Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-21 / 248. szám
1986. október 21. Kelet-Magyarország 7 Havi nyolcezer — tejből Bódick bikaborjúkat nevelnek. öt éve jártam Benken, e kis Tisza menti községben — akkor is ősz volt — s már akkor feltűnt, hogy az út menti dombokon mennyi a kukorica, milyen sok a szépen kúpokba rakott tengeriszár. A határban fél évtized múltán ma is ugyanez a kép fogadja az idegent. Csak ott látni már ilyet, ahol nagy hagyománya van az állattartásnak. Főleg a szarvasmarha-tenyésztésnek. A Mándok és Benk határában gazdálkodó Űj Élet Termelőszövetkezet ágazatvezetője Benken, a szalmahordást irányítja. Jól működő háztáji gazdaságot keresünk, az ő segítsége nélkülözhetetlen. Elgondolkodik, hogy kit is ajánljon, de máris jön a segítség: Tamás Pál, a népfront benki elnöke szívesen vállalja, hogy elkísér bennünket Bódi Sándorhoz. A termelőszövetkezet nyugdíjas állatgondozóját a kertből csábítják fel, szüretel a fiával, Bódi Ernővel, aki szintén a szövetkezet tagja, korábban teherautót vezeössze az állattartók. A szövetkezet veszi át az udvaron összegyűlt trágyát, s cserében gondoskodik arról, hogy szalmához jusson a jószágtartó. Orosz Józsefet annak idején is a legjobb benki gazdák között tartották számon, de most se kell lesütnie a szemét, ha a gazdaságáról kérdezik. Igaz, most csak két tehenet tart, de milyeneket! Húszliteresek egyenként! — A nyáron havonta 8200 forint tejpénzt kaptunk mi — mondja a nyugdíjas magtáros, aki azon kesereg, hogy leesett a felesége a lábáról. — Ha szegény nem betegeskedne, felvállalnék még két-há- rom borjút is . . . de hát így elég az almával megbirkóznom. Igaz, a pénzre nekünk már nfhcs nagy szükségünk, de hát az ember a gyermekén igyekszik akkor is segíteni, ha az már rég családos. Sokan gondolkodnak így Benken. A szövetkezet a múlt évben csaknem kétmillió forint értékű szarvasmarhát és borjút, majdnem négymillió forint értékű tejet — összesen tízmillió forintot érő háztájiból származó terméket adott az országnak. Ennek jó része Benkről, az alig hatszáz lelket számláló községből származott. Most időszerű Tervszer! gyiimilcstelepítés tett, nemrég kapott autó= buszt. Nős már, égy fedél alatt él az apjával, a háztartás is közös; így aztán nehéz lenne megmondani, ki is hát a gazda a háznál. Ki hizlalja a bikákat, a malacokat? — Apám sajnos betegeskedik, de az ő segítsége nélkül aligha tarthatnánk jószágokat — mondja a fiú, s hátra kísér bennünket az istállókhoz. — Most elég szegényes az állomány, csak három bikaborjat nevelünk, meg egy kocát, két süldőt, s három malacot. — Honnan szerzik be a-ta- karmányt? — A téesz nagyon sokat -segít, de sajnos a tápellátáson az sem tud javítani. A gabonaforgalminak van ugyan egy boltja itt a faluban, de hetente csak egyszer tart nyitva, s a legfontosabb tápokat hiába keresi az ember. A legnagyobb keletje például a hízótápnak van, de ebből kevés jut ide. Tamás Pálnál aligha van ember, aki jobban ismerné Benket, így aztán el kell hinnünk neki, mikor azt mondja, hogy ez a gond, majd mindegyik benki család gondja. Mert ha szarvasmarhát nem is, de sertést mindenki nevel. — Benken is csökkent az állattartók kedve? — Nem mondhatnám — gondolkodik el a népfrontelnök. — Néhány esztendeje volt egy kis megtorpanás, de azóta stabilizálódott a helyzet. Még ha az állattartás haszna csökkent is. A faluban százhúsz tehenet tartunk számon, de nagyon sokan foglalkoznak a növendékmarha hizlalásával is. Bódiéknál már hallottuk, hogy a közös gazdaság közreműködése nélkül aligha lenne jövedelmező keresetkiegészítő az állattartás — de miben nyilvánul meg ez a segítség? A háztáji ágazat vezetője sorolja el annak formáit. — Kezdjük talán a növendékek felvásárlásával. Egy- mázsás korában az állattartó hatezer-ötszáz forintot kap a szövetkezettől, előlegben, — ebből a pénzből még a szorult helyzetben lévő gazda is íakarmányozni tudja a jószágot, egészen addig, amíg az el nem éri az optimális súlyát. Akkor a téesz átveszi a mindenkori napi áron. A lucerna és a lóhere második kaszálási V-1’ ' ~yűithetik Gyümölcsfáinkat, bokrainkat általában tizenöt-harminc évre telepítjük. De akadnak olyan fák is, amelyek ötven-hatvan évet, egy emberöltőt is megérnek. Ma ültetett fáink tehát évtizedekig társaink a kertben, meghatározva an fiák' arculatát és gazdasági hasznát. Ezért szükséges átgondolni, megtervezni az ültetést. Készítsünk telepítési vázlatot! Ez különösen akkor fontos, ha parlagot ültetünk be, vagy egyszerre több növényt telepítünk. Egyszerű rajzon ábrázoljuk kertünket a lakóépülettel és a már meglévő fákkal. Ezen jelöljük be méretarányosan az új telepítések helyét, ügyelve a te- nyészterületre és a telekhatártól megszabott távolságra. Arra is figyeljünk, hogy a magasra növő, nagy koronájú fák ne kerüljenek a déli oldalra, mert a kert jó részét beárnyékolhatják. A fák területigénye Tartsuk be a növényeink te- nyészterület-igényét. Gyakori hiba a túlzsúfolt kert, amelyben a növények egymással versengve kénytelenek fejlődni. Ezek előbb-utóbb deformálódnak, növekedésükben, -fejlődésükben visszaesnek és kevesebbet is teremnek. Hagyományos koronaformában a vad alanyú, közepes törzsű fák közül a cseresznye legalább 60—70, a meggy, a kajszi- barack, a mandula, a szilva, a ringló legalább 30—40, az őszibarack 25—30 négyzetméternyi területet igényel. A vadalanyú alma, de még inkább a körte tenyészterület-igénye a ráoltott nemestől függően igen különböző. A legkevesebb 30 négyzetméter az általános igényük, de például egyes nyári körtefajták koronamérete megközelíti a cseresznyéjét is. A magról kelt gesztenye és dió térigénye különösen nagy, 100—120 négyzetméter, ezért helyét a kertben különösen fontoljuk meg. A gesztenye saját magoncára oltva, a dió pedig a feketedió alanyon ennek fele, 60—70 négyDelelő csorda. zetméteres területen is elfér. Házikertbe is e két faj oltványait ültessük. Milyen fajtát Fontos a fajta megválasztása, termőképességének, terméke- nyülési viszonyainak ismerete. A fájták társítása, azaz a jó termékenyülés szempontjából egymást kölcsönösen porzó fajták együtt telepítése különösen az idegen 'termékenyülőknél alapvető fontosságú. Almafajtáink közül például az Évát jól termékenyíti az egri piros és a golden delicious. A húsvéti rozmaring jól társítható a jonatánnal és golden delicious-szel. A körtefajták közül a Vilmos körte jól pollenadói a bőse kobak, a conference, a harden- pont téli vajkörte és a nemes krasszán. A bőse kobakot (Alexander) jól porozza a clapp kedveltje a Vilmos körte, a conference. A germersdorfi óriás cseresznyefajtát jól porozza a solymári gömbölyű és a hedelfingeni óriás. A jaboulay ropogós "a biagerrau burlat és a szomolyai fekete környezetében terem a legtöbbet. A meggyfajták java öntermékenyülő, vásárláskor ezeket részesítjük előnyben, így az újfehértói fürtöst, az érdi bő termőt. A szilvafajták között is van egy sor öntermékenyülő. Az idegen megporzást igénylő alt- hann ringlót a paczelt szilvája vagy az ageni szilva szomszédságába ültessük. A sermina ringlót jól termékenyíti az althann ringló és az ageni szilva. Az olaszkék fajta rossz terméke- nyülési viszonyai miatt kiszorult a termesztésből, a faiskolák nem szaporítják. ÖntermékenyU- 16 k— önmeddők A kajszifajták nagy része ön- termékeny, azonban az óriás kajszi-típusokat (ceglédi óriás, szegedi mammut) több, nem óriás típusú fajtával vegyesen telepítsük. Öszibarackfajtáink mind öntermékenyülők. A köszmétefajták általában jól öntermékenyülők. A ytörzses köszméték könnyebben művelhetek és többet teremnek, ezért csak azokat érdemes telepítenünk. A málna öntermékenyülő, a piros ribiszke szintén, de ez utóbbinál két vagy több fajta együttes telepítésével növelhetjük a terméshozamot. A jelenleg kapható fekete ribiszke fajták között jól és gyengén öntermékenyülők egyaránt előfordulnak. A mandulafajták önmeddők, ezért feltétlenül szükséges, hogy két-három együttvirágzó fajtát telepítsünk. A dióra az idegen megporzás jellemző. a fajták kölcsönösen jól termékenyítik egymást. Ez áll az ugyancsak szélporozta mogyoróra is. Telekhatár és távolság A telekhatártól számított legkisebb távolságokat rendelet írja elő, amelynek betartása a kerttulajdonosok számára kötelező. Az ültetések tervezésénél vegyük figyelembe, mert így megelőzhetjük a későbbi vitákat, kellemetlenségeket. A rendelkezések szerint belterületen és zártkertben a három méternél magasabbra nem növő gyümölcssövényt legalább 0,5 méterre, a három méternél magasabbra nem növő önálló fát és bokrot egy méterre, a három méternél magasabbra növő fát és sövényt pedig két méter távolságra ültessük a telekhatártól. Külterületen ribiszkénél, köszméténél és málnánál 0,8 méter, minden egyéb gyümölcsbokornál (naspolyánál, mogyorónál^ két méter az előírás. Az őszibarack- és a birsalanyra oltott körte 2,5 méter, a törpealanyú alma, valamint a szilva, a meggy és a mandula 3,5 méter, a vadalanyra oltott alma, körte és kajszi- barack négy méter, a cseresznye öt, a dió, a gesztenye és a föl nem sorolt egyéb fák pedig nyolcméteres távolságra ültethe- tők a szomszédos telekhatártól. Kendermag Tyúkodról Hajdan nem csak a Lápi vidéken. de szerte a megyében nagy kultusza volt a kendertermeisz- tésnek. Táblában, avagy köztesként és szegélynövényként mindenütt ott volt a kender, mint értékes ipari növény, de leginkább. mert szükség volt a házi szőttes anyagokra. Ma a kendert jobbára csak a magjáért termesztik, a mag madárcledel, fontos exportcikk. Az ecsedi láp környékén, így Tyúkodon is sok a kendertermelő. A lápi föld jó termést ad. a kendertermesztést a tyukodiaik nagyon értik. B. Balogh András és családja idén az 1200 négyszögölön vetett kender termését csépeli. A .magfogásnak ősi módja fárasztó, de jövedelmező. A gazda — aki 34 évi munka után a helyi termelőszövetkezetből ment nyugdíjba — most a kenderből 14—15 ezer forint haszonra számít. A tsz a kendertermesztést vetőmaggal. gépi munkával segíti. A magot és a kórót a tagok a termelőszövetkezeten keresztül értékesítik. Felvételeinken: a család apraja nagyja részt vesz a kender- magcséplésben. Jó a termés, száraz a mag — véli B. Balogh András. A magot rostálják. A kórót kúpokba rakják. Őszi szőlőtelepítés 'A szőlőoltvány- és dugványiskolákból az ültetési anyag, a gyökeres oltványok, valamint a gyökeres vesszők lombhullás után már felszedhetek. Fontos, hogy a szaporítóanyagot, közvetlenül ültetés előtt az oltványok, illetve gyökeres vesszők gyökérzetének szakszerű vissza- metszésével előkészítsük. Amennyiben fúróval készített lyukba ültetünk, úgy a talpgyökereket 1—1,5 centiméter hosz- szúra metsszük vissza, az otdal- és harmatgyökerek viszont tőből el kell tavó' .mink. Ha úgy döntünk, hog gödörbe végezzük az ültetést, a talpgyökereket 8—15 centiméter hosszúságúra, az oldalgyökereket viszont .0,5—1,5 centiméter hosszúra metsszük vissza. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a harmatgyökerek tőből való lemetszéséről most se feledkezzünk el! Ha a gödrök kiásása során tapasztaljuk, hogy a talaj pajorokkal fertőzött, úgy 0,2 százalékos Ditrifon 50 WP — és agyagpépbe mártsuk a szaporítóanyagot! Telepítés után a vesszőket egy rügyre vágjuk vissza, majd a visszavágás után a növényeket csirkézzük fel! Mivel a szőlő kúszó kacsokkal kapaszkodó növény, ezért a szőlőt támasz mellett célszerű nevelni. A támberejndezés készítésekor az a célúnk, hogy a vesszők elfekvését megakadályozzuk, biztosítsuk a lombozat kedvező térbeli elosztását. A támrendszer rendszerint karós vagy huzalos. A fej- és bakművelésű szőlőket általában karó mellett, a kordon- és. lugasszőlőket huzalos *támberendezés mellett célszerű nevelni. Dr. Széles Csaba
