Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

1986. szeptember 20. Varga Csaba sokoldalú író. Több műfaj­ban otthonos. Igényes színvonalú novellá­kat, szociográfiákat ír. Az utóbbi három­négy évben nevét gondolkodásra és cselek­vésre /'késztető esszék alatt is ott találjuk. Vitát váltottak ki például a szerelemről, a nemzeti identitás, a nevelés válságáról, a falu társadalmi problémáiról szóló írásai. Több könyve is megjelent. Hézagpótló mű­ve, a Művelődési Közösségek annak idején nagy érdeklődést keltett. Az ELTE-n szo­ciográfiát végzett. A tokaji írótáborban lét­rejött találkozásunk alkalmából mégsem irodalmi tevékenységéről faggattuk, hanem mint az írószövetség egyik titkárát kérdez­tük meg. A megyénkben közkedveltségnek örvendő, tragikusan elhunyt Fábián Zoltán tisztségét vette át. — Fábián Zoltán atyai jóbarátom volt, mint nagyon sok vidéken élőt, engem is ő indított el — mondja. — Életútjából azt is megtanultam, hogy hol van az áldozatos munka határa. Fábián Zoltán ugyanis az ötvenes évektől fogva kisebb megszakítá­sokkal titkár volt. Feladatáért feláldozta az íróságát. Ez a munkakör rengeteg utazást napi tíz-tizenkét órás munkaidőit igényel. Bár Fábián Zoltán csak néhány éve halt meg, azóta szellemi életünkben sok minden megváltozott. Ez bizonyára befolyásolja a munkáját. — A körülmények megváltoztak, elmé­lyült az értékrendi válság. A népi, nemzeti gondolkodás visszaépítése a régi eszmék szerint elképzelhetetlen. Ma már nem lehet egy gondolkodási rendszert csupán a ma­gyarságtudat köré építeni, de az is elkép­zelhetetlen a lokális (városban, faluban) gondolkodás és az európai kitekintés nél­kül. Tulajdonképpen mi az ön munkaköre? — Feladatom a vidéki írócsoportok és fo­lyóiratok segítése, a fiatal írók József Atti­la körének patronálása és sok egyéb köz- művelődési feladat. Maradjunk a vidéki írócsoportoknál. — Magyarországon pillanatnyilag két író­csoport működik, amelyek csoportonként két-három .megyét fognak össze. A szabol­csi például a debrecenihez tartozik, mivel nem lehet önálló, mert nincs öt írószövetsé­A Magyar írók Szövetsége titkára gi tagja. De Békés és Győr-Sopron megyé­vel és még néhány mással azok közé a me­gyék közé tartozik, ahol előbb-utóbb bizo­nyára lesz is. Szabolcs-Szatmár megye na­gyon jó mecénás, az itteni könyvkiadás di­cséretre méltó. Beszéljünk a vidéki könyvkiadásról. — Ahogy a gazdasági életben, úgy az iro­dalmiban sem jó, ha néhány könyvkiadó monopol helyzetben van. Nem csak azért, mert nem versenyeznek egymással, hanem, mert szükségképpen jobban odafigyelnek a Budapesten élő írókra, mint a vidékiekre. A vidéken élő alkotó nehezebben jut kö­tethez, mint a fővárosban élő társa. Tart­hatatlan helyzet, hogy minden kinyilatkoz­tatás ellenére a magyar szellemi élet válto­zatlanul centralizált. A vidéki szellemi köz­pontok csak úgy erősödhetnek meg, ha ott is lesz könyvkiadás. Évek óta húzódik ez az ügy, de remélhetőleg hamarosan elkezdődik valami. Debrecenben, Pécsett vagy Szege­den talán már jövőre lesz könyvkiadó. Ugyanakkor másik, nagyon egészséges tendencia, hogy egyre több megyei tanács vállalkozik könyvkiadói szerepre. Ismertek a békéscsabai Új Auróra füzetek, a kecs­keméti Forrás és a pécsi Pannon könyvek, és nem utolsósorban a nyíregyházi Tiszta Szívvel füzetek. A helyi kiadványokkal csu­pán az a probléma, hogy nem kerülnek az országos könyvterjesztői hálózatba. Ez pe­dig rendkívül fontos lenne, mert így egyen­értékűvé válhatnának akár a Magvető kiad­ványaival is. Napjainkban elszaporodtak a magánki­adások. Mi a véleménye róla? — Szerintem a következő évtizedben nö­vekedni fog a magánkiadások száma és re­ménykedem, hogy nemcsak a féldilettánso­ké. Mód és lehetőség lesz arra, hogy — a könyvkiadás nehéz anyagi helyzete miatt — fontos könyvek is megjelenhessenek így, és megkapják a megfelelő erkölcsi elismerést is. Gondot egyelőre csak az jelent, hogy a szerző milyen módon tudja kifizetni, meg­előlegezni a nyomda számláját. Két megol­dás is elképzelhető. >Kapjón a szerző OTP- hitelt a kiadandó könyvére, vagy a nyom­da csak akkor kérje a pénzt, ha a szerző a könyvének a nagy részét már eladta. Non­szensz, hogy ma a kiadóhoz leadott mű csak három év múlva jelenjen meg. Az írói jo­gok közé tartozik a kiadói jog is. Befejezésül térjünk vissza a vidéken élő szerzők helyzetére. Az itt élő író-költő min­denképpen hátrányban van, ha csak nem tudja magát profi módon menedzselni. Mit tegyen tehát? — Maradjon mindenképpen vidéken. Ne érezze, hogy provinciában él. Végtére Pes­ten sem tud minden ott élő tehetséges író publikálni. A pesti folyóiratoknál is sokkal többen jelentkeznek, mint amennyi végül megjelenhet. Illúzió, hogy pályát kezdeni csak Pesten lehet. A vidéken élő szerző a hozzá legközelebb eső folyóiratot keresse meg. Az persze tagadhatatlan, hogy nem csak jó mű kell, hanem személyes kapcso­lat is. De például a Szabolcs megyében élő író számára sem elérhetetlen a debreceni Alföld, vagy a miskolci Napjaink. Ha jó verseket visz a szerző, a lap biztosan fel­vállalja. Egy pesti lapban sem nagyobb di­csőség a megjelenés, mint bármely vidéki­ben. Nem a publikálás a legnehezebb, ha­nem a minőséget is jelentő egyéni hang és költői világkép kialakítása. Ha ez sikerül, mindegy, hol él a szerző. Bodnár István —--------------------­----------------------------------------------­Szépen magyarul — szépen emberül mm A » r ■ m • r it Azt írja az újság...-------------—--------------------­Az ismert kabarétréfá­ban Matild mindig kifordí­totta, elferdítette az újság­cikkek, -hírek szövegét, az­tán a férje, Jenő pró­bálta megmagyarázni azok valódi értelmét. Gyakran lenne szükség Jenőre a mindennapi újságolvasás közben is, hogy értelmez­zen egy-egy rossz megfo­galmazást. Különben „raa- tildok” maradunk, és min­dent ©lhiszünk, amit az új­ság ír. „Az X. Y. megyei tanács az elhalálozás és lemondás következtében megürese­dett 33-as, 52-es, 74-es és 112-es számú választókör­zetekben időközi tanácstag­választást tűzött ki.” Min­dig mondják, hogy a sorok között is tudni kell olvas­ni. Ennek a hírnek azon­ban a „sorai közül” sem derül ki két dolog: „az el­halálozás következtében megüresedett választókör­zetekben” kik és kit válasz­tanak majd. illetve milyen betegség, járvány, melyik í tévésorozat végzett a la­kossággal. Ezt magyarázza meg, Jenő! Magyarországon rendez­ték "meg a szocialista or­szágok polgári védelmi ala­kulatainak versenyét. Az eseményt kommentálva az egyik megyei lapunk így ír: „A Lengyel Népköztársaság polgári védelmi elsősegély- nyújtó szakaszai kisikló személyvonatból szervezik meg a sebesültszállítást...” Ügy látszik, hogy sínen fu­tó személyvonatból már jól tudnak szervezni, most a sebesültek szállítását kisik­lós személyvonatból próbál­ják megtervezni. Az biztos, hogy ez utóbbi sokkal ne­hezebb és kockázatosabb: a kisiklás néhány másodper­ce alatt kell a mentést megszervezni. Minden elis­merésem az övék! Igaz, én másképpen csinálnám. A kisiklott vonatból mente­ném a sebesülteket. „A Reménysugár rande­vúszerviz és a Viktória sportszalon együttműkö­dési szerződést kötött.” A hír több hónapos, és azóta is bánom, hogy engem nem hívtak meg erre az öröm­teli eseményre. Nagyon sze­rettem volna megnézni, hogy mivel javítják a ta­lálkákat. Lehet, hogy egy rosszul sikerült randevú után kibékítik a fiút és a lányt? Esetleg kocsival kell menni a szervizbe, s amíg a randevú tart, kicserélnek benne néhány alkatrészt? És egyáltalán: éltet a re­ménysugár, hogy egyszer megtudom, milyen is az a szolgáltatás, ahová be le­het adni a randevút a szer­vizbe. Talán Jenő segíte­ne... Vagy inkább Ma­tild? Képvadászok Aki rendszeres moziláto­gató, aki érdeklődéssel figye­li a hazai filmélet esemé­nyeit, elkerülhetetlenül bele­botlik háttérinformációkba, ezért amikor arra kerül sor, hogy találkozik egy filmmel, akkorra már kialakul benne valamiféle várakozás, előze­tes elképzelés. Ennek a vá­rakozásnak a jellegét minde­nekelőtt magának a rende­zőnek a személyisége, koráb­bi munkái határozzák meg. Szurdi András A transz­port című filmjével indult, s bár a kritika fenntartások­kal fogadta ezt a művet, ab­ban azért ' egyetértés szüle­tett, hogy biztató kezdetnek tekinthető, öccse, Miklós a Hatásvadászokkal debütált, s az a tény, hogy az 1982-es ■magyar játékfilmszemlén el is nyerte vele a rendezés dí­ját, reménykeltő volt a foly­tatást illetően. Ezért is vár­hattuk rokonszenvvel kette­jük közös vállalkozását. A filmlegendárium szerint Harry Gohn, a híres produ­cer, miután végignézte Or­son Welles Sanghaji asz- szony című filmjét, eképpen szólott: „Tízezer dollárt fize­tek annak, aki nekem ezt a történetet elmagyarázza!” Ez az eset jutott eszembe, ami­kor a vetítőből kifelé indul­tam Szurdi András és Szur­di Miklós filmjének, a Kép­vadászoknak a megtekintése után, meg az is, vajha lenne felesleges tízezer dollárom. Merthogy ami külön-külön ment, az együtt nem sike­rült. A bevezető jelenetben fia­tal lányt látunk, aki kétség- beesetten rohan keresztül a Hősök terén. A beállítás, a hanghatások krimi hangula­tot teremtenek, majd a kép átvált a sötétben megbújó képrablókra, akik sietős tem­póban szállnak be autójuk­Az irodalom dolga nem le­het soha a képletgyártás (volt idő, amikor azt tette,, ezek a művek ki is hullot­tak az IDŐ rostáján ...), ha­nem az ábrázolás. Boda Ist­ván regénye erre tesz (új) kísérletet. Főhőse: Rozgonyi Ferenc szegényparasztgyerek, de mert tehetséges, fel­veszik a piaristák gimnáziu­mába. Kamaszként éli át a háborút, a földosztást, az is­kolák államosítását. Igenli a változást, részt akar venni benne, vállalva a konfliktu­sokat is. Ö alakítja meg pl. az új ifjúsági szervezetet a ■kisvárosi gimnáziumban, nem kis megütközést keltve pap­tanáraiban, akik azt remél­ték, hogy ő is ezt a hivatást választja. Rozgonyi Feri azonban a beteljesületlen szerelemmel egyidőben isme­ri meg a mozgalmi élet ro­mantikáját, sodró lendületét, s mert lényegét tekintve be­lülről irányított, a vallásos hitet nagyon is behelyette- síthetőnek tartja az újjal, il­letve összeegyeztethetőnek. Nem így az egyetemi felvé­teli bizottság, amely éppen azért utasítja el, mert egy­házi iskolában érettségizett. Ezzel a döntéssel (amely nemcsak • igazságtalan, de rövidlátóan korlátolt is), amint az később kiderül, holtvágányra terelik Rozgo­nyi Ferenc életét. Alapvető igazságokban rendül meg a hite, olyannyira, hogy apati- kussá, apolitikussá válik. Se­gítik és siettetik ezt a folya­matot az ötvenes évek neve­zetes eseményei: Rajk-per, a beszolgáltatás, szüleinek- véreinek elszegényedése, el­lehetetlenülése. Boda István regényének éppen ez a nó­vuma, hogy minden drama- tizálás és pátosz nélkül áb­ba, felbőg a motor, s a ko­csi nem indul. Kiszállnak, s ekkor látják, hogy p kere­kek hiányoznak, a tengelye­ket a tolvajok alátámasztot­ták. A történet eddig még követhető, de ennyi éppen elég is, hogy megkeverje a nézőt. Túl hosszan látjuk a rémült lány futását ahhoz, hogy összefüggést keressünk személye és a rablók között. De hiába keressük. Szerepel­tetésére — gyaníthatóan — csak a bűnügyi filmek szo­kásos hangulatkeltése céljá­ból van szükség. Majd min­den átmenet nélkül kapjuk a bohózati szituációt, mert, hogy három felnőtt ember közül (még ha izgatottak is), egy se vegye észre, hogy az autó minden kereke hiány­zik, azt csak ez a műfaji jel­leg hitelesítheti. Természete­sen a krimi és a bohózat helyzetei jól ötvözhetők, de nem így, átmenet nélkül. Aztán ahogy folytatódik a film, s a néző nem nagyon talál magyarázatot a lazán kapcsolódó, kuszán szövődő jelenetekre, eszébe jutnak a há tt éri n formáéi ók. Az alko­tók az idei filmszemlére ki­adott sillabuszban azt írják, hogy „ez a képlopás nem az a képlopás”, mármint ami három éve a Szépművészeti Múzeumban történt. De a filmen ott látható az Ester­házy Madonna, az Ifjú kép­mása Raffaellótól, és a néző tudja, hogy ezek igenis azok a képek. Akkor pedig a rendezői magyarázat olyas­féle, mint az egyszeri asszo­nyé, aki azzal védekezett a férje előtt, aki rajtakapta őt a szeretőjével, hogy: Nekem higgy, ne a szemednek! Néhány évvel ezelőtt fu­tott a mozikban, látható volt a tévében is Peter Bogdano­vich fergetegesen mulatságos filmje, a Mi van, doki? A rázolja, érzékelteti ezt a fo­lyamatot. Hősünk, ahogyan a világ elzárkózik tőle, úgy csukódik be maga is. Ha a világ nem tart rá igényt, nem tiszteli benne a szubjektu­mot, a szuverénül gondolko­dó-érző individuumot, akkor ő közönnyel védekezik. Lá­zadhatna is. Ez,t indokolná származása, fiatalsága, ne­veltetése is, de ő nem lázad. A hasonló témájú regények ilyenkor Dózsa szellemét, örökségét szokták idézni, de Boda regénye mentes ettől a „forradalmi romantikától”. Ebben realista, mint aho­gyan a Joó Györgyöt for­máló Móricz volt, tudva, hogy a paraszti mentalitás­nak része a belenyugvásra, apátiára, a túlélésre, a „majd csak lesz valahogy” össze­szorított fogakkal való tűrés­re való hajlam is. Bonyolít­ja mindezt az, hogy hősünk­nek nincs szerencséje a sze­relemmel. Ábrándozva bele­szeretett a szép, kék szemű apácába, az elérhetetlenség­be, s noha közben is, később is több esete volt, szeretett és viszontszerették, leikéből kiég az a nemes kötőanyag, amely erőt adhatna a küzde­lemhez, a jövő tervezéséhez és vállalásához. Rozgonyi Fe­renc mindig a jelenben él, de úgy, hogy nem vesz tudo­mást róla. Elszenvedi. Sú­lyosbítja ezt az a szomorú tény, hogy amikor végre sze­relmes lesz Ágnesbe, a mun­kásmozgalomban is részt vett fiatalasszonyba, akkor is egyedül marad, mert szerel­me belehal a börtönben szer­zett betegségbe. Orosz Erzsit, gyerekkori szerelmét -még ő hagyta ott, s ez bűntudat­ként terheli -később is. Ez, a szerelmi szál, illetve a főhős küzdelme a szerelemért, az elérhetetlenért, valamint a rettenetes ’ csalódások moti­válják csak érzelmi életét, indulatait. Tesz ugyan még egy kísérletet, hogy fölve­gyék az egyetemre, de a lé­történet egy. szállodában ját­szódik, ahol hasonló tásr ük cserélődnek el, és mindé ki a sajátját szeretné vise a- kapni. E film alapötletéi ek fáradt utánérzése a Szí di testvéreké. Szó nincs arról; -hogy egy és ugyanazon ö- le­tet ne lehetne más műv le­ben felhasználni, de e-re csak az jogosíthatja fel az alkotót, ha a tartalom új, ha önálló és kibogozható gonio- lati rendszér érvényre juí a- tásához -tudja felhasznál ni. De a Képvadászokbeen a g- ■ha sikerül felfedezni, h gy miféle görbe tükörnek sz-n- ták a társadalom elé. Szurdi Miklós nyilaik? ta a Mozgóképekben, hogy fi, n- jükben „hülye helyzc ek adódnak”. Ezt készséggel il- fogadom, azt viszont ke' s- bé, hogy „krimiizgalmaka és vígjátéki fordulatokat” d- nálnak. Izgulnunk nincs ói­ért és kiért, mert egye: en filmbeli figurával sem 1c et azonosulni, friss ötletek h ín pedig nevetni se nagyon á- mad kedvünk. Nem krim be oltott vígjáték ez, han m blődli. amelynek társada ni hasznossága erősen megk .r- dőj-elezhető. Eljátszható szerep hí in Kern András, Andorai P> er és a többi színész is ink;' ob a tőlük megszokott ges. u- sokból kísérel meg alakot e- remteni, talán Hollósy I i- gyes fanyar figurájának \ an némi életszerű jellege. Manapság egyre kevess bb pénz jut az államkasszá ról filmkészítésre. Talán job1 an oda kellene figyelni, m-*!y forgatókönyvek és alkotói szándékok kapnak zöld u at. Mert most -ismét szegény b- bek lettünk egy jó filmr el. Hamar Pétsr lektelen bürokrácia m .tt -késve kapja meg az ért J- tésit. Bevonul katonának. li­kőr leszerel, egy házast’ írt talál a pesti lakásában,; ol Ágnessel boldog volt. Ein» gy bányásznak egy nógrádi kis faluba, ahol dolgozik és iszik. Itt éri 1956 ősze és az a lövés, amelyet az ég ik bányász-társa ad le rá, n- -rt meg akarta védeni a p; t- titkárt, aki hozzá menete it. A regény befejezése két rű és melodramatikus, mit iá elfogyott volna a szerző ú- relme. Ferenc a kórház-: tn találkozik a szép, kék sze >ű apácával, aki ápolónőként i- gyázott rá, míg föl nem épült, ám akikor elment a kórházból, ismét eltűnik ■‘ré­sünk él éltéből. Marad a ki­ábrándult semmi, a csőr ír, az életuntság. Fog-e, tu- e új élet-et kezdeni Rozgc yi Ferenc? Erre már -nem vá­laszol a szerző, de nem is keli. A Rozgonyi Ferer ok élettörténetét hajlam» tk voltunk sokáig elintézni egy legyintéssel, mondván, hogy „nem jellemző”. Boda m állítja, hogy az, de — teg- ik hozzá — nem is olyan rí; a. Modellértéke abban v in, hogy érzékeltetni tudja, t o- gyan tapossa meg a törté me­iern az embert, s a megta o- sott ember (legalábbis i m mind) már -nem tud ta :a állni. Akiktől elveszik a -Jt és a hitet, az lefokozza az igényeit is, mivel reduk i- dik a személyisége is. Bz- gonyi Ferencók most nj g- díjasok — kis nyugdíjjal.. demes leülni közéjük, sir> g- hallgatni a panaszaikat, öl belőlük a keserűség, r. at ahogyan Boda István re e- nyéből is. Kétségtelen, h y ez nem -kellemes íz, de ki a jelent meg akarja isme ű, az nem tolhatja el mag ól ezt a poharat, mondván, i- -gy nem kérek belőle. Horpácsi Sán* * KM HÉTVÉGI melléklet Boda István: ——————————min —i111 iimm——g,#m Ang-ual áll a% ajtó előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents