Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

1986. szeptember 24. Kelet-Magyarország 3 ESZTERGAPAD A NYÍREGYHÁZI MEZÖGÉP-TÖL. Az idei tavaszi BNY-n mutatkozott be a nyíregyházi Mezőgép új termékével, az MSE—250 700-as típusú egyetemes kis- esztergapaddal. A kiállítás óta a NOVOTRADE Rt.-vel kö­zösen továbbfejlesztették, és a napokban elkészült a nyolc­darabos nullszéria. Ebben az évben még ötven darab gyár­tását tervezik, melyeket a nagyatádi TSZKER-en keresztül értékesítenek. Képünkön: a formatervezett kisesztergapa- dok. (Jávor László felvétele) PRODiNFORM ó megjelenésű, jó nevű f fiatalember, divatos szakma elismert gya­korlója, három apró gyermek apja. Egyidős a munkásőrség­gel. Neki április 4-e mindig kettős ünnep, hiszen 1957 április 3-án éjjel született. Amikor bölcsőjében elkezd­ték ringatni, szülőhelyén ép­pen megalakult a munkás­őrség, az a testület, amely megünnepelni készül fen­nállásának 30. évfordulóját, ö is jelentkezett az önkéntes testületbe, nem sokkal a „harmadik X” előtt tesz majd ünnepélyes munkásőr- esküt. Lukács Sándornak hívják, • szülővárosában, a Vásárosnaményi Vegyesipari Szövetkezetben dolgozik au­tószerelőként. Gondoskodnia kell három gyermek felneveléséről, a szövetkezet gépparkjának ja­vítása, fenntartása az ő re­szortja, amikor ráér, a meg­rendelők, a beregi emberek gépkocsiját is javítja. Kulcs­ember a műhelyben. Tagja a helyi pártalapszervezet vezetőségének. Részese a ta­nulás gondjának, örömének: nem rég ismét diák lett, szeptembertől tanul a marx­ista egyetem három éves ál­talános tagozatán. Szakmájá­ban mehetne maszekolni, hétvégeken tucatnyi helyre hívnák kalákára, különböző munkára. Mindezek ellenére vállalta a munkásőr szolgá­lattal járó sok-sok lemon­dást, megterhelést. Miért? Válaszaiból kiderül, hogy közösségszerető ember, s kedvére való a fegyveres szolgálat. A fegyverforgatást szépnek, férfiasnak tartja, egy kicsit passziónak is. Mint mondja, őt kedves em­lékek kötik a „sereghez”, pontosabban a határőrség­hez. Nyírbátorban volt ha­tárőr, itt tizedesi rangban egy raj vezetését bízták rá, később szakaszparancsnok - helyettes lett. Szívesen em­lékszik arra, hogy sorkato­nai szolgálata alatt a nyír­bátori határőrök közös,gya­korlatot rendeztek a mun- kásőrökikel és a rendőrökkel. Még most is az emlékezeté­ben élnek a kemecsei mun­kásőrök, akikkel együtt haj­totta végre a gyakorlat fela­datait. Nagyszerű emberek­nek találta őket, s nem sok­kal később egy eltávozás so­Miért „úszik el” a hal? Népszerűsítjük a halfogyasztást, mert egészséges táplá­lékról van szó. De ha valaki lelkesedni talál az ötletért, ha­mar lehűtik az üres boltok: távolról sem elégíti ki a hal­kínálat a keresletet. Radóczi János igazgató, az egy éve sza­nált Halászati Termelőszövetkezet romjain alakult Szabol­csi Halászati Közös Vállalatvezetője az ismert gondok mellett talán kevéssé ismert javaslatokról beszélt. — Szeptember 29-én a ha- rangodi víztározónál kezd­jük a lehalászást. Itt várha­tóan 8—10 nap alatt kivesz- szük a vízből a haltermést, és folytatjuk a lehalászást más vizeinken. A száz hek­tár nagyságú harangodi víz­tározó mellett Császárszállá­son egy négy tóból álló és egy 140 hektáros tározót üze­meltetünk. Emellett a nagy­halászi tóegység — három tó 140 hektárnyi vízfelülete — a lehalászás szempontjából fontos. Sok vagy kevés? — Természetes vizekből is termelünk ki halat: a Tisza Záhonytól Tiszadobig a mi „felségterületünk”, a Keleti­főcsatorna és a Tisza holt­ágai növelik még halállomá­nyunkat. Ezekből a vizekből 1986-ban összesen 26—28 mil­lió forint termelési értéket akarunk előállítani. A szép számok mellett azonban a fogyasztó azt nem érti, ennyi hal mellett miért akadozik mégis az ellátás? — Egyetlen szakboltunk van, a Jósavárosban, de az a kereslet kielégítéséhez tá­volról sem elég. Közös vál­lalat vagyunk, anyagi java­inkat a győri, gyomai, esz­tergomi és szegedi halászati szövetkezetek gyarapították. Az egy évvel ezelőtt felszá­molt htsz elavult gépeit, be­rendezéseit örököltük és így érthető, hogy számtalan gon­dunk van. — Mindenekelőtt a helyhi­ány. Szeretnénk létesíteni egy szakboltot Nyíregyházán, a piac környékén, mert az át­menő forgalmat és a város­ban kialakult bevásárlási szokásokat tekintve, ott len­ne kereslet a friss hal iránt". De például a piaccsarnokban egyetlen üzlet bérbe vétele, speciális átalakítása 2 millió forintot venne-igénybe. Erre nemhogy most, de belátható időn belül sem lesz pénzünk. Mondtam, közös vállalat va­gyunk, partnereink az itt ki­termelt halat saját szállító­Lukács Sándor. rán a naményt munkásőr-pa- rancsmoknál érdeklődött is: leszerelés után hogyan le­hetne munkásőr. Ám leszerelés után sok minden közbe jött. Űj ön­álló otthont kellett teremte­nie. Tavalyelőtt készült el a háromszobás, gázfűtéses lakása a Tisza-parti kisváros­ban. Azóta szerényen be is rendezték. Rendeződtek a családi ügyei is, a munkahe­lyén bíztatást kapott, így ez év tavaszán jelentkezhet az előképzős munkásőrök so­rába. A jelentkezésnél ins­pirálta az is, hogy az elő­képzős alegység parancsno­ka egy naményi tanár, aki még őt is tanította az általá­nosban. Az egykori tanár az ő sógorával egy házitömbben lakik, valahogy összejöttek és a tanár, akit annak ide­jén kedvelt, beszélt a mun­kásőrségről. Persze, hogy még szívesebben jelentke­zett. Június végétől tartanak az előképzős foglalkozások, azóta tegezi az egykori ta­nárát. Mi több: az előképzős alegységparancsnok mellé helyettest kellett kijelölni. Őt bízták meg a helyettesi teendőkkel. A határőrségnél szerzett tapasztalatait ugyan- “ ™ is nagyszerűen tud­ja hasznosítani a munkásőr­ségben. Sorkatona korában tanult önvédelmet, részt vett a karhatalmi kiképzésben, lövészetvezető is volt né­hányszor. Nábrádi Lajos Műszaki tanácsadás eszközeikkel el is viszik, és saját megyéjükben értékesí­tik. Nyereség kell — Nekünk kicsi a keres­kedelmi lehetőségünk, a vál­lalati törvény nemcsak ösz­tönöz, de kötelez a nyeresé­ges gazdálkodásra, így kény­telenek vagyunk az itt meg­termelt halat megyén kívül értékesíteni... Ami nem is kevés, mert például ebben az évben pontyból 14 vagonnal, busá­ból 10—12 vagonnal, kárász­ból, keszegből, törpeharcsá­ból és csukából összesen 4 vagonnal emelnek ki a vi­zekből. S azon is érdemes el­gondolkodni, hogy 1985-től a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium 8 szá­zalékos fogyasztói árkiegé­szítést ad annak a gazdálko­dó szervezetnek, amely kis­kereskedelmi tevékenységet is folytat. A ponty iránt a legnagyobb a kereslet, a vár­ható 14 vagonos termésből 8 —10 vagonnyit megyén kívül ad el a halászati közös vál­lalat. Bőven volna lehetőség — Fejlesztés nélkül lehe­tetlen változtatni a helyze­ten — folytatta az igazgató. — Építünk egy 3—4 kádból álló haltároló berendezést. Folyamatossá tehetnénk egész évben a halkínálatot. Jó lenne egy haltisztító is, amely egymagában 6—800 ezer forintot és egy hatfős brigádot igényelne. Ha léte­sülne egy ilyen haltisztító, friss, tisztított, konyhakész halat kínálhatnánk nemcsak a szakboltokban, hanem ahol a hűtés lehetővé teszi, élel­miszerboltokban, ABC-kben is. A bővítés azért is indo­kolt, mert kapacitásunkat még korántsem használjuk ki, már ami a termelést il­leti. A mostani 30 vagonos termelést további 25 vagon­nal lehetne növelni. Orszá­gosan gond a tenyészanyag beszerzése, csak a pontyhoz van elegendő. A közeli évek­ben — reméljük — javul az ellátás, mert belép a Kékese melletti víztározó. Várhatóan 1988-ban töltik fel vízzel, és egy év múlva termelhetünk ki belőle halat. Ha ez egy termelőegység lesz, 40 vagon­ná’ több piaci halat hozhat­ná sk forgalomba. Ezenkívül a Í40 hektáros tiszavasvári halastó is piacra termel. Tóth Kornélia A megyei műszaki és köz- gazdasági hónap keretében a budapesti PRODINFORM Műszaki Tanácsadó Vállalat -mutatkozik be szeptember 24-én, 10 órától Nyíregyhá­zán, a Tudomány és Techni­ka Házában. Ismertetik a vállalat egyes szakosztályainak tevékenysé­gét, elsősorban azokét, ame­lyek megyénk iparával lehet­nének kapcsolatban. Bemu­tatják a vállalat kiadásában megjelent, illetve közeljövő­ben megjelenő műszaki szak­könyveket és szakfolyóirato­kat. A dokumentumtár pros­pektusokat, könyveket, ne­hezen hozzáférhető dokumen­tumokat ajánl. Piackutató jellegű szak­mai megbeszélésre is sor ke­rül. FELÍRSZ krivin Az igazság P laton barátságos em­ber volt, volt is sok barátja. De mind csak ezt hajtogatta: Platon, te a barátunk vagy, de az igazság drá­gább. Egyikünk se látta még saját szemével az igazságot, s ez különösen bosszantotta Platont. „Miért olyan drága ne­kik az igazság?” — ke­sergett magában. Végső kétségbeesésé­ben Platon keresni kezd­te az igazságot. Sokáig kereste, egész életén át, s amikor megtalálta, el­cipelte a barátaihoz. Barátai egy nagy asztal­nál ültek, iddogáltak és régi görög dalokat éne­keltek. És Platon ide, a különféle étkektől roska­dozó asztalra borította ki nekik az igazságot. Csö­römpöltek az edények, hullottak a cserepek sza­naszét. — Nesztek az igazság — mondta Platon. — Sokat beszéltetek róla és én el­hoztam tinéktek. Most mondjátok meg, mi a drá­gább számotokra: az igaz- ság-é, vagy a barát. A barátok elhallgattak, abbahagyták az éneklést. Csak ültek az igazságra meredve, amely olyan su­tán tornyosult az aszta­lon. Aztán így szóltak: — Menj eí Platon, töb­bé nem vagy a barátunk. Antal Miklós fordítása Házi túlbiztosítások Drágább az olcsó TANULSÁGOS AZ A VIZSGALAT, amit a nyír­egyházi népi ellenőrök a városi tanács szakemberei­vel együtt végeztek a vá­ros harminchat magánház­építésénél. Sok-sok olyan példával találkoztak, mely elrettentőnek is nevezhető. Egy jellemző szám: a megvizsgált építkezések kö­zül csak négy helyen dol­gozott építő kisiparos — a többi 32 lakás „saját mun­kával” készül. Ez azt je­lenti, hogy többnyire csak egy-egy szakmunkára fo­gadnak hozzáértőt, mond­juk a tetőszerkezethez yagy a falazáshoz, esetleg a fű­tésszereléshez — a mun­kák többségét az építtető vagy családtagja-barátja- munkatársa végzi, az ese­tek nagy részében kontár módon. Ahol kisiparost fogadtak bizonyos munkára, ott is zavaros a helyzet: alig ta­lálni olyat, aki számlát tud mutatni az elvégzett mun­káról — nincs papír, nincs ■adó . . . Az úgynevezett há­zilagos kivitelezés jó tápta­laja az ilyen machinációk­nak — és a kontárok mun­kájának is. Mint az ellen­őrök elmondták, sok helyen hímezett-hámozott a tulaj­donos, amikor megkérdez­ték tőle, hogy ki csinálta ezt vagy azt. „Egy ismerő­söm, az egyik barátom szí­vességből . ..” — és így to­vább. A tusiban végzett szakmunka viszont könnyen megbosszulja magát: nincs módja kártérítést követelni az illetőnek, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan tervezték. Tervezés. Sok helyütt ta­láltak kisebb-nagyobb elté­rést a tervektől, s ez rész­ben annak is köszönhető, hogy szinte sehol sem ren­delkezett az építtető (vagy inkább: építő) kiviteli terv­vel, melyen fontos részle­tek pontos megoldása sze­repel: a csomópontoké, a vasalásoké stb. Így fordul­hat elő, hogy nem egy he­lyen annyi betonvasat épí­tettek a gerendába, hogy az tán önmagában is megtar­taná az egész házat. Ez a fajta „túlbiztosítás” a hoz­zá nem értés jele — és pa­zarlás. így lesz az olcsó — drágább . . . UGYANCSAK HASON­LÓ A HELYZET a fűtés­sel. Néhány lakásban any- nyira túlméretezték a fű­tést (annyi radiátort rak­tak egy-egy szobába), hogy csak győzze majd fizetni a szén árát a tulaj. Akkor majd vigasztalódhat a mos­tani válaszával: kérem, én szeretem a meleget... A hőszigeteléssel is sok a gond: több háznál máris penészesedik a fal — mi lesz, ha fűteni kezdenek? Visszatérve a tervekhez. Nem jó dolog a mai alap­állás: itt a terv, igaz, hogy nem túl részletes, de majd megoldja a kőműves ... So­kan nincsenek tisztában az­zal, hogy a legkényelme­sebb és legolcsóbb megol­dás a típusterv, melyet a helyszínre adaptálnak — ehhez részlettervek is ren­delkezésre állnak! Mind­össze ezer forintba kerül, s még az engedélyeztetése is gyorsabban megy, nem be- • szélve arról, hogy műszaki­lag megalapozott! Vajon tényleg annyival olcsóbb a „házilagos” épí­tés? — tehetjük föl a kér­dést. A tulajdonos több­nyire a segédmunka árát tudja megtakarítani azzal, hogy maga gürcöl-cipel inaszakadtáig, három he­lyett dolgozik naphosszat — aztán csoda, hogy a végé­re kikészül idegileg és fi­zikailag? A mai segédmun­kaárak mellett ez tényleg olcsóbb — pénzben. De másban nem! Az lenne az ideális, ha minden magánépítésnek lenne egy felelős kivitele­zője — kisiparos —, aki amolyan iparosbrigáddal dolgozna, megfelelő szak­embereket bevonva. És csak a kulcsot adná át idő­ben az építtetőnek. Persze, ez ma csak álom. De vala­mi segítséget mégis jelent­hetne egy új megoldás. MILYEN HASZNOS LE­HETNE, ha mondjuk a ta­nácson az engedély kiadá­sakor egy címjegyzéket kapna a házépítő — kis­iparosokról, akik ilyen munkát vállalnak. Ez ügy­ben a városi tanács Nyír­egyházán már keresi a le­hetőséget a KlOSZ-szal kö­zösen. Reméljük, eredmény­nyel. így talán kevesebb lesz a mostanihoz hasonló ellenőrzések után a gond, s nem kell — mint most is — több építkezéshez a Ke­reskedelmi Minőségellen­őrző Intézet szakemberét kihívni, hogy mondjon vé­leményt: megáll-e a lábán ez a ház vagy sem? . . . Tarnavölgyi György Halastavak, üres boltok?! .. >■;r "' ' ' . ■ ....•:____________________________^ Eskü előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents