Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-11 / 188. szám

1986. augusztus 11. í elet-Magyaromág 3 Az olvasó kérdez Rozsnyói László Nyíregyháza, Toldi u. 63. sz. alatti lakos kérte, tudakoljam meg a TITÁSZ-tól, mikor kerülnek világítótestek a Toldi utcán (a Vécsey u. és az almatároló között) azokra az oszlopokra, amelyeket már a tél végén elhelyeztek ott. Az eredeti tervekkel ellen- tétben az energiafelügyelet higanygőz lámpa helyett nát­riumlámpák elhelyezését en­gedélyezte — közli Papp Gá­bor, a TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatója, — A módo­sításnak megfelelő típust megrendelték, ez meg is ér­kezett, de a lámpák felsze­reléséhez nélkülözhetetlen szerelvénylapok még hiá­nyoznak. Ezt sürgeti a gyár­tónál a TITÁSZ. hiszen az áramszolgáltató vállalat is szeretné befejezni azt a mun­kál, ami már alig egy hetet igényelne. Amennyiben ez az alkatrész továbbra is be- szerezhetetlen lesz, a TITÁSZ saját műhelyében — kény­szermegoldásként — elkészí­ti, az igazgató ígérete szerint egy bizonyos: az idén min­denképpen elhelyezik a lám­pákat. Hasonló közérdekű érdeklődést juttatott el hozzám telefonon Kertész János olvasónk a nyír­egyházi Szántó Kovács János u. 18. I. 5. szám alól: lakótársaival együtt azt tapasztalta, hogy a Kert közi iskola előtt egy jó hete, szombaton még dolgoztak az út­építők, de egy hete hétfőn már úgy tűnt, ott abba is hagyták a munkát. Kérdése lényege: ezzel megszakad az út építése, tehát a Szántó Kovács János utcán az iskola, óvoda sarkán túl nem folytatják? A választ a TAÉV-nél kap­tam meg Olvasónk kérdésé­re: valóban jelenleg itt be­fejeződik ez az út, az óvoda előtti szakaszt az átmenő forgalom elől lezárják. Egye­lőre az utat építő vállalat számára eddig szól a meg­rendelés, ugyanakkor ismert, hogy ebben a körzetben au­tóparkoló kiépítése is vár­ható, ill. folytatódik a mun­ka ezen a környéken. Egy tiszadadai fiatalasszony (nevét szándékosan nem adom közre, noha erre ő maga nem kért) levelében a következőket írja: „Két műszakban dolgozom. 17 éves, férjes asszony vagyok. Két műszak mellett túlórázást nem vállaltam, ezért írásbeli megrovást kaptam. Az üzemveze­tőtől megkérdeztem, hogy miért. A válasz az volt, hogy aki 17 évesen férjhez tud menni, az tudjon túlórázni is. Jogszabály szerint 17 évest 2 műszakban le­het-e foglalkoztatni és túlórára kötelezni? És a dolgozó magán­életéhez van-e köze az üzemve­zetőnek? A két kérdést el kell vá- lasztani egymástól. Azzal kezdem, amiben önnek tel­jesen igaza van: ahhoz, hogy ön, asszonyom, mikor ment férjhez, munkahelyi vezető­jének nincs semmi köze, te­hát egy munkahelyi (munka­jogi vitában) ilyen modorban nem kaphat választ. Még ak­kor sem, ha történetesen munkahelyi felettesének iga­za van a vitatott kérdésben. Lássuk, mit mond a törvény! Munkaviszony szempontjából fiatalkorú az a dolgozó, aki a 18. életévét még nem töl­tötte be (Munka törvény- könyve 8. § (1) bek.). 18. élet­évét be nem töltött fiatalko­rút éjszakai munkára beosz­tani nem szabad (Mt. 38. § (4) bek.) A 16 évnél fiatalabb Szilágyi Szabolcs olvasószerkesztő válaszol dolgozó túlmunkára és ké­szenlétre nem osztható be (Mt. 38. § (4) bek.) Tekintet­tel arra, hogy ön — mint ír­ja — 17 éves, két nappali műszakra és túlórázásra kö~ telezhető. Felhívom a figyel­mét arra, hogy amennyiben ön terhes, vagy a későbbi­ekben terhes anya lesz. ak­kor az ön érdekében továb­bi szigorító jogszabályokat kell alkalmazni foglalkozta­tása korlátaként. Juhász László nyíregyházi, Zal­ka. M. u. 6. sz. alatti lakos tele­fonon arra szeretett volna választ kapni, hogy miért és- meddig szüntették meg az uborka átvé­telét a konzervgyárban és a ZÖLDERT-nél. Hasonló kérdést kaptam dr. Kun Istvánné tanácsi elöljárótól Székelyből. A fennakadás átmeneti volt — közölte a konzervgyár ter­melési osztályának illetékes vezetője. Amikor ez a vá­lasz lapunkban megjelenik, tehát ma, hétfőn reggel újra beindul a felvásárlás a kon­zervgyárban és a korábbiak­hoz hasonlóan ígérik, zökke­nőmentes lesz. Varga Ferenc újdombrádi ol­vasónk (Tanácsköztársaság u. 9. sz.), kereskedő levelében írja, hogy érdekli a gyermeklélektan, sok ilyen tárgyú könyvet olvas, szeretne megismerkedni, tanácsot kérni szakembertől is. Javaslom, írjon levelet konkrét érdeklődő kérdései­vel a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola pedagógiai tanszékének. Egyébként kedves hangvéte­lű levelét és lapunk egész kollektívájának szóló jó kí­vánságait köszönjük. Két kérdést is kaptam gyógy­növények ügyében. Cseke Ró- bertné a 16—123-as telefonról: egy hónapja hársfavirágot adott le az áfész Szikla utcai felvásár­lóhelyén. Átvételi ár hiányában azóta sem kapta meg a pénzét. Lakatos Sándorné Csengerbő! kérdezi hol szerezhető be macs­kagyökérmag, lehet-e szerző­dést kötni e növény természtésé- re? Mindkét érdeklődésre a Nyíregyházi Áfész központjá­tól szereztem feleletet. Cseke Róbertnét kérik, fáradjon be a felvásárlóhelyre, az árat már ismerik, a neki járó ösz- szeget azonnal kifizetik. La­katos Sándornénak azt ta­nácsolják. forduljon bizalom­mal a Csengeri Áfészhez, ott pontos választ kap. Ameny- nyiben a Nyíregyházi Áfész körzetében lakna, itt termé­szetesen máris lehetősége lenne szándéka megvalósítá­sára. A nyíregyházi Kossuth u. 12. sz. ház lakói kérdezik: úgy tud­ják, a közeljövőben megkaphat­ják az igényelt telefont, igaz-e, hogy augusztusban már számít­hatnak a bekötésre? A Posta Távközlési Üzem vezetője kérdésemre elmond­ta, hogy idei bekötésre nem lehet számítani. Várhatóan 1987-ben kerül sor a Kossuth u. jobb oldalán lévő több­szintes épületekben, valamint az e mögötti utcákban (Sar­kantyú, Epreskert) a bekö­tésre. Kedvezőbb a helyzet a Kossuth u. bal oldalán a 2. és 12. szám között, de az idei bekötésre itt sem *tehet ígéretet a posta. özv. Szebeni Mihályné levelét elküldjük a városi tanács vb il­letékes szakosztályára, Maronics János nagyecsedi olvasónk pa­naszát pedig az Állami Biztosító megyei igazgatóságához továb­bítjuk. Az ott kapott válaszokról levélben tájékoztatjuk önöket. Személyes jellegű kérdést kap­tam Kálmán Péter mátészalkai olvasónktól, levélben. Válaszom: Igen, jól érzem magam, megta­láltam a helyem vidéki újságíró­ként is a külföldi tudósítói mun­ka után. Ez már csak azért is természetes, mert nem tettem mást, mint öt év után hazatér­tem, hiszen innen távoztam kül­szolgálatra. Hogy újabb külföldi állomáshely? Azt még nem tu­dom, de ha küldenek, szívesen vállalom. Utazás a dinnyeföld körül Buta a dinnyés kutyája. Kölyök még. Csibész a ne­ve, származását tekintve né­met juhász lehet. Oktatni, ne­velni kellene. Kerek János lesújtóan legyint: — Nehéz eset. Mutatom neki az őzet, nem tudja, mi az, csak a farkát csóválja. A nyulat meg sem ugatja. Akárki idegennek inkább kedveskedik, semhogy elri­asztaná. Csibésztől nem kell félni. Éjféli durrogtató A dinnyésnek mostanában nincs jó éjszakája. Akár­hányszor felkel éjfélkor, vagy azután, kimegy a kuny­hóból, kószál a dinnyeföldön és durrogtat. Durrogta-tója ötletes találmány. Bemutatja, akkorát szól, mint egy nagy- ágyú. Mézéles a hevesi fűti Kerek dánom egynyári birodalma — A seine eöld és öreg, a hangja dobogós — Ettől, ha csak nem sü­ket a nyúl, világgá szalad. Hogy mi ez? Közönséges konzervdoboz, amelynek al­ján egy lyuk van, tetején meg a fedél. Ebbe a doboz­ba egy kevés' karbidot te­szek, vízzel meglocsolom. A dobozban gáz fejlődik, ezt alul meggyújtom, robban és durran. Hogy a robbanás a doboz fedelét el ne vigye — mert akkor kereshetném — szóval a doboz fedelét egy madzaggal a kabátom gomb- lyukjához kötöm. Ennyi az egész. Van olyan éjszaka, hogy a sok durrogtatástól a bal fülemre szinte megsüke- tülök. Ilyen sok bajjal jár, ha buta a dinnyés kutyája. A nyulakról viszont, ha már szóba kerültek, el kell mon­dani, veszedelmei a dinnye- fcldeknek. Oktalan állatok, csak pocsékolnak. Száz diny- nyét is megrág egy-egy ahe­lyett, hogy egyet megenne és odébbállna. így aztán al­konyaikor, éjfélkor — mert akkor éhes, és van bátorsá­ga enni a nyúlnak — Kerek János durrogtat. „A semmiből nem lehet..." Mindezeket nem árt ha tudjuk, viszont nem azért járjuk Rohod határában a 10 hektáros dinnyeföldet, hogy egy buta kutya és a dobozolt karbid durranásának histó­riáját írjuk. Augusztus van, dinnyeszezon. A kánikulai forróságban főként lehűtve fölséges étek a dinnye. Ma az sem rontja a zamatos „A dobozban gáz fejlődik, ízek élvezetét, hogy a diny- nye drága lenne. A tavalyi­hoz mérten olcsóbb a piac, de mit szól ehhez az, aki az árut megtermelte. Kerek Já­nos bölcsen mond véleményt: — Ha kevés a dinnye, az is baj, ha sok van belőle, az sem jó. De inkább több le­gyen, mint semmi, mert a semmiből nem lehet megél­ni. — Most mennyi dinnye termett? — Ezen a táblán közepe­sen. Amikor nagyon kellett volna, éppen akkor nem volt eső. Látja, nem nőtt meg. Július közepén szedtük elő­ször, akkor vagy ötven má­zsát. Mennyi lesz még? Ka- •teszteri holdanként — én már csak így mondom — 100 mázsa körül. Az új mértékegység úgy kívánja, hogy átszámítsuk. Lesz tehát a tíz hektáron körülbelül 130 tonna, 130 ezer kilogramm. Ez bizony nem kevés, de a dinnyés a befektetett energiához, költ­ségekhez és más bőségesebb évekhez viszonyít. — Harmincegy éve terme­lek dinnyét folyamatosan. Ezért is mondhatom, volt jobb. Az idén már a palán­taneveléssel is baj volt. Fe­le részben újra kellett vetni a magot, mert akkor volt az a nagy hó és hideg, a palán­ta elfagyott. A mag viszont drága. Ez itt hevesi futó, hibrid, egy kiló mag 3600 fo­rint. Hét kiló magot veteti tem. Sok dinnyét kell en­nék az áráért megtermelni. ezt alul meggyújtom .. Sürgős a szedés A beszélgetés közben a munka nem áll meg. Az érett dinnyéket Kerek János és felesége hozzáértéssel, té­vedhetetlen biztonsággal sze­di. Sürgős a szedés, jön a dinnyéért a kocsi és viszik Szálkára, Nyíregyházára, a környező községekbe. Milyen az érett dinnye? — Azt már szemre is lát­ja az ember, nem hamvas, mattosan zöld, öreg a színe. Aztán meg is kopogtatom. Az érett dinnye dohogós hangot ad. így mint ez. Dohog, kopog a dinnye és bárhogy nézzük is, ez a leg­szebb része a dinnyések nagy és fárasztó munkájának. Ke­rek János és felesége vall­ják: a szép munka az övék. Jó levegőn, kellemes környe­zetben élnek kora tavasztól késő őszig. Hogy földkuny­hóban laknak, villany, tele­vízió és minden kényelem nélkül? — Már megszoktuk. Sok dinnyés lakókocsiban, faház­ban, kényelemben él. Ne­künk ez jó. A kunyhó tágas, amire szükségünk lehet, az benne van. A dinnyeföld legmagasabb pontján épült a földkunyhó. Onnan messze lehet látni és szépnek mutatja magát a táj. Akácfasor szegi a dombokat és bár kevés eső esett, zöld szőnyeg a homok. Dinnyein­dák szövik be, jó gyümölcsöt érlelve a Hortról jött roho- di dinnyés egynyári birodal­mát. Seres Ernő Fél kapu „Péter és Pál tudjuk nyárban — jól megférnek a naptárban." (Arany János: Fülemüle) Ez volt régen. Ma ku­tyább a dolog. Azaz, a bo­nyodalmat nem madár, de előbb egy német juhász, utóbb a földszintesként is­mert tacskó okozta. Sze­replők továbbá a társasház­tulajdonosok, az unokák. Szenvedő alany a fél kapu. Fura egy csapat, félkapu­ra játszik. A játékszabály egyszerű: aki haragszik, az viheti és viszi is a fél ka­put. Kezdődjék teíját a játék. Az egyik tár sasház-tulajdo­nos vesz az unokáinak egy kölyök korú német juhászt. Az unokák és a kutya na­ponta ribilliót csapnak az udvaron. Az udvar közös, a kert is, a kapu is. így a másik tulajdonos joggal haragszik. — El a kutyát a házból, a kertbél, mert én olyat te­szek ... — Tegye, ha meri! — kia­bál vissza a kutyás. A kutyátlan meri. Leve­szi a fél kaput, viszi a ga­rázsba, és elzárja. így aztán csonka és hiányos az iker­ház, a kert. Az nem megy be éjjel virágot, gyümölcsöt lopni, aki nem akar, hiszen a német juhász immár szo­bakutya, s nem házőrző. Veszekedés viszont nincs. A játék második harma­dában a kutyás túlad a né­met juhászon. A kutyátlan megy a garázsba, fogja a fél kaput, és visszateszi a helyére, aztán vesz magá­nak egy tacskót. Pórázon tartja, de az eb beletapos a virágágyásba és a szom­széd lelkivilágába. A sértett fél ultimátumot üvölt: — El a kutyát a házból, a kertből, mert én olyat te­szek ... — Tegye, ha meri! A kutyátlan meri. Leve­szi a fél kaput, a saját fél kapuját, viszi a garázsba. A fentebb vázolt helyzet visszaáll. Ma is áll, de ezt a tacskó kutyába sem ve­szi. Kell ettől több egy jó­zan kutyának? A kutyafá­ját! (S.) Korosodik Amikor a lakónegyed vadonatúj, szinte kicsat­tan az egészségtől: ifjú házaiban minden műkö­dik, jól működik; szép — tehát olyan, mint amilyet az új lakó megálmodott. Ahogy öregszik a város­rész, úgy avulnak el ben­ne ilyen-olyan szerkeze­tek, alkotórészek, s ez — miként a természetben is — természetes folyamat, amire fel lehet, fel kell készülni. A gyermek- és ifjúko­rán túljutott Jósaváros öregedésének első jeleiről szólok előre bocsátva, hogy ennek a korosodás­nak vannak rokonszenves vonásai is: mert kinek ne tetszenének a szépen lom­bosodó fák, a városrész egyre zöldebb zöldöveze­te, ki ne ismerné el, hogy itt megfelelő mennyiségű az üzlet, és jó a szolgálta­tóhálózat? A lakótelep vénülésének ugyanakkor fel-f elbuk­kannak — ma még csak szórványosan — nyugtala­nító tünetei is. Az évtize­de vagy kissé régebben készült lakóépületekben itt-ott olyan romlási tüne­tek tapasztalhatók, ame­lyekre már most oda kell figyelni, amelynek esetle­ges szaporodására most fel kell készülni. Tanácstagi munka friss tapasztalatai mondatják ezt velem. Az Ungvár sé­tány 20. számú ház lakója kéri a segítséget: tizedik emeleti konyhájának ab­laka elromlott, kilazult, s ha kiesik, a következmény tragikus lehet. A javítást sem kisiparos, sem más szolgáltató szektor nem vállalja, OTP-lakásról lé­vén szó, ezt a lakót törté­netesen nem képviseli sem a Lakszöv, sem az IKSZV. A panaszt tevő saját pénzen javíttatná, cserélné az ablakot, de nem talál megoldást. Igaz, a SZÁÉV asztalosüzeme a tanácstag közbenjárásá­ra — segítőkész megér­téssel belép, s a megoldás bízvást meg is születik, de az eset arra figyelmez­tet, hogy fel kell készül­nünk a tárgyak, a jósává- rosi tárgyak elavulására is. Olyan esetekre, amikor az derül ki például, hogy egy-másfél évtized múl­tán már nem gyártanak bizonyos „épületalkatré­szeket’’, és csak más típu­súval pótolhatók, vagy egyáltalán nem pótolhatók olyan tárgyak, mint az ablak, ajtó, kilincs, zár, meg még ki tudja micso­da ... Ezekre persze még a lakónegyed embrionális állapotában, a tervezési, beruházási szakban is le­hetne gondolni. A tervezhető, előre kiszá­mítható elöregedési folya­matokhoz — akarva-aka- ratlanul — amúgy is tár­sul majd egynéhány meg­lepetés: valahol repednek a falak és a mennyezet, málik az erkély betonja, (ez is konkrét, mai jósa- városi esemény), s azzal is lesz elég gondja-baja a lakónak és a fenntartónak egyaránt. De legalább a tervezhe- tőt tervezzük ... Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents