Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

1986. szeptember 27. Kelet-Magyarország 3 Fel paprikázva A PAPRIKÁT ÉN NEM TUDOM ELADNI. Tavaly a káposztát sem tudtam, azt megelőző évben a burgo­nyával voltam hasonlókép­pen. Tovább is mondhatom. Sárgarépa, mák, karalábé és mindenféle zöldséggel- gyümölccsel megtörtént már, hogy nem volt piaca. Túltermelésük hegycsúcsai így évről évre beárnyékol­ják szántóinkat, kertjein­ket. Említem mindezt a telefonhívás miatt. Aki re­ménykedett abban, hogy segíthetek, annak ismétel­ten van három mázsa le­szedett almapaprikája, ti­zenöt telefonszáma és vi­gasztalan. Nem, kell a pap­rika senkinek. Próbálko­zott feldolgozó üzemeknél, áfész-aknél, nagybani pia­con, de árujára senki sem kíváncsi. Mit tegyen? Mondom, a paprikát nem tudom eladni. Ellenben azon gondolkodom, miért van ez így? Amit tudok, azt már a klasszikusok is megfogalmazták, miszerint a termelés szervezett kere­tek között történik, vagy történhet, a piac ezzel szemben mindenkor szerve­zetlen. Magyarán az áru ér­tékesítése, útjának megha­tározása bizonytalan. A piac könyörtelen és kö­zömbös. Különösen túlter­melés esetén mutatja ki a foga fehérjét azzal, hogy leáraz, leminősít és mind­ezeknek tetejében, ha az ér­dekek úgy diktálják, pác­ban hagyja a termelőt. De ne elmélkedjünk. Igyek­szem inkább tisztázni, mi történt és miért történt, ami megesett. Jó példa le­het ez az okulásra, a jövő­beni jobb és megalapozot­tabb termelői, termeltetői magatartásra. EGY VÉLEMÉNY SZE­RINT az almapaprika a ta­valyinál és az azelőttinél jobb uborkatermés miatt lett mostohagyermek. Az említett években — de kü­lönösen 1985-ben — kevés uborka termett, az uborka­vész olyan mértékben pusz­tított, hogy a konzervgyári savanyításhoz az alapanyag csak tört részekben állt rendelkezésre. A hiányt al­mapaprikával is igyekeztek pótolni úgy, hogy jó áron mindent felvásároltak. Kö­vetkezett az idei év. Az uborkakérdést azzal tették helyre, hogy drága pénzért Hollandiából hoztak be ve­tőmagot. A holland hibrid bevált, segítette ezt a kedvezőbb időjárás is, de valljuk meg, ebben száz százalékig sem a termeltetők, sem a ter­melők nemigen bíztak. Er­re utalnak a tények, hiszen a várható jobb uborkater­més ellenére senki sem mondta, hogy kevesebb al­mapaprikára lesz szükség. Sőt a termeltetők túlbizto­sítva magukat, kötöttek szerződést paprikatermesz­tésre. A termelő viszont ar­ra gondolva, hogy ha a paprika jó áru volt tavaly, idén is az lesz, nem csak a szerződött területen, de azon felül is palántázott. Erre ösztönözte a „házi" információ, az amit látott és hallott, miszerint az al­mapaprika nagy üzlet és megszedte magát az, aki paprikában utazott. A HÁZIINFORMÁCIÓ NAGYON VESZÉLYES DOLOG, mert megalapo­zatlan, felelőtlen és túlzó. Hiszen képezheti-e bármi­nek is az alapját az, amit a szomszéd, az ismerős, vagy a jóhiszemű ismeret­len mond. A „termelj pa­radicsompaprikát, jól jársz" — felszólítás, vagy tanács nélkülöz minden reális ala­pot. Ezt azok tudják iga­zán, akik már ráfizettek egyszer, vagy kétszer a spontán kertészkedésre. A helyes és egyedüli bizton­sággal járható út o szerző­déssel megalapozott terme­lés. Ellent mondani látszik ennek az idei, az almapap­rikás példa, hiszen sokan most azért panaszkodtak, hogy szerződésre termeltek, mégsem veszik át tőlük az árut. Ez igaz, de nem ar­ra bizonyíték, hogy a szer­ződéses termeltetés és ter­melés rossz. Inkább a szer­ződés szövegével, a feltéte­lek meghatározásával van baj. Nem először hangzik már el az a jogos igény, hogy a szerződések a kölcsönösség alapján, az előnyöket és a kockázatot is megosztva készüljenek. Esetünkben a sértett fél. a termelő, 30 mázsa almapaprikára kö­tött szerződést. Felét sem vették át. Mint mondta: „nem érdekli, hogy miért, milyen okok miatt hiúsult meg a szerződés, ki fizeti meg a kárát, arra kíván­csi”. Nos az ilyen kíváncsi­ságok kielégítésére a most forgalomban lévő szerződé­sek nem alkalmasak. Igaz a termelőt sem kötelezik semmire, ha ő sem teljesít, így aztán van ezekben a szerződésekben némi ko­molytalanság. Ez utóbbit kellene a termeltetők és ter­melők érdekében nagyon gyorsan megszüntetni. Más­képpen nincs, nem is lehet termelői biztonság, nem alakulhat ki korrekt part­neri viszony, ellenben szá­mítani lehet a termelés in­gadozására. a tervszerűt- lenségre, elégedetlenségre és mindenféle kellemetlen dologra. 'SAJNÁLOM. Az alma­paprikát, szeretném, de mégsem tudom eladni. Kártalanítani sem tudok senkit és kellemetlen, hogy az együttérzésem nem old meg, nem oldhat meg sem­mit. Egyet azért még mond­hatok : almapaprikára és mindenféle zöldségre jövő­re is szükség lesz, ám ha az idén valaminek jó ára volt, keresték és nagyon megfizették, az nem azt je­lenti, hogy az az áru jövőre is sláger lesz. Túlzásba te­hát ne essünk. Seres Ernő Tízezer márkás ajánlat, holnapi cipák SZABOLCSI BNV-SZONDA Találomra választottunk ki két szabolcsi ‘céget a BNV-n, a Nyírteleki AG- ROGÉP Vállalatot és a Rakamazi Cipőipari Szö­vetkezetét. Képviselőik tapasztalatait és a ripor­ter benyomásait adjuk közre. Egyértelműen sikernek könyvelik el az AGROGÉP- nél az idei vásárt. Másfél év után elérték, hogy tartálya­ikkal — amelyek szilárd és folyékony veszélyes hulladé­kok tárolására, szállítására alkalmasak — a figyelem homlokterébe kerültek. Érdeklődnek a maszekok — A Videoton például gal- vániszap fuvarozását sze­retné megoldani gyártmánya­ink segítségével — mondja Pomázi Gyula kereskedelmi osztályvezető. — De jártak nálunk a soproni > városgaz­dálkodási, a szarvasi köz- tisztasági vállalat szakembe­rei is, hogy csak néhányat említsek az érdeklődők kö­zül. Meglepő a magánszemé­lyek, maszekok vásárlási kedve, ök mozgatható fűtő­olaj-tárolóként használnák a vásárdíjas DETK 115-ös tar­tálykocsinkat. — Voltak itt külföldi üz­letkötők is — veszi át a szót Nagy Sándor igazgató. — Egy nyugatnémet cég képvi­selője kapásból árajánlatot tett. Kilenc és fél, tízezer márkát adna a sikertermé­künkért, a DETK 115-ösért. örülnénk egy ilyen boltnak, de kénytelen voltam elkül­deni ezt a partnernek jelent­kező nyugati szakembert azx illetékes külkereskedelmi vál-' laiathoz, mert mi közvetle­nül nem írhatunk semmi­lyen szerződést. Hozsannáznak a környezet­védők A hallottak után furcsán hangzik, de az AGROGÉP igazi slágere nem a speciá­lis tartály, hanem egy csa­ládi szennyvíztisztító, az úgynevezett AGROPUR—X. Ez az első olyan hazai be­rendezés. amely segítségével megakadályozható talajvize­ink elfertőzése, elpiszkolása. Annyit , azért meg kell je­gyezni: a berendezést egye­lőre nagyobb hozsannával fogadták a környezetvédők, mint a potenciális vásárlók A RACITA standján ízlé­ses női lábbeli-kollekció lát­ható. Fodor Zoltán anyag- és áruforgalmi osztályvezető: — Kapacitásainkat a jövő Az AGROGÉP egyik sikerterméke. évben már lekötöttük. Még­se haszontalan a vásáron va­ló részvételünk. Igen fontos annak a jelzése, hogy jelen vagyunk a piacon. Például bejött hozzánk egy úriem­ber, aki az egyik olasz bőr­gyár képviselője. Majdnem biztos, hogy ebben a pilla­natban nem tudunk cégével üzletet kötni, hiszen túl ma­gas áron kínálják a porté­kájukat. ami nekünk a leg­fontosabb alapanyag. De könnyen lehet, hogy jövőre már változik a helyzet, jövő­re meg tudunk egyezni. Sokára lesz cipő Valószínűleg és elsősorban az exportmegrendeléseknek örülne a RACITA. A márka­jelzésükkel ellátott cipők há­romnegyed része jelenleg is az országhatárokon kívül ta­lál gazdára. Termékeik negy­ven-negyvenöt százaléka szo­cialista, főleg szovjet export­ra megy. A szovjet piacra a jövőben is számítanak. Mindazonáltal a cég stand­ja nem mutatta a vásárlók által ostromlott vár képét. Persze, ha ' összefüggéseiből kiragadva csak azt nézzük, hogy a kiállított szandálok, félcipők, csizmák tőkés or­szágban leghamarabb 1987- ben, szocialistában 1988-ban jelenhetnek meg, akkor meg­érthető a vevő is ... minek a nagy sietség ...? Sztancs János így látta Füzessi Zsolt, az Állami Munkavédelmi Fel­ügyelőség megyei szakembe­re is: — Azonnal hagyják abba a munkát! — utasította a dolgozókat, majd az építés- vezetőhöz fordult: — Ezt így nem lehet csinálni. Semmi­féle biztonsági rendszabályt nem tartanak meg: hol van itt bármilyen védelem? Már készülnek... Az építésvezető magyaráz­za: már készülnek a pane­lekbe illeszthető védőkorlát elemei, de hát azt csak leg­feljebb a következő épület­nél rakhatják föl. Eddig gond volt — mondja —, hogy nem tudták hová dugni a panelen a korlátot, most már vannak kialakított lyukak . . . Alaposan körbenézve az új lakótelep házain, jól látni: mindenhol ott feketéllnek a lyukak. A védekezés tehát enyhén szólva: lyukas ... Ennek az esetnek szabály­r Életveszély a tetőn Messzire látni a tetőről — tiz emelet a talpunk alatt, lent apró bábfiguráknak tűnnek az emberek. Át­ható ragasztószag árad a lekent műanyag lemezek fe­lül, két fiatal munkás felkapja az egyiket, illesztik az új örőkösföldi épület tető peremére. Ez mindössze negyvencentis ha lehet, térdig se ér. Az ott dolgozókat nézve megborzongok: egy rossz mozdulat és... El­gondolni is rossz a következményeket. A nyíregyházi Malomkertben az utóbbi években szépen szaporodnak az új lakóházak, (cs) sértési feljelentés a követ­kezménye — bírság lesz a vége. Hogy ki kapja? Ez ma még titok — ugyanis nem lesz könnyű megállapítani a felelősséget. De az biztos: nem a tetőn, hanem annál is „feljebb” kell keresni a hi­bást a SZÁÉV-nél. Lent már messziről jól látni: két-két hegesztőpalack áll a földben húzódó csőve­zeték mellett, villog a láng is kissé odébb. Átbotlado­zunk az összevissza kúszó csövek közt, és újra elhang­zik az utasítás: leállítani a munkát. Amíg a palackok nincsenek megfelelően rög­zítve, addig nem folytathat­ják. Ha megrántják a csövet, ha feldől a robbanóképes gázt tartalmazó palack a maga 300 atmoszférás nyo­másával . . . Ki a hibás? Önként persze, senki nem jelentkezik, de az ellenőr rákérdez: ki adta ki reggel a munkát, ki látta ezt a hanyagságot? Végül is a brigádvezető süti le a szemét, és ő fogja kifizetni a kapott csekken a 200 forintos hely­színi bírságot. 1986 első nyolc hónapjában több, mint háromezer üzemi baleset történt a megyében — tizennégyen meghaltak, öten elvesztették valamelyik végtagjukat, egy életveszé­lyes sérült is volt. Igaz, az első fél év viszonylag jól zá­rult, hiszen a tavalyihoz ké­pest csökkent a balesetek száma — de a július fekete hónap volt: hét halálos eset történt.. . Egy országos vizsgálat ré­szeként a megyei munkavé­delmi felügyelőség, a szak­szervezetek megyei tanácsá­nak munkavédelmi főellen­őrei és társadalmi aktívák átfogó ellenőrzést végeztek a napokban a megye építkezé­sein — meglehetősen riasztó eredménnyel. 37 helyen jár­tak — százhatvan ízben kel­lett intézkedniük a hibák kijavítására. Kilenc helyen felfüggesztették a munkát, leállítottak gépeket — és ti­zenöt munkahelyen azonnali hatállyal megtiltották dolgo­zók foglalkoztatását! (Ilyen volt az említett örökösföldi tetőszigetelés is.) Tizenegy helyen szabtak ki helyszíni bírságot, összesen négy és fél ezer forintot. Három sú­lyos eset miatt szabálysérté­si tárgyalás lesz a dolog vé­ge. Meghökkentő hanyagságok A számok tehát önmagu­kért beszélnek — de vajon mi van mögöttük? Meghök­kentő hanyagságok. Olyan állványzatok — az ÉPSZER repülőtéri építkezésén vagy a borbányai iskolánál —, me­lyek nyugodtan minősíthetők életveszélyesnek. Hegesztés szemüveg nélkül, zavaros elektromos hálózat, hiányzó védősisakok, tessék-lássék odarakott korlátok árkok mentén — és így tovább. Üjra és újra itt a kérdés: ki a felelős? Mint Benkei László, az ál­lami munkavédelmi felügye­lőség megyei vezetője is mondja, s Bányai Csaba, az ‘ SZMT szakembere is meg­erősíti: — A felelősök kérdése igen bonyolult dolog. Azt látjuk- érzékeljük, hogy a legtöbb helyen a művezetőn csattan az ostor, hiszen ö a közvetlen munkahelyi vezető. De azt is tudjuk, hogy feljebb nyúlnak a szálak. Mert mit lehet mondani egy olyan esetnél, mint a SZÁÉV építkezése, ahol évek óta védőkorlát nél­kül dolgoznak a tetőn az em­berek, holott megvolt a le­hetőség eddig is a korlátok felhelyezésére — s csak most kezdték gyártani a vállalat műhelyeiben ... A művezetőt persze, meg lehet büntetni, lehet azt mondani neki: kérem, miért vállalja a rizikót, miért nem állítja le a munkát? De gon­doljuk csak végig: hol az a művezető, aki emiatt ellen­tétbe kerül a főnökeivel, s csúszik az átadási határidő? ■ Azt is lehet mondani: ott a vállalati belső munkavé­delmi rendszer-ellenőrzés. Ök miért nem cselekszenek? A válasz egyszerű, és nagyon hasonlít az előbbihez: a mun­kavédelmis (tisztelet a kivé­telnek) a legtöbb helyen amolyan megtűrt személy, aki „csak akadékoskodik”, és utasítani lehet (illetve: „kér­ni”), hogy ma ne menj ide vagy oda, mert rohammun­ka van, holnapra készen kell lenniük a fiúknak .. . Megéri? A vállalati munkavédelmi szabályzatokban pedig vala­hol eltűnik a felelősség — az többnyire a művezetőnél vagy legfeljebb az építésvezetőnél ér véget. Pedig ki merné ta­gadni: a dolgozók biztonsá­gát és a termelést nem lehet elválasztani. Csak biztonsá­gos termelésről lehet szó. Tudom: a tempó nagy, a határidők szorítóak — de a kérdés folyton ott lebeg a levegőben: ÍGY megéri-e? Tarnavölgyi György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents