Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. szeptember 22. Halló, rendőrség! — veszi fel a telefont Szabó Miklós főtörzsőrmester. — Mondja mégegyszer a címet! Azonnal küldünk oda egy ko­csit. Aztán helyzetjelentést kér a városban cirkáló járőrko­csiktól, és a megadott címhez legközelebb lévő személyzetét utasítja: menjenek és intéz­kedjenek egy garázdálkodó férjjel szemben, aki állítólag ki akarja irtani a csaladját — baltával. Pillanat alatt dönteni... — Rengeteg ilyen esetünk- van — fordul felém, kapcso­lógombokkal, fénykijelzők­kel, telefonokkal és mikro­fonnal ellátott asztala mellől, mikor mindent elintézett. — Jelentős erőinket köti le, hogy családi perpatvarokhoz kell kivonulnunk. A legtöbb­ször persze feleslegesen — mire odaérnek a járőrök, már viszonylagos béke honol a házon. — Ahogy látom, két fő fel­adatuk van — foglalom össze addigi tapasztalataimat Víg- vári István századosnak, az ügyelet parancsnokának: — rádión irányítják az „URH- kocsikat” és felveszik, vala­mint intézkednek a lakossá­gi bejelentések ügyében. — Igen — bólogat, majd kiegészíti ellesett ismeretei­met; — Mindezt hárman csi­náljuk 24 órán keresztül, minden harmadik napon. — Nehéz munka ez? — Idegfeszítő és felelősség- teljes. Hiszen pillanatok alatt dönteni kell, ha arra kerül a sor. Ugyanakkor szép is, mert roppant szerteágazó: előfor­dul, hogy egy éjszaka alatt bűnügyi, közrendészeti, köz­lekedési, vagy éppen igazga­tási ügyben kell intézkedni. — Mi azt szoktuk monda­ni — kapcsolódik a beszélge­tésünkbe Szabó főtörzsőrmes­ter —, hogy itt el lehet nyug­díjig szolgálgatni, minden baj nélkül, de össze lehet szedni három fenyítést is egyetlen nap alatt. ,Front" előtt több a baj — Melyek a legmozgalma­sabb napjaik? — Az ünnepeket megelőző napok és a péntek esték, szombatok — gondol vissza az elmúlt évek ügyeletben töltött napjaira, éjszakáira. — Még az időjárást is le tud­juk itt bent mérni: meleg front előtt például több a baleset, a garázda cselek­mény. Fél 9 van. Nyolc óta nem érkezett hívás. — Ügy látszik, valami jó film van a tévében — véli Vígvári százados, s nem téved: a Linda-sorozat újabb darabját vetítik. A várakozás percei sem tel­nek haszontalanul: megtu­dom, hogy Nyíregyházán kí­vül 52 település rendje és nyugalma fölött őrködnek — ez cirka kétszázhatvanezer embert jelent. A nap legje­lentősebb rendőri eseménye is vidéken történt: Tiszalök- ről rablást jelentettek, most van útban a helyszínre egy szakértő. Alighogy más témára vál­tunk, megszólal a rádió — a szakértő, akiről szó volt. Je­lenti, hogy a nagycserkeszi italbolt előtt öt-hat karókkal feli egy verkett cigányszemély Az ügyelet munkában. agyon akar verni két mási­kat, s hogy azok már szen­vedtek is kisebb sérüléseket. — Megpróbálok közbelép­ni, de segítséget kérek — mondja. Á stáb fellélegzik Vígvári százados azonnal intézkedik: utasít egy Tisza- lökön tartózkodó őrjáratot, hogy megkülönböztető jelzést használva azonnal indulja­nak Nagycserkeszre. Közben az ott lévő szakér­tő újra jelentkezik: — A helyzet kezd elfajul­ni — jelenti, s hozzá teszi: ő maga sincs biztonságban. Üjabb „URH-kocsit” indí­tanak — most Nyíregyházá­ról. Feszült csend telepszik ránk. Vajon időben odaérnek a járőrök? Végre megszólal a rádió: — A verekedésnek véget vetettünk, de van egy súlyos sérült. Fellélegzünk — nem lett komolyabb baj. A családi civakodáshoz ki­vonult járőr tudatja, hogy a baltával fenyegetődző férjet nem találta otthon. Szabó főtörzsőrmester nyug­tázza a fejleményt, és már adja is a következő címet — néhány perccel később dió­lopást jelentettek be az Ár­pád utcáról. Tű a kazalban? Fáradt arcú asszony nyit be, kezében orvosi látlelettel. — Segítsenek már rajtam — ömlik belőle a panaszszó. — A volt élettársam egész este ott randalírozott nálam. Most meg elvitte magával a közös gyerekünket. ' A múlt héten meg is vert. Itt Van ró­la a papír. Vígvári százados megnézi a látleletet: nyolc napon be­lüli' sérülésről tanúskodik. Megkérdezi hány éves agye­rek, akit az apja magával vitt, és hogy van-e olyan ha­tósági határozat, amely az anyánál helyezte el, aztán széttárja a karját: — Nem tehetünk semmit. Azért elmondja a gondter­helt nőnek, hová kell fordul­nia panaszával, hozzátéve: — Mi nem alkothatunk szabálydkát, csak őrködünk a meglévők betartásán. A vasmegyeri körzeti meg­bízott telefonon jelenti, hogy a községben ismeretlen tet­tesek lebontották egy garázs hátsó részét és elloptak egy Babetta motorkerékpárt. — Egy motort megtalálni... — jegyzem meg. — Mint tű a szénakazalban, úgy eltűnhet a forgalomban. — Ne gondolja — világosít fel a százados. — Igaz ugyan, hogy nem lehetünk ott min­den kilométerkőnél, de van­nak szövetségeseink az uta­kon. — Éspedig? — A taxisok. Itt a város­ban például nagyon sokat se­gítenek nekünk a City, a Nyírség és a Viking taxiszol­gálatok munkatársai. Reggel hét óra. Szabó fő­törzsőrmester fáradtan hajol „mindent tudó” asztala fölé. — Ez a szolgálat viszony­lag csendes volt — összegzi az elmúlt majd huszonnégy órát. — Remélem a követke­ző is az lesz. Mi is reméljük. Soha ne le­gyen mozgalmasabb szolgála­tuk. (czine) Szabadidő­központ Megváltozik a Bujtos képe Versenytárgyalást hirdet­tek korábban a bujtosi sza­badidőközpont első létesít­ményének tervezésére, így álmodták meg a miskolci Észak-magyarországi Tervező Iroda mérnökei Nyíregyháza leendő büszkeségét. Ugyan­csak versenytárgyalást hir­dettek a kivitelezésre, ame­lyet a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat nyert el. A vállalkozást Túri Károly mutatja be: Az épület fő méretei: 90 méter hosszúság, 60 méter szélesség (vagyis egy futball- pályánál nagyobb az alapte­rülete). Háromszintes lesz a létesítmény, különleges lesz a csarnok tetőszerkezete, mert az országban először nálunk készül úgynevezett csőhéjdonga boltozat. A határidők diktálnak. A bujtosi mély fekvésű, vizes talaj miatt kútalapozást kell készíteni, .melyhez már a héten hozzákezd az alvállal­kozó Földgép. Jövő nyáron tető alá kell hozni az épüle­tet — a dongarész vörösréz­lemez borítására az Elekter- fém Szövetkezet kapott meg­bízást. miközben a KEMÉV végzi az épület „felöltözte­tését”, a belső szak- és sze­relőipari munkákat, a csat­lakozó közművek lefekteté­sét. Még néhány jeLlemző adat: mint sportcsarnok 2100 nézőt fogadhat be a szabadidőköz­pont. Az öltözők, fürdők mel­lett természetesen lesz büfé, a látogatókat fogadó több kiszolgáló létesítmény. A mű­velődési központ felé eső ré­szen nyitott lelátó egy kézi- labdapályára, a Géza utca felé pedig terasz. Különleges lesz a homlokzat festése is, amelyet egy találmány alap­ján a ráckevei Aranykalász Tsz szakcsoportja végez min­den bizonnyal 1988 tavaszán, hogy nyárra átadják az épü­letet. Maga az építés közel kétszázmillió forintba kerül, de például a székekre, a vi­lágító berendezésre és más különlegességekre külön ver­senytárgyalást hirdetett a beruházó Nyírber. Se bajor, se Spaten Nem lesz új söröző Nyíregyházán Örömmel adtuk hírül feb­ruár 15-i lapunkban, hogy nemcsak Pesten, a Kinizsi utcában ihatnak ebben az évben bajor sört, hanem Nyíregyházán is, mert a Skála-Coop. segítségével Nyíregyházán is lesz bajor királyi söröző. Leírtuk azt is, hogy még az idén öt ilyen sörözőt építenek fel az or­szágban, most már azonban — sajnos — csak a mondat utolsó része igaz, vagyis el­készül az öt söröző, de ebből egy sem lesz Nyíregyházán. Pedig már ki is nézték a helyet: a Halász csárdát ta­lálták alkalmasnak a söröző kialakítására, ennek az épü­letnek az udvara és a pin­céje — természetesen meg­nagyobbítva — lett volna a sörgyártás színhelye, az ét­terem pedig maga a söröző. Ám amikor elkezdtek szá­molni, derült ki, hogy körül­belül 40 millió forintra vol­na szükség. Ennyi pénze azonban nem volt senkinek. A MÉSZÖV nem merte koc­káztatni, hogy a fogyasztási szövetkezetek pénzéből a nyíregyházi sörözőre költsön, a Kelet-Szövker. Vállalatnak ugyancsak nem volt 40 mil­liója, a Ságvári Tsz pedig pénz nélkül is sokat adott volna, hiszen övék a Halász csárda. Amikor eldőlt, hogy a ba­jor sörözőből nem lesz sem­mi, a Ságvári Tsz kezdett akcióba, hogy mégis legyen egy elegáns német söröző Nyíregyházán. A Borsodi Sörgyárral akartak szerző­dést kötni, a Halász csárdá­ból Spaten-sörözőt alakíta­nak ki, ugyanis ezt a sör­családot a Borsodi Sörgyár­ban készítik, licenc alapján. Néhány napja azonban az is kiderült, hogy Spaten-sö- röző sem lesz Nyíregyházán, mert a Borsodi Sörgyár csak reklámanyagokkal segítené a közös vállalkozást és a Ság­vári Tsz sem tud 10 milliót szánni egy elegáns sörözőre. Hírt kaptunk viszont ar­ról, hogy mégis csak lesz a megyében Spaten-söröző. Nem Nyíregyházán, hanem Fehérgyarmaton, mivel az ottani áfésznek van egy ilyen söröző létrehozására al­kalmas épülete, azt pedig ott természetesnek tartják: a jó sör annyi vendéget vonz, hogy rövid idő alatt megtérül a beruházás. A megyeszékhelyen pedig egyelőre marad egyetlen szín­vonalas és 8—12 féle hideg sört kínáló, kellemes hely. Igaz, az magántulajdonban van . . . (bj) Hí íj nyíregyházi buszpályaudvaron Forgalomirányítás rádióhullámmal Trükkös reklamálók Pénz helyett kiscipő A házaspár tíz év körüli kislányának keresett cipőt. Megtalálták a kedvükre va­lót, s ha már felhúzta a gyermek, rajta is hagyták a topá/nkát. A kasszánál pedig pénz helyett a régi kis cipőt és blokkját tették a pultra: — Mivel a használt lábbe­lit meg lehetett javítani, nem engedélyezhettem a cserét — idézi az esetet Bökönyi Lász­ló, a nyíregyházi Nyírfa Áru­ház igazgatóhelyettese. Beszélik, hogy akad olyan vásárló, aki évente egyszer ha költ cipőre, mégis min­dig újat visel. Vagyis évsza­konként cserélteti a lábbeli­ket. — A szóbeszédnek van né­mi alapja — folytatja Bökö­nyi László. — Előfordul, hogy évszakváltáskor egyszerre hozzák vissza az egész csa­lád cipőit, sokszor jogos ki­fogásokkal. Ez összefügg az­zal, hogy az árak emelkedé­sét nem követte a minőség javulása. Ritka az a cipő, ami épen kibír egy fél évet — ez pedig beleesik a rekla­mációs Időbe. Gyakori és jogos kifogás, hogy idő előtt felválik a talp, fog a bélés, tönkremegy a cipzár, a flekk. — Sok reklamációt meg­spórolhatnánk, ha pótflekke­ket küldenének a gyárak. Jó húsz éve, mikor tanuló vol­tam, minden trafikban árul­tak apró, műanyag sarokvé­dőket fillérekért. Vannak notórius visszajá­rok és trükkös reklamálók — ezt bizonyítják a kereskedők tapasztalatai. A döntéshez sok esetben szükség van a KERMI segítségére. — Néhány éve jóformán nem volt vásárlói panaszunk, manapság pedig már két em­bert köt le nálunk a rekla­mációk intézése — veszi át a szót Spáncz Józsefné, a kon- fekcióosztály helyettes veze­tője. — Gyakori, hogy szinte napok alatt kikopik a kord­bársony nadrág, vagy az el­ső mosásnál szétfoszlik az indiai ruha. A napi cikkek­nél — ruháknál, szoknyák­nál, búlzoknál — előfordul, hogy hibás darabok kerülnek az első osztályú szállítmány­ba. Tavaly télen 60 nyúlszőr bunda közül 35-öt kellett cse­rélni jogos kifogás miatt. — Sok baj forrása, hogy nem rendeltetésszerűén hasz­nálják, kezelik a holmikat — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Sándomé osztályve­zető-helyettes, aki a divat­kötött osztályon dolgozik. — Nincs semmi meglepő abban, ha kiszakad a diplomatatás­ka. mert tankönyvekkel, vagy tornafelszereléssel tömték te­le. Hiba, ha nem tartják be a kezelési útmutatót. Azt még egy kezdő háziasszony­nak is tudnia kell, hogy a gyapjúholmit csak tisztíttat- ni szabad, különben alakta­lanra deformálódik. A legtöbben már tudják, hogy először a kifogásolt áru javítására keresünk lehetősé­get. Például a táskák rekla­mációjánál figyeltem meg, hogy a javítás helyett in­kább a pénzt kérik vissza. Volt, hogy a táskából kitép­ték a patentét csupán azért, mert a vevő rájött, hogy inkább egy másik modellt választana — említi Ko- vácsné. Éves szinten a Nyírfában átlagosan 4 millió forint ér­tékű árura érkezik reklamá­ció: a szandáloktól a műszaki cikkekig. Szakemberek véle­ménye szerint Is elképesztő, hogy mennyit romlott példá­ul a konfekciótermékek mi­nősége. A divat-kötött osztá­lyon most az okozza a leg­több bosszúságot, hogy soro­zatban hozzák vissza a szö­véshibás — egyébként első osztályú és borsos árú — in­geket; a harisnyák minőségé­ről már nem is beszélve. így aztán nincs semmi meglepő abban, hogy a vásárlói kifo­gások 80 százaléka jogos. , ! (házi) Országosan egyedülálló, számítógépvezérelt forgalom­irányítás-technikai és tájé­koztató rendszert hoz létre a Szabolcs Volán Vállalat Nyíregyházán, a Petőfi té­ren épülő autóbusz-pályaud­varon. Valamennyi autóbusz­ra felszerelnek egy úgyneve­zett kód adókészüléket, amely csak az adott autóbuszra jellemző rádióhullámokat bocsátja ki magából. Azt a pályaudvar bizonyos pontja­in beépített jelfogó érzékeli, majd továbbítja az autóbusz­pályaudvaron lévő központi számítógéphez, amit az fel­dolgoz. Mindezzel a jármű­vek pályaudvaron való moz­gásának automatikus megfi­gyelése válik lehetővé. Az elektronikus tájékozta­tórendszer révén az utasoka megfelelő időben a váróte­remben lévő monitoron lát­hatják, olvashatják, hogy az adott autóbusz mikor és há­nyas kocsiállásból indul, il­letve hová érkezik meg. Ilyen komplex forgalomirá­nyítás-technikai és -tájékoz­tató rendszer az országban még sehol sem működik. Nyíregyházán viszont várha­tóan a jövő év elején állít­ják munkába. Jelenleg a 24 kocsiállásos autóbusz-pályaudvar építé­sén kőművesek, lakatosok, asztalosok, szigetelők, he­gesztők, betonozok, ácsok serénykednek. Fedor István, a SZÁÉV főépítésvezetője elmondta, hogy a főépület UNIVÁZ szerkezetű. A vá­róterem oldalfal- és padló­burkolata vörös márványból készül. Az építők október végére tesznek pontot a munkára. (cselényi)

Next

/
Thumbnails
Contents