt iskolaépületben terítettek, virágcsokrok kerültek a kerítések oszlopaira — megható igyekezettel próbálták minél emlékezetesebbé tenni e napotr S az öregek meg-meg- állnak a tanya közepére befutó szürke szalag mellett, megkopog- tatják a bot végével, végigfuttatják tekintetüket a nyílegyenesen futó úttesten, a lágyan hullámzó homokdombokon, a jobb szeműek a főúton elhaladó buszt is látják. Közel van már a város... (tarnavölgyi)
