Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

1986. szeptember 3. Kelet-Magyarország 3 f------------------------------------> Tiszta, tartalmas, já izű Almaszedés —értékmentés HA SIKERÜL A HAT­EZER TONNA ALMÁN­KAT MEGFOGNI, akkor elfelejthetjük a tavalyi veszteséget — elemzi hely­zetüket az egyik tsz-elnök. Hozzáteszi, hogy kukoricá­ból ,is hatalmas termésre számítanaik, arai ilyen aszá­lyos esztendőben igazán rit­kaság. De hát Beregben már csak így van. Ahol pedig nincs így, és egyedül az al­ma pótolhatja a kiesett ka­lászos és a kieső tengeri mennyiségét és jövedelmét, ott annál inkább igyekez­nek „megfogni” az idén még várható egyetlen szá­mottevő bevételt. Kiadós pénzösszegről van szó. A megyében várható 513 ezer tonna alma értéke 2,8—3 milliárd forint. A becslés alsó és felső határa között nem kevesebb mint 200 millió forint van. Nye­reségként elkönyvelve egy kicsit kihúzhatja a sárból az egész megyét, veszteség­ként pedig — jobb ha nem is gondolunk rá. EZEKBEN A NAPOK­BAN MÉG A SZÉP ALMÁ­RÓL ÍRUNK és beszélünk. Nézzük mindjárt az évjá­ratot. Az idei alma szép tiszta, és tartalmas, jó ízű. Ellentétben a tavalyival, amely eléggé perzselt volt. Ebben az esztendőben több volt a jég, de annyi nem esett, hogy a 250 ezer ton­na exportot veszélyeztetné. A termés pedig jó közepes­nek ígérkezik. A várható jövedelem? Nos, igen, hát erről már beszéltünk. Csak arról nem még, hogyan vándorol be a kasszába az az összeg, és lesz-e annyi, vagy nem? Ebben az össze­függésben aztán már fel is válthatjuk a szót: almasze­dés helyett értékmentés. így mondta a bevezető példában a tsz-elnök. Ná­luk értékmentésről van szó, mert ha elúsznak az almá­val, akkor várhatnak megint vagy öt évet egy kedvező esztendőre. Vizsgáljuk meg, mi veszélyezteli ezt az ér­téket? A megyében elegen­dő munkáskéz van a sze­déshez. Igaz kevesebb a diák, de nem is kell több, mert a tagok és családtag­ijaik mind nagyobb mennyi­ségre vállalkozók. Apropó, vállalkozók. Terjednek azok a formák, amelyeknek a ke­retében a részesművelés vagy a bérlet tűnik meg­oldásnak. L_ __________ KÜLÖNÖSEN A MINŐ­SÉG MEGMENTÉSÉBEN mutathatnak fel nagy ered­ményt azok, akik ezen meg­oldás mellett tették le a voksukat. Mindenesetre na­gyabb a lelkesedésük, mint azoknak, akik kötelező mennyiséget kaptak: szed­jenek le ötven, vagy hat­van mázsát, különben baj­ban lesz a tsz, és bajban lesz a kötelezett is. Ez utób­bi sikerében nagy szerepet játszik a tsz-ben uralkodó légkör és a tagok öntudata. Nem alkalmaznák, ha né­hány helyen nem lenne ki­mondottan sikeres. Ehhez persze olyan apróságok is szükségeltetnek, mint a nyínmadai tsz példája, ahol nem küldik szedni a tagsá­got, hanem hívják. Micso­da különbség? A ládahiány lehetne egy másik neuralgikus pont, de nem véletlen a feltételes mód. Ezen az őszön van be­lőle elegendő. Mennyiség is, választék is, és minőség is. Marad tehát még egy, az átmeneti tárolás. Az idén meghirdetett új árak válto­zatlanul figyelmen kívül hagyták az erre való ösz­tönzést, és majdnem kizáró­lag a gazdaságok önmér­séklete és a nagyon távolba látó öntudata forszírozza csak. Sokkal közelebbi vi­szont a várható négy forint körüli, de inkább azt meg: haladó léalmaár, ami kézzel fogható volta miatt rövid távon jobban befolyásolja a döntéseket. Egyes számítá­sok és számítgatások sze­rint ennek a termelése len­ne a legjövedelmezőbb. MIN FOG TEHÁT MÚL­NI, hogy almánk lesz-e, vagy értékünk? A kérdést Szentpéteri Józsefnek, a megye főkertészének tettük fel. Válaszában megerősí­tette a már felsoroltakat, de a hangsúlyt egy idegen tényezőre tette. „Minden a vagonellátáson múlik” — mondta. Ha van vagon, és most volt, a hónap közepé­ig pedig lesz, nos akkor minden simán megy. Ha azonban bejön a vagonín- ség, akkor a ládában a le­szedett alma gyorsan veszít értékéből. Biztató, hogy a korai kezdéssel sok piros áru is elment már, a hét elején túl voltak a húszezer tonnán. Esik Sándor _______________________> Helikopterről permetezik a napraforgót Nyírtass határá­ban. A vegyszerezéssel az érést gyorsítják, hogy néhány nap múlva megkezdhessék a betakarítást. (Elek Emil fel­vétele) Exportra is készítenek raklapot a vásárosnaményi fafeldolgozó üzemben. (Farkas Zoltán felvétele) Ki fog tanítani?—Kísérlet asszisztensekkel ígi/ kezdődött a tanév Növekvő nagyváros Mint cseppben a tenger, minden iskolában jelen van­nak a hazai oktatásügy tipikus jelenségei, gondjai. Így van ez megyénk legnagyobb községében is, ahol szeptember 1- én a becsengetés után arról érdeklődtünk: hogyan kezdő­dött az új tanév? Üjfehértő négy általános iskolájában, a hozzá tartozó érpataki iskolában, a zeneis­kolában, a kisegítőiskolában és a textilipari szakközépis­kola és szakmunkásképzőben ebben a tanévben háromezer körüli a tanulók létszáma. Tanulásuk körülményeiről, az oktató-nevelő munka szemé­lyi és tárgyi feltételeiről Mol­nár Miklós (tanácselnöktől és Varga László vb-titkártól kaptunk tájékoztatást. Betöltetlen állások Az egyik legnagyobb gond az országban a pedagógushi- ány, amit Üjfehértón is érzé­kelnek. A pályázatok meg­hirdetése ellenére is marad­tak betöltetlen állások, nyug­díjast és képesítés nélkülie­ket muszáj alkalmazni. Bi­zonyos szaktárgyak tanítása csak helyettesítéssel oldható meg, nő a túlórák száma, ami a tanárok esetleges túlterhe­léséhez vezet. Mód van vi­szont arca, hogy a pluszmun­kát az iskolák vezetői saját hatáskörben díjazzák. Nehéz tanév, esetleg újabb tanéveik előtt állnak azokban az iskolákban, ahol „tetőzött” a létszám, és a tervezett új iskola, illetve a bővítéssel nyerhető tantermek elkészül­téig kénytelenek megelégedni a szükségmegoldásokkal. Ke­vés a tanterem, zsúfoltak a napközik, van, ahol két mű­szakiban tanítanak, és min­den lehetséges helyet tante­remnek rendeznek be. Folyamatosan korszerűsítik az iskolákat, jelenleg a szennyvízhálózat bekötésén dolgoznak. Tovább fölytató- diilk az oktatás korszerű szem­léltetőeszközeinek megvásár­lása: erre tanévenként átla­gosan egymilliót költ a ta­nács. Ebben a tervidőszak­ban újabb számítógépeket és h íradástechmiikai eszközöket vesznek, és tervezik a már meglévő videofelszerelés jobb hasznosítását az oktatás szol­gálatában. Két műszakban A 4. számú általános isko­lában Antal Jánosné igazga­tó ismertette az új tanév jel­legzetességeit. Nyolc pedagó­gushiánnyal indult volna az új év, ha nem „talpalnak” az utolsó napokban is — mert ki fog akkor tanítani? Így sikerült a helyek nagyobb ré­szét betölteni — jellemzi a nehézségeket, hogy például egy magyar—történelem stá­tusra nem kaptak jelentkezőt. A hiányzó pedagógusok mun­káját belső helyettesítéssel oldják meg. Ebben a techni­kai körülményeit tekintve ed­dig is többszörösen hátrányos helyzetű iskolában igen ke­mény tanév következik: két műszakban délután is taníta­nák, magas a túlóraszám, zsúfolt az iskola, van olyan napköziscsoport, amelyikben 56 a létszám. Ez az iskola a színhelye egy új kísérletnek: pedagó­giai asszisztenseket alkal­maznak. Három (ilyen érett­ségizett nevelő kezdte meg ezt a munkát az első osztály­ban, illetve a napköziben. Feladatuk például a kíséret, a felügyelet, az étkeztetés és más nem pedagógiai végzett­séget igénylő munka. Tevé­kenységükkel o tanárokat se­gítik, akiik az így felszaba­duló időt is oktató-nevelő munkára fordíthatják. Az új oktatási törvényt „változó kedélyekkel” fogadta a tan­testület, egyelőre sok még a találgatás, mi lesz, hogy lesz. Fontosnak tartják tovább erősíteni a kapcsolatokat a családokkal. Vizsga év közben A Bajcsy-Zsilinszky Endre Textilipari Szakközépiskolá­ban és Szakmunkásképzőben Tárkányi József igazgatóhe­lyettes arról számolt be, hogy almaszedéssel kezdték az évet, a tanítás csak egy hét múlva kezdődik. Tizenegy osztályt indítottak, 4—4 szak­középiskolai osztályban fo­nók és szövők tanulnak, az immár teljessé vált szakmun­kástanulói képzés keretében pedig három évfolyamon ok­tatnak szövő és fonalgyártó tanulókat. Üj tanárok és üzemmérnökök kerültek az új tanévre az iskolához, ma­gyar—orosz, matematika—fi­zika szakos tanárok, illetve textilmérnökök. így is ma­radtak üres állások, ami nagy terhet ró a tantestületre. Az oktatás új dokumentumainak életbe lépése ebben az isko­latípusban is nagy várakozás elé állítja a tanárokat, hi­szen a pedagógiai módszerek a gyakorlat során, a tanév közben fognak „vizsgázni”. Baraksó Erzsébet Wkárás, de szép nyárutó g volt. A vízparti kőri­sek már javában sár­gultak, hosszú, hegyes le­veleik szomorúan vitorláz­tak a fekete víztükör fö­lött. A Holt-Tisza mozdulat­lan volt. A halak lent pi­hentek a fenéken, a csuka is elült valahol a part men­ti sásban. Órák óta meg sem rezdült az úszó, bizta­tóbb helyet kerestem hát. Nagy, árnyas tölgy alá köl­töztem. A part itt tiszta volt, a súlyom, a békaszőlő jó­val odébb font hálót a holt­ág fölé. Sehol senki. A kökény- meg a galagonyabokrok jó darabon egészen a víz szé­léig nyomultak, kemény munka lehetett itt rendet vágni köztük. Mert ahová ültem, remek horgászhely volt. Gyönyörűen kitisztít­Vízparton va, s még hal is akadt. Igaz, csak néhány ká­rász, meg törpeharcsa, de hát nem is a hús volt a fon­tos. Hanem a csend, a béke. Jó száz méterrel odébb csak ekkor vettem észre, hogy ott is ül egy ember. Fél óra múltán a hátam mögött szöszmötölt, rám köszönt. — Van valami? — Néhány kárász, meg törpe. öreg volt és szomorú szemű. — Pedig jobb hely ez itt — mondta. Elnézően mosolyogtam. — Voltam már jobb he­lyen is. — Pedig higgye el, jár itt a ponty, de a csuka is. Persze, a helybéli horgász mindig okosabb a vándor­nál — gondoltam. Szúrósan kérdeztem: — Miért nem ül akkor ide? Az öreg csak sokára fe­lelt. — A fiam helye volt ez. — És ő mért nem horgá­szik? — Meghalt... Negyven­éves volt. wrövér, fehér felhők fi úsztak az égen, csend és béke volt. A szem­közti parton csuka rabolt, és a hátam mögött meg- zörrent az avar. Elment az öreg, csak a cigarettafüstje maradt utána. Aztán elil­lant az is, mint e szép, duz­zadó nyár... Balogh Géza 120 ezer lakosa lesz Nyír­egyházának az év végére, ha megmarad az addigi növeke­dési ütem — ez tűnik ki a számokból, melyek az el­múlt öt év adatait mutatják. 1981-ben a megyeszékhely­nek 112 ezer lakója volt, 1983 óta és évente mintegy két­ezerrel nőtt a lélekszám. 1985 végén 118 ezer 200 ember la­kott Nyíregyházán. Érdekes egyébként, hogy a növekedés a természetes szaporodás ki­sebb üteme ellenére is meg­van — míg öt éve 700 volt a születések és halálozások különbsége (az előbbi javá­ra), 1985-ben már csak fele ennyi. Az úgynevezett „vándorlá­si különbözet” adja a lakos­ságnövekedés jelentősebb ré­szét. Ez is érdekes képet mu­tat, mert míg 1981 és 1983 között csak évi öt-hétszáz ember költözött a városba máshonnan, 1984-ben már csaknem kétezer volt a szá­muk, tavaly pedig ezernégy­száz. Vagenszámra szállítják Ismét keresett a bodza Még emlékszünk rá, hogy két-három évvel ezelőtt mi­lyen nagy üzlet volt a bod­zabogyó: aki vette a fáradt­ságot, az két-három hétvégén egy havi átlagos fizetésnek megfelelő összeget kereshe­tett annak szedésével. Saj­nos, az utóbbi időkben bedu­gult a piac, nem kellett az iparnak az út menti bokrok termése. Az idén viszont ismét sza­bad az út a toodzabogyó előtt, ismét keresett termék lett. A gyarmati afész a mis­kolci hűtői pari- ..vállalattal 8 vagon sízáUítására-kötött szer­ződést, s ebből 7 .vagonnyit már útjára is bocsátott. Htrifflfe a SZIVKSH-nál Hét újítá*”'-.saad0f több mint ötvenezer forint ösz- szegű díjat vehettefirát mun­kájukért nerm-eg" "^Nyíregy­házán a SZAVIOBAV-nál. Ezek egyéves hasznos ered­ménye a díjszérzőBfi^en fog­lalt kalkulációké vagf a mű­szaki becslések »érint meg­haladja a 800 ezer forintot. A SZAVICSAV »-.hasznosí­tott és díjazott újítások kö­zül azokat* melyek a más profilú vállalatokrérdeklődé- sét is felkelthetik,’ természete­sen azok rendelkezésére bo­csátja. Ennek tegyik útja a FORRÁS Vízgazdálkodási Egyesülés börzéje, a másik pedig a szeptemberben meg­nyíló megyei újítási kiállítás Nyíregyházán a Technika Házában.

Next

/
Thumbnails
Contents