Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
Kosaras Ferenc 1950-ben született Budapesten. Közgazdasápi diplomával a zsebében hosszú ideig dolgozott az Állami Fejlesztési Bankban, ahol beruházási kérdésekkel foglalkozott. Négy évvel ezelőtt került a Külkereskedelmi Minisztériumba, ahol a vállalatgazdálkodási és ellenőrzési főosztály szervezetfejlesztési és koordinációs osztályán főelőadó. Vállalatirányítási kérdésekkel, szervezési és koordinációs feladatokkal foglalkozik. Ezek közül az egyik a kis tételű áruk exportjának szervezése. A Évek óta hallani, nem túl rózsás az v ország külkereskedelme. Hogyan állunk most? — Ha röviden alkarok válaszolni, sajnos nem abban, amiben szeretnénk. Ismertek a tervcélkiitűzéseink, elsősorban az, 'hogy az ország egyensúlyi helyzetének javítása érdekében a külkereskedelem terén az aktívum számottevő javulását szeretnénk elérni. Az eddigiek ezt nem támasztják adá teljes egészében. Persze az esztendőből még három ihónap hátravan, s 'köztudott, mindig az év második fele, az utolsó hónapok az erősebbek a külkereskedelmi teljesítésben, de csodák azért most sem várhatók. Mi mondható el a két fő ágazatról, a mezőgazdaságról és az iparról? — A mezőgazdaság helyzete a vártnál kedvezőtlenebbül alakult. Az év első felében már csokiként a hús ára, a Közös Piac országaiban eladatlan húshegyek tornyosulnák. Így nagyon nehéz, csak áron alul lehet betörni a nyugati piacra. Talán nem (kell külön beszélni a szárazságról, az aszály olkoz- >ta (kiesésiről. A búzából pedig csak később lesz pénz. Az ipar imár jobban áll, nőtt az elmúlt éviihez képest a dollárbevétel majdnem minden ágazatban.—Különösen jók az eredményei a gyógyszeriparnak, egyre több készterméket szállítanak, s kevesebb lett az alapanyag-kivitel. A Eddig csak a nagy tételű exportokról ^ esett szó, holott jelentős mértékben szállít a magyar külkereskedelem a tőkés országokba kisebb mennyiségű termékeket is. Éppen ennek elősegítésére szervezték fél évtizeddel ezelőtt az ország megyéiben a minisztériumi megbízotti hálózatot, amelynek feladata felkutatni az ilyen termékeket, összehozni a gyártókat a külkereskedelmi vállalatokkal. Néhány évvel a hátuk mögött hogyan látják a minisztériumban, bevált ez a módszer? — Elöljáróban leszögezem, mindenképpen bevált, megéri ezzel foglalkozni. Pénzben 'kifejezve a kis tételű export a itőkés exportnak az öt-hat százaléka, vagyis kétszáz- nyolcvanmillió dollár. Első hallásra talán ú'gy tűnik, nem sok ez, de az éves aktívumhoz képest ez különösen jelentős. Ezért nem mindegy, -hogy ezek realizálódnák-e, vagy sem. Hiszen minden dollár számít a népgazdaság kasszájában. A megyei hálózatot éppen akkor szerveztük meg, amikor a külgazdaság meglehetősen válságos helyzetben volt, 1982-ben. Ennek előtte nem vtíl-t ilyen nagy hangsúlya és jelentősége a (kis tételek expo rtál ás á n aik. 4M Tulajdonképpen mit is jelent a kis téte- ^ lű termékek exportja? — Mint a neve is jelzi, a nem nagy sorozatban gyártott, olykor egyedi termékekről van szó. Számmal kifejezve á 25 millió forint alatti üzletkötések tartoznak ide. Ezek a termékek önmagukban még nem exportképesek, fel kell hívni rájuk a figyelmet, megrendelőket kell keresni, vagyis el kell adni. Elsősorban ezért szerveztük meg a megyei megbízotti hálózatunkat, akik piacot kínálnak a termelőknek. 0 Talán ha egy példával megvilágítaná. — Nagyon szívesen, és maradjunk előbb Szabolcs-Szatmár megyénél. A bátorligeti termelőszövetkezetben cirkot termelnek. Az Artexhez érkezett egy nyugati megrendelés cirókvásárláisra és a megbízotton keresztül létrejött az üzlet. Tiszalökről fűrészbakot, raklapot, hólapátnyelet szállítottak az NSZK-ba. A nyírbogáti téesz és az ófehérHétvégi interjú Kosaras Ferenc MINISZTÉRIUMI FŐELŐADÓVAL a kis tételű exportról _________________> tói ipari szövetkezet akác fűrészárut, valamint parkettát küldött az NSZK-ba és Ausztriáiba. Nyírbátorból ugyanígy gyertyát szállítottak az Egyesült Államokba és Angliába. Egy osztrák cég léalmát vásárolt: Tulajdonképpen a megyei megbízótok alapvető feladatán, az exportárualapot képező termékek felkutatásán túl a külkereskedelmi vállalatokhoz való közvetítés és a külkereskedelmi szemlélet erősítése a oél. Ezt hogyan értsem? Nem mindenki akar exportálni, kedvezőbb piacot találni, ezáltal nagyobb jövedelemre szert tenni? — Nem, erről szó sincs. Nem 'hiszem, hogy lenne olyan termelő az országban, aki nte a jövedelmét, a nagyobb nyereséget nézze. Pontosan arról van szó, nem mindenütt ismerik a lehetőséget, vagy egyáltalán nem is tudnak róla. Sokszor bebizonyosodott, a kisvállalatok, szövetkezetek nem tájékozottak a világpiac kérdéseiben, a külkereskedelem szövevényeiben, amit természetesen nem is várhatunk el tőlük. Ellenben ha van a közelükben egy olyan személy, aki jártas ezekben a dolgokban, úgy már ráirányíthatja a figyelmüket erre. Igen ám, de felvetődik a kérdés, hol vannak a külkereskedelmi vállalatok, amelyek ilyen tevékenységre szakosodtak? Vagy ők csak a nagy üzletet érzik, amely nagy haszonnal jár? — A küllkeresifcedelemben erősödő verseny- helyzet a szakvállalatokat arra ösztönzi, hogy új termékek, új partnerek bevonásával, a kis tételek felkutatásával és exportjával a korábbinál jobban éljenek. Vagyis, az utóbbi időben változott a helyzet. Rugalmasabbak lettek, jobban kielégítik a termelők igényeit, s nem utolsósorban nem hagyják veszni a kis üzleteket sem. Mára eltűntek a külkereskedelmi vállalatok közötti különbségek, bárki bármit forgalmazhat. Harmincnyolc vállalat van ezen a profillistán, a többiek pedig annyira speciális feladatokat látnak el, hogy Ott ez nem jelentkezik igényként. Szóval a külkereskedelmi vállalatok is szívesen foglalkoznak kis tételű áruk exportálásával, sőt a Generál- impex kifejezetten ezért jött létre. Ezenkívül ilyen még az Intercooperation Rt. Nemrég kezdték áruforgalommal foglalkozni, s ebből már évi (tízmillió dolláros forgalmuk van, ami nem kevés, hiszen ez rengeteg apró üzletből áll össze. A Huniver- sal eredetileg a külföldi nagy cégek magyar- országi (képviseletének ellátására jött létre, emellett végzik a (kis tételű áruk exportját. Ök is több millió dolláros nagyságrendben forgalmaznak évente. Ez bizonyítja, egyáltalán nem rossz üzlet ezzel foglalkozni. Persze van még tennivaló e téren, s 'talán a legjobb megoldás a külkereskedelmi vállalatoknak a megyei irodák létesítése, közel kerülni a termelőkhöz. Ha már közel került a külkereskedelem a termelőhöz, akkor súgni is lehet. Vagyis exportképes termékek gyártása felé irányíthatja a figyelmet. Egyáltalán milyen a jó exportképes áru, mit vesznek meg tőlünk? — Igen, beszélhetünk súgásról is, de a termelőüzemek olykor maguk is jelentkeznek valamely külkereskedelmi vállalatnál, vagy éppen a minisztériumi megbízottnál áruval, illetve jelzik, van kihasználatlan kapacitásuk. Azt hiszem azt nem kell külön hangsúly ózni: a tőkés piac igénye rendkívül magas. Mindig hibátlan árut, pontos szállítást, s nem utolsósorban kiváló minőséget kérnek. Az exportképességet a technikai színvonal, a .termék korszerűsége, a már említett minőség, na és persze a legfontosabb, az ár jellemzi. Ezeknek a tényezőknek kell összhangba kerülni, s akkor valóban versenyképes az áru. Legszorosabban a vevő igényeihez kell alkalmazkodni, s bizony legtöbbször az ár 'kérdésében van eltérés. Sokszor éppen emiatt hiúsul meg az export, mert a vevő csak a harmadát, vagy volt már olyan, a kért árnak az ötödét ígérte. A Az már a termelőn múlik, mennyiért ^ éri meg neki gyártani, exportálni. Gondolom ebbe a minisztériumnak nincsen beleszólása. Ellenben milyen az arány a minisztériumi megbízottak által felkutatott és értékesített termékek esetében? — Van ilyen tapasztalati számunk: a felkutatott üzletek körülbelül tizedrésze realizálódik. Ez megint kevésnek tűnhet, de ismerve a nyugati piac igényességét, nem •rossz.- Hiszen egy tőkésnek nem feltétlenül szükséges, hogy Magyarországról vásároljon, csak akkor, ha megéri neki. Viszont a termelőnek is csak akkor örvendetes a nyugati export, ha hosszú távon gazdaságos. A Szó esett az exportképesség keretén ^ belül a technikai színvonalról. Ebben is versenyképesek a magyar termékek? — Az ár mélilett -ez a másik döntő tényező. A műszaki fejlesztéssel .nemcsak a 'kisvállalatok, de a naigyak is lemaradtak más, fejlettebb országokhoz képest. Ez köztudott, a tőke hiánya okozta, s csak nagy erőfeszítésekkel lehetne ezen segíteni. A Igen, de akik exportálnak, nagyobb ^ árbevételhez jutnak, konvertibilis valutát hoznak a népgazdaságnak. Ebből bizonyára jutna a műszaki, technikai színvonal fejlesztésére is. — Ha arra gondol, hogy az exportjáért dollárt kap a termelő, az úgy nem igaz. A mindenkori árfolyamnak megfelelő forintért exportálnak. Visszatérve a kérdésre, természetesen az exportáló vállalatok, szövetkezetek -előnyt élveznek az importnál. Mert a nyugatról behozott alapanyagok, gépek esetében elsődleges szempont az, hogy exportképes iterméikiek előállításához használja fel. Vagyis aki ilyen árut gyárt, .mindenképpen elsőbbséget 'élvez a hazai piacra termelőkkel 'szemben. Éppen ezért nem célunk meggátolni a nyugati exportot előállító kisszövetkezetek, kistermelők ilyen célú importját sem, persze szabályozott keretek között. Egyébként a kis volumenű export feltételei az utóbbi időben kedvezően változtak. A minden szinten kibontakozó verseny érzékelhetően növelte több területen a kis üzletek, a kis árualapok iránti érdeklődést. A konvertibilis exportnövelést szolgáló pályázati rendszer a toils tételű export számára is számottevően javítja a feltételeiket, nem egy kisüzem, szövetkezet .nyújtott már be pályázatot. A kisszövetkezetek, különféle kisvállalkozások exportját 1984 óta azzal 'is ösztönözzük, (hogy az éhhez szükséges importot a Magyar Külkereskedelmi Bankkal történő megállapodás alapján biztosítjuk számukra, Így alapanyaghoz, igépeíkhez is könnyebben hozzájuthatnak. A Beszélgetésünk során talán legtöbbször a verseny szó hangzott el. Verseny van a külkereskedelmi vállalatok között, de versenyeznek a termelők is a már meglévő piacokért, vagy éppen azért, hogy betörjenek valahová, netán mások rovására is. Hogyan látja, mennyire éles ez a verseny? — Erről a témáról valóban beszélni kell. Mert amíg a verseny egészséges keretek között zajlik és valóban az export bővítését szolgálja, addig nincsen baj. .Elleniben gyakran előfordul olyasmi két vagy több külkereskedelmi vállalat között, hogy a verseny, már-már a harc nem az exportárualap bővítéséért folyik, hanem inkább a meglevőért, s ez elveszi az erejüket mástól. Ugyanakkor tapasztalható .ez két (termelőüzem között is. Például egy kialakult piacon megjelenik egy másik gyártó, s kezdődik a harc, -egymás ára alá ígérnek. Ez sajnos nemcsak magának a gyártónak káros, népgazdasági kár is származik belőle, (hiszen önkényesen letöri az árat. Mi arra törekszünk, hogy reális áron kerüljenek külföldre a magyar 'termékek. A Ha már itt tartunk, milyen szerepük van a külföldön élő magyar kereskedőknek az üzletkötésekben? — Ügy gondolom, nincsen abban semmi meglepő, hogy a .nyugaton élő magyar kereskedők keresik a .mi üzletkötőinkkel a 'kapcsolatot. Számtalan Ifeisebb-nagyobb üzlet származott már ebből, s olykor más országokéval szemben is a magyar termékeiket részesítik előnyben. Persze azt hangsúlyoznom kell, csak a jó minőségű, a tőkés piacon keresett árut veszik meg. Mert barátság, vagy szimpátia, netán hovatartozás alapján nem köttetnek üzletek. A A kis tételű exportok feltárásához w kedvező feltételeket teremtettek az első hazai kereskedőházak megalakulása. Ez egyben azt is jelenti, továbbra sem mond le a népgazdaság erről. Miben tudja segíteni a külkereskedelmi minisztérium a kis tételek exportját, a kis gazdálkodó szervezetek ilyen tevékenységét? — A minisztérium megyei- megbízotti hálózatának továbbra is alapvető feladatát képezi a kis tételű exportlehetőségek feSiku- ta'tása, azok hasznosításában való közreműködés. A .kereskedelmi külképviseleteink információit is fokozaton .kívánjuk felhasználni -ezekhez. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kell fordítanunk a hazai beruházásokhoz köthető visszavásárlási kötelezettségekben rejlő lehetőségek kihasználására. Az elmúlt évek gyakorlata igazolta ezt, hiszen ennek keretében számos egyedi .és kis tételben gyártott gépipari 'terméket tudtunk így értékesíteni. A minisztérium támogatja további kereskedőházak létrehozáséit, amelyek éppen a kis itótélű export fellendítését segítik elő példáéi a mezőgazdaság, az élelmiszer- és szövetkezeti ipar tenén. Nem elhallgatható ítény az .is, hogy a 'kis tételű -export mennyisége, az értékesítés eredményessége az utóbbi években nem javult az erre irányuló erőfeszítések növekedésével párhuzamosan. Ezért az exportnövelő pályázatok elbírálásaikor előnyt kapnak a rugalmas, a piaci igényekhez gyorsan adkalmaz- ko-dni -képes vállalatok, szövetkezetek. S nem utolsósorban a .kis volumenű export feltételeit a minisztérium a vállalatok önálló exportjog kérelmeinek .gyors, rugalmas engedélyezésével is javítani kívánja. Köszönöm a válaszait. Sípos Béla . . . utazni jó. S, hogy ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül, bizonyítják a számok: hazánk állampolgárainak nagyobb fele évente útrakél, hogy külhoni nevezetességekkel is ismerkedjék. A statisztikából persze nem tűnik ki, hogy van, aki. évente többször is utazik, más pedig éveken át nem engedheti meg magának a külföldi úticélt. Utazni is egyre költségesebb, bár ez is relatív, hiszen az utazási irodák szezonelőtti sajtótájékoztatóján évek óta elhangzik, hogy a kínálat fele hatezer forint alatti utakból áll, a kimondottan drága, tizenötezer forint feletti utak száma csak töredéke az ajánlatoknak. Végül is ki és hogyan utazik manapság? Utaznak a fiatalok, tudok olyan középiskolai osztályról, amelyikben évente fél- retesznek egy bizonyos ösz- szeget, hogy harmadikban, negyedikben külföldre utazzanak, többnyire a Szovjetunióba, az NDK-ba, Bulgáriába. Utazik a nyugdíjasok egy rétege is, akik megengedhetik maguknak, hogy félretegyenek havi öthatszáz forintot a tavaszi, őszi kedvezményes utakra. És persze utaznak az aktív dolgozók is — ki-ki pénztárcájához szabottan. Szinte minden csoport egy-egy külön tanulmányt érne meg. Vannak törzsutazók, akik gyakran szerényen húzódnak meg, és útikönyvvel a kézben igyekeznek megpótolni a hivatalos programokat. Vannak olyan törzsutazók is, akik mindent jobban tudnak, akiknek mindenre van egy „bezzeg”-jük. Vannak először utazók is, akik igencsak botladoznak a repülőtéri bejáratok dzsungelében, és mindig éppen azt az iratot nem találják, amit a légitársaság, a vám, a határőrség embere kér. Vannak rutinos bevásárlóutazók, akik naprakészen tudják, hol mi olcsóbb, mit éri meg venni, vinni, értékesíteni, hogy „ingyenbe” legyen az út. Vannak „újgazdagok” is, akiknek semmi sem drága: voltak ötvenezerért Nepálba, és kilencvenezerért a Felkelő Nap Országában. És hallottam olyan baráti társaságról, amely több éve (mindig januárban) Kubába utazik lebarnulni ... Amíg ez a széles rétegződés kialakult, formálódott az utazási kultúra is, ami azonban szerintem még ma is messze alatta marad a lehetőségeknek. Igaz, régen nem téma már a hatvanas évek elejének „megyünk cseh-be, lengyelbe” megfogalmazása, mert később már jártunk „olaszba”, majd „spanyolba”, most meg szinte bárhova mehetünk. Mégis úgy tűnik, hogy az utazók többsége nagyon keveset tud a célországról, öt perc alatt megszerezhető, nyilvánvaló ismeretekből is sokan teljesen tájékozatlanok. Nemrégiben magam is szemtanúja voltam az esetnek: hazánkfia valami fogadás eldöntésére perdöntő dokumentumot keresett, s a negyvenfős buszban mindössze egy útikönyv akadt. ■ ■ Külföldi idegenvezetőtől hallottam, milyen nehéz volt megszoknia (mert megszokta!), hogy magyar turistacsoportjaiban nemcsak egy-két ember adja fel a Tretyakov képtárat vagy a kongresszusi palota nagytermének balettelőadását, mert újra vásárolni akar. És ezt még meg lehet szokni, de az már a hosszú évek idegenvezetősködése után is zavarja, hogy hozzá kéréssel szinte csak az árakról fordulnak, újabban pedig azzal példálóznak: más országok állampolgárai is többre vinnék, ha lenne másodállásuk, harmadfoglalkozásuk — mint nekünk, magyaroknak. Szerintem többször kellene szóbahozni az ilyesmit utazási szezonon kívül is. Mert közhely már, hogy minden turista egyben hazája követe is, de míg a kifejezés közhellyé köpött, tartalma a magyar világjárók vonulásánál alig-alig érezhető. Pedig tájékozot- tabbnak, felkészültebbnek és udvariasabbnak lenni nem is kerülne többe. Sőt, talán még kamatozna is. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 19B6. szeptember 27. 0
