Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-20 / 247. szám

1986. október 20. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére Mindenekelőtt megköszö­nöm az olvasóknak hozzám intézett kérdéseiket. Egyúttal elnézést is kérek, mert mind­egyiküknek nem tudok e ro­vat szabott terjedelme miatt válaszolni. Akik olvassák írásaimat, tudják, hogy első­sorban gazdaságpolitikával, azon belül pedig mezőgazda­ságunk kérdéseivel foglalko­zok. A kérdések közül tehát ma azokból gyűjtöttem csok­rot, amelyek ezen ágazat is­merőit, az itteni problémák szenvedőit érintik. Többi le­vélírómnak később válaszo­lok. Elsőként mindennapi ke­nyerünkkel kapcsolatban. A kenyér minőségét leginkább a búza sikértartalma hatá­rozza meg. Ennek javítása érdekében született a közel­múltban -endelet, amelynek értelmében a magasabb si­kértartalmú búzáért a ga­bonaipar felárat fizet. Amió­ta a rendelet érvényben van, egyfolytában vita tárgya. Szécsi Zoltán, a tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezet főmérnöke kifogásolja, hogy a 27 és 34 százalék nedvessi- kér-tartalom között ugyan­annyi a felár, holott a kü­lönbség jelentős. Makrai László, a gabona- forgalmi és malomipari vál­lalat igazgatója elmondta, hogy „a szabály az szabály, a IV 58 (1985 ÁT. 50) ÁH— MÉM rendelet utasítását nem áll módjukban áthágni.” Nem ennyire „sarkos” azon­ban a helyzet. A témáról be­szélgetve szóba került, hogy a vállalatnak mennyiben van ez a bizonyos intézkedés. Kü­lön tárolók az eltérő minősé­gű búzatételeknek, és az ez­zel járó pluszköltségek és még lehetne sorolni. A ren­delet betűje helyett annak szellemét lenne érdemes szem előtt tartani. A minő­ség javítása népgazdasági érdek, ez mindkét fél előtt nyilvánvaló. Talán azért van — és talán egyelőre — ekkora távolság az alsó és felső határ között, hogy az indulást a nagyobb tűrésha­tárral megkönnyítsék. Vi­gasznak csak annyit, hogy 34 százalék fölött csak többet adnak, így tehát az egészen kiváló minőség tényleg ma­gasabban értékelt. Kiegészí­tésül pedig: a vállalat csak előzetes megállapodás — te­hát tulajdonképpen célter­meltetés — alapján köteles átvenni a minőségi búzát, de ezt még egy partnerével sem alkalmazta, mindenkitől át­vette a felkínált és alkalmas árut. Varga Gyula, a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet főmezőgazdásza szerint igaz­ságtalanság éri a termelőt az átvételnél, mert a sikértarta­lom a tárolás folyamán még emelkedik, így a gabonafor­galmi ingyen kapja meg a különbséget. Herczeg Attilának, a GMV meo-vezetőjének válasza elé egy megjegyzés: a már emlí­tett százalékhatárokon belül úgyis hiába emelkedik. Te­hát: a búza nedvessikér­vizsgálatát a Magyar Szab­vány 5367/12—76 rendelkezé­se alapján végzik. Sem eb­ben, sem a szakirodalomban nincs olyan utalás, ami sze­rint a tárolás időtartama be­folyásolná a sikér mennyisé­gét. A gyakorlati tapasztalat sem utal ilyen tényre. A tá­rolási körülmények és a tá­V álaszol Esik Sándor újságíró rolás időtartama a nedvessi- kér minőségére lehet hatás­sal. Hozzáteszem, hogy az lenne jó, ha már a sikér minőségét is megfizetné az átvevő, egyelőre azonban a mennyiségi ösztönzés körül is elég vita dúl. Miért közömbös a biztosító­nak, hogy a belvíz sújtotta gazdaságok használnak-e al- talajlazítót vagy sem? Ilos- vai Péternek, a Növényter­mesztési Minősítő Intézet me­gyei kirendeltsége vezetőjé­nek tudomása szerint nagyon sok helyen már el is adták az ilyen munkagépeket. A biz­tositónak premizálni kellene a használatát és szankcionál­ni a hiányát. Csökkenne a belvizes föld területe, de a kifizetett kártérítés is. — Az Állami Biztosítónak nem feladata, sem funkció­ja, hogy a gazdaságok ter­melési, illetve művelési mód­szereit meghatározza, befo­lyásolja, vagy ösztönözze — kaptuk a felvilágosítást Fe­hér Lászlótól, a megyei fiók igazgatójától. Annyiban egyetért viszont a kérdést felvetővel, hogy a biztosító­nak nem mindegy mennyi kártérítést fizet ki a gazda­ságoknak. A vízkárok csök­kentésére a biztosítás mégis megfelelő ösztönzőket tartal­maz. Viszonylag magasabb áron veheti igénybe a víz­biztosítást az a gazdaság, amelynek ötéves átlagban a díj- és káraránya magas és olcsóbban, amelyiknél ugyan­ez alacsonyabb. Aki ennek tudatában van, az alkalmaz­za az altalajlazítót és más eszközöket is. Sira Gyula, a kölesei Kossuth Termelőszövetkezet főmező­gazdásza: ' az aszálykárosult gazdaságok megsegítésére született rendelet azoknak juttat pénzt, akik gyengén gazdálkodnak, mert ott ha­marabb érték el a kritikus terméskiesést, és azoknak nem jut. akik a legtöbbet tették a termés megmentésé­re, mert kevesebb kiesésük volt, mint amennyivel beke­rülhettek volna a megsegí­tendők körébe. Pázmány Sándor, a megyei tanács közgazdasági cso­portvezetője elmondta, hogy az aszály elsősorban a Nyír­séget érintette, a szatmári és beregi gazdaságokat ke­vésbé. Bázisként az előző há­rom évet vették figyelembe, amelyekből elhagyható az aszályos, illetve a belvizes esztendő. Még további fino­mítások is voltak, a lényeg azonban — és ez már e so­rok írójának véleménye is: olyan szabályzatot kidolgoz­ni, amely minden gazdaság „testére szabott”, nem lehet. Ötödiknek indult a megyében, de már az első napon sikert könyvel­hetett el. A Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat az árualap bővítésére kiadott lakossági kötvényéből október 15-én több, mint tízmillió torint értékű talált gazdára. Így minden reményük meg­van arra, hogy november 20-ig a másik tízmillió értékű kötvény is gazdára találjon. SZERKESZTŐI Gyorsabban megvalósuló célok — És nemcsak remény, hanem valóság, hogy a ka­rácsonyi vásár idején bő­vebb áruválasztékkal ál­lunk a vásárlók rendelkezé­sére — mondja Ivanov Ist­ván, a vállalat igazgatója. — A kötvény kibocsátásának ugyanis az a célja, hogy frissítsük, bővítsük árukész­leteinket. Gázvezeték Naményban Két éve kezdődött az új lehetőség: a vállalatok, szö­vetkezetek, tanácsok fontos céljaik megvalósítása érde­kében lakossági "kötvénye­ket is bocsáthatták ki. ök mintegy előleget vettek fel a későbbi haszon reményében, míg azok, akik valamilyen ok miatt nem akarták elköl­teni megtakarított pénzüket, kedvezően fogadták az új formát, amely általában 11 százalékos kamatot ad, visz- szafizetését az állam szava­tolja. A gyakorlat szerint 5 —7 évre kérik a pénzt (tu­lajdonképpen kedvezőbb fel­tételekkel, mint ha hitelt vennének igénybe), s az utolsó három-négy évben kezdik meg a törlesztést, míg a kamatot évenként fi- ; zetik vissza. — A legnagyobb örömük j azoknak van, akik olyan ut- : cákban laknak, ahol a gáz- i vezeték elhalad — vélekedik Miklós Elemér, a Vásáros- naményi Városi Tanács el­nökhelyettese. — Ugyanis a megvalósítás végén tartunk, négy és fél kilométer veze­ték épült meg abból a tíz­millióból, amit kötvényként kibocsátottunk. A visszafize­tés, a kamatok ugyan terhe- | li:k a tanácsi költségvetést, | azonban ha a tervidőszak j végén szánjuk rá magunkat ! az építésre, akkor az ár- I emelkedések miatt ugyan­ennyibe került volna. 2ő új busz Íme, az egyik példa, ame­lyik bizonyítja a kötvény hasznát. Ugyancsak sok ez­ren tapasztalhatják — az utazási körülmények válto­zatlanságában, az új autóbu­szok által nyújtott kénye­lemben, biztonságban —, hogy a Szabolcs Volán Vál­lalat nem hiába bocsátott ki tavaly 40 millió forint ér­tékben lakossági kötvényt. — Január első napjaiban fogyott el az utolsó kötvény — tájékoztat Mezősi Tibor gazdasági igazgatóhelyettes. A legújabb megyei kötvény: az iparcikk-kiskeré. — Az Ikarus is teljesítette megrendeléseinket, 26 új busz járja az utakat, me­lyeket a kötvények árából vásároltunk. Időt nyerni Mátészalkán, a Szatmár Bútorgyár előtt bárki lát­hatja, hogyan magasodik egy új raktár és szociális épület tömbje. Építésébe úgy tud­tak belekezdeni, hogy köt­vényt bocsátottak ki. Köz­ben a vállalat más, export- növelő célokra is vett fel hi­telt, ezért az eredetileg ter­vezett 40 millió helyett csak a gyorsan elkelt 30 milliót használták fel a kötvényből. — Az építkezés indult a kötvényből, a többi célra szükség volt a hitelre — ál­lítja Berecz András műsza­ki igazgatóhelyettes. — Az időnyerés volt a célunk, ez megvalósult. Ugyancsak beruházási cél­ra, az energiatakarékos fő­zőlapok gyártására bocsátott ki kötvényt a kisvárdai Vul­kán Öntödei Vállalat. KERÜLGETIK A megye székvárosának 1' Tanácsköztársaság teré- §| re a Jókai térről, a busz­állomás felől nem lehet gépjárművel behajtani. Az Ip út torkolatát beton virág­edényekkel zárták el. i Ám egyes gépkocsiveze­tők igen leleményesek. : ahelyett, hogy visszafor­dulnának és mennének a rendes úton, fölhajtanak §1 a gyalogjáróra, s a jövő- |i menőkkel mit sem törőd­ve, megszegik a tilalmat. Büntetlenül. SZEMÉT Természetes, hogy taka- 11 rítják a város utcáit. A taligára rakott szemetet tárolóhoz furikázzék, és f| abban helyezik el. Majd | | elszállítják. A tág, forgalmas tér egyik szögletében is van M $£ ..... i- jjüSS&ÜSÜS ' Ü I A S| tároló szeméttartály. Tol­ja hozzá a talicskát a köz- tisztasági dolgozó, és an­nak rendje szerint kiürí­ti. A lehullott szemetet is összesepri, s lapátolja, ahová való. Másik dolgozó érkezik tele talicskával. S ő már a lehullott szeméttel any- nyiban fárasztja magát, hogy hanyagul csak a tar­tály alá sepri. GONDOSKODÁS Fiatal asszonyka ül az egészségügyi szakrendelő fehér padján. Mellette s, aagjgfli 8» ■ négy-öt év körüli kisfiú. ff ölébe veszi a cifra rek- lámszatyort az asszonyka. || Zsírpapírból szendvicset hámoz elő. — Egyél te is, Zsoltika || — hangzik gondoskodó­im. — Nem kérek anyu. Nem vagyok éhes — szól elhárítóan a gyerek. — Légy szíves és egyél, fi ha mondom! — S a fiúcs­ka kezébe is nyom egy |§ szendvicset. A gyerek kelletlenül vé- §| géz néhány kicsi harapást. §| -miután szinte nyöszörgi: §§ — Nem kell, anyuka. Nem bírok enni. Anyuka fennhéjázón biggyeszti rúzsos ajkát. — Ott a szemétbögre a sarokban. Tessék bedob­ni ! A csaknem egészen tel- H jes étekdarabot... Asztalos Bálint — Éppen most szóltak vissza az Állami Fejlesztési Banktól, hogy mind elkelt. Az utolsó tételeket a bank vette át — tájékoztat Csehi István gazdasági igazgatóhe­lyettes. — Ez a nyolcvanmil­lió is hozzájárul ahhoz, hogy megkössük a szerződést, jö­vő nyáron már üzembe he­lyezzük a gyártáshoz szük­séges elektromos olvasztó- kemenoét. Az új termék mintadarabjai már elkészül­tek, várjuk a minősítést, a felhasználó kiválónak tartja őket. A kötvények forgalmazói az Állami Fejlesztési Bank és a Magyar Nemzeti Bank. Megindult a kötvénypiac, az adásvétel is — bár kisebb mértékben. Éppen a Volán­kötvénynél pedig néhány nap múlva, november else­jétől mehetnek bármelyik MNB-pénztárba a tulajdono­sok, hogy a szelvények alap­ján kifizessék a kamatot. Kelendőbb: a nagyobb címlet — Az év első felében 11 féle kötvényt forgalmaztunk — összegez Juhász Margit, a Magyar Nemzeti Bank me­gyei igazgatóságának szám­viteli osztályvezetője. — So­kan érdeklődtek, vásároltak olyanokból is, amelyeket más megyében bocsátottak ki. így 2100 darab kelt el, 26 millió forint értékben. A tapasztalat pedig az, hogy gokan a nagyobb cím­letű, ötvenezer forint értékű kötvényt keresik, a Volán­nak az ötezer forintos kelt el legnehezebben. A pénzügyi szakemberek úgy vélik, a könnyebb kezelhetőség mi­att választják ezt a formát. — Most jönnek a nagyobb kibocsátások. Általában év vége előtt több a lakosság pénze, így megélénkül a for­galom — mondja Juhász Margit. — A megyében most a tiszavasvári áfész tervez kötvényt kiadni, hatéves le­járatra, 25 millió forint ér­tékben. Lányi Bolond H iába minden fo­hász (legalábbis e sorok írásáig), nem jön az eső, amelyet immár nemcsak a mező- f gazdászok, a hajósok, a halászok és még jó né­hány szakma művelői vár­nak, hanem mindenki. A nyíregyházi meteoroló­giai főállomáson szeptem­berben nem mértek csapa­dékot — mert nem volt. A szatmári emberek október közepén többnyire gumi­csizmában szoktak járni, most szandálban járnak. Dombrád és Tokaj térsé­gében szünetel a hajófor­galom. Megyeszerte nehe­zen boldogulnak a szántó traktorosok. A tavasz óta tartó aszály nyomasztó, s nem csak lélektani, sajnos jelentős anyagi hatása is van. Bő száz éve mérik, re­gisztrálják hazánkban a * csapadékot, így elmond- j ható, hogy az évszázad 1 aszályát éljük. A nyíregy- j házi mérőállomáson j augusztus 18-án és 19-én 1 28 mm esőt mértek, azóta j tulajdonképpen semmit, j Az itteni szakemberek s ti adatai szerint 1946-ban volt ilyen száraz szeptem- bér. de 1946-ban legalább a többi hónap bő esőt ho­zott. Több szabolcsi tele- I pülésen kiapadtak az ásott | kutak. Igen csak „sovány" j lett szőke folyónk, a Ti- I sza. A vízügyi igazgatóság [ szakemberei a múlt héten I Tiszabecsnél mínusz 202 i cm-t mértek, ez negatív rekord. Záhonynál mínusz három méter közelében mutatott a mérőjük, utol- ' jára 1943-ban volt ilyen t sekély Záhonynál a Tisza. A Szabolcsi Közös Ha­lászati Vállalat dolgozói a szokásosnál gyakrabban vesznek vízmintát, és , gyakrabban kérik a zsili- [ pék megnyitását, hogy a ' halaknak biztosítsák a ' szokásos életteret. Csak • az égi zsilipek megnyitása \ segítene például a kisart | csordán, amely már a múlt hét elején csak a száraz fűcsomók tövét ha- rapdálhatták. Sajnálni va­lók a traktorosok, a ko­vácsok és a hegesztők is, mert az őszi mélyszántás­nál egyre-másra eltörnek j az ekevasak. A nyíregyhá­zi Ságvári Tsz elnöke pén­tek délután elmondta, hogy a szokásosnál keve­sebb ekefejjel is nehéz feltörni a kötött talajt. A Ságváriban a traktorosok teljesítménye 30 száza-- lékkai kisebb a szokásos­nál, ezért a vezetőség hu­mánus döntése alapján 30 százalékkal leszállították a traktorosok normáját. És a traktorosok por­lepte kabinjukban na­gyobb erőfeszítéssel, több üzemanyag felhasználá­sával éjt nappallá téve irányítják a gépüket, meg- I vetik az ágyát a termés­nek, jövő évi „kenyerünk­nek”. Nem csak a trakto­rosok kitartása miatt le­hetünk bizakodóak. A me­teorológusok előrejelzése szerint a hét elején már esőre számíthatunk. Nem bánnánk, ha e lapszámun­kat is szakadó esőben vinnék majd szerteszét a postások. Bizonyosan ők sem. Nábrádi Lajos Aszály

Next

/
Thumbnails
Contents