Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-16 / 218. szám
1986. szeptember 16. Kelet-KUgyarortais 3 Arc nélküli támadók Szabolcs-Szatmárban Finn és osztrák megrendelésre közel 10 millió forint értékben készítenek szennyszűrőt és rugós visszacsapószelepet az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai gyáregységében. Képünkön: Kovács József rugós visszacsapószelep nyomáspróbáját méri és ellenőrzi. (Farkas Zoltán felv.) Hídfelújítás modern anyagokkal Szeptember 10—11-én Tatán rendezték meg az országos útügyi napokat, ahol különös hangsúlyt kapott a közúti hidak felújításának, karbantartásának gondja. Ez Szabolcs-Szatmár megyét is nagyban érinti, hiszen szű- kebb hazánkban összesen 170 közúti híd van, melyek értéke mintegy 1,25 milliárd forint. — A hetvenes években Magyarországon az úthálózatot fejlesztettük jelentősen — mondja Merza Péter, a Nyíregyházi 'Közúti Igazgatóság m űszaki -fejlesztési fő mém ö - ke. — A szakemberek kevésbé figyeltek a hidak állapotára. Tetézte a gondokat az, hogy :a hatvanas évek végén terjedt el fokozottan az utak téli síkosság elleni sózása, ami a hidaknak nemcsak aiz acél-, hanem a beton- és vasbeton szerkezeteit is erősen korrodálta, károsította. Ha mindehhez hozzászámítjuk az egyre nagyobb önsúlyú, teherbírású járművek útjainkon mind jelentősebb számban való megjelenését, iákkor nem nehéz elképzelni, hogy ezek nemcsak az utakat, hanem zömében a második világháború után helyreállított hidakat is mennyire megviselték. Azontúl a tervezőknek és a 'kivitelezőknek szakítaniuk kellett azzal a tévhittel (amely egyébként 'Világszerte jellemző volt), hogy az aszfalt, mint bitumenes anyag a hidakat megvédi, kellően szigeteli az őket károsító csapadéktól, sós létől. Merza Péter - elmond ta, hogy a hidakat 'erősen rongálják a savas esők is, melyek már hazánkban is észlelhetők, mérhetők. A Nyíregyházi Közúti Igazgatóság több, a hidak állapotának védelmével foglalkozó nyugati céggel felvette a kapcsolatot, melyek a korszerű, ,a hídszerkezetek rongálódását gátló technológiákat kínálnak. (cselényi) Fenn a címer, fenn a mérce I külföldi partner flranyosapátiban sem enged Hibridkukorica cíinerezésére kerestek embereket a nyár derekán az aranyosapáti Üj Élet Termelőszövetkezetben. A jó fizetség reményében jelentkeztek is csaknem hetvenen, tsz-tagok és kívülállók vegyesen, sőt, nagyobbacska gyerekek is. Majd kiderült, hiábavaló volt a fáradság. T elevíziónk jóvoltából nap-nap után tanúi lehetünk, miként tombol Nyugat-Európában az erőszak. Sunyi kis terroristák kocsikat tömnek tele dinamittal, odaállítják őket egy nekik nem tetsző intézmény elé, vagy csak egyszerűen oda, ahol előzetes számításaik szerint a legtöbb áldozat várható, aztán kellő távolságból — hogy karcolás se essen irhájukon — megnyomják a távrobbantó készülék gombját. És este már ott a képes hír a lakásunkban: összedőlt épületek, véres halottak az üszkös romok között. Megnézzük, aztán hátra dőlünk kényelmes fotelünkben, kortyolunk egyet a sörünkből, és felsóhajtunk: de jó, hogy nálunk nincsenek 'terroristák! Ilyenek valóban nincsenek. De... Vannak, akik szinte mindannyiunk ellen hajtottak és hajtanak végre másfajta akciót. Nem az életünkre vagy testi épségünkre törnek, hanem a nyugalmunk, lelki békénk ellen intézik támadásaikat. Intrikálnak rólunk a hátunk mögött, rossz hírünket költik, gondosan ügyelve rá, hogy valamiképpen a fülünkbe jusson. Jó érzékkel elejtenek egy-egy célzást a főnökünknek, barátunknak, vagy csak ismerősnek arról, hogy ... mindegy, hogy miről — a lényeg, hogy rosszindulattal. Mindezek azonban csak a műkedvelők eszközei. a profik névtelen levelekkel dolgoznak. Nem sajnálják az időt, fáradtságot. Előkészületeket tesznek: adatokat gyűjtenek, rágalmakat eszelnek ki, rendezgetik beteg gondolataikat. Az „alkotás" lázában szinte látják 4 kis beregi község apró parasztházának kétajtós szekrénye kincset rejteget. Hogy mennyit ér, megmondani nem tudom. Gondolom más se. Mert pénzben ki nem fejezhető, fel sem becsülhető. Nyílik a szekrény, és sor- ra-rendre előkerül belőle egy évszázad üzenete. Déd- mama készítette subrikás abrosz, keresztszemes madárkákkal, virágokkal díszített függöny, párna, terítő, futó, szalvéta. Csak gyűlik az asztalon, a heverön, a fotelen. Mint a kimeríthetetlen kincsesház mesebeli gazdagsága. Millió és millió keresztszem. Pontos, hibátlan. Asszonyok sok-sok esztendős, ezernyi estébe nyúló, millió öltése állt össze gyönyörűséggé. Hány munka miatt csordult könnycsepp áztatta a házi vásznat! Hány és hány mese, történet hangzott el, amíg évek, évtizedek alatt elkészült a szekrényt töltő gyönyörűség! És előkerülnek a „magyar zsákok”. Mind pontosan egy méter húsz. Középen végig a kőtelező csík. Hol nemzeti szín, hol piros. Váltakozón, hiszen a kelengye huszonnégy kötelező zsákján más-más hirdette a mesteri kéz ügyességét. És előkerülnek a kenyérsütéshez használt kendők. Patyolatfehéren, díszes széllel. V________________ vaksi lelki szemeikkel, miként robban majd „bombájuk”. Aztán megírják és postára adják a levelet, hogy kis pihenő után majd újra kielégítsék rosszindulatukat. Már egynémely ősünk is szemrebbenés nélkül rászabadította ily módon a hatalom képviselőit arra, akinek nem tetszett a fizimiskája. Hál’ istennek jelen valóságunk nem kedvez a gerinc nélküli, erkölcsi csuklyásaknak. Elmúltak már azok az idők, amikor egy kósza vád miatt meghurcolták az embereket. Tudják ezt ők is, és — ha lassan is — alkalmazkodnak az új időkhöz. Egyre többen egyenesen annak írnak, aki szálka a szemükben. Rendre papírra vetik irigyeltjeiknek és haragosaiknak, hogy ilyen meg olyan. Leleplezik „bűnei- • két”, kipoentírozzák „hibáikat", rávilágítanak „gyöngéikre”. Szóval kipakolnak. A különböző hatóságok, bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek a megmondhatói, hány embert juttattak már ideggondozóba, hánynak okoztak életre szóló lelki sérüléseket, vagy hány családot dúltak fel ezek a mi kis arc nélküli, sötétből alattomban támadók. S nincs fegyver a kezünkben ellenük, és nem tudjuk, milyen harcmodorban szálljunk szembe velük. De ha tudnánk is! Alighanem akkor is tehetetlenek lennénk, mert nem értjük őket. S így van ez jól — az emberi alávalóság legtöbbünknek felfoghatatlan. Czine Gáspár Bereg minden szépsége ott rejtezik ez évszázados üzenetekben. Madár, virág, növény, alak, subrika. Csak a szépet tudók alkothatták. Csak azok keze alól kerülhettek ki, kik génjeikben hordozzák a művészet szikráját. Csak azok türelme alkothatta őket, akiknek a szépség, a rend, a pontosság mindennapi kenyere. És amijük van, használják. Hogy szebbé tegyék a mindennapokat. Hogy megtiszteljék a családot, a vendéget. Hogy a mindennapi látvánnyal örökítsék tovább a magyar művészet e semmihez nem hasonlítható tudományát. Hogy hirdessék: a szépségben rejlő csoda része volt és maradt hitüknek gond és baj, közth pette is. Küzdelemben. , ^virágvi- gasz. Munka közbért szírt: vigasz. Bánatban szépségvigasz. Gyermekkorban játéköröm. Lakodalomban boldogságöröm. Komatálon születésöröm. 4 kis beregi község templomában virágos a mennyezet. Őszi színben virág köszönt a házak előtt. Udvarokon zászlóként leng kézimunka. Dédmamáé, nagymamáé, s ma élő unokáé. Ára nincs, értékét hiába méregetném. Évszázados az üzenet, s jó lenne hinni: a jövőbe is véle integet majd sok kis falu szépre termett, soksok embere, (bürget) >'■“ A mezőgazdasági munkák dandárja van, ráadásul szép, napsütéses idő. faluhelyen bajos ilyenkor épkézláb embert otthon találni. Könnyebbik végén fogom meg a dolgot — lássuk előbb a gyerekeket, akik közül vagy tizenöten vettek részt a munkában. Nem fizetnek — Kilenc napot dolgozott az én fiam is — kínál helyivel a nagyszpbaban Krámos Józsefné. — Ügy volt. hogy a gyerekek ezer, a felnőttek pedig ezerötszáz forintot kapnak holdanként. Három gyerek mellett igen jól jött volna az a pénz az iskolakezdéshez. Arról nem beszélve, hogy a legnagyobb hőségben, ahogy meg bejött az eső. térdig sárban kellett dolgozni — és most hiába. Nagyon sérelmesnek tartjuk a tsz döntését. hogy nem fizetnek. — Hogyan állapodtatok meg a gazdasággal? — kérdem a nagyfiút. — Csak szóban. De amikor szóltak, mindig mentünk, és a munkánkkal is meg voltak elégedve, legalábbis azt mondták. Közben átjön a szomszédból Nagy Jánosné. — Mondtam én is az uramnak, eridj, hé. jó lenne az a pénz. Mint nyugdíjasnak, háromszáz forintot ígértek neki naponta. Négy napot volt oda. Motonok Istvánéknál főzés közben találom a feleséget. — Összeszövetkeztünk a szomszédasszonnyal, akinek még a lánya meg a veje is hazajött Nyíregyházáról, és így vállalt a két család hat holdat. Fejenként 3700 forintra számoltunk. Még mondtam is az agronómusnak, hogy nékem majd egybe fizesse ki az egészet, ha végeztünk... Tápot, tengerit akartam venni belőle a disznónak. Már késő volt A felvállalt munkát elvégezték, és Motonokné is úgy tudja, rendben találtak mindent. Majd hallották, hogy mégsem így volt, a növény- termesztési intézet végül is nem vette át a területet. Máskülönben mindenki kint van az almáskertben, az ügyben érintett tsz-tagok közül eddig még senkivel sem sikerült beszélnem. Némelyek szerint nem is fog. mert rossz néven venné a vezetőség, ha panaszkodnának. Nem tudom, így van-e, az biztos, hogy az almaszedésnél szorgoskodó asszonyok valóban nem kapnak az alkalmon, hogy újságíró áll a házhoz. Végül ketten-hárman kötélnek állnak, és megerősítik, amit eddig hallottam. Továbbá elmondják azt is, hogy (legtöbben a tsz harisnyaüzemében dolgozók közül vállaltak címerezést) a hétfői átvételt megelőző pénteken. déltájt bement az üzembe a szövetkezet elnöke, és közölte, az aznapi ellenőrzéskor még mindig találtak címert a kukoricásban, s ezt a hét végén ki kell szedni. A felügyeletet a főágazat- vezető, valamint Balogh András látta el. aki most is őrzi a munka során készült feljegyzéseit. — Előfordult-e, hogy a gondatlan munka miatt rá kellett szólni valakire? — Nézze, én hatvanhat éves vagyok, nem lehettem ott mindenki sarkában, de így is hányszor rimánkodtam, menj vissza, te, ottmaradt utánad a címer ... — Hányán mentek ki dolgozni azon a bizonyos hétvégén ? — Itt a füzet, pontosan meg tudom mondani... Aznap, hogy szólt az elnök, csak három felnőtt és öt gyerek, szombaton 17 felnőtt és 16 gyerek. Majd vasárnap 5 gyerek, hétfőn pedig mindenki. De akkor már késő volt. Mint utóbb megtudom, a mulasztásokat a pénteki ellenőrzést követő 48 órán belül pótolni kellett volna. És ez csak részben történt meg. Döntött a vezetőség Ezen az ominózus 50 hektáron a hódmezővásárhelyi tangazdaság megbízásából termelt hibridkukoricát az Üj Élet Tsz. A vetőmag NSZK- exportra ment volna, mázsája kétezer forintot hozott volna a gazdaságnak. „Volna.” — Sajnos, nem sikerült — igazít el a további részletekben a szövetkezet elnöke, Németh Károly. — Ugyanis az átvételkor olyan magas hiba- százalékot talált a nyíregyházi területi központ képviselője. hogy kizárták a területet a vetőmag-előállításból. Mindezt alátámasztja a jegyzőkönyv is, amit Molnár István főágazat-vezető bocsát rendelkezésemre. — A megengedett 0,5 százalék helyett 6,7 volt a hibaszázalék! Ez nekünk, sajnos, kétmillió forint veszteséget jelent. — Tehát ezért döntöttek úgy, hogy nem fizetnek a munkáért. — Igen. Személy szerint lelkiismeret-furdalásom is van a gyerekek miatt — folytatja a szövetkezet elnöke —, de nem lehetett kivételt tenni. A vezetőség egyhangúlag határozott így. — A faluban azt beszélik, a tsz is hibás abban, hogy nem vették át a területet — kérdem Molnár István véleményét. — Az első ellenőrzéskor valóban kizártak az 50 hektárból hármat, izolációs probléma miatt, de a többi területtel nem volt ilyen gond. A vetés szabályszerű volt. Magas mérce Ezt igazolja Nyíregyházán a Növénytermesztési és Minősítő Intézet területi központjának helyettes vezetője. Keresztes Dénes is, aki az ellenőrzést végezte Aranyosapáti- ban. — Nagyon jó nyugati partnereink vannak, s ők rendkívül magasra állítják a mércét. Nem lehetünk elnézőek, nem tehetjük kockára ezeket a — számunkra igen fontos — kapcsolatokat a felületes munkából egyenesen következő, nem kifogástalan minőségű vetőmaggal. Az aranyosapáti tsz vezetősége azzal, hogy nem járult hozzá a munkabér kifizetéséhez. egyértelműen az embereket marasztalta el a veszteség miatt. Hogy ez az állás- foglalás megalapozott-e vagy sem, a munkaügyi döntőbizottság, illetve a bíróság hivatott' — az összes körülmények mérlegelése után — eldönteni. amennyiben az érdekeltek élni kívánnak a törvény adta lehetőséggel. Tanulságokban ettől függetlenül is bővelkedik az eset. Gönczi Mária ami után, ha nem haltam bele a cipekedésbe, a futásba, valóban kapok egy sorsjegyet. Sohasem voltam szerencsés ember, nem volt rajtam u sors kegye. Most viszont rendszeresen edzek. mert ha cipekedek, futok érte. akkor lesz egy sorsjegyem, amivel esetleg... Nos, igen. Napok óta erről álmodom. Gyűjtök. Cipekedek. Ingyen adom. Várok. Futok és ... És? Enyém lesz álmomban egy újabb főnyeremény. Ingyen gyűjtök két kézikocsi papírt, és jogot nyerek egy másik futásra. Kedvenc hirdetésemben, kiszorítván a pucérosító Aranypókot ez a legkedvesebb. Ez ugyanis szintén ügyel azokra a bizonyos részletekre. Bartha Gábor Vetélkedőkre készülő brigádok A munkásművelődési hetek programjai keretében megkezdődtek azok az előadások, melyek az Igaz ez a szép vetélkedőre készítik fel a brigádokat. A FEFAG Bak- tán, a Szavicsav. ia Volán, a TIFO, a konzervgyár, a DIRUVÁLL, a papírgyár, a Taurus, és a Szatmár Bútorgyárban ismerkednek a vetélkedő résztvevői a művészet, a politika, a mindennapok kultúrája témakörökkel. Október közepétől az üzemi, városi versenyeket rendezik, majd ezt követően novemberben a megyei döntőre kerül sor. Futok a pénzem után... Reklámötlet: ismerek egy régi kupiét. Valahogy úgy szólt; „Feleséged él e még? Rád-e vicsorítja még . . Ez, egy férfiemancipációért fogalmazódott reklám lehetett a harmincas években. Akkor a férfiak még optimisták voltak. Napi szerelmem most a tévéreklám. Gyönyörűség nekem, ha egy gyerek gusztustalan rágógumi-hólyagot fúj és a szétpukkant hólyag mögül egy gusztusos hölgy bizonygatja, hogy ... Tetszik, amikor a szerelmes levelet író hölgy a két rádgondolok között elmondja, hogy mit vehetnék én a feleségemnek, amikor... Nem folytatom. Űj reklámba vagyok szerelmes. A MÉH, ez a MÉH-en kívül is ismert vállalat ragyogó ötlete hatott meg. Gyűjtsék papírt, hiszen a papír érték. Gyűjtöm. Vigyem el a MÉH- nek. Hat rám a reklám, elviszem. Adjam oda ingyen. Odaadom, mert az öntudatomra is hivatkoznak. Eddig rendben van, még akkor is, ha adnak érte egy sorsjegyet. Nem azt adnak. Én adtam, ők ezért megbecsülnek. Sorsjegy helyett, ha már futtában elvittem a gyerekeim régi füzetét egy kézikocsin hozzájuk, meghívnak Budapestre, a haza ötödrészére, a fővárosba, és fizetés meg sorsjegy helyett adnak egy rajtszámot, ami feljogosít arra, hogy fussak a pénzem után. Csekély tízezer métert, r-------------------------------------------------------------------------------Évszázados üzenet
