Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-25 / 226. szám

1986. szeptember 25, Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Szovjet, szlovák, finn és...? Testy ér­városok Testvérváros: egymással megállapodás sze­rint rendszeresen kulturális kapcsolatban levő, más-más országbeli városok egyike. (Magyar Értelmező Kéziszótár.) Nyíregyháza e pillanatban a szovjetunió- beli Vngvárral, a csehszlovákiai Eperjessel ■és a finnországi Kajaanival áll hivatalos •testvérvárosi kapcsolatban, de rendkívül erős szálak fűzik a lengyelországi Rzeszow- hoz is. A testvérvárosi együttműködés története 1957-re nyúlik vissza. A magyarországi el­lenforradalmat követő kibontakozás számos szomszédnéptől kapott gesztusa során Nyír­egyházára érkezett egy futballcsapat, az Eperjesi Tátrán Presov. „Az eperjesi labda­rúgók Nyíregyházára jöttek vendégszerepel­ni, s mérték össze erejüket a mi fiainkkal — emlékezik vissza a 29 évvel ezelőtti na­pokra Murczkó Károly. A szlovák focistá­ikat a városi tanács elnöke kísérte el, s így ismerkedtünk meg egymással. Meghívtak minket, meghívták a csapatunkat, s azután ■ számos kölcsönös látogatás következett, ami­kor mind a párt, mind a tanácsi irányítás módszerével ismerkedtünk kölcsönösen. Mondhatom sokat tanultunk, sok jó tapasz­talatot szereztünk, hiszen akkoriban jóval előrébb járt ott például a köztisztaság meg­szervezése, gépesítése. A kapcsolat 1964-től hivatalos jelleget is kapott, a Miniszterta­nács engedélyével járnak oda-vissza a dele­gációk, mérkőznek meg egymással (bár többször is tehetnénk, nekünk lenne nagyobb hasznunk- belőle!) a labdarúgó csapatok. Ezen kívül széles a lakossági kapcsolat, hi­szen alig van nap, amikor Nyíregyháza ut­cáin, vagy Sóstón ne tűnne fel eperjesi rendszámú kocsi, és ne találnánk Eperjesen nyíregyházi turistát. A jó testvérvárosi kap­csolatok egyik jeleként 'nevezték el mintegy másfél évtizede az akkor épült egyik szép jósavárosi utcát Eperjesről, s az ottani étel­bárunk is a szlovák testvérváros nevét vi­seli. Ugyanígy kapott nevet egy másik, sok ezer ember lakta jósavárosi utca, az Ungvár sétányt Uzsgorod tiszteletére nevezték el. A Szovjetunió Kárpátontúli területe székváro­sával (amelyik területét és lakosságát te­kintve körülbelül azonos Nyíregyházával) 1969-ben kezdődött meg a közvetlen .testvér- városi kapcsolat. A gyökerek azonban itt is jóval korábbra nyúlnak vissza, hiszen a két megye közti intenzív együttműködés kelte is hasonló az eperjesihez. Az igen erős kö­tődés jóval korábbra tehető. A nyíregyházi dohánygyári munkások,, a tanárképző főis­kola tanárai, hallgatói, a Szabolcs VOLÁN táncegyüttes, a nyíregyházi ének- és zene­karok, de a Kelet-Magyarország, valamint a Nyíregyházi Rádió is hagyományosan dele­gációkat cserélnek. A nyíregyházi és az ung­vári tanács a várospolitika és a városfej­lesztés számos aktuális és távlati feladatát beszéli meg, a nyíregyházi építők 1979-ben olyan szállodát építettek a szovjet határvá­rosban, amelynek az egész Szovjetunióban jó a híre. Tartalmas a kereskedelmi kapcso­lat, hiszen a Kelet Áruházban megtalálha­tók a közvetlenül — kishatármenti forga­lomban — érkező áruk. Lehetetlen itt min­dent felsorolni, de szólni kell a nagysikerű képzőművészeti, néprajzi és népművészeti kiállításokról, a múzeumok kölcsönös együttműködéséről, a képzőművészeink rész­vételéről egymás alkotó telepein, a most már évenkénti magyar, illetve . szovjet könyvkiállításokról, s természetesen a sport- kapcsolatokról, amelyek a labdarúgás, a súlyemelés, az atlétika és sok más sportág hasznára válik. Időben rzeszowi kapcsolatunk következik, amelyet egy Nyíregyházán: járt lengyel új­ságíró indított útjára valamikor a hatvanas évek végén. A rádió odakint igen népszerű riportere Nyíregyházán, a Kisteleki szőlőben találkozott egykoron az éhség elől az Egye­sült Államokba, majd onnan a magyaror­szági Nyíregyházára vándorolt néhány len­gyel családdal, amely 200 év múltán is sok mindent megőrzött egykori lengyel mivoltá­ból. Hisszük, nem hisszük, ez az ottani rá­1985 nyara: nyíregyháziak a finnországi Kajaaniban. dióadás indította meg Nyíregyházára a rzeszowi vajdaság székhelyéről a turistákat. Előbb a Sóstó meleg vizéért jöttek, majd a gumigyár és a TITÁSZ vették fel a kapcso­latot az ottani testvérüzemeikkel, később egy sor üzem, intézmény, szervezet került közeli kontaktusba, így például a MTESZ, a Kelet-Magyarország Szerkesztősége, a kép­zőművészek, a népművészek, a vendéglátó és idegenforgalmi szakemberek, és termé­szetesen e körből sem hiányozhatnak a sportolók. A lengyel futballisták most is szí­vesen látogatnák a mieinket és vennének részt barátságos tornákon, ha eszébe jutna ilyet rendezni akár testvérvárosi csapataink között Nyíregyházán. A 35 ezres Kajaani, Finnország geometriai közepén fekszik. Itt volt körorvos, innen járt gyűjtő útra Lönnrott, a Kalevala írója, itt járta iskolái első osztályát Kekkonqn, a nemrégiben elhunyt elnök is. A kapcsolatok története dióhéjban: megkereste a Finn­Magyar Baráti Társaság ottani szervezete a Hazafias Népfront Országos Tanácsát: sze­retne testvérvárosi kapcsolatba lépni egy magyar várossal. Az országos szervek Nyír­egyházát jelölték ki. A kapcsolat öt éve alatt a város vezetői fordultak meg egymás­nál, nagyobb csoportok látogattak el kölcsö­nösen, voltak barátsági hetek, amelyeken vállalatok, intézmények képviselői, orvosok, mérnökök, munkások, diákok fordultak meg egymásnál, s volt Kajaaniban a nyíregyházi vegyes kórus, a 4-es sz. iskola gyermekkó­rusa, járt kint festőművész alkotó kiállítá­son, volt nyíregyházi nyelvész és öt főisko­lai hallgató — kerékpáron. E kapcsolat ré­vén járt a sóstói telepen finn szobrász, jöt­tek kórusok, népfőiskolái tanárok. Idén két­nyelvű antológiában adtak közre válogatást a városainkban élő költők műveiből, Nyír­egyházán létrejött a Finn Baráti Kör, csa­ládok látnak vendégül onnani, s ottaniak in­nen érdeklődőket. Finn barátaink újabban a helyi újságok, a főiskolák és a tánccso­portok cseréjét szeretnék megoldani, de a távolság és az igen drága közlekedés nehe­zíti az együttműködés szélesítését. Lesz-e vagy nem testvérváros az NSZK- beli 60 ezres Iserlohn? Nem tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy a sóstói művészte­lep júniusi zárókiállításán járt Andreas Pol­iak, az Észak-Rajna Vestfália tartományi város művésztelepének vezetője és Fritz Fischer polgármester. Mindjárt javasolták, hogy a két művésztelep vegye fel a kapcso­latot, Nyíregyháza és Iserlohn is legyen test­vérváros. Látogatásukról, fogadtatásukról nagy fényképes beszámolót jelentettek meg lapjukban. Arról beszámoltak Johannes Rau tartományi miniszterelnöknek, az ottani mű­vésztelep védnökének is (Rau egyben az NSZK Szociáldemokrata Pártjának kancel­lárjelöltje). Sebestyén Sándor szobrászművé­szünk már járt ezen a telepen. A közeli he­tekben — ha saját pénzén is — elindul egy kisebb nyíregyházi delegáció, hogy eleget te­gyen a zárókiállításra szóló, és a testvérkap­csolatokat előmozdító meghívásnak. Minden esetre: egy város csak gazdagszik a kapcsolatok szélesítése által. Nagyobb lesz a kitekintése, tágabb a látóköre, aminek a haszna forintban aligha mérhető. K. J. Rezeda, Galagonya, Kökény Heg újuló Borba nya ** * <9^. IX.Zf. # Kissé girbe-gurba, homokdombra fel- és lefutó keskeny dülőutak. A hosszúkás telke­ken szőlő, gyümölcsös, elől vályogból épült piciny házak, melyekben egyre többen lak­nak. Ez a valamikori Borbánya, a Szőlő, Re­zeda, Galagonya, Kökény, Pipacs, Margaret- ta utcák világa. Ám a vállalkozó utazó jöjjön velünk, bal­lagjunk végig az Alma utcán, amely széles­ségével már igazi főutat idéz, s jussunk el Borbánya közepére, ahol emeletes iskola bontakozik ki, új orvosi rendelőt találni, va­lamiféle központ alakul ki. Képzeletben még tovább haladhatunk — át a kerteken — az ALma utca további részén, ki a Csárda ut­óéig. Ez az új, a megújuló Borbánya, ahol szintén lesznek családi házak, iker- vagy sorházak is emelkedhetnek, megmarad a tér, jut hely kertészkedésre, jószágnevelésr re, egyszóval kertes lakónegyedet látunk, ahol a villany mellett nem hiányzik a köve­zett út, a víz- és gázvezeték, a csatornázás sem. A bolthálózat kielégíti az igényeket, az Alma utcán busz jár, köti össze az itt élő­ket a város többi részével. Ez már a közel­jövő képe Borbányán. Jókora község Talán az‘ említettekből is látni, milyen változások kezdődtek, miféle változtatás szükséges ahhoz, hogy a Káliói út, Tünde út és a Kisteleki szőlő által határolt három­szögben változzon az élet. (Legyünk ponto­sabbak: a Kállói út északi oldala is idetar­tozik, s ha máshol nem, itt is látványos a változás: a közelmúltban parcelláztak több, mint száz telket, teljesen közművesített csa­ládi házak építésébe kezdtek a boldog tu­lajdonosok.) Borbánya mai méretei egy jókora község­nek felelnek meg. Ezen a területen több, mint négyezren élnek, 1170 lakás található. Ám a városrendezők — mint Veres István főépítész tájékoztatójából kiderül — az ez­redforduló sem a túlzott növekedést erőlte­tik. Ekkorra sem éri el a tervek szerint, az ötezret a lakosok száma, azonban az 1850 lakás már mutatja, hogy a meglévő terüle­ten jóval több új otthon épül. A kontrasztok jellemzik a mai Borbányát, ezt említi bárki, akivel beszélgetünk. El­küldik a gyereket este hat órakor az Alma utcai ABC-be, „természetes”, hogy már nem kap tejet, felvágottak között se nagyon tur­kálhat. A bolt külsőleg szép, a kereskedői szellem benne csapnivaló. Mégis kevesen szólnak, hiszen ismerősök között vagyunk, az egyik rokon, a másik szomszéd — jobb a békesség. A századforduló útikönyvében még fürdőt kereshetett a sósvízű Ököritó mellett az ide­látogató. Vitatkoznak a Borbánya név ere­detén, hiszen a szőlőtermesztésre is utalhat, de mások ragaszkodnak a bőrkikészítéshez, a homokba elásott bőrök kibányászatához. Tény, hogy a Csárda utca vége, a tó éveken át keserítette az itt élőket. A városi szemét­telep füstje, bűze megannyi felszólalás után is csak akkor szűnhetett meg, amikor maga a szeméttelep azzal, hogy betelt a tó. (Azóta viszont nagyot ugrott a telkek értéke, akik a Lakatos utcán szép családi házakat épí­tettek mostmár valóban magukénak érezhe­tik ezt a részt.) Modernebb élet felé — Ha megépül végig az Alma út, lesz, ami összehozza az embereket — bizakodik Szollár Jánosné, a borbányai népfront bi­zottság elnöke. Neki sem kell már kerülnie, hogy Mar­garete utcai lakásához érjen, mert az új úton közelebb és jobb a közlekedés. Bár ők is csak 14 évvel ezelőtt építkeztek —ugyan­úgy mint sokan mások, vidékről költöztek be — de már az itt meggyökeresedettek ön­érzetével mondhatja: — Régen nagyon mostoha része volt ez a városnak, de mostmár megindult valami. A vezetékes víz volt az első nagy haladás, minden utcában van, szívesen fizetjük érte a y> ezer forintot, de azt hiszem ugyanígy másért is lehet az itt lakók társadalmi mun­kájára számítani. Ä Kállói út menti iskolát már régen ki­nőtte a városrész. Délelőtt, folyik a tanítás, a kicsik napközibe a Margarete utcai mű­velődési házba járnak délelőtt. Ám jövőre ez már a múlté, hiszen a leendő központ­ban, az Alma utca és a Margarete utca ke­reszteződésénél már állnak az új iskola fa­lai. Tőszomszédságában ott az új orvosi ren­delő. Ez is nagy vívmány, mert eddig a vá­rosközpontba kellett menni mind a felnőtt, mind a gyermek rendelésre. S itt van a pos­ta, a művelődési ház is, amelyiknél éppen a kerítés építéséhez fogtak hozzá az itt élők. Az ipartelepi részen már a gázvezetéket fek­tetik, újabb haladás lesz a modernebb élet felé. A városrendezési tervek az ezredforduló­ig adják meg ennek a résznek a fejlődési irányát. A hagyományos területen szükség van új utcák nyitására, hogy a keresztirá­nyú forgalom is létrejöjjön. Ugyancsak szükséges, hogy valamivel szélesebbek le­gyenek a meglévő utcák. Mindezt persze nem nagy szanálásokkal, kisajátításokkal szeretnék elérni, hanem a területtel szem­ben megnövekedett igény által. Már körvo­nalazódnak azok az utcák is, amelyek a majd száz méter hosszú kertek kettévágásá- val jöhetnek létre, ahol a magánerős beépí­tés tovább erősödhet. Minőségi jegyekkel A hagyományos borbányai részen a követ­kezőkben is az itt élők, ide költözők áldo­zatvállalására számítanak. A főbb közmű­vek gerincvezetékei elkészülnek, de társulá­sos formában lehet megszervezni minden utcában a leágazást legyen szó akár gáz-, akár szennyvízvezetékről. Vannak olyanok, mint Huszka Mihály és családja, akik Felsősimáról költöztek a Ta­kács utcára, a belvíz által tönkretett házat csesélték fel újjal. S ahogy nőttek a gyere­kek, kiderült, új nemzedéknek is megfelel ez a környék, a közelben igényeltek telket, ők is borbányai lakosokká váltak. Mellettük, szomszédságukban olyanok vannak, akik Szatmárból jöttek, a Csenger környéki árvíz sújtotta falvakból kerekedtek fel. Ezeken a részeken az egyöntetű SZ—8-as típusú há­zak az uralkodók, s megmaradt a hagyo­mány abban is, hogy hátul disznó röfög, ka- pirgál néhány aprójószág. S még egy, akár társadalmi munkának beillő hagyomány van: hétvégén mindenki kötelességének tart­ja azt is, hogy az előtte húzódó utcát felse­perje, rendbetegye. (Nyilván ezért találja szívének kedvesnek az erre járó idegen is az utcákat.) A változóban lévő Borbányán van és még lesz mit .tenni. A földutak miatt sokan vál­lalnak akár társadalmi munkát is, néhány helyen sürget a csapadékelvezetés is. Ked­vező, hogy megvan a helye a gyógyszertár­nak, az új iskola úgy épül, hogy a meglévő nyolc tanterem mellé újabbak emelhetők. Némiképp bővül is a városrész, hiszen nem csak a Kállói út északi oldalán most par­cellázott rész fog rövid időn belül beépülni, hanem tovább, az ÉPSZER felé még van te­rület, ezen a részen újabb kétszáz telket le­het a következő időszakban kimérni. Tarta­lékterület az Alma utca déli oldala is, ahol ugyancsak az ezredfordulóig szól a beépíté­si terv. Meglehet, hogy módosítani kell a sorházat jelentő elképzelésen, de már látszik, lesz igény az itteni építkezésekre is. „ Kertváros — minőségi jegyekkel. Egyre inkább ez a jellemzője Borbányának. Java­részt munkósemberek lakta terület, akik kö­zül sokan a szomszédos déli ipartelepen lé­vő üzemekben találnak munkát. Lányi Botond Cj orvosi rendelő Borbányán. Körülötte épül az új nagy iskola, s áll a művelődési otthon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents