Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-08 / 186. szám

1986. augusztus 8.

Kelet-Magyarország

3

Árnyalt szabályozóváltozás

Rossz minőség: régi ár

SZAKMAI BERKEKBEN

már hónapokkal ezelőtt híre kelt mezőgazdaságunk állattenyésztési ágazatával kapcsolatban az információnak: rövidesen nagyon fontos változások várhatók. A jólértesültek már számokat és százalékokat is tudtak, a kevésbé értesültek pedig előre keveselltek néhány újdonságot. Nem kellett különösebb jóstehetség ahhoz, hogy előre lássák az intézkedéseket. A sertésállomány ijesztő mértékű csökkenése, a többi ágazat stagnálása, a jövedelmezőséggel szembeni fokozott elégedetlenség előbb-utóbb lépésre kényszerítette, mindazokat, akiknek ez a feladatuk. És eljött a várva várt nagy minisztériumi sajtótájékoztató, amelyet a szakma közönsége egy emberként figyelt, és természetesen azonnal értékelt.

Szabolcs-Szatmár üzemeinek vezetői tegnap hallhattak először olyan tájékoztatót, amely már a mi méreteinkhez és adottságainkhoz igazítva adta tovább a várható változásokat és azt, ami bennünket leginkább serkenthet. Még mielőtt azoknak egy aspektusával külön foglalkoznánk és teljesen annak szentelnénk írásunkat, álljon itt két szám. A felvásárlási árak emelése, 136 millió forintot hoz a megye gazdaságainak. Az egyenleghez azonban hozzátartozik, hogy az úgyszintén emelkedő tápárak elvisznek belőle 22 milliót. Nem kevés a megmaradó 114 millió, akkor pedig különösen nem. ha hozzáadjuk a juhászatnak már az idén meghozott intézkedésekből eredő 46 millióját.

KIK ÉS MI ALAPJÁN KAPJÁK EZT A PÉNZT?

Ez az a bizonyos nézőpont, ahonnan megvizsgáljuk • a változások — alighanem legfontosabb — hatását. Ha végignézzük az új árlistát, amit itt terjedelmi okokból nem tehetünk meg, de természetesen időben mindenki hozzájut, azt látjuk, hogy elsősorban a magasabb minőségi osztályokba tartozó áruik árai emelkedtek. A közepeseké kevésbé, az alsó fertály pedig egyáltalán nem. így kell ennek lenni, mert különben hogyan lehetne elvárni az új intézkedésektől, hogy a minőségre ösztönözzenek, erősítsék az érdekeltséget, állítsák meg az állomány csökkenését, sőt induljanak gyarapodásnak a termelő alapok. Mit is értünk volna egy általános áremeléssel? Sokkal jobban hangzik, hogy öt forint felárat kap az átlagos kettő ötven helyett az, akinek az utólagos minősítéskor kiemelkedő minőségűnek bizonyul a leadott hízósertése. De más ágazatokban ugyanígy van.

Akad mit tenni az önköltség csökkentésénél. Hiába emelkednek ugyanis az árak azoknak a gazdaságoknak, akik sokat költenek. Könnyebbedik ugyan helyzetük, viszont nem nyílik előttük annyi lehetőség, mint a gazdaságosan hizlalók előtt. Erre két példa: a csirkenevelés önköltsége országos átlagban 33 forint ötven. Balkányban alig haladja meg a harminc forintot, Tiszaszalkán pedig negyven fölött van. Köny- nyen belátható, kinek előnyösebb a felvásárlási árak emelkedése.

MÉG ÉRDEKESEBB LEHETŐSÉGEKKEL kecsegtet a cikkünk elején látható egyenleg másik fontos tétele a keveréktakarmányok áremelkedése. Árformáját tekintve a táp a maximált kategóriába tartozik. Nem kötelező tehát a szabályozó adta lehetőség teljes kitöltése. De ki az, aki ma nem emel addig, amíg le nem fogják a kezét? Nos az, aki ráébred, hogy ma nem érdemes nyakló nélkül emelgetni az árat, legalábbis a tápét nem. Az ebben hozott intézkedések a versenyt szeretnék élénkíteni a piacon. Azt a versenyt, aminek az eredménye a jobb és olcsóbb táp, bárki keverje is. Mert ugye volt egy kavarodás, amikor egyes cégek iónjai enyhén szólva nem követték körömszakadtáig a receptet. így aztán egyesek hozzákezdtek saját keverőben tápot csinálni, mások pedig egyszerűen jobb tápot. ‘

GYŐZZÖN A JOBB. Árban és minőségben. Ez a szándéka a mostani szabályozóváltozásnak. Nem

mindenki értékeli ugyan egyformán, ami a vitákból jól kivehető. Mégis: a legtöbb helyen megtalálják majd benne a helyre adap- tálhatót. A kritika pedig terjedjen ki saját portánkra is, mert van azon mit seperni.

Esik Sándor

Országszéli

helyzetkép

Csenner csendje

Képünkön: a csengeri központ

Csengerben nagy a csend. És a várakozás. Találkozik-e a tervek be álmodott jövő a valósággal. Hátrány, kedvezőtlen adottság. A mindennapok szavai. Nem okok. Következmények. A nagy és kis történelem, az íróasztal szülte megoldások öröksége. Mert az itt élők nem lettek se butábbak, se lustábbak, legföljebb a szerencse kerülte és kerüli el őket.

Itt a. Szamos-parti fövenyen sose lesz strand, mert szennyezett a víz. A megépült országút messze elkerüli a nagyközséget. Ide az ipar morzsájának morzsája került. A termelőszövetkezeten és az áfészen kívül itt mindenki vendégként dolgoztat.

Mis az elnök eligazodik

Apáti György alig másfél éve elnöke Csengernek, illetve a nagyközségnek és hat társának. A választók igencsak tisztes terhet tettek a vállára. Míg sorba vesszük a helyzetet, amolyan felelgetős a játék:

— A cipőipar? — nyírbátori.

— A fodrász? — mátészalkai.

— A hizlalda? — A húsipari hizlaló nyírmadai leányvállalatának csengeri üzemegysége.

— A gabonaipar? — nyíregyházi.

— Az állami gazdaság? — mátészalkai.

— De talán hagyjuk — mondja Apáti György —, inkább elmondom: érdekelve van itt kemecsei gyár, az egyik községünk a porcsalmai tsz-héz tartozik, Szamosangyalost a pátyodi orvos látja el, máshová tartozik a GEV, a Zöldért. Jó időbe telt, amíg megtanultam ezt a bonyodalmat. Azt viszont máig sem sikerült elérni, hogy mondjuk egy egyeztető tanácskozásra minden gazdálkodó szerv elküldje a képviselőjét. Messze is vagyunk, s talán nem is tekintenek túlságosan fontosnak.

iagázók, elmenök

Nem úgy a munkaerőt kutatók. Járnak ide Csepelről, a bányavidékről, ipari területekről. Aki esetleg idetelepedne iparral, az is meg-megjelenik, hiszen érzik: itt még igen olcsó munkaerő található. A nagyközségben és területén az átlagbér ma sem több 4—

4,5 ezer forintnál, ami 500—1000 forinttal kisebb, mint a megyei átlag, ami pedig szintén eléggé alacsony.

— Tudja — így az elnök —, itt hamar híre megy, hogy a nehézgépkezelő. aki a tsz-ből Visontára ment, az itteni ötezer után ott 10—15 ezret keres. De az sem titok, hogy az egyik pályázó orvos azzal kezdte a bemutatkozást, hogy kollégáit végigkérdezte, hogy itt mennyi a hálapénz, mit lehet itt keresni. Ne csodálkozzunk hát, ha az ingázók száma több, mint 400, hogy területünkön ma is 140 olyan fiatal van, akinek nincsen munkája, hogy szépen lassan, de költöznek Budapestre, Nyíregyházára, Debrecenbe az emberek. A népesség fogy, s annak ellenére, hogy nem várunk ölbe tett kézzel a szerencsére, alig-alig mozdul valami. __

Elment a községből egy orvos. Mondta: gyermekeit akarja taníttatni, de nem itt. Kétnyelvű iskolában. Ma a Balaton mellett dolgozik. De helyére nehezen akad más, s az is mondta: ha a gyermekáldás úgy jön náluk, ahogy tervezi, akkor 15 évet ígérhet maximum. Az átszervezett és körzete- sített községekből elfogyott az értelmiségi, hiányoznak a vezéregyénisé\

________________________________

gek, s lassan, láthatóan lepusztulnak egykori értékek. Milliárdot érő nemzeti vagyon: ház, háztáji termelőeszköz hever kihasználatlan. A helyi kis gimnáziumba alig több, mint száz nebuló jár, a továbbtanuló, aki egyszer elmegy, aligha tér vissza.

— Igaz és jogos az aggodalom, hogy egy jobb gazdasági helyzetben, egy technikai fellendüléskor, a várható konjunktúra idején itt egyszerűen nem lesz olyan szellemi kapacitás, ami lépést tud majd tartani a követelményekkel — elmélkedik Apáti György elnök. — Nem tagadom, félek a hátrány újratermelődésétől.

Erőfeszítések, tervek

Számítanak Csengerben és környékén arra, hogy a kiemelt állami segítség. ami a hátrányban lévőknek adatik, segít. Bár ahogy mondják: mind az egész, ami a megyének jut, kevés lenne nekik is. így aztán törik magukat. Mintegy hárommilliót összeszedtek, hogy kiépüljön egy elfogadható telefonhálózat, ehhez hozzátesznek 5,5 millió társadalmi munkát. A posta ígérete: a jövő év felére elkészül a munka, a kilenc kilométeres vezeték. Építenek ABC-t, hogy a nagyközséghez tartozó 10 ezer és a vonzáskörzetben élő 32 ezer embernek jobb ellátást teremtsenek. Épülnek lakások, már munkában az új iskola épülete. A jövő évben rákötnek a gázvezetékre, korszerűbb lesz ez üzemnek, lakosnak egyaránt. Portánként 900 forint itt a teho.

— Sok mindenről lekéstünk már — elmélkedik a tanácselnök —, a mai gazdasági helyzet nem nekünk kedvez. Pedig van szép terve a termelőszövetkezetnek, mi is dédelgetjük egy mozgalmas község képét. Messze is vagyunk, mióta elment innen a járás, úgy tűnik: leírták ezt a tájat.

Tűnődés — déli csendben

Meredeken süt a forró nap a csengeri főutcára. Csend van, bár a csúcs- forgalomban sem nagy itt a mozgás. Legföljebb akkor, ha a buszok érkeznek. A tanévben hozván az ingázó iskolást, máskor az ide bevásárolni járót, aki nem elégszik meg az alapellátás kétes szintjével. Ide ellenőrizni sem érdemes kijárni, hiszen a műemlék templomon és a kis háztájin kívül látnivaló sincs. A nőgyógyász is csak hetente kétszer látogat ki, pedig csak a cipőiparnál több száz asszony dolgozik. Az öreget még tartja a ragaszkodás, a középkorút a remény. És a fiatal?

Vannak a megyének végei. A Palá- dok, a Hodosok, Becs és környéke, Csenger és vidéke. Csúnya szavak mondták ki egykor róluk az ítéletet: fejlesztésre ki nem jelölt területek. Árnyék ez, amit nehéz ma átlépni, jóllehet már sokan látják: itt nem népességben, hanem emberben kell gondolkodni. A kettő nem ugyanaz. Itt nem a népességet kell megtartani, hanem esélyt teremteni. Állampolgári jogon azonos esélyt a másokéval. Az egykori döntőknek térkép volt csupán e táj. De ez a térkép a haza darabja, ahol a jóból részesülni akaró szorgalmasak élnek. Nem ilyen csendben, mint ma.

Bürget Lajos

Volt egyszer egy rendelet

V

olt egyszer egy rendelet, amely előírta, hogy oktatási és gyermekintézmények közelében milyen távolságra építhető kocsma. Italbolt. Hadd maradjak a kocsma szó mellett, hiszen ez sok mindent kifejez. A rendeletet senki komolyan nem veszi, ha valaki egyszer tisztességesen körülnézne, hamar rájönne, egyszer volt, mese volt, volt egyszer egy rendelet. Tény, a kocsma ma más neveket kapott. Nevezik büfének, presszónak, bisztrónak, bor- harapónak, s ki tudja mily szólelcmények fedik el a lényeget. Pedig úttörőtábor és iskola, kórház és óvoda környékén mindenütt ott vannak, a fiatalok okulására. Mert más cél aligha lehet, mondván: látjátok feleim, ilyen csúnya a részeg felnőtt.

Gondolom, ideje lenne, ha a kereskedelem, az oktatásügy, no meg az egészségügy egyszer felkerekedne faluban, városon, s portyázna egyet.

Sok minden kiderülne. Mindez azonban aligha lehet érv a rendelettel szemben. Ideje lesz az alkoholizmus elleni harcot az elvi síkról a gyakorlatba, az utcára is kiterjeszteni.

4

háztartásikészülékjavító vállalat néhány fióküzletében a szolgáltatás jelentősen bővült. Most már a „Sajnos ez az alkatrész nincs” válasz helyett a „Hívjon fel majd újra bennünket”, „Érdeklődjön egy kis idő múlva újra” gyakorlatot vezették be. S az eredmény: az elégedetlen vásárlók reménykedő kuncsaftokká válnak.

Itt van például Schultze úr esete. Bár mosógépe egy ideje már nem működik, de viszont nagyon intenzív kontaktusban áll a vállalattal. S nem adja fel a reményt, hogy ROMO 600 AC-típusú gépével egyszer majd ismét moshat. Miután 1985 október közepén telefonon megérdeklődte, hogy van-e alkatrész, bejelentette mosógépének javítását. Október 21-én jött, látott és mondta a szerelő: alkatrész nincs. Schultze úr újra a telefonhoz nyúlt, s tisztázta, hogy van alkatrész. Az új javítási időpont azonban már november közepe. Az ominózus napon hősünk egy jó és egy rossz hírt kaTANJA WEBER:

pott. A rossz: közölte a szerelő, hogy nincs alkatrész. A jó: ismét telefonált a vállalat raktárába, ahol közölték: van alkatrész, s az új szerelő december 18-án 16 és 19 óra között jön ki. Amikor ezen a napon Schultze úr 14 óra tájban hazaérkezett, értesítést talált a levélszekrényében, amelyben ez állt: a szerelő 10 óra 10 perckor itt járt, de nem talált senkit itthon. Újabb telefon, újabb javítási időpont: január 4. Már- csak 17 nap, s kijavítják a hibát — gondolta Schultze úr. S jött a szerelő az új év negyedik napján — természetesen alkatrész nélkül.

Vannak azonban olyanok, akik már igazi baráti alapon tárgyalhatnak az illetékes javító vállalattal. Például Gottwald úrnak igazán lehetett ideje baráti kapcsolatok kiépítésére, hiszen már négy éve annak.

hogy hűtőszekrényének javítását bejelentette. Mi csak az utolsó év eseményébe kapcsolódjunk be nagyon röviden.

Gottwald úr a javító vállalatnál bejelentette, hogy a DKK 130-as hűtőszekrényének ajtaja tönkrement, s kéri a cseréjét. Havonta kellett érdeklődnie, de hol nem volt alkatrész, hol pedig már a szerelés időpontjáig elfogyott. 1985 nyarán megígérték hősünknek, hogy elteszik neki az ominózus ajtót, s megkérték, érdeklődjön majd szeptemberben. Gottwald úr így is tett, azonban legnagyobb meglepetésére közölték: évek óta nem kaptak ilyen típushoz ajtót. Hősünk nem hagyta ennyiben, magasabb fórumhoz fordult. Ennek hatása: a javítás időpontja: december 12.

mm ősünk kivett egy nap Ww szabadságot, de a szerelő helyett csak egy távirat jött: „A javítás

technikai okokból nem lehetséges.”

Szabó Béla fordítása

Számítógépes rendszer segítségével dolgozzák fel az adatokat és alakítják a gyártásszerkezet kialakítását a nyíregyházi állatforgalmi és húsipari vállalatnál. Képünkön: Akii Miklósné és Szalontai János betáplálják a programokat. (Farkas Zoltán felvétele)

Résmkerek