Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám

1986. október 27 Kelet-Magyarország T és Palicz János ifjúsági bronz­jelvényes szintet ért el. A fia­talabbak közül a legtehetsége­sebb Kuzbelt Zoltán, aki 14 éves, ebben az évben kezdte a versenyzést, s ifjúsági bronz­jelvényes szintet szerzett. 1982- ben beindítottunk egy ver­senysorozatot, hogy a nyír­egyházi közönség is megismer­kedhessen velünk, de az uszo­da sátortetőjének cseréje miatt ez megszakadt. Most decem­berben, a tízéves jubileumra szeretnénk országos versenyt rendezni. A tájékozódási búvárúszás hasonlít a tájékozódási futás­hoz, csak minden feladatot víz alatt kell megoldani. Hazánk­ban tisztább vizű kavicsbánya tavakban rendeznek ilyen ver­senyeket. Meghatározott pon­tokat kell megkeresni, s kapuk között kell szlalomozni a bú­várnak. A versenyző víz felett egy jelzőbólyát húz maga után, ami mutatja, hogy merre úszik, mit csinál, s a versenybírók ezt követik csónakból. A svédek ezt még továbbfejlesztették. A versenyző a víz alatt kap meg egy táblát, amin egy térkép van, s az alapján kell tájéko­zódnia. A megyeszékhelyen 20 tájékozódási búvárúszó Már- ku Sándor vezetésével készül a versenyre, aki nemcsak edző, hanem elindul a különböző viadalokon is. Márku, valamint Polacsek László és Ficsor Lász­ló a jegyzett versenyzők, fel­nőtt másod-, illetve harmad- osztályú sportolók. Idén a ran­gos Neptun Kupán negyedikek lettek. Heti két alkalommal az uszo­dában edzenek, ezenkívül el­méleti és gyakorlati (tájolás) tréningeket végeznek a klub- helyiségben. Tavasszal a Sós­tón folytatják az edzéseket, ahol a víz szennyezettsége mi­att csak a szakág alapjaival lehet megismerkedni. Ezért a versenyekre egy héttel hama­rabb utaznak el, s a helyszí­nen edzőtáboroznak. Idén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felvette az olimpiai sportágak közé az uszonyos és búvárúszást, a víz alatti rögbit, valamint a víz alatti turizmust. Utóbbi kettőnek nincsenek hazai szerelmesei — egyelőre —, de a búvárúszók remény­kednek, hogy a NOB döntése után nő a sportág népszerű­sége, s újabb híveket szerez­nek ennek a technikai sport­nak, (amelynek vannak szabol­csi képviselői is. Nyíregyházán 1976-ban ala­kult meg a helyi MHSZ köny- nyűbúvár klubja, amely de­cemberben ünnepli 10. szüle- tésnapját. Az első évben Víg- vári Zsolt debreceni búvárok- tató hordta át a ..szomszédból” a felszerelést, s ő tanította az ittenieket. Egy évvel később a gépjármüiskola vette át a pat­ronáló szerepet Fekete alezre­des és Bak Béla vezetésével. I _____ 198l-ben a megyei vezetőség engedélyezte a búvároknak a munkavégzést (csőfektetés víz alatt, Iszaptalanitás), amely­nek bevételét a drága {elsze­relés beszerzésére fordították. Hiszen az árak folyamatosan emelkednek, s azok a búvár- felszerelések, amelyeket a kezdeti időkben használtak, nem voltak biztonságosak. A sportcélra és munkavégzésre megvásárolt felszerelés pedig igen költséges. Például egy minősítési szintet elérő spor­toló felszerelése és versenyez­tetése egy évben 20 ezer fo­rint. A 100 méteres uszonyos úszáshoz használt kis palack 2500 forint, egy légzőautomata hozzá 8—10 ezer forint. A bú­várruhák is hasonló árban kaphatók, míg a munkaruhák 40—50 ezer forintba kerülnek. A nyíregyházi MHSZ támoga­tása 60 ezer forint, amit ese­tenként ki tud pótolni, de nem annyira, hogy a két kor­osztálynak (tájékozódási bú­várúszók, valamint uszonyos és búvárúszók) elegendő legyen. Hiszen a költségvetésük 800 ezer és egymillió forint között mozog. A különbözeiét mun­kákból fedezik. A szakosztály vezetői, edzők, idősebb, vizs­gázott versenyzők esténként, hétvégeken, szabadságuk tér- hére dolgoznak. Legutóbb a zá­honyi mérőállomás közlekedő- csövét fektették le. Ezenkívül vállalnak magas épületek hom­lokzatának felújítását. Az eb­ből befolyt pénzekből fedezik a szakosztály működését, s ha jól fizető munkát találnak, a búvároknak is jut belőle. A legnagyobb biztonság, ahogy Kozma Péter klubtitkár el­mondta, hogy ilyenkor bará­tok dolgoznak együtt, akik vi­gyáznak egymásra. Jobb a csapatmunka, nagyobb az ösz- szetartás. — A technikai sportágakban alapvető manapság a technika, csak jó felszereléssel lehet egy­re jobb eredményt elérni •— váll ja .az uszonyos és búvár­úszók vezető edzője, Czimmer László. — Mi is, amióta fran­cia és svéd felszerelést hasz­nálunk, egyre jobb eredmé­nyeket érünk el. A 40 fős cso­portból, amelynek munkáját Kozma Péter edzőként segíti, Bakosi Erika ifjúsági arany­jelvényes, felnőtt másodosztá­lyú, Biri Róbert ifjúsági arany­jelvényes, felnőtt harmadosz­tályú, Nemes Gábor ifjúsági ezüstjelvényes, Sándor Géza Az FC Torino döbbenetes légikatasztrnfája 31 éve volt egy csapat... ■-.. A játék — maga az élet. IPe az élet — olykor — maga a szomorúság. * Távirati jelentés: ,,1949. május 4-én szerdán dél­után 17 óra körül az FC Torino csapatának Fiat 212-es gyártmá­nyú, hárommotoros repülőgépe Torino közvetlen közelében, Su- perga területén egy magaslaton emelkedő bazilika épületébe üt­között és kigyulladt. A vizsgálat ^.állapította, hogy a gép ma- jJoJságjk^lző készüléke kétezer méter magasságban elromlott, de ezt a pilót-.ák a rendkívül rossz időjárásban vaem vehették észre. a. viharos, esős, ködös időben a pilóták azt hitték, hogy kétezer méter magasságban repülnek, ho­lott a gép csak mintegy hétszáz méteren szállt. A szerencsétlen­ség során tizennyolc labdarúgó vesztette élletét, közülük tizen­egyen mór az olasz válogatott csapatban is szerepeltek. A sze­rencsétlenül járt labdarúgók név­tár Bacigalupo, BalLarin I és arin II, Maroso, Martelli, ^.ez2Ar, Rigamonti, Castigliano, T^prettcv, Fadini, Monti, Lóik, Ga- betto, Mazzoli, OssoLa, Bongion- ri, Grava. Életét vesztette a ma­gyar származású Schubert és Eg­ri Ernő, az FC Torino igazgató­ja is.” * Francisco Ferreira, a portugál Benfica játékosa Madridban ke­reste fel Valentino Mazzolát, az FC Torino kapitányát. A Benfi­ca jutalomjátékot tervezett Fer­reira tiszteletére, a teljes bevétel a veterán játékost illette volna. Elleniéiként a remek formában lévő FC Torinót szemelték ki. Ferreira most eljött, hogy sze­mélyesen is Mazzola segítségét kérje. A két játékos körülbelül egy hónappal ezelőtt, Genovában ismerkedett meg egymással és azonnal jó barátság szövődött köztük. Mazzola biztosra ígérte a láto­gatást. — Meg kellene halnom ahhoz, hogy ne menjek el. Így ígérte Ferreiránaik . . . Aztán elment és meghalt. . . * Az olasz légügyi szervek ké­sőbb percről percre rekonstruál­ták a katasztrófa lefolyását. A zárójelentést eljuitjtaítiták, a Gazet- ta dello Sport című lap is meg­kapta. A következőkben ennek a je­lentésnek néhány mozzanatát idézzük. A Barcelonáiból Torino felé ha­ladó hárommotoros I—ELCE gép 15,45-kor létesített rádiókapcsola­tot Bolognával, Rómával és Mi­lánóval. 16,16 perckor Torinóval is létrejött az összeköttetés. A torinói repülőtér a helybeli meteorológiai viszonyok figye­lembevételével már előzőleg szét- küldte a QBI-jelzést, ami a re­pülők szaknyelvén annyit jelent, bogy „a vakrepülés normái áll­nak fenn”. Ezt a jelzést Torino 16,18-kor megismételte. A gép nem vette az üzenetet és kérte az ismétlést. ■16,30-kor Torino kétszer újra le­adta a QBl-t és az időjárás jelen­tést is. Eszerint: Torino esős, lá­tótávolság 1200 m, felhőmagas­ság 480 méter. Az adás befejeztével Torino kérte a vétel igazolását. Mint­Volt egyszer egy nagy csapat... Utolsó kép az FC Torinóról Janika hogy nem kapott választ, ismé­telten hívta külön az I—ELCE-t, a gép viszont kérte Torinót, hogy ismételjenek meg mindent. Mi­helyt ez megtörtént, a gép azon­nal visszaigazolta a vételt. A gép ekkor még a Földközi­tenger fölött volt, mert a savo- nai hosszúsági fokon, tehát a parton, csak 16,41-ikor' jelezték a felbukkanását. Torino ekkor Ismét hívta a gé­pet és felszólította: közölje a le­szállás várható időpontját. 16,41- kor a gép kétezer méteres repü­lési magasságot jelentett és kér­te, hogy kapcsolják be a Növi Ligure-i radarfáklyát, tehát a személyzet felkészült a vakrepü­lésre. 16.44- kor a torinói repülőtér adását megzavarta egy másik adó, félő volt, hogy nem tudják az összeköttetést fenntartani a tíárommotorossal. Ezért Torino QRT-t bocsátott ki, vagyis álta­lános űrcsendet kért. Erre a gép azonnal reagált és megkérdezte, van-e Torinónak valami külön­leges közlendője? 16.45- kor a gép QFT-t kért, vagyis az átlagos regionális lég­nyomás adatait. Torino ezt az adatot Milánótól szerezte meg, majd 16,51-kor továbbította a géphez. A személyzet célja ezzel kizárólag a magasságmérők el­lenőrzése és korrigálása lehetett. Ez figyelemreméltó körülmény. A személyzetnek tudniillik több, jól működő magasságmérő állt a rendelkezésére és ezenkívül volt a fedélzeten egy magasságíró (barográf) készülék is. Ezt ké­sőbb a gép roncsai között meg is találták. 16,53-kor a gép igazolta a QFT vételét és QBA-t, a horizontális látótávolság mérvét kérte. Tehát meg akartak bizonyosodni arról, hogy a pálya leszállásra alkal­mas. 16,55-kor a gép közölte, hogy 17,10-kor óhajt leszállni. 17,00-kor Torino közölte a mág­neses útvonalat a géppel. Ez volt az utolsó üzenetváltás. 17,03 és 17,13 között. Torino állandóan hívta a gépet, de választ nem kapott. A Növi Ligure-i radarfáklya 14,45 és 19,15 között állandóan működött. Az összeütközés 17,01 és 17,03 között történhetett. A gép ágas­kodó helyzetben előbb a bal szár­nyával érintette a bazilika tor­nyát, a csúcsa alatt mintegy 2,5 méterrel. Valamelyik pilóta te­hát az utolsó pillanatban észre­vette a ködből kirajzoló hatal­mas épülettömeget és megkísé­relt egy kétségbeesett manővert. Néhány méter hiányzott és a gép megmenekült volna. Az összeütközés félelmetes volt. A személyzet és az utasok azon­nal meghaltak. A pilótákon kí­vül senki sem tudott a lidérc- nyomásos pillanatról, amely meg­előzte a katasztrófát. Megrázkód­tatások, érzelmek nélkül léptek át az életből a halálba. Ki a felelős? Nem a mi dolgunk, hogy íté­letet mondjunk erről. A sze­mélyzet a legjobb, legképzettebb pilótákból állt. Meroni alezredes, a gép parancsnoka, hidegvérű, józan pilóta volt, a vakrepülés oktatója. Bianclardi őrnagynak hosszú gyakorlata volt az utas- forgalomban. Éppen ezzel az út- jával érte volna el a nemzetközi képesítést. Sokszor bevált, meg­bízható ember volt Pangrazzi rá- dlótávírász és D’Inca, motorke­zelő is. Tehát összeszokott, ke­mény együttes, amely több száz repülőúton állta ki már a pró­bát, a legmostohább meteoroló­giai viszonyok között Is. Annyi bizonyos, hogy a ka­tasztrófa Olaszország szegénysé­gének tulajdonítható. Legyőzött, elvérzett nemzet vagyunk. A gépről hiányoztak a legkorsze­rűbb műszerek. Nem volt rajta például horizontális radarszonda, amely időben jelzi az akadályt. Egyetlen ilyen műszer megkí­mélhetett volna huszonnégy em­ber értékes életét. De egy radarszonda milliókba kerül... Ma este a városi televízió mű­sorában egyórás beszélgetést lát­hatnak az NYVSSC labdarúgó- szakosztályánál bekövetkezett ed- zőcseréröl és a csapat pályán kívüli életéről. ízelítőül egy-egy mondat a műsorban elhangzó be­szélgetésből. Moldván Miklós: Nekem az a véleményem, hogy az edzőt utálják a játékosok. Buds Gyöngy: Nézd, amikor egy új edző jön, a 100 méter akkor is 100 méter. Temesvári Miklós: Én Ismerem a nyíregyházi viszonyo­kat, . .. felhívtam volna a figyel­mét rá. nem biztos, hagy a kör­nyezetében dolgozó minden kol­Volt egy csapat. amelynek ko­rosodó játékosai között egy cin- gár. alacsony termetű fiatalem­ber is lüúigta a bőrt testvéreivel. A közönség hamar a szívébe fo­gadta a teahnikás játékost. Az összeállításnál a jegyzőkönyvbe Havaos III-at írtaik, de mindenki Janiikénak hívta. Ma is. 55 éve­sen. ha az utcán találkozik régi szurkolókkal, játékostársaikkal, a megszólítás változatlan: Janika. A felszabadulás előtt a többi sráccal az angolkisasszonyok kollégiumiáinak teniszpályáin szedték a labdákat, s legszíve­sebben lábbal passzolták volna vissza. A világháború után a ha­sonló korú gyerekekkel benevez­tek valamennyi u tea bajnokságba. Mezítláb rúgta mindenki a bőrt, a homokot, egymás bokáját, s valamennyien arról álmodták, hogy egyszer egy olyan egyesü­letbe Igazolnak, ahol focicsukát is adnák. Janika már 16 évesen (1947- ben) fülig érő szájjal vette át a bujtosi sporttelepen Tóth Miska bácsitól a hőn áhított cipőt. „Sokkal szebb volt az akkori idők sporttelepe. A pályát körbe- övezték tölgyek és nyárfák, mintha egy erdő közepén ját­szottunk voilna. Sajnos azóta csaik egy fa maradt hírmondónak.” A MADISZ ificsatpatában ját­szott egy évig. de testvéreivel együtt úgy érezték, hogy annyi jó játékos között ők úgysem jutnak szóhoz, s inkább átiga­zoltak a város másik NB Il-es csapatához, a Vasútihoz. Fél év léga és munkatárs egyértelműen támogatni fogja. Mádi Zoltán: A játékosok nem hajlandók más­ban, csak Adidas szerelésben ját­szani. Keszthelyi Mihály: Saj­nos, csak én is az újságból érte­sültem, hogy Ubrankovics Mi­hály nem a Nyíregyháza edzője. Tóth János: Gyakorló edző vol­tam, végigjártam a ranglétrát. Csonka Zoltán: Tóth Jánossal a esapat két éven belül feljuthat az NB I-be. Ubrankovics Mihály: Végrehajtották a feladatot, de nem éreztem, hogy azonosulnak vele. után már kezdő játékosként lé­pett pályára, s a közönség ked­venceként emlegették. Technikai­lag képzett, jól lát a pályán, rendkívül ruganyos, jellemezték társai. A Vasúiban szeretettel fo­gadták, barátokra lelt. de a szíve asak visszaibúzta a bujtosl pá­lyára. Nem csodálkozott senki, almikor 1950-ben (19 évesen) test­vérével aiz eHső hívó szóra' visz- szaigiazolt a MADISZ-hoz. Ugyan­abban az évben meghívást ka­pott az MLSZ-itŐl az utám/pótlás- válogatottba. Dalnoki. Szőj ka. Berendli. Dékány. Tóth II.. a ké­sőbbi idők felnőtt válogatottjai­val játszott egy csapatban. Három év után Janika főisko­lai tanulmányai miatt Budapest­re költözött, s a Budapesti Ha­A Nyíregyházi Építők labdarúgó- csapata 1955-ben. Balról jobbra, felső sor: Lakatos János. Kova- csics Gyula, Lendvai Endre, Parti József, Pokrovenszkl Pál. Gro- holy Mihály. Füle György edző. Alsó sor: Papp Ferenc. Gallé András. Hargitai Lajos, Havacs III János. Csemlczky István, Szo- kol József, Bakos Béla. DankO László. ladáahoz igazolt. A tanulmányok befejezése után valamennyi NB I-es klub marasztalta, csábította, de visszavágyott Nyíregyházára. Visszatérése után a szakvezetés az első hely megszerzését tűzte ki. Gondolták, visszaigazolt Ja- n'ika. s mellé az NB I-ből hoz­tak .játékosokat, a csaipat meg­erősödött. reália esély van az aranyérem kivívására. Viszont a szakvezetés azokat a játékosokat, akik a korábbi években kivívták a sikert, kihagyták a csapatból, s ez megbontotta a csapategysé­get. ..Pályafutásom során én vol­tam az ügyeletes 11-es rúgó. Eléig hosszú időn keresztül valameny- nyi büntetőt berúgtam, majd egy alkalommal hibáztam. Akkor úgy döntöttem, jobb ha más rúgja.” Harmincegy éveset . sorozatos térdsérülése miatt két évig még levezetésként alacsonyabb osz­tályban. a Munkásban játszott, majd. 1964-ben abbahagyta a fo­cit. ,,Én úgy értékelem a sportot, s a focit is. hogy attól neme­sebb dolog, mintsem valaki a sa­ját szórakozásából, önmaga igé­nyeinek kielégítésére űzze. Sze­rintem a közönségnek sose sza­bad csSlódást okozni.” Máthé Csaba A focicsapatról a VTV-ben Siker a bolgár sziklafalon Egri Kiss bronzérme Minden bizonnyal minden­kinek meglepetést okozna, ha szudáni gyorskorcsolyázó si­keréről olvasna. Kis túlzás­sal, de szintén meglepetést akozna egy szabolcsi hegy­mászó sikere. Márpedig Eg­ri Kiss Gábor nyíregyházi fi­atalember nemzetközi hegy­mászó találkozón elért bronz­érme siker, ez tény. A ta­nárképző főiskola elsőéves hallgatója, a nyíregyházi Al­pin Klub tagja a közelmúlt­ban egy bulgáriai versenyen ért el szép eredményt. — Két fővárosi társammal utaztunk a bolgár szövetség meghívására — közölte az if­júsági válogatott tagja. Ven­déglátóink a nemzeti bajnok­ságukkal egybekötve rendez­ték ezt a nemzetközi ver­senyt, amelynek a Szófiától mintegy száz kilométernyire fekvő Vratca adott otthont. Az október 9—13. közötti ta­lálkozó első felvonását a bol­gár bajnokság jelentette. Az itt legjobban szereplők vehet­tek részt a kétnapos nemzet­közi viadalon görög, NDK- beli és magyar hegymászók társaságában. Mindkét nap egy-egy nyolcvan méter ma­gas falat kellett megmászni­uk az indulóknak, felső biz­tosítással. Az értékelés egy­szerű volt, aki a leghama­rabb tette meg a függőleges távot, az volt a legjobb. Az első napon Egri Kiss Gábor 4 perc ötven másodperc ered­ménye volt a leggyorsabb. A második napon öt és fél per­ces teljesítménye a harmadik helyet jelentette, és összesí­tésben szintén a * harmadik helyen végzett a nyíregyházi sportoló. — A hazai versenyektől el­térően nemcsak az ügyesség, a technika is számított — mondta Egri Kiss Gábor. Ezért mászás közben nyolc ■karabinert, illetve szöget kel­lett előre meghatározott he­lyen elhelyezni. Nálunk ilyen nincs. A nemzetközi versenyen vé­gül két hazai hegymászó vég­zett az élen. (A második he­lyezett bolgár fiú a nem hi­vatalos EB-n hetedik lett, amelyen a kontinensbeliek mellett amerikai alpinisták is részt vettek.) A másik két magyar induló a kilencedik és a tizedik helyen zárta a találkozót. — Meglepett, hogy a ven­déglátóinknál mennyire nép­szerű a hegymászás. Iskolák­ban is lehet tanulni, és éven­te indítanak Himalája-expe- díciót. Ez a népszerűség a verseny rendezésében is meg­mutatkozott, volt zászlófelvo­nás, ott volt a tévé, a rádió és a sajtó. Szóval pompás kö­rítése volt a versenynek, a rendezők alaposan kitettek magukért. Egyébként a bol­gároknál a versenyek távja hosszabb mint nálunk, de könnyebb is a fal. Am ezzel I mintha el is maradnának a nemzetközi élvonaltól. Most, hogy véget ért a ! egymászó versenyidőszak, jön a pihenés, az erőgyűjtés a jövő évi feladatokra. __________ — mán — (országos versenya jubileumiig BÚV8FÚSZÓI(

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents