Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám

1986. október 27. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére Kicsit úgy éreztem magam a héten, mintha egy vevő- szolgálati iroda alkalmazottja temék. Hiszen nagyon sok telefonáló a kereskedelemben nem kapható termékekről kérdezett. (A kollégáimhoz és a Fórum rovathoz érkező bejelentések is bizonyítják, hogy nagy szükség lenne Nyíregyházán vevőszolgálat­ra, ahol pontos tájékoztatást adnának a vásárlóknak ar­ról, mi hol kapható. Ezzel sok fáradságot, bosszúságot takaríthatnának meg azok, akik boltok sorát járják vé­gig — esetleg kilométereket utaznak — sokszor filléres apróságokért.) O Erre kényszerült egy nyíregyházi apuka: Tar János is, aki hosszú ideje hiába keres, nem kap gyermekének bébiitalt. Kifogásolja meg, hogy hiánycikk a konnekto­rokba való vakdugó. Első kérdésére az élelmi­szer- kiskereskedelmi válla­latnál megtudtam, hogy a bébiital ez év elejétől hiány­cikk. Ezt a készítményt az országban egy helyen: * Kecskeméti Konzervgyárban gyártják. Bár 10—12 féle íze­sítésben készül, legfeljebb 1—2 féle hia érkezik alkalom­szerűen. A termék az Alföldi Élelmiszer- és Vegyiáru Ke­reskedelmi Vállalat közvetí­tésével jut el az üzletekbe. Jellemző az ellátásra, hogy az Alföldi és az ÉKV közös boltjában, a bébiboltban sem kapható ez az áru. Idén az ÉKV anyagbeszerzője két al­kalommal járt „maszek ala­pon” Kecskeméten. Augusz­tusban egyáltalán nem ka­pott, szeptemberben pedig nem egészen 170 üveggel ho­zott a keresett portékából. (Ez a mennyiség semmi ah­hoz képest, hogy sokan kar­tonszámra veszik — vennék! — a bébiitalt.) A két vállalat szakemberei tervezik, hogy ezen a héten Kecskemétre utaznak (tárgyalni arról, ho­gyan lehetne javítani az el­látáson. Sajnos hiánycikk a vakdu­gó is. Nyíregyházán egyedül a Szarvas utcai ezermester- boltban volt, de a múlt hé­ten ott is kifogyott. Viszont várhatóan a napokban újabb szállítmány érkezik a szak- üzletbe, vagyis érdemes lesz érdeklődni. O Miért nincs író? — tet­te fel a kérdést egy nyíregy­házi érdeklődő a Május 1. tér 11. szám alól. A tejipari vállalatnál hal­lottam, hogy ezt a készít­ményt a Hajdú megyei társ- vállalat szállította a szabolcs- szatmári fagyasztók részére. A közelmúltban — egy ne­gyedéve — átszervezés tör­tént: azóta nem Berettyóúj­falun, hanem Gyulán készül a termék. Ekkora távolságból pedig nem vállalják a szál­lítást. Megyénkben megpró­bálkoztak az íróhoz hasonló „Borsi” nevű tejtermék áru­Házi Zsuzsa újságíró válaszol sításával, ám az nem nyerte el a fogyasztók tetszését. Mi­vel íróból (naponta legfeljebb 150 literre van nálunk szük­ség, ilyen kis mennyiség gyártását nem tudja megol­dani a megyei tejipari vál­lalat. Ügy tűnik, le kell mon­danunk erről az ízletes, s egészséges készítményről. ­O Több telefonáló a me­gyeszékhelyen közlekedő autóbuszok útvonalát kifogá­solta. Jósavárosiak kérdezték, hogy a 19-es járat miért nem érinti az ő lakótelepüket is. Kiss Sándor a Toldi utca 60. szám alól pedig arról érdek­lődött, miért nem lehet a 7/a-s járatot az Arany János és a Szarvas utcán is közle­kedtetni. A Volán 5-ös számú Válla­latnál arról tájékoztattak, hogy a 19-es busz útvonalá­nak módosítására — amit már írásban is kért a lakos­ság — nincs mód a zsúfolt­ság miatt. Mivel új buszt nem tudnak közlekedtetni, ezért nem célszerű megváltoztatni az útvonalat. Nem tervezi a vállalat a 7/a járat irányának módosítását elsősorban azért, mert a jelenlegi útvonal több utas igényeinek felel meg, miint amennyien a változta- tást kérik. Q Erdei Györgyné Nyír­egyháza, Rózsa Ferenc utca 67. szám alatti lakos sokakat érintő ügyben írt levelet. Miért nem jár az idős szülők ápolására szabadság — tette íel a kérdést. Időközben bizonyára levél­írónk is értesült arról, hogy már kormányzati szinten fog­lalkoznak ezzel a témával, így remény van rá, hogy ha­marosan megnyugtató intéz­kedést hoznak e kérdésben. o a Kelet-Magyarország- ban olvastam, hogy megjelent a Szabolcs megyei Horgász című lap legújabb száma. Az­óta is keresem, eredményte­lenül. Szeretném tudni: egy­általán létezik-e ilyen újság, s ha igen, hol lehet hozzájut- ni — érdeklődött Lengyel Zsolt Nyírkátáról. Valóban létezik ilyen kiad­vány, melyet a MOHOSZ me­gyei intéző bizottsága adott ki. A lapot nem a posta ter­jeszti, teháit a hírlapárusok­nál hiába keresi. Tudomásom szerint az újságot már eljut­tatták a horgászegyesületek­hez. Azt tanácsolom, fordul­jon a lakóhelyéhez legköze­lebbi egyesülethez segítségért. O G. M. aláírással azt pa­naszolta egy levélíró, hogy elromlott a gázkészüléke. A hibát keddi napon jelentette be a TIGÄZ-nak, de csak péntekre ígérték a javítást. ősszel a fűtési szezon kez­detén annyi a bejelentés, hogy csak 2—3 napos határ­idővel tud ják vállalni a mun­kát — magyarázták a TI- GÁZ-nál. A csúcsforgalom legfeljebb egy hónapig tart. Vagyis november közepétől igyekeznek 24 órán belül ház­hoz menni a hívásokra. Mit mondhatok én erre? Re­ménykedjünk, hogy ez így is lesz. Egyetértek azzal a levél­íróval, aki így írta1 állá leve­lét: „Rend a lelke minden­nek.” Mivel én is hasonló vé­leményen vagyok, ne vegye sértésnek, ha — válasz he­lyett — ama kérem: megjegy­zéséhez adja a nevét ás, mert ez — így volna rendjén! Kavicsvagyon a föld alatt Rozsályban és környékén rájöttek, hogy szinte mérhe­tetlen mennyiségű kavicsva­gyon van a föld alatt. Három termelőszövetkezet fogott ösz- sze, hogy megnyithassák ezt az alföldi bányát. A három termelőszövetkezet úgy szá­mol, hogy a 20 milliós befek­tetés négy-öt év alatt min­denképpen megtérül. Geoló­gusok mondják, nemcsak szinte iszap nélküli kavics és homok található itt, hanem nagy területen gyöngykavics is. A bánya hivatalosan no­vember 7-re készül el. A pró­baüzem azonban elkezdődött, és jóllehet hamarosan befagy majd a tó, tavasztól üzemel a bánya. A rozsályiak már tárgyalnak a MAV-val: erre a kavicsra egy betonelem- gyár is épülhet. (bartha) A „NAGY FALAT“ 1 Kár lett volna kihagyni Az export és a túlóra konfliktusa Naményban „Júliusban, augusztusban amerikai nadrágot gyártot­tunk, minden második szom­baton dolgoztunk a 40 fokos melegben harminc-negyven forintért, s még a beígért ju­talmat se kaptuk meg” — írták többek között a beregi gyár dolgozói, panaszkodván a rengeteg túlórára. Nyáron kértek először... — Azokban a hónapokban valóban összesűrűsödtek az üzem tennivalói — mondja a szakszervezeti bizottság tit­kára, Horváth Béláné. — A levélírók kifogásolják a munkával töltött szomba­tokat. Csak éppen arról fe­ledkeznek meg, hogy a szak- szervezeti bizottság is éppen az ő kívánságukat tolmácsol­va kéri már évek óta — si­kerrel —, hogy előre ledol­gozhassuk a karácsony és szilveszter közötti napokat. Sajnos, az év elején erre nem kerülhetett sor, mert tartott a huza-vona, hogy egyáltalán az idén mód nyílik-e erre. A nyáron tisztázódott a hely­zet, s nem akartuk sokáig húzni-halasztani a dolgot, s ez valóban négy szombatot jelent mindenkinél. S ugye azok az amerikai nadrágok... A naményi gyár fennállá­sa óta még sohasem dolgo­zott nyugati megrendelés alapján, az esztendő derekán nyílott erre először lehető­ség: egy amerikai cég tízezer férfinadrágot kért tőlük. Ezt a távlatokban kecsegtető üz­letet egyszerűen nem hagy­hatták ki. Igaz, rendkívül szűk határidő állt rendelke­zésükre az igen precíz mun­kát igénylő feladat elvégzé­sére, ám nem volt szabad ne­met mondaniuk. Mindenki azt tartotta, hogy éppen ide­je továbblépni. Új aorma szerint Ám sokáig úgy tűnt, hogy a falat lenyelhetetlen. Pedig mindent megtettek, hogy könnyű legyen az átál­lás. Az. első napon a feladat­tal megbízott két szalag 80 dolgozójának csak nézelőd­nie kellett. A második napon a szokásos teljesítményüknek csak harminc, a következő négy napon hatvan, a rákö­vetkező három napon nyolc­van, az újabb két napon pe­dig a 90 százalékát kellett teljesíteniük, hogy a koráb­bi százszázalékos bérüket megkaphassák. Csak a tizen­egyedik napon tértek át az új norma szerinti bérezésre. Kevésnek bizonyult ez a ta­nulóidő is. Pedig a két leg­jobb szalagot jelölték ki a feladatra. — Az első hetekről jobb nem beszélni — emlékezik Hurai Mihályné művezető és Zakor Károlyné varrónő. — Nem és nem akartak enge­delmeskedni a gépek. Való­ban négy ven-ötven forintra jött ki az asszonyok teljesít­ménye. A kívülállónak meg­magyarázhatatlan, hogy mitől volt ilyen bonyolult ez a munka, de elhiheti, az volt. Nagyon megszenvedtünk ve­le. Az üzem vezetése már lát­ta, hogy baj lesz a határ­időkkel, ekkor rendelték el a szombati munkát. Szerencsé­re, a közben eltelt két-három hét alatt nagyot változott a helyzet: egyre inkább enge­delmesebbé vált a gép és az anyag. Így a határidővel is mindössze két hetet csúsz­tak, a minőség viszont kifo­gástalan volt. Igaz, a két műszaknak két, illetve három szabad szombatja bánta, de sikerült megnyerni a vevő bizalmát. A gyár vezetése viszont sú­lyos dilemma elé került. Mindkét szalagnak tíz-tízezer forintos célprémiumot ígér­tek, de a határidőt nem tel­jesítették. Ha kifizetik, ma­guk tékozolják el adott sza­vuk hitelét. Viszont a mun­kások valóban jó teljesít­ményt nyújtottak, s ezt ho­norálni kell. Iz adott szó hitele — A szakszervezeti bizott­ság javaslatára aztán úgy döntöttünk, hogy az érintett dolgozóink nem jutalmat, ha­nem bérkiegészítést kapnak — mondja Matolcsi Imre igazgató. S szalagonként nem tíz, hanem tizenötezer forin­tot. De már most elmondha­tom, hogy a vezetés néhány nappal ezelőtt hozott dönté­se értelmében az amerikai üzletben részt vevő két kol­lektíva további öt-ötezer fo­rintot kap hamarosan, hiszen végül is ők bizonyították be, hogy a naményi kollektíva megérett a nagyobb felada­tokra. Tanulságos kimutatás ké­szült a közelmúltban az „Együtt Nyíregyházáért” moz­galom edidigi krónikájáról, eredményeiről, a társadalmi munkából befolyt összegek felhasználásáról. Az 1974-ben indult mozgalom az első év­ben a megyeszékhely bölcső­dei ellátottságának javítását kívánta előbbrelendíteni, s ez sikerült. Ekkor készült el a Vécsei és a Sarkantyú utcai bölcsődék 40—40 személyes , bővítése, 2,1 millió forint ér­tékű társadalmi munkát vé- geztek a vános lakói. Valójá­ban 12,1 millió forintba ke­rült a vállalkozás, melynek nagy részért a tanácsi költség- vetés fedezte. Mit mutat a mérleg? 1975- ben 2,7 milliót, 1976-ban 2,2 f milliót, 1977-ben 2,6 milliót, ‘fj 1978-ban 2,2 milliót tett ki a társadalmi munka értéke. Hasonlóan alakult a követ­kező években is, melyekhez mindig jelentős tanácsi pén­zek jöttek és így épültek la­kótelepi sportpályák, szabad­téri játékok, játszótéri fel­szerelések, elkészült a sóstói úttörőtábor, a sóstói napkö­zis itábor, elvégezték a terep- rendezést, csatornázást, fásí­tást a tervezett bujtosii város­liget helyén. Sokan látták és használták is már a kabalási sport- és játékcentrumot, amelynek egy részét szintén az összes fogás eredményeként valósí­tottak meg a megyeszékhe­lyen. 1984—85-ben 5,5 millió forintot eredményezett a kö­zös munka, melyből az Októ­ber 31. tér és létesítményei készültek el, s ehhez még jócskán kellett a tanácsi költségvetési pénz is. Most pedig közismerten a városi műjégpálya megépítésének költségéhez kérik a nyíregy­házi polgárok munkáját, s a több éves erőfeszítésektől mintegy 15 millió forintos la­kossági társadalmi munkát várnak. A nyíregyházi MEZÖGÉP- nél a hét végén a jégpá­lyáért dolgoztak. (Jávor L.) Balogh Géza-----------------------\ SZERKESZTŐI Aligha vádolhatnak ben­nünket, nyíregyháziakat az­zal, hogy majmoljuk a fő­várost. Ott ugyanis — mint számtalan rádió- és tv-rek- lámból közismert — több áruház azzal csalogatja a vásárlókat, hogy kitűnő autóparkírozási lehetőség­gel is rendelkeznek... Mindez akkor jutott eszembe, amikor a héten megláttam, hogy Nyíregy­házán, a Búza téren lekerí­tették az eddigi — egyéb­ként is szűkös — autópar­kírozó egynegyedét, meg­jelentek az építők és már alapozzák is az újabb bu­tikokat. Tévedés ne essék: én butikpárti vagyok, jól tudom, hogy ezeknek a kis boltokban milyen fontos szerepük van az ellátásban, a választék bővítésében. Azt is sejtem, hogy ezek a majdan itt árusító magán­kereskedők nem ajándék­ként kapják a piaci autó­parkírozó néhány négyzet- méterét, s hogy ez is a vá­ros kasszájába jut. Csupán arra nem tudok felelni: a tér ilyenfajta ki­árusítása után vajon hol állhatnak majd meg gépjár­műveikkel azok az embe­rek, akiket vevőként vár­nak mají a már meglévő piaccsarnokbeli, illetve az autóparikírozóban áruikat kínáló kereskedők? Egyál­talán: minden esetben va­lóban a választékot bővítő — közérdeket szolgáló — kereskedelmi hálózatbőví­tésről van itt szó? (Melles­leg: a parkírozás is a váro­si lakosság érdekét szolgál­ja, ráadásul az óránkénti 4 forintért nem is megvetni való bevétellel. Ha ehhez hozzászámítjuk az autóvá­sár és a nagybani piac par- kírozási bevételét, ez az összeg még nagyobb.) A harminc megszüntetett autóálláshely kieső bevéte­lét csak nem a közterület- őrök igyekeznek majd pó­tolni, ha a kocsivezető fél kerékkel a járdára merész­kedik...? (a. s.) Lassan az esztendő végét írjuk, de a Vörös Október Férfiruhagyár vásárosnaményi üzemében még mindig a nyárig s koraőszi nagy hajtásról beszélnek sokan. Jó néhá- nyan igencsak méltatlankodva, ezt szerkesztőségünkhöz kül­dött levelükben is kifejezésre juttatták.

Next

/
Thumbnails
Contents