Kelet-Magyarország, 1986. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

1986. október 13. Kelet-Magyarország Az olyasó kérdésére Az elmúlt héten is számta­lanszor csörgött szerkesztősé­günk telefonja, amikor az ol­vasók közügyben kértek szót. Első hallásra jogosnak, vélt sérelmekre próbáltam az il­letékesek véleményét meg­kérdezni. Elszomorított két dolog. Miért szükséges a nyilvánosság segítségét kérni egy villanykörte, vagy ott ha­gyott szemetes kupac miatt, hiszen ezek megoldására lé­tesítettek vállalatot. Azoknak kötelessége egyébként is el­intézni a rájuk tartozó ügye­ket. A másik viszont az, hogy levélírónk és telefonáló ügy­felünk több fórumon igyek­szik döntést hozatni saját ügyében, szerkesztőségünk különböző rovatainak, mun­katársainak is több levelet küldött. S olyan is előfordult, hogy az intézkedésre jogo­sult hivatal nem is tudott az illető gondjáról, különben maguktól, minden kérés nél­kül intézkedtek volna . . . Ennyi bőségesen elég is az általános tapasztalatokból, a ■kérdések egy részére sikerült konkrét választ kapnom. * Hallottak már önök 48 fo­rintos tartásdíjról? — keserűen cseng a háromgyermekes nyír­egyházi édesanya hangja. (Ma­gát megnevezni csak a gyer­mekek miatt nem akarja, név és pontos cím a szerkesztőség­ben.) Ugyanis tíz éve tartozik a volt férjem a tartásdíjjal. Nincs állandó munkaviszonya, talán éppen hogy ne kelljen forintra váltania a „gyermek- szeretetet”. Húsz centi vastag aktacsomó mellett ezt a 48 fo­rintot kaptam kézhez, az egyik vállalat utalta át kéthetes mun­kája nyomán. Hová fordulhat­nék, hogy a gyermekeim meg­kapják az őket megillető pénzt? Bár a bírósági eljárásból bizonyára elege van az édes­anyának, mégis azt kell kér­nem, hogy forduljon kerese­tével ahhoz a bírósághoz, ahol a válást kimondták. A bíró­ság döntésére ugyanis az ál­lam megelőlegezheti a tartás­díjat, amit majd a volt férje később törleszteni lesz kény­telen. * Zoltán Istvánná azt kérde­zi, miért nem lehet a Kelet Áruházban ugyanúgy részletre venni ruhát, mint a budapesti Skálában? Érvényes-e a Skála- Coop döntése a vidéki áruhá­zakra is? A Skála-Coop fővárosi köz­pontjában Szeker Lászlótlé osztályvezető elmondta: a Tóth Kornélia válaszol gazdálkodással kapcsolatos döntéseket nem lehet ráeről­tetni egyetlen áruházra sem. Az áruházigazgatók: legutóbb éppen Nyíregyházán megtar­tott tanácskozásán szerepelt napirenden ez a kérdés is. Csécsi György, a Kelet Áru­ház igazgatója jó hírrel szol­gálhat a kérdezőnek, mert sa­ját hatáskörben az áruház úgy döntött, hogy augusztus 15-től szeptember 30-ig Nyír­egyházán is lehetett minden­féle ruházati cikket 50 száza­lék befizetése után egyéves részletre venni. Meghosszab­bították november 15-ig az akciót és ha az erre fordítha­tó anyagiak megengedik, év végéig vásárolhatunk ruha­neműt is hitelre. $ Vállalhat-e munkát a rok­kantnyugdíjas, ha százszázalé­kos munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála? Ezt kér­dezi Nyíregyházán S. J.-né. Férje 18 éve szenvedett üzemi balesetet, de eddig 67 százalé­kos rokkantnak minősítette az orvosbizottság. Mivel 300 napja táppénzen volt, a munkáltató kérte a nyugdíjfolyósító igaz­gatóságtól a panaszos férjének felülvizsgálatát. Az orvosbizott­ság átminősítette százszázalé­kos rokkantnak. Viszont na­gyon hiányzik a családnak az apa négyórás állásából szár­mazó 4 ezer forint, az illető­nek viszont a megszokott szel­lemi munka és a munkatársak hiánya jelent újabb pszichés gondot. Ólmán Zoltánná, a társada- lombiztosítási igazgatóság nyugdíj osztályának helyet­tes vezetője az 1975. évi 2. törvény 202. paragrafusára hivatkozott, eszerint vállal­hat munkát a rokkantnyug­díjas. Évente maximum 1260 órát és legfeljebb 60 ezer fo­rintot kereshet. Eszerint te­hát jogtalan volt a munkál­tató döntése, hogy táppénz alatt betöltötte az illető mun­kakörét. Panaszosunk férje feltétlenül kérdezze meg a munkáltatót, milyen jogsza­bályra hivatkozva nem tar­tanak igényt a munkájára. Problémájával érdemben a vállalati munkaügyi döntőbi­zottság foglalkozhat, oda cí­mezze kérvényét. * Miért nem számít család­tagnak a nagymama, amikor az egyetemista gyerek kollégiumi térítési díját állapítják meg? — kérdezte szintén S. J.-né. Bár a Budapesti Műszaki Egyetem Kruspér utcai kollé­giumával nem sikerült kap­csolatot teremteni, a tanár­képző főiskolán Csizmadia Valéria tanulmányi osztály- vezetőtől megtudtam: a mű­velődési miniszter 1986. au­gusztus 31-én hozott rende­leté értelmében a család egy főre jutó jövedelmének meg­állapításánál a hallgató el­tartóinak jövedelmét és az ál­taluk eltartott családtagok jö­vedelmét kell alapul venni. Hiába van saját ösztöndíj- szabályzata a kollégiumnak, a magasabb — ez esetben a miniszteri — rendelkezésnek kell eleget tenni. Kongresszusi pillanatok Szombaton délután ért véget Budapesten az ipari szö­vetkezetek IX. kongresszusa. A résztvevők közül három fiatal szabolcsi elnököt megkértünk, mondják el vélemé­nyüket, észrevételüket a fórum munkájáról. Németh László, Nagykállói Textilruházati Ipari Szövet­kezet: — Rosszabbra számítottam. Azt gondoltam, lesz üresjárat bőven. Szerencsére nem így történt. A felszólalók égető szakmai kérdéseket vetettek fel és a gondok feloldására számos megfontolásra érde­mes javaslatot tettek. Ami­re én különösen figyeltem: az az alapanyag-ellátás problé­maköre volt. A hazai alap­anyag-szállítók monopolhely­zetéből fakadó visszásságok ugyanis annyira krónikussá váltak, állandósultak, hogy — kis túlzással szólva — szüntelenül fenyegetik a vég­termék-előállítók termelési biztonságát. A nagykállói szö­vetkezetnek, személy szerint nekem is nagy gondot okoz mindez, hiszen felhasznált anyagaink 80 százalékát itt­honi cégektől kapjuk. Egy valami biztató: Kapolyi László ipari miniszter hozzá­szólásában fontosnak tartotta, hogy beszéljen a témáról. Különben ez a kérdéskör a kormány elé kerül, remélem ennek csak haszna lesz. Kohut István, Tempó Szolgáltató Ipari Szövetkezet: — Az a nagy, majdnem meglepetésszerű érdeklődés, ami a kormány részéről ta­pasztalható volt, meggyőzött arról, hogy a szövetkezeti ipar vissza fogja nyerni mél­tó helyét az ország gazdasá­gi életében.------------------------------------------------------------------------------'-----------------------------------­Az újfajta szerkezet kialakítása előtt L.— —— - —.hl —■ ■— —... - —■-■■■ -­Tetten érés az isilazában Európába és ide Szabolcs-Szatmárba is valamikor Ame­rikából jött a legelterjedtebb téli almafajta, a jonatán. A tömött húsú, bő levű, savban gazdag és jellegzetesen fűsze­res illatú kármin- vagy bordópiros gyümölcs itt lett az al­máskertek koronázatlan királya. Még uralkodik. De mi van vele Amerikában? Ezt is, mást is tetten érni az ország 35 szakembere repülte át az Atlanti-óceánt, közöttük nyolc megyénkben. Amerikában az egyik legelterjedtebb fajta a Redchief, a delicious család kiemelkedő tagja hozama hektáronként, a mi éghajlati viszonyainknak megfelelő környezetben hu­musztalajon 84 tonna. Felvételünkön az alma három válto­zata az érés különböző stádiumában. Jelen esetben Papp László, a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet főága- zat-vezetője mondja el, mit láttak, tapasztaltak. A tanulmányút szeptember 24. és október 6. között, két­hetes volt. Landolt a gép az USA fővárosában. Washing­tonban és az értékadó prog­ram Marylandban kezdődött. Dr. Faust Miklós, az USDA kertészeti intézetének igaz­gatója adott általános ismer­tetőt, ezt kiegészítette a Beltsville-i Szövetségi Kuta­tó Intézet megtekintése. — Az USDA, illetve a ku­tatóintézet az almakutatás­nak az a csúcsszerve, amely az USA valamennyi tagálla­mát érinti. Vannak kutatóin­tézetek az ggyes államokban is. A kapcsolatrendszer a központi és a kisebb kutató- intézetek között szoros és ál­landó szaktanácsadók útján él. A kutatások eredménye a farmerekhez szintén a szak- tanácsadók által jut el. A kutatás állami, a kutatókat az állam fizeti. A farmer köz­vetlenül nem fizet a kapott és hasznosított információ­kért, kutatási eredményekért. A kutatómunka finanszírozá­sának közvetett módja az adózás. Az adófizető farmer joggal várja el. hogy valamit visszakapjon a pénzéből. A kutatás tárgyi feltételei magas szinten korszerűek. A számítógép például sehonnan sem hiányzik. Mit kutatnak? Mi az, ami szabolcsi szemmel nézve újdonság és hasznosít­ható? — Néztük egyebek között a télialma-nemesítést, ismer­kedtünk az új fajták előál­lításának módjával, avagy a vírusmentesítési program­mal. Űj téma most a fák „törpesítése”. Lényege a kis fa. sok gyümölccsel. Ezt nem a különböző alanyokon, ol­tással állítják elő. Szelektál­nak. Dr. Faust fogalmazása szerint céljuk az olyan gyü­mölcsfa előállítása, amelynél nem kell oltani, metszeni, hi­szen minél nagyobb a ter­mészetes dolgoknál az embe­ri beavatkozás, annál több a hibalehetőség. A törpésí- tett fák gazdasági haszna felbecsülhetetlenül nagy le­het, hiszen a több termés ke­vesebb ráfordítási költséggel érhető el. Amerikában, az egyes álla­mokban nagy kultusza van a ítél'ialma-termesztésnek. Ami a fajtákat illeti, a jonatán már régen nem a legjobban jegyzett gyümölcs. — Uralkodó fajta a Red Delicious, a telepítések 60 százalékán, ennek 28 fajtá­ját termesztik. A jonatán 8 —10 százalékkal részesül. 20 .százalék körüli a Golden kü­lönböző változata és 10—12 százalék a York fajta, amely Zsíros János, Üjfehértói Építő- és Faipari Szövetke­zet: — Elégedetlen vagyok azért, mert nem derült ki a szövetkezeti építőiparnak hosszabb távon merre cél­szerű elmozdulni. Mellesleg erről a válságágazatról töb­ben is szóltak, de a feleletre hivatottak — egyelőre leg­alábbis — válasz nélkül hagyták a kérdést. Szerettem volna megtudni: mik az or­szágos stratégiai elképzelé­sek. Olyasmikről is jó lett volna tudomást szereznem: a szövetkezet által alkalma­zott Durisol falazórendszerre szükség lesz-e a jövőben? Vagy a paneles építkezést preferálják majd? Meg­nyugtató volt viszont halla­ni, hogy a műszaki, illetve a gyártmányfejlesztésekre ezentúl több pénz lesz. Egé­szében egy problémafeltáró, határozottan szakmai kérdé­sekkel foglalkozó, jó hangu­latú kongresszuson vehettem részt. Sztancs János ipari típusú alma. Kemény húsú gyümölcs, és mivel az USA-ban van egy olyan köz­kedvelt tésztaféle, amely al­mával készül, ehhez kizáró­lag a York almát termesztik. Ami számunkra tanulság: az Idared telepítését mi most kezdjük szorgalmazni. (Jó fajta, bő termő, jól tárolha­tó) és bizony késésben va­gyunk. Jártunk olyan far­mon, ahol az Idared-ültet- vény 20—23 éves. Voltak már előttünk, korábban is, Ame­rikában tapasztalatcserén szakemberek, vajon az Idare- det akkor miért nem vették észre? A meglátogatott farmokon az ültetvények 70—80 tonna almát teremnek. (Nálunk jó, ha ennek felét takarítják be.) Természetesen a nagy termés függvénye a talaj, az éghajlat, az almafajta és alany, valamint számtalan más tényező. Van azonban más is, amire érdemes volt nagyon odafigyelni. — Öntöznek. A látott gyü­mölcsösökben mindenütt ön­töztek. Az öntözésnek kétfé­le módjával találkoztunk. Az esőztetö öntözés. drágább változat. A csepegtető öntözés víztakarékos és olcsóbb. Hogy a csepegtető öntözést lássuk, keresztbe átrepültük Ameri­kát. A keleti partról a nyu­gatira Washington államból érkeztünk. Amíg keleten, a mi klímánkkal megegyező körülmények között, de évi 1000 milliméteres csapadék­hullással termesztik az al­mát, addig nyugaton szinte sivatagiak a körülmények. Évente 200 milliméter a csa­padék, sok a napfény, ugyan­akkor gyakoriak az éjszakai fagyok. A vízhiányt csepegte­tő öntözéssel pótolják. a fagyveszély ellen hatalmas ventillátorokkal védekez­nek, de láttunk a gyümölcsö­sökben gáz- és olajtüzelésű kályhákat is. Tanulmányozták az alma tárolását, csomagolását, érté­kesítését. Ezt azonban meg­előzi a szüret. — Meglepett bennünket, hogy az alma szedése, táro­lása és forgalmazása meny­nyire nyugodt körülmények között történik. Természete­sen ez szervezés kérdése, ami ott magas szintű. Példaként említem, hogy nem lehet lát­ni gépkocsisorokat a hűtő­tárolók előtt. Szedés, szállítás programozottan, napra, sőt órára meghatározva történik. Szedésnél Amerika-szerte kedvelt forma a szedd ma­gad mozgalom. Ez az értéke­sítésben jelentős tétel. Más­forma a hűtőházi betárolás és az onnan történő értékesí­tés. Hűtőházat üzemeltetnek a farmerek társulásos ala­pon. de van olyan hűtőház is, amelyben a tulajdonos fel­vásárolt almát tárol. Az elő­zőnél minden farmer külön tárolja a gyümölcsét, megy a vevő és az elszámolás érté­kesítés után történik. A má­sodik verzióban a hűtőház tulajdonosa megveszi az al­mát, feldolgozza és értékesí­ti. Partnereit megválogatja, attól függően, mennyi almát és milyen minőségben termel a farmer. A partnerkapcso­latban versenyeznek. Mit profitálhat egy szabol­csi szakember egy 12 napos amerikai tapasztalatcseré­ből? Papp László erről tömö­ren is sokat mondott. — Előttünk álló feladat az újfajta szerkezet kialakítása. Amit láttunk, ebben az hasz­nosítható. Jó lenne az öntö­zés is. A termesztés érde­keltségi rendszerén is vál­toztatni kellene. Továbbá jó modell a tapasztalt szerve­zettség termelésben, szüret­ben. tárolásban, forgalmazás­ban egyaránt. Seres Ernő----------------------------------\ SZERKESZTŐI Á ki ránézett a gödör­re, az azonnal tud­ta: itt sok lesz a négy ember. Mint ahogyan sok is volt. Mert egy dol­gozott, három nézte, amo­lyan jó magyar szokás szerint. Az Öszölő utca— Garibaldi találkozásánál a TITASZ-osok imigyen gyűltek össze, de mond­hatnám úgy is: ez elment dolgozni, az nézte, a har­madik unta, a negyedik beszélt. Macskáról, amit ledobtak a tetőről. Alig ötven méterre innen vi­szont feltüztek egy bokré­tát a ház falegyenére. Egy olyan házéra, mely helyén a nyáron még egy öreg viskó állt. Azóta lebontot­ták, az új alapját kiásták, a falat felhúzták, s hitem­re mondom, télre a tető is rákerül. Vagyis nem sok elmésség kell hozzá, hogy kiderüljön, munkáink tempója között van némi különbség, a szervezésről nem is beszélve. De hogy valaki ne vá­dolhasson azzal: csupán egy példával akarok élni, gyorsan mondok egy má­sikat is. A színhely Vi- segrád volt. Itt az egyik üdülő már három éve ké­szül. Építői reggelente szorgosan söröznek, a szép időben a fűz alatt he­vernek. Mint mondják: órabérben vannak, a hely jó, miért is sietnének. De ha egy pillantást vetnek 100 méterre, akkor igazság szerint a szégyenpír kell, hogy elöntse orcájukat. Ott ugyanis augusztus közepe óta felépült egy Makovecz-tervezte ven­déglő és boltépület. Igé­nyes ácsmunkával, szom­bati és vasárnapi munká­val. Rajta a tető. Ott reg­gel hattól sötétedésig dol­goztak. Mégpedig szorgal­masan és józanul. A dolgokból sokféle kö­vetkeztetés levonható. Elő­ször: a munkás mindenütt dolgozik, ahol tisztesen fi­zetik, munkáját előkészí­tik. Másodszor: mindenü­vé annyi ember kellene, amennyit a munka meg­követel. A harmadik: nem is annyira a munkaidőt kellene védeni, mint in­kább a munka becsületét. Ha ez így összejön, akkor nem lesznek ilyen égbeki­áltó differenciák az egyes munkák, munkahelyek között. Hadd tegyem eh­hez hozzá azt is, hogy mindezért nem a munkást kell abajgatni. Persze könnyebb a kicsit előven­ni, bírálgatni. Jó lenne, ha a rossz munkaszervező, a . hanyag művezető vagy éppen főmérnök, az igaz­gatóról ne is szóljak!, ke­rülne egyszer a kritika fó­kuszába. Á két példát azért választottam, ne­hogy azt higgye valaki, hogy valamiféle szabolcsi, netán nyíregy­házi specialitást pécéztem ki. Az ügy egyforma a Dunakanyarban és a me­gyében, a fővárosban és Borsodban egyaránt. Cé­lom nem a semmittevő, a söröző felmentése volt. Viszont az se lenne sze­rencsés, hogy az okozatot és az okot elválasztanák egymástól. Mert a hanyag munka ott terem meg, ahol igénytelen a vezetés. Bürget Lajos V. ______________________>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents