Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-02 / 206. szám
1986. szeptember 2. Kelet-Magyarország 3 Késők, fecsegök, ácsorgók, eikéreózkedök Felesleges emberek NEM TUDOM, TALÁLKOZTAK-E MÁR felesleges emberekkel. Bizonyosan, mert én naponta találkozom velük. No, nem úgy értem, hogy létezésük felesleges, hogy ne lehetne szeretni őket különböző tulajdonságaikért, egyszerűen: a munkahelyükön, elfoglalt posztjukon feleslegesek. És többnyire nem is ők tehetnék erről. Emlékszem, az egyetemi felvételt várva adminisztrátorként dolgoztam havi kilencszáz forintért — ebből is látszik, milyen régen volt! — egy nagyvállalatnál, melynek telefonügyeletét kellett ellátnom. Akkoriban még nem volt szabad szombat, vagyis hat napon át, napi nyolc órában ültem egy ablaktalan lyukban, mesterséges fény mellett, és — nem érkezett telefon. Felesleges voltam. Valaki megkönyörült rajtam, és odaadott margózásra néhány ív papírt, de az sem tartott sokáig. Az voltam, amit mostanában kiapun belüli munkanélkülinek hívnak. önbecsülésem a minimálisra csökkent, s h'a nem kezd érdekelni a műfordítás és a nyelvtanulás, talán gumicellában folytatom adminisztrációs pályafutáILYEN FELESLEGES EMBEREKKEL, mint mondtam, naponta találkozom. Ők a munkahelyi késők, fecsegök, ácsorgók, betegeskedők, a büfében lebzselek, a valahová elküldőitek, az elkéredzkedők, a go- goli holt lelkek, akik csak a fizetési kimutatásokon szerepelnek. Nem mondom, sorsuk alakulásában ők is hibásak. Huzamos ideig nem lehet ezt az állapotot elviselni maradandó károsodás nélkül. Ök a szükségtelen őrök, ellenőrök, segédek, küldöncök, portások, gondnokok, munkatársak, de lehetnek részleg-, osztályvezetők, sőt egész hivatalok, intézmények irányítói is, melyeket valaha kitaláltak, életre hívtak, és posztjukat megörökölték más, érdemdús felesleges emberektől. A HIVATALBAN, GYÁRBAN, boltban lézengőketén nem azonosítom feltétlenül a munkakerülőkkel. Nem, hiszen ők jelenlétükkel tüntetnek, s eleven bizonyítékai annak, hogy munkahelyük rossz, pazarló, gazdaságtalan, hiszen az ilyen helyen azoknak az élete és javadalmazása sem lehet rózsás, akik — helyettük is — netán dolgozni kényszerülnek. Az íróasztalt, munkapadot, falat vagy árokpartot támasztó dolgozók látványa mindennapos, és többnyire joggal haragszunk rájuk, bár voltaképpen értük, miattuk kellene haragudnunk, hiszen az a hivatal, vállalat, üzem, mely ezt lehetővé teszi, bizonyára érdemtelen, erélytelen, tehetségtelen vezetés alatt küszködik, vagyis: minden felesleges beosztott fényes bizonyíték arra nézve, hogy a főnök munkája is felesleges. NEM VAGYOK KÖZGAZDÁSZ, így csupán magánvéleményemet mondom, ha azt állítom, hogy az újságokban álláshirdetések garmadájával jelentkező intézmények körül sincs minden rendben — nem munkaerőt toboroznak ők, hanem jelenléti ívet aláíró, blokkolóórát működtető, felesleges embereket. Hiszen ahol jól vezetik, jól szervezik és persze díjazzák a munkát, ott nem panaszkodnak munkaerőhiányra. Ott — milyen érdekes! — nincsenek felesleges emberek. Sz. Sz. P. A MEZŐGÉP nyírbátori gyáregységében látványként is izgalmas a Vörös Proletár esztergagépből átalakított manipulátor. A közel négymilliós felújítás eredményeként egy olyan forgácsológépe van a gyáregységnek, mely szinte az emberi kéz érintése nélkül a leg- precízebb munka végzésére is képes. A MOM mátészalkai gyárában egy NSZK-beli cég megrendelésére nagy tételben gyártanak gépjárművekhez légrugószelepeket. Felvételünk az összeszerelésről készült. (Elek Emil felvétele) Jól indult, mégis zátonyra futott Nemcsak két kapitány vesztett Az alábbi történet szóról szóra megtörtént. Ám szokásunktól eltérően ezúttal mellőzzük a neveket, a helyszíneket. Tesszük ezt azért, mert az eseményeket semmiképpen sem tudjuk már befolyásolni, járunk így el, mert nincs szándékunk felkavarni a már megnyugodni látszó kedélyeket. Ám a történetet közreadjuk. Mert tanulságos, s talán segít majd abban másokat, hogy elkerüljék a most következő konfliktusokat. Adva van két tsz a Tisza mentén, a két elnök régi jó barát. Ha valahol valamilyen rendezvényen összefutnak, csak egymás mellé hajlandók ülni. Beszélgetnek erről-ar- ról. Persze mindig a gazdálkodásnál kötnek ki. Nem történt ez másképp most a ko- ratavaszon sem, egy nyíregyházi tanácskozáson arról dis- kuráltak éppen, hogyan zárta a két szövetkezet növény- termesztési ágazata az évet. Milliók — TSzenháirommSlliós nyereséget hozott — mondta a k.-i elnök. — Azt meg hogy csináltátok? — kérdezte a h.-i elnök. Mi dupla területen csak kétmilliót nyertünk. A k.-i elnök tréfás kedvében volt, mert azt találta felelni: — Átmegyünk hozzátok, szétnézünk a határban, s megmondjuk a szakembereidnek, mi mit tennénk másképp. Eltelt néhány hét, a k.-i elnök már meg is feledkezett az egészről, mikor csörgött a telefon. mkezdetben volt a négyH szer háromméteres iroda. Aztán úgy is maradt. Viszont a tizenkét négyzetméteren évenként történt változás. Kezdetben az irodai leltáríven a berendezési tárgyak így szerepeltek: egy íróasztal, egy szék, egy irat- szekrény, egy togas, egy szék. Szőnyeg a padlón, függöny az ablakon és kép a falon. — Ketten vagyunk a szobában, falon a kép és a székemen én — gondolta Stohanek. — Ideális munkahely ... De jött a főnök: — Két jó ember kis helyen is elfér — mondta és bemutatta az új kollégát. A leltárív emígyen változott: két íróasztal, két szék és a többi... — Ketten vagyunk a szobában, a székemen én, az ő székén ő, a kép az már nem számít — gondolta Stohanek —, de még így is ideális a munkahely . . . De jött a főnök: Gumiszoba — Három jó ember kis helyen is elfér — mondta és bemutatta az újabb kollégát. A leltárív csak azután változott, amikor a gondnok a két nagyméretű íróasztalt kicsikre éserélte, az iratszekrényt és a fogast, a folyosóra helyeztette. — Hárman vagyunk a szobában — gondolta Stohanek és hozzátette: — ez már kriminális. De jött a főnök: — Sok jó ember kis helyen is elfér — közölte —1 és rálépett Stohanek tyúkszemére, aki a honfoglalók miatt már majdnem tiltakozott. A gondnok ügyes ember. A lábát lejárta, amíg sikerült beszereznie nyolc mini íróasztalt és kilenc sámlit. A kilencedik sámli a leltáríven mint tartalék szerepelt. — Jó reggelt — mondta Stohanek a plafonon a póknak. — Kézit csókolom — köszönt a csilláron csücsülő légynek, majd négykéz- lábra állva megugatta az éppen belépő főnököt. Most övé a gumiszoba. Egyes egyedül az övé és józan pillanataiban egykor volt hivatalára és munkahelyére gondol. Nagyszerű munka volt a Stohaneké. Ügyvitelszervezés és egyszerűsítés. létszámleépítés, hogy zsugorodjék a hivatali bürokrácia. — Mosi magam vagyok — gondolta Stohanek — és ez ideális állapot. jött az ápoló, és Sto- MM hanek nem volt kíváncsi a kísérőszövegre, de készségesen arrébb tolta a gumiszoba gumifalát, aztán kérvényt fogalmazott és rendelt még négyszáz kollégát... és hozzá ügyfeleket. Seres Ernő — No, mikor jösztok át hozzánk? — kérdezte a barátja. Komolyra fordult tehát a dolog, a k.-i szakemberek bejárták a szomszéd község földjeit, osztattak, szoroztak, s azt a meglepő ki jelentést tették, hogy ők azt az ágazatot képesnek tartják a tízmillió forintos nyereség elérésére is. Ha az ő tanácsaik szerint szervezik a munkát. Nem akármilyen ígéret volt, érdemes volt rajta elgondolkodni. A h.ji vezetőség nem is töprengett rajta túl sokat, hiszen a k.-iak ajánlata igen nagyvonalúnak bizonyult. Abból indultak ki, hogy tavaly a h.-i tsz növénytermesztési ágazata kétmillió forint nyereséget hozott. Ha az idén ez az összeg nagyobb lesz, akikor a k.-iak a növekményből huszonhat százalékot kapnak, a rákövetkező évben pedig harminc százalék illeti meg őket. Viszont ha nem érik el a bázis nyereségét, akkor a csökkenés tizenöt, később húsz százaléka a k.-i szövetkezetét terheli. Április legelején meg is született az együttműködési megállapodás. Célja: „Az együttműködő termelőszövetkezetek eltérő természeti, közgazdasági, üzemi adottságai, szakember-ellátottsága kapcsán lehetőség nyílik az eltérésekből adódó adottságok jobb kihasználására, a gépesítés átcsoportosítására, valamint a jobb eredményeket produkáló k.-i szövetkezet szakmai tapasztalatainak felhasználására.” Közösen könnyebb A k.-i gazdaság feladata a szomszédos gazdaság vetés- szerkezetének feltérképezése, a szükséges módosítások megtétele; a javaslatokat kölcsönös egyeztetés után a h.-i tsz végrehajtja. A növénytermelésben a k.-i szövetkezetben kidolgozott technológiát kell adaptálni a tápanyagutánpótlásban, növényvédelemben, fajtaválasztásban, se- gédüzemági munkaszervezésben. A h.-i gazdaság feladata: az együttműködésben részt vevő szakemberek az egyeztetett feladatokat végrehajtatják, a gépparkot a szükséges szinten tartják, a munkafegyelmet biztosítják, a közösen kidolgozott technológiai folyamatokhoz a szükséges eszközöket rendelkezésre bocsátják. A formaságok elintézése után beindult a gépezet. Ment is minden, mint a karikacsapás. A két szövetkezet gépparkja mozgásiban volt éjjel-nappail, melynek meg is lett az eredménye. A k.-i határban május 5-re, a h.-i földeken pedig május 10-re már földben volt az utolsó szem kukorica is, A homokos talajon gazdálkodó k.-i szövetkezetben ez nem volt újság, de a kötött, nehéz talajú H.- ban jó két, héttel végeztek korábban a tengerivetéssel. Május derekára gyakorlatilag befejeztek minden nagyabb munkát a h.-i földeken, már csak néhány hektár felületkezelése volt hátra, amikor az ottani elnök megkereste k.-i kollégáját. Szokatlanul komor volt. Azzal jött, hogy bontsák fel a megállapodást. A jól induló együttműködés ezzel zátonyra futott. Akkorra ugyanis már a h.-i tagság és a vezetőség — akik korábban egyöntetűen támogatták az ügyet, az együttműködés elLen fordult. Az elnök egyedül maradt. Ám ő ma is azt vallja, hogy az együttműködésnek igenis jelentékeny gazdasági haszna lett volna. Ha sikerül kivédeni az emberi konfliktusokat, ha sikerül leszerelni a személyes indulatokat. Á háttérben Mert alighogy elkezdődött a közös munka, a háttérben fellángoltak a szenvedélyek. Mit keresnek nálunk, s mit dirigálnak nekünk a k.-i emberek?! Azt akarják, hogy beolvadjon a mi gazdaságunk az ő tsz-ükbe! Miért bízzák a jobban fizető munkákat a saját traktorosaikra. Miért hagyjuk, hogy kiszipolyozzák a mi földjeinket?! És a félreértéseken alapuló mendemondáknak már nem lehetett gátat szabni Megjelentek a kibicék is, az ellendrukkerek ... Az együttműködésnek ezzel befellegzett. Nagyon nagy kár érte. Mert értelmes célokért, vállt vállhoz vetve fogtak munkához és kimondottan szép sikerrel kecsegtetett az együttműködés. Hogy hol és mikor fordult a kocka? Talány. Tény, annyi befektetett munka, annyi csatározás után zátonyra futott a közös flotta. S a legénység talán nem is tudja, hogy nemeseik a két kapitány a vesztes. Balogh Géza Együtt M özgósítja utolsó tartalékait a nyár, igazi strandidő van, a család mégis korcsolyázni indul, Ez még kuriózumszámba megy, nem mindenki vállalhatja az autókázáist Leninváros- ba, téli hétvégeken azonban igen sok diák vált vonatjegyet Debrecenbe, csak hogy korizhasson egyet. Mert Nyíregyházán a téli sportok kedvelői aligha válogathatnak a lehetőségek közül — a kia- balási csúszkálást leszámítva. Korcsolyázni pedig csak akkor tudnak, ha megmarad a jég a néhány, félöntött focipályán. A közeljövőben azonban megváltozik a helyzet: műjégpálya épül Nyíregyházán! Hallani vélem az ellenvetést, pont ez hiányzik nekünk, amikor ez sincs, meg az sincs. Mondott valaki erre egy szemléletes példázatot. Megszóljuk-e azt a háziasz- szonyt, aki addig spórol, míg vásárolhat egy szép kristály vázát a szobába? Ráadásul a jégpálya nem az esztétikai értéke miatt kell, nem is azért, hogy dicsekedjünk vele Prog- |( ramlehetőséget teremt a gyakran lézengésre ítélt fiataloknak, s edzettebbé, egészségesebbé teheti őket. És nemcsak a megyeszékhely lakóit. Hogy miből épül? Az „Együtt Nyíregyházáért” akciót erre az öt évre a műjégpálya létesítésére hirdették meg. A dolgozók egynapi keresetéből eddig is sokat gazdagodott a város, remélhetőleg most is így lesz. De másféle társadalmi munka felajánlásokkal is számolhatunk. A nyíregyházi üzemek vállalásai mellett még a tervezéssel megbízott miskolci Északterv is ingyen készíti el — a másként 300 ezer forintba kerülő — beruházási programot. Kulcskérdés a gyorsaság, hiszen az idő múlásával emelkednek az építési költségek. Nagyon fontos ebből a szempontból, hogy már idén minél nagyobb összeg folyjon be az „Együtt Nyíregyházáért” számlájára, jövő tavasszal kezdődhessen a munka. Eddig is volt olyan cég, ahonnan fejenként száz forintnál többet fizettek a kommunista szombat kereseteként, de sajnos olyan is akadt, amelyik az egész napos munkára 7 (azaz hét!) forintot ... Ha mindannyian komolyan vesszük azt az egy plusz munkanapot, az almaszedés sem csak annyiból áll majd, mint egy kedélyes kirándulás, akkor éri el igazán a célját az akció. A kkor az sem elképzelhetetlen, hogy már a következő télen — Leninváros vagy Debrecen helyett — a Bujtoson korcsolyázhatunk. P. D. < ______________J Tisza vasvári : verseny Szántóversenyt rendeznek holnap, szerdán a tiszavasvá- r,i Zöld Mező Termelőszövetkezetben. Az eseményen a Nádudvari Kukorica- és Növénytermesztési Egyesülés taggazdaságainak traktorosai mérik össze tudásukat. A versenyen több kategóriában indulnak a résztvevők a gépek ereje, az ekek típusa szerint.
