Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-19 / 221. szám
1986. szeptember 19. Kelet-Magyarország 3 Elsi osztályú munka-olcsóbban — Beszélgetés a vgm-ekről — Sok vita kísérte a vállalati gazdasági munkaközösségeket, bár esztendők teltével csitulnak a kedélyek, s ma már egykori ellenzői is elismerik, hogy szükség van a munka- közösségre. És persze nemcsak azért, hogy a munkás többet, jobban keressen. A vállalatnak, a magyar gazdaságnak legalább oly fontos, hogy a tervek teljesüljenek, s ebben bizton számíthatnak a vgm-ek közreműködésére. Az eddigi vitákban hiányzott egy átfogó felmérés e munkaközösségekről. Erre vállalkozott a Pénzügyminisztérium, mikor reprezentatív vizsgálatot végzett 500 vállalatnál. — Az már a vizsgálatunk előtt köztudomású volt, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek többsége az eredeti szándékkal szemben nem a lakossági szolgáltatásokat gazdagította, hanem saját vállalatánál, szövetkezeténél vállalt munkát — mondja dr. Szebellédi István, a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának osztályvezetője. — Nem véletlen, hogy a vgm-ek megalakítását többnyire maga a vállalat kezdeményezte, mert így bővíthette a kapacitását. A Bajai Lakberendező Építő- és Vasipari Szövetkezetnél például 22 vgm alakult, mert már képtelenek voltak több bútort gyártani, pedig azok fölöttébb kapósak. A Borsodi Vegyi Kombinát 102 gmk- ja is vállalatának dolgozik, pedig például az ottani könyvkötők vagy autójavítók tudnának külső megbízásokat szerezni. Ám a kombinát elzárkózik a külső munka- vállalási engedély kiadásától, mert például a társadalmi tulajdon védelme miatt sem tartaná szerencsésnek. És valahogy így vannak ezzel a többiek is. Nem érdekük, hogy a vgm gyárkapukon kívül dolgozzon, tehát nem is támogatják. Persze találtunk olyan szövetkezetét és vállalatot, ahol munka híján a vgm kilépett a gyárkapun, az anyacég sem akadályozta. — A vállalatok többsége a többlet kapacitáson túl is esküszik a vgm-re, hiszen rugalmasan, gyorsan és viszonylag olcsón dolgoznak. — Kétségtelen, hogy a vállalatokat gyakran kisegítik a vgm-ek, így például, ha meggondoljuk, hogy a Dunai Vasműben egy óra karbantartás miatti termeléskiesés 70, míg a technológiai hiba miatti egy órai állás 105 ezer forint veszteséget okoz, akkor be kell látnunk, milyen fontos a gyors munka. Vagy említhetném a Szerencsi Állami Gazdaságot, ahol a túlórákat kívánják helyettesíteni, és a külső vállalatok helyett bízzák meg a vgm-et. Egyébként is jóval előnyösebb házon belül vállalkozót keresni. Nem kell ugyanis sorba állni egy külső cégnél, nem kell hosszas és kimerítő tárgyalásokat folytatni a műszaki paraméterekről, technológiáról, és megspórolják a szállítási költségeket is. Legalább ilyen fontos, hogy a vállalati emberek — jól ismervén a saját termékeket — a minőségre is jobban ügyelnek. És, amit először magunk sem akartunk hinni: sokkal, de sokkal olcsóbban dolgoznak. Néhány cég ezelőtt a háromszorosát, négyszeresét fizette ugyanazért az alkatrészért. Sokan állítják, hogy a vgm olykor csodákra képes. Azt is megoldják, amit munkaidőben talán soha. Tehát még mások munkáját is elvégzik, szerszámot készítenek, csavarok után szaladgálnak, hogy haladjon a munka, mert csak azután kapnak pénzt. Csodák a vgm-ben sincsenek, de az biztos, hogy nem várnak másokra. A vgm- munkás inkább hazulról beviszi a gyárba a csavarhúzót, és nem vár három napot, míg a raktáros kiutalja azt. Maga javítja a gépét is, mert ha nincs munkadarab, akkor nincs pénz sem. A szabadidejét pedig nem azért áldozza fel, hogy ácsorogjon. Az Ikarus szegedi leányvállalatánál például 13 gmk működik, hogy az egyedi alkatrészeket gyorsan elkészítsék, és akkor se akadjon el a gyár, ha hirtelen sok alkatrész kell. Érdekes, hogy a tavalyi rendkívüli tél idején, amikor energiakorlátozás miatt nem fűtötték a gyár helyiségeit, az alkalmazottak nem dolgoztak, a vgm viszont igen. És amikor rossz minőségű anyagot, alkatrészt kaptak, akkor a vgm maga készített szerszámot, hogy azokat kijavítsa. Sajnos effélét fő- munkaidőben egyelőre ritkán lehet tapasztalni, bár az is kétségtelen, hogy nem ez a végleges megoldás, hanem a hibátlan alkatrész, és egyáltalán a főmunkaidőben jó bérért végzett lelkiismeretes munka. — A vgm olcsóbban dolgozik, mint egy külső cég, tehát a vállalat anyagilag is' sokkal jobban jár, takarékoskodhat a költségekkel. — A vállalatnak már az is nagy haszon, hogy időben elkészül egy munkával, tehát mentesül a kötbér, a többlet- költség kifizetésétől. És a vgm általában első osztályú munkát végez, ugyanakkor átlagosan 25 százalékkal olcsóbban. A Tiszai Vegyi Kombinátnál tapasztaltuk, hogy még versenyeztetik is a vgm-t a külső cégekkel. És a vgm az árajánlat és a határidő alapján többnyire elnyeri a megbízást. Ám az is igaz, hogy a vgm a gyengébb vállalatokat is támogatja, tehát hozzájárul a cégek fennmaradásához. D. L. vett, dolgozószobájába pe- I dig nagy fényerejű lámpá- \ kát szereltetett. I Telt-múlt az idő. Filozó- ( fus barátai rendszeresen \ összejöttek, értekezéseket, ) vitákat rendeztek a filozófia I kérdéseiről. Diogenész azon- V ban nem értekezett semmi- J ről és nem vitatkozott sen- I kivel — nem volt rá ideje. I Viszont egyre gyakrabban ] gondolt vissza a hordójára. I Bár az szűk és üres volt, I olyan jól tudott dolgozni \ benne! J És egyre gyakrabban tért I be a szomszédos csapszék- \ be. , I Vágyott a hordó után. I Ford. Antal Miklós I A Kövér fürtű „Erdei“ Korai szüret Mérken Lesz vagy három hektó bo- Szüretel a legkisebb, a legnagyobb. rocska. Vége a szüretnek, s a tehenek jódolgának. (Balogh Géza felv.) Jól látom, itt Márk alatt valóban szüretelnek? Jól bizony. Fent a domboldalban népes társaság sürgölődik, s nem is a hitvány Ferit, vagy a többi korán érő, aprószemű szőlőt szedik. Hanem a testes Erdeit. Minden bizonnyal van annak más neve is, de itt a Kraszna nyugati partjának dombjain már csak Erdei a neve e kövér fürtű, kövér levelű szőlőnek. Nagyapám is így nevezte, s annak szerette, legjobban a borát. — Nem is csoda, nálunk is annak van a legnagyobb keletje — néz fel a tőkék közül a gazda, Csongrádi József. — Könnyű zöldessárga, sa- vanykás a bora, oltja az ember szomját. — Gyakran szomjaznak a mérki gazdák? — Amíg az egészség engedte ... Amikor összeverődtek a cimborák . . . végül már nem számoltuk, hányadszor fordultunk a pincében. Amúgy nem nagy ez a szőlő, legfeljebb százötven öles. De lesz rajta vagy három hektó borocska. Üjig is kitart talán, de húsvétig bizonyosan. Csongrádi József, a gazda hatvan körül járhat, komái se fiatalabbak, de egyikük se emlékszik még ilyen korai szüretre. A Ferit, meg a De- lavárit leszedték még augusztusban, ami nagyjából még rendben is van. De, hogy már az Erdeit, meg lassan az Otellót, az Izabellát is lehet szed ni... ? Hát már a szőlőnek se lehet hinni? No majd a bornak. Mert azt mondják, abban az igazság. Váratlan helyzet A véletlen hozta úgy, hogy épp akkor jártam egy orvosi rendelőben, amikor egy 25—30 év körüli fiatalember hároméves kislányát az orvoshoz vitte. A vizsgálat megtörtént, a kislányt az orvos betegnek találta, s míg a gyógyszert a receptre írta, érdekes beszélgetés zajlott le közöttük. Kiderült, hogy azért nem a mama vitte a gyereket orvoshoz, mert öthónapos terhes, s mivel veszélyeztetett terhes, kórházban van, a papa pedig nem tud munkába menni, mert nincs aki a hároméves kislányra vigyázzon. A beszélgetés nem sokáig tartott, hiszen a váróban sok beteg gyerek volt, ám az még kiderült, hogy sem az orvos, sem a kislány édesapja nem tudják mi lesz egy hét múlva. Ha a gyerek továbbra is beteg marad, akkor — bármilyen profánnak is hat — minden rendben van, akkor ugyanis újra táppénzre írhatja a gyerek édesapját, de nagy baj lesz, ha a gyerek meggyógyul, mert akkor megállt a tudomány. Egészséges gyerek szülei nem vehetők táppénzre, az egészséges szülőt a felnőttek körzeti orvosa sem írhatja ki, a mama pedig még — ha rendes időben szül — négy hónapig nyomhatja a kórházi ágyat. Nagyjából ennyit tudtam meg a rövid beszélgetésből a rendelőben, de azóta sem hagy nyugton a dolog, mert hihetetlennek tartom, hogy ilyen esetekre ne lehessen találni valamilyen megnyugtató jogi megoldást. Nyilvánvaló, hogy amikor valamilyen jogszabály, rendelet, szabályozás születik, nem gondolhatnak mindenre azok, akik ezeket készítik. Ám annak is nyilvánvalónak kellene lenni, hogy ha az élet váratlan, nem szokványos, esetleg csak ritkán előforduló helyzeteket produkál, akkor azokra is meg kell találni a megoldást. Balogh József H a nem az kötötte volna le minden erőmet, hogy egy terebélyes asszonyságtól legalább annyi tért hódítsak, amelyen a másik lábamra állhatok, talán felkaoagtam volna, amikor egy bamba ábráaatú siheder fiú kezében felbömbölt böhöm magnója: „Florida expressz száguld a síneken ...” Nem tudom, a kocsi részben egymáshoz préselődő többi útitársamat is hasonló pozícióharcok kötötték-e le, vagy csak egyszerűen elfásította őket a MÁV Mátészalka— Nyíregyháza járatának vasárnap délutáni tömegnyomora, mert senki nem nyugtázta egy halovány mosollyal sem a Dolly Roll- sláger felcsendülése és a valóság összevetéséből adódó komikumot. Gyaníthatóan az utóbbi volt a helyzet, mert afelett is arcrándulás nélkül tért napirendre mindenki, hogy egy; szemlátomást nem idén lebarnult társaság dohányfüstöt kezdett eregetni az orrunk alá. Néhányan ugyan levegő után kapkodtak, de velük nem törődött senki. Amit meg is értek, hiszen ha az embernek percenként meg kell kérni valakit, hogy ugyan már próbáljon meg a saját lábán állni az övé helyett, vagy hogy vegye ki a könyökét a veséjéből, érthetően jelentéktelen problémává tör- pül az oxigénhiány. Én is valóságos diadalnak éreztem, mikor sikerült tehermentesíteni görcs környékezte jobb lábamat, melyre akkor már fél órája nehezedett. testem egész súlya. Igaz, bizonyos vonatkozásban rosszabb helyzetbe kerültem, mert közelebb jutottam ahhoz a négy fiatalemberhez, akik ordenáré vicceket mesélve múlatták az örökkévalóságnak tűnő perceket — így kénytelenkelletlen végighallgatni kényszerültem jó néhány altesti funkciókra utaló poént —, de legalább megszabadultam a fizikai kínoktól. S bár tudtam, viszonylagosan jó közérzetem múlandó, nemsokára újabb fészkelődésbe kell kezdjek,' lehetővé vált, hogy gondolataimat kissé szabadjára engedjem. Aligha van a MÁV-nak még egy olyan járata, amelyet nagyobb haszonnal közlekedtet, mint ezt — morfondíroztam. — Hiszen mióta az eszemet tudom, mindig ilyen körülmények között utaztam péntek délután Nyíregyházáról Mátészalka felé, és vasárnap délután vissza — ha ugyan utazásnak lehet nevezni azt, amikor egy vonatra sokszorta annyi ember zsúfolódik fel, mint amennyi a józan ész szerint felférne rá. Meg kell szakítani az elmélkedést, mert a termetes nő, akitől korábban sikerült megszereznem egy talpalatnyi területet, rám dőlt, mint egy zsák. Bocsánatot kért: őt is meglökték. Én meg kényszeredetten vigyorogtam: ugyan már, semmi haj! Ami majdnem igaz is volt. Ha nem estem volna neki egy négyéves forma gyereknek, akinek éppen azelőtt nyomott kezébe egy hatalmas csirkecombot az anyja. Így azonban: jókora zsírfolt a nadrágomon — ez lett a malőr eredménye. Csak ennél nagyobb baj nélkül megússzam — szállt a fohászom. Megvártam, amíg a kállósemjéniek kisebb közelharcok árán feltolakodtak a vonatra, elcsendesültek a káromkodások és az ingerült megjegyzések, aztán újra elmélyedtem gondolataimban. Van persze haszna is ennek a járatnak — ébredt fel humorgó hajlamom. — Közelebb kerülnek egymáshoz az emberek. Szó szerint. Na, és persze kiválóan lehet tanulmányozni a fiatalok idősebbek iránt való viselkedését is. A nevelés diadala, amint az üléseken elfekvő tejfelesszájú (majd azt találtam mondani: taknyos) kölykök elnézik, miként toporognak nagyanyjuk korú öregasszonyok vagy csecsemőt ringató kismamák. És az a legdöbbenetesebb az egészben, hogy senki sem szól. Nem úgy, mint a Nyíregyháza—Mátészalka közötti utazási állapotok kapcsán. Mert azt már — tudtommal — sokan és sokszor szóvá tették — mindhiába: az illetékesek nem tesznek, de még csak nem is mondanak semmit. Pedig bizony isten, már annak is örülnénk, ha valaki a szánkba rágná, hogy miért nem lehet változtatni ezeken az állapotokon. Talán megértenénk. Kocsihiány, mozdonyhiány, masiniszta- hiány vagy mit tudom én, mi még....De senki nem mond semmit. Sokszor az az érzésünk, hogy az illetékesek nem is tudnak rólunk — utasokról, akiknek menni kell dolgozni, tanulni. H a találkoznánk, egyszer, szívesen befizetnénk nekik egy utazásra Nyíregyháza és Mátészalka között péntek délután oda, vasárnap délután vissza. Czine Gáspár \ Feliksz Krivin Diogenész \ hordója \ r\ iogenész új lakást kaI Iß Pott. I — No, most aztán V végre kedvedre dolgozhatsz! I — mondták neki filozófus f barátai. — Három szoba l összkomfort — ez már va- J lami! I És Diogenész nekilátott a l munkának. Berendezte a 1 lakást, süppedő szőnyege- I két, pompás függönyöket
