Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

1986. augusztus 12.

Kelet-Magyvonság

3

r

Nem üzleti

fogás

P

ulykák fényképezése közben csúsztam meg, s huppantam bele egy tehén valóságos nyomába. így vetett be a sors tisztálkodni Filep nénihez Tákoson. Később külföldi. vendégekkel mentünk hozzá, mert kíváncsiak voltak, hogyan születik keze alatt a csodás kézimunka. Filep néni magyarázott, mutatta az anyag elejét és hátulját, a sarkokon fordulás mesterségét. A vendégek a látogatást követően nem is annyira a kézimunkát dicsérték, hanem azt: hogyan lehet, hogy itt eny- nyire szívesek az emberek.

Nem sokkal később, ez Szatmárban történt, egy lovas kocsit akartak fényképezni. Mert hogy Nyu- gat-Európában ez olyan ritkaság, hogy érdemes előkapni a masinát, s megörökíteni. A kocsin ülő, látva, hogy fényképezik, késszégesen kérdezte: jó helyen áll-e, fordul- jon-é meg, ha kell, meg is hajtja a lovakat? Újabb csodálkozás. Hogyan lehet, hogy itt ilyen készségesek az emberek? De nem jártunk másként akkor sem, amikor virágos udvarokat csodáltak, vagy éppen a kéményen fészkelő gólya miatt járták be az utat-udvart.

Valóban — gondoltam milyen szívesek is mifelénk az emberek. Nyitottak a szivek, a porták. Az is furcsa volt nekik, amikor panyolai ismerősöm észrevevén, hogy a házuk előtt menő kocsiban ülök, jó hangosan kiabált: aztán legközelebb el ne kerüljön! A szívesség, a jó szó nem a külföldinek szólt. Nem valamiféle csodabogárnak, aki olyat fotóz, ami nekik természetes. A kedvesség az embernek szólt. Annak, aki megtiszteli a portát, a falut, a tájat. Az itt élők kis hazáját. A mi embereink nem IBUSZ-ruhába bújt idegenforgalmi attrakciók, nem pénztermelő okokból kedvesek, hanem egyszerűen ilyenek.

Hogy mindez fontos-e? Úgy érzem, igen. Mert aki idelátogat, legyen az magyar vagy külföldi, a fénykép mellé mindig odateheti azt az élményt, amit az emberrel való találkozás jelentett. A jó szót, a szívességet, a nyitottságot. És mindez szintén egy kis darab Magyarország. Sokat beszélünk arról, mitől lehet jó az idegenforgalom. Gyakorta beszélünk arról, hogy város- és falulakó legyen házigazda. Mindezt tanulni nehéz.

FI ó volt tehát tctten- I érni ott, ahol ez nem póz, nem üzleti fogás, hanem a mindennapok velejárója. Ha jó hírünket keltik valahol messze tőlünk, ebben

ott lesz eredeti természetük, az itt élők nyitottsága és vendégszeretete. Ez is profit. Még ha dollárban nem is mérhető.

(bürget)

Rajtunk is múlik a holnapután

Sokoldalúan, reálisan

a cigányokról

Egy mátészalkai népfrontMátészalkáról, ahogy távolodunk a várostól, egyre többen azt tartják, mondják, hogy „cigányváros”. Több oka is van ennek, valós a töredéke, ostoba előítélet a többi. Ezeknek az előítéleteknek gyakran adott az irodalom, a rádió, a televízió, a budapesti flaszteren megtermett „népi” kabaré, humor. Hogyan is állunk valójában?

A napokban ülést tartott a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöksége. Az egyik, legrangosabb napirendi pont a mátészalkai ci-. gányság helyzetéről készített felmérés és az ebből adódó feladatok megbeszélése volt. A jelentést Kárpáti Tibor, a tanács elnökhelyettese terjesztette elő. Érdemes néhány percet szentelni a valóságnak.

Á lakosság

4 százaléka

Megállapítható, hogy a cigánylakosság számszerű növekedése a korábbi, évi 45— 50 főről évi 30—35-re csökkent. Jelenleg a város lakó- népességének 4 százaléka cigány. Ugyanakkor a születési arányszámuk az összes születések 10—12 százalékát teszik ki. Magyarázatként ehhez: az egy családra jutó átlagos lélekszám 4,4-ről 3,9- re csökkent. A cigányság ré- tegeződése egyre több családnál a nem cigánysághoz való tartozáshoz vezetett. Végezetül: a születendő gyermekek jelentős része még mindig állami gondozásba kerül, és ők nem szerepelnek ebben a statisztikában, csak a születések adatai között.

Munkábaállásuk, munka- körülményeik, kereseti viszonyaik kedvezőtlenek. Alacsony a dolgozó nők száma, de a munkát kereső cigányok több mint fele nem végezte el az általános iskola 8 osztályát, előfordul az írás- tudatlanság is. Éppen ezért sokan még betanított munkásként sem alkalmazhatóak. A városban a költségvetési üzem, a Volán Vállalat mátészalkai telepe és az Érdért Vállalat foglalkoztat nagyobb számban cigány dolgozókat. Vegyes brigádokban dolgoznak, sokan jól, de a szervezett oktatásuk, felzárkóztatásuk a lemorzsolódás miatt nagyon nehéz. A cigány dolgozók táppénzes napjainak száma, igazolatlan hiányzása jelentősen magasabb az átlagosnál. Ez természetesen előítéletek forrása is.

Telek és hitel

legalapvetőbb háztartási felszerelések is hiányoznak. A város területén a VI. ötéves terv időszakában 25 lakás építését tervezték, ebből eddig megépült 18.

A lakásokat — általában — rendeltetésüknek megfelelően használják. Vezetékes víz, szervezett szemétszállítás mindenütt van. A tanács rendelkezik tartaléktelkek- kel, az építési hitelfeltételek kedvezőek. Az állami bérlakást igénylők 5—7 százaléka cigány. Szembetűnő, hogy a lakáshoz juttatottak 13,4 százaléka az.

A holnapután rajtunk, rajtuk is múlik. A cigány gyerekek többsége óvodákba, egy részük cigány óvodába jár. Felkészülhet az iskolára. 98 százalékuk be is iratkozik, de a 8 osztályt, a különböző segítségek ellenére is, csak mintegy 30 százalékuk végzi el, és ez egyfajta életforma újratermelésével fenyeget. A környezeti ártalmak miatt elmaradott gyerekek korrekciós osztályokba, az értelmileg fogyatékosak kisegítő iskolába járnak. Lemorzsolódásuk feltűnően nagyarányú, különösen 11— 12 éves kortól kezdődően.

A felzárkózás grádicsa

A közművelődési intézményeknek külön cigány rétegpolitikai programja nincs. A művelődési központ kétévenként szervez ugyan számukra, nem túl népszerű alapismereti tanfolyamokat, van egészségnevelési program. Megkülönböztetett gonddal foglalkozik tehetséges olvasóival a városi könyvtár, megtalálni a cigány gyerekeket a művészeti csoportokban, ahol tehetségükért szeretik is őket, de feltehetően ugyanazok járnak könyvtárba, akik az előadásokra, a művészeti csoportok foglalkozásaira. Van tehát a társadalom kínálta „grádics” a felzárkózáshoz, de sokan nem indulnak el ezen.

Sokat tett a cigány lakosságért az MHSZ, elsősorban oktatással, a közművelődési bizottság, megtervezett programokkal, de mindez csak akkor, azoknak válik igazzá, akik a kínálatot elfogadják.

Szociális helyzet, táplálkozás, az összezártság miatt korán kezdett szexuális élet, gyerekként szülő kismamák, fizikailag gyenge, értelmileg elmaradott gyerekek.

Sagély — néha kérdőjellel

A társadalom jó szándékú erőfeszítései aligha kérdője- lezhetők meg. Más dolog, hogy míg a szociális gondozásra alig-alig, a szociális segélyekre sokan tartanak igényt. Számarányukat rnesz- sze meghaladóan részesülnek a különböző szociálpolitikai kedvezményekből, segélyekből, és sajnos ezeknek a fel- használása ellenőrizhetetlen, hasznossága gyakran megkérdőjelezhető.

Felvetődött ez a vitában is. Nem ellenük, de gondokkal terhes világunkban szükségszerűen. Az ő holnapjuk, a közös holnapunk ugyanis nemcsak rajtunk, ahogyan azt néhányan hiszik, hanem egyre inkább rajtuk is, mindünkön múlik.

Bartha Gábor

HIDROSET GT:

Vízvisszaforgató Csernovciban

Magas még mindig a lakással nem rendelkező cigánycsaládok száma. Súlyosbít a helyzeten, hogy az egy család részére is szűkös 1— 2 szobás lakásokban gyakran két-három család, 10—15 felnőtt és gyerek él együtt. Elképzelhető, hogyan. A cigány háztartásokban is egyre gyakoribb a korszerű háztartási gép, de sok helyütt a

Vízvisszaforgató berendezést helyez üzembe a Cser- novciiban épülő 612 ágyas szállodában a Szabolcs-Szat- már megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. A berendezést a Hidroset nevű Gazdasági Társaság a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat alvállalkozójaként létesítette. A terveit az Optimál

készítette, a gyártás a Nyíregyházi Vasipari Szövetkezet szakembereinek munkáját dicséri. A csemovoi szállodában szauna és egy fürdőmedence is épült. A Hidroset gépe óránként 16 köbméter vizet képes megtisztítani, és azt újbóli felhasználásra alkalmassá tenni, illetve visz- szaforgartni.

A HCNNIACOOP kisvárdai üzemében műszakonként 46—56 ezer baromfi dolgoznak fel konyhakészre. (Császár Csaba felvétele)

Többféle nagyméretű alkatrész készül a Csepel Művek nyírbátori szerszámgépgyárában. Képünkön: Kovács Mihály síkesztergályos 20 millió forintos YBM-megmunkálóközponthos készít alkatrészt. (Farkas Zoltán felv.)

Bérbirtokosok

Kellemes látvány fogadja azt, aki Nyíregyházát Nyírszőlős irányába hagyja el. A Szavicsav-telep után mind a két oldalon feltűnnek az út mellett a szép, gondozott, barátságosan hívogató hétvégi telkek. Ha pedig betévedünk jobbra egy-egy mellékutcába, amely kő helyett homokban folytatódik, még több birtok válik láthatóvá.

Mind több ember válik errefelé birtokossá a város panelházainak lakói közül. Birtokossá és nem tulajdonossá, ugyanis nagy részük a sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszövetkezettől vesz ki 15 esztendőre bérbe földet.

Vajda Józseffel a Sikló utcán találkoztunk, annak is a vége felé, úgyhogy ez a darab már jócskán a sóstói üdülőterület mögött van.

— 2600 négyzetmétert béreltem, mégpedig tavaly. A Műanyagipari Szövetkezet a munkahelyem és a városban élek. Kikapcsolódás céljából határoztuk el a föld kivételét. Kijövünk a családdal ide a gyönyörű vidékre, és eldolgozgatunk. Remélem, hogy még vissza is jön valami abból a sok ötven fillérből, amit négyzetméterenként egy esztendőben kér a Vörös Csillag. Ebben az esztendőben paprikát és karfiolt palántáztam. Az utóbbi elég hiányos, de még lehet hogy helyrejön.

Vajdáék földjén még nincs ház, de a telkek többségén igen. Némelyik szabályos kis alpesi üdülőnek tetszik.

— Eddig 250 hektár ilyen területet adtunk bérbe — ad felvilágosítást Gerda György főagronómus. — Ezenkívül 50 hektár gyümölcsöst is, elsősorban a hetes-nyolcas minőségű földekből, vagyis a nagyon gyengékből. Túlnyomórészt rozsot termő homokok ezek, de abból sem adtak többet 6—8 mázsánál hektáronként. Ez az ágazat hétszázezer forint veszteséget okozott korábban, most már félmillióval csökkent az összeg.

Nemigen lehetne hasznosítani a sóstóhegyi tsz errefelé levő földjeit mással, mint erdővel, attól azonban tartózkodnak, mert lehet hogy keresztezné a későbbi városfejlesztési elképzeléseket. Valahogyan azonban meg kellett oldani a hasznosítást, és így jöttek kapóra a bérbirtokosok. Befizetéseikből évi másfél millió forint bevétele van a gazdaságnak.

A lassacskán félezerre bővülő bérlősereg gondjának nagy része Grencsó József földügyi előadóra hárul.

— Legtöbb bajunk azzal van, hogy a művelésiág- változást is nekünk kell intézni, hiszen mi vagyunk a tulajdonosok. A bérlők nagy része pedig szeretne gyümölcsöst telepíteni a földjén. De azért győzzük. Az új igénylő előadja, milyen területet képzelt el magának, én pedig nagyjából már sejtem is, hogy hová viszem el. Nagyon hamar megegyezünk. Azután sem válnak el az útjaink. Minden tavasszal ellenőrzőm, hagy gondját viseli-e a földnek. Minket ugyanis a földhivatal ellenőriz, és a megműveletlen földért a mi nyakunkba sózza büntetését. Bizony akadt rá példa, hogy az új bérlő csak birtokolta a területet, de a művelésétől elment a kedve. Hiába a 15 éves, vagy most már a még ennél is hosszabb bérlet, rövid úton véget vetünk a barátságnak. Ha ilyenre akadunk, felmondjuk a jogviszonyt.

A homokföldek így találtak gazdára Nyíregyháza határának ezen a részén. A nagyüzem semmiképpen sem bírt a szétszabdalt táblákkal és csak a veszteséget hozta minden esztendőben. Jobban járt, hogy megszabadult tőle, aki pedig birtokba vette, boldog vele, mert elszabadulhat a kőrengetegből. Ráadásnak pedig még termel is rajta. Magának, családjának, sőt még eladásra is.

Esik Sándor