Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

1986. augusztus 20. fl Egyek vagyunk minden nemes cé! kitűzéseken és munkájában A Kelet-Magyarország interjúja dr. Szakács Józseffel, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa elnökével Nyírpazonyi hétgyermekes családban látta meg a nap­világot Szakács József 1930- ban. Kisvárdán, Nyíregyház zán és Budapesten tanult, a lelkészt diploma megszerzése után egyháza, a Hetednapos Adventista Gyülekezet lelké­sze, majd 1971-től országos elnöke. Közben újságíró szakképzettséget is szerez. A Magyarországi Szabadegyhá­zak Tanácsa 1980-ban vá­lasztja elnökének. Ország- gyűlési képviselő, a prágai keresztyén békekonferencia végrehajtó bizottságának tagja, az Országos Béketa- nács tagja, az egyházközi bé­kebizottság alelnöke, a Teo­lógiai Szemle szerkesztője. Munkásságát a debreceni re­formátus teológia tisztelet­beli doktori címével ismerték el, az állam és az egyház kö­zötti jó kapcsolat ápolásáért a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést kap­ta. Alkotmányunkat ün­nepeljük, amely — egyebek között — minden állampolgár­nak biztosítja a sza­bad vallásgyakorlást. Mit jelent ez önnek, mint a Magyarorszá­gi Szabadegyházak Tanácsa elnökének? — Azt az államilag is dek­larált elismerést, amelyben az úgynevezett kisegyházak- nak ugyanolyan jogai, lehe­tőségei vannak a szabad val­lásgyakorlásra, mint a régi, mai szóhasználattal élve tör­ténelmi egyházaknak. S te­gyem mindjárt hozzá: mind­ez a múltban korántsem volt így, vallási közösségeinket szektáknak tartották, legfel­jebb csak szóban fogadták el őket, ám rendszeresek voltak a zaklatások, a betiltások. Pedig hazánkban 1523-tól eredeztetjük a mai kisegyhá- zak elődeit. S hozzá kell ten­nem, hogy csak Magyaror­szágon vagyunk kevesen, hi­szen a baptisták világszerte több, mint 80 millióan, a pünkösdisták százmillión fe­lül vannak. Nálunk a múlt­ban egyértelműen a perifé­riára szorított emberek val­lásos közösségei voltak a kis- egyházak, ahol ma mintegy 40—50 ezer gyülekezeti tagot számlálunk, ettől többen tar­toznak vonzási körzetünkbe. A második világháború ide­jén az üldöztetés miatt ér­dekvédelmi szervként hozták létre a Szabadegyházak Szö­vetségét, a felszabadulás utáni demokratikus átalaku­lás teremtette meg a Ma­gyarországi Szabadegyházak Tanácsa létrejöttének lehető­ségét 1948-ban. összesen ki­lenc tagegyházunk van, 36 kisebb vallási közösség kap­csolódik hozzánk. Csak fel­sorolásként a már említett baptisták és pünkösdisták mellett az adventista egyház, a metodisták, a Magyaror­szági Szabadkeresztyén Gyü­lekezet, a Keresztyén Test­vérgyülekezet, Isten Egyhá­za, az Élő Isten Gyülekezete és az Öskeresztyén Apostoli Egyház tartozik tagjaink kö­zé, megfigyelőként részt vesz a Krisztusban Hivő Nazaré- nus Gyülekezet. Milyen megnyilvánu­lásai vannak az állam és az egyházak közöt­ti együttműködésnek? — Az előzőekből kitűnik, hogy nincs viszonyítási ala­punk, hiszen csak most ju­tottunk el odáig, hogy part­nernek tekintenek bennün­ket. Vallási elveinkből kö­vetkezik, hogy az emberköz­pontú gondolkodást messze­menően támogatjuk, prófétai küldetésünk, hogy segítsük a fejlődést, így részt vegyünk a szocialista építőmunkában. Közösségeink a világháború után romba dőlt ország felépí­tésén együtt fáradoztak. Pél­dánkkal, gyülekezeti tagja­ink hitével, szorgalmával és áldozatvállalásával ennek alapján munkálkodunk a társadalom céljainak érde­kében. Mindebben jó part­nerre találtunk az Állami Egyházügyi Hivatalban, te­vékenységünkben érezzük a megbecsülést, a megértő se­gítséget. Ügy érezzük, egyek vagyunk egész népünkkel minden nemes és jó célkitű­zésében és munkálásában. A másik ember tisztelete, a szocialis­ta állam céljainak el­ismerése milyen erő­feszítéseket kíván a kisegyházak tagjaitól? Miként vesznek részt önök a társadalom építésében? — Hogy csak egy példát mondjak: ma sokat beszé­lünk a munkamorálról, an­nak javításáról. Ennek az ügynek segítői vagyunk, hí­veinknek bibliai példa, hogy hat napon át munkálkodja­nak, mértékletesen éljenek, tiszteljék atyáikat és anyái­kat, megtartsák a tízparan­csolatot. A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa ke­retében működő nyolc osz­tály között az egyik legújabb a család- és egészségnevelési osztály. Ennek az a célja, hogy szakavatott orvosok, egészségügyi dolgozók, lelki- pásztorok, jogászok összefo­gásával megelőzzük az alko­holizmus és más káros szen­vedélyek kialakulását, első­sorban területünkön és segít­sük oldani diakóniai (gon­dozási) munkával a családi tragédiákat ahol már vannak és megelőzni, ahol még bé­kés áz élet. Feladatunknak tekintjük, hogy az úgyneve­zett deviáns fiatalokat visz- szavezessük az egészséges társadalmi élet útjára. A sza­badegyházak közösségeiben elenyésző a válás, nincsenek kallódó fiatalok, alig ismert az öngyilkosság, több helyen teljes az absztinencia és se­hol sem megengedett a do­hányzás. A nevelés megelőző munkáját a családokban vé­gezzük el. Nekem ez a terü­let a szívügyem, testvéreink példamutató élettel és mun­kával szeretnék kivenni ré­szüket a Hazafias Népfront tevékenységéből és a csalá­dokért végzett, különböző te­rületeken folyó munkából. Napjainkban hívők és marxisták egyaránt felemelik szavukat a fegyverkezési hajsza ellen, a béke megőr­zése érdekében. Mennyiben tudják ebben hasznosítani kiterjedt külföldi kap­csolataikat, részvé­telüket több nemzet­közi szervezetben? — Nyilvánvaló, hogy ne­kem személy szerint is elvem a béke, hiszen a halottaknak nem tudok prédikálni. Hisz- jzük, hogy az a szerény szol­gálat, amit például a Ke­resztyén Békekonferenciában kifejtünk, vagy részvételünk a világvallás-vezetők moszk­vai konferenciáján (ahová hatnyelvű kiadványt vit­tünk tevékenységünk megis­mertetésére) hozzájárul a né­pek békevágyának erősítésé­hez. Nem véletlen, hogy tag­egyházaink vezetői is aktívan részt vesznek a magyar bé­kemozgalomban, az Országos Béketanács keretén belül mi is hallatjuk szavunkat. Az a parancsolat, amely a szere- tetről szól, a legnemesebb emberi tulajdonság. Ezt nem­csak mondogatni kell, elvár­ni másóktól, hanem magunk­nak teljesíteni, gyakorolni. Mennyiben segíte­nek önnek szabolcsi gyökerei életében, mai munkájában, gondol­kodásában? — Ma is úgy érzem, hogy amit elértem, azt inkább a paraszti logikámnak köszön­hetem, annak a szeretetnek, amelyet útravalóul kaptam. Szabolcs és Szatmár nagy szerelmese maradtam to­vábbra is. Ha csak tehetem, a közvetlen szülőhely mellett igyekszem eljutni a Szamos vidékére, az ottani emberek­hez, akiktől erőt merítek. Az emberek között tanultam meg, hogy legfőbb törvé­nyünk az erkölcs. Senkit sem látok annyira elveszettnek, mint a nihilistákat, akik semmit sem tartanak szent­nek, semmit nem becsülnek meg. Ezek után óhatatlan a záró kérdés: hogyan érzi magát, a Ma­gyarországi Szabad- egyházak Tanácsába tömörült közösségek­nek milyen a helyük ebben a társadalom­ban? — Magamról annyit: kö­szönöm, igyekszem erőm sze­rint, mély vallásos meggyő­ződésből tenni embertársai­mért. A Magyarországi Sza­badegyházak Tanácsának tagjai pedig jól érzik magu­kat ebben a társadalomban, tudják a gdhdjait, viselik a terheit és részesei minden jónak, amit ez a társadalom nyújthat. Minden jóakaratú ember célja is közös: egész­séges és boldog társadalom, amely biztosítja a felnövek­vő nemzedék számára a re­ményteljes növekedést, ha­ladást, fejlődést és holnapot. Ebben fogunk össze és vál­lalkozunk a szeretet boldogí­tó szolgálatára. Vállaljuk az együttműködést a jó szándé­kú emberekkel a közös cél megvalósításáért minden le­hetséges téren, ahol csak képességeink kifejtésére mód és lehetőség nyílik. Köszönöm a beszél­getést. Lányi Botond Képviselők - „civilben” Ha képviselő, akkor or­szággyűlés. Gondolatainkban összetartozó fogalmak ezek, pedig a képviselő legfeljebb nyolc napot tölt évente az országgyűlésen, hiszen a ta­vaszi, a nyári, az őszi és téli ülésszakok legfeljebb kétna­posak. Néhány nap kell a bi­zottsági ülésekre, a legtöbb időt azonban a képviselő is a munkahelyén és otthon tölti. Mostani összeállításunk erről szól. A bizottságban — Az az igazság, hogy a képviselő munkájának leg­látványosabb része a felszó­lalás, de munkája tartalmát nem ez tükrözi — mondja Soltészné Pádár Ilona, akit az országgyűlés alakuló ülé­sén jegyzőnek választottak és tagja lett a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. — A bizottságokban készít­jük elő a parlamenti mun­kát, véleményt mondunk a javasolt törvénytervezetek­ről, beszámolókról, s javas­latainkat figyelembe is ve­szik. Ha olyan témával talál­kozom, amihez választókerü­letemben tapasztalatokat sze­reztem, természetesen hozzá­szólok. Ügy gondolom, nem­csak én, hanem valamennyi képviselő arra törekszik, hogy választókerülete lakói­nak fejével gondolkozzék, így lehet ott az én választó- kerületem 22 ezer lakója is. — Milyen témákról szól­tam? Javasoltam, hogy min­den témát, amit az ország- gyűlés tárgyal, vitassuk meg a lakossággal, mert fontos, hogy a választó érezze: érte alkot új, vagy módosít régi rendeletet az országgyűlés. Kell hogy érezze: mi azokat szolgáljuk, akik odajuttattak. Az én feladatom, hogy össze­egyeztessem az országos ér­dekeket választóim érdekei­vel, vagy legalább elérjem, hogy a helyi érdekekre is odafigyeljen az ország. — Mindig azt mondom magamban, hogy az igazsá­got is igazságosan kell elosz­tani. Mit értek ezalatt? Ami­kor azt mondjuk, hogy min­denkinek joga van a műve­lődéshez, ám ennek csak úgy tudunk érvényt szerezni, ha a műveltség megszerzéséhez egyenlő lehetőséget terem­tünk annak is, aki városon és annak is, aki falun él. Ha azt mondom, hogy a munká­hoz való jog, ennek azt is je­lentenie kell, hogy Szabolcs- Szatmárban is lehetősége le­gyen a munkához. Soltészné eddig minden bi­zottsági ülésen szót kért. Sür­gette a társadalmi viták ki- szélesítését, amikor a költ­ségvetésről volt szó, annak átrendezését javasolta, mert azt szerette volna elérni, hogy több jusson belőle az állami gondozottaknak, hogy nagyobb lehetőséget kapja­nak azok a nevelőszülők, akik állami gondozott gyere­keket nevelnek, hogy több pénz jusson az életkezdés­hez. — Nem elég az, hogy meg­találtunk egy kifejezést, s úton-útfélen mondjuk, hogy deviáns, hanem szembe kell néznünk azzal, hogy mi tet­tük azzá. Mert ma a nevelő- otthon nem otthon, csak in­tézet, mert ma nem mindig azok foglalkoznak a nevelés­re, a szeretetre legjobban rá­szorulókkal, akik legtöbbet tehetnének érte. Hozzászól­tam a honvédelmi törvény előkészítéséhez is, aztán ami­kor a Legfelsőbb Bíróság és a Legfelsőbb Ügyészség mun­kájáról volt szó, s én nem tudtam részt venni a bizott­sági ülésen, 11 oldalban le­írtam véleményemet és el­juttattam a bizottság elnöké­nek. Soltészné úgy is részt vesz a parlament munkájában, mint országgyűlési tisztség­viselő. Ez sem csak abból áll, hogy az ülésszakon ott ül az emelvényen az elnök jobb­ján, hanem azt, hogy az ülésszakok előtt módjában áll megismerni a tervezett expozékat, már ott véle­ményt mondhat róluk, aztán figyelemmel kíséri a parla­ment munkáját, segíti az el­nököt munkájában, s arra is figyel, hogy a valóságnak megfelelően rögzítsék az el­hangzottakat. A munkahelyen — Halló! Konzervgyár? Lenne nekünk vagy 600 má­zsa szilvánk, hétfőn szeret­nénk kezdeni a szedést, ér­deklődni szeretnék, hogy megvásárolják-e, s ha igen, mennyit adnak érte? Illetlen talán mások tele­fonbeszélgetését hallgatni, de Gulyás Gyula, a beregdaró- ci termelőszövetkezet gyü­mölcstermelési ágazatvezető­je éppen a tyukodi konzerv­gyárral beszélt telefonon, s mielőtt hozzákezdtünk volna a beszélgetéshez, már az is kiderült — szintén a telefon­ból —, hogy nem elegendő az üzlet megkötéséhez egy ilyen távbeszélgetés, nem árt tisz­tázni személyesen olyan részleteket, mint: ki fizeti a szállítási költséget, tudna-e cseregöngyöleget adni, osz- tályozzák-e a gyümölcsöt, vagy átlagárat fizetnek érte. Korántsem ennyi Gulyás Gyula dolga, hiszen a nagy falat a téli alma, amit 81 hektáron termelnek, s azt mondja: ilyen termés, mint most, csak egyszer volt eb­ben az évtizedben. Mintha a Barátságkert fáinak hajlado­zó ágai éppen bizonyítani akarnák, hogy jó gazdájuk van, nem hanyagolja el mun­káját azért, mert képviselő­vé választották. A permete­zőbrigád a hűvösre húzódva várta a „főnököt”. Reggel hozzákezdtek a permetezés­hez, ám délre 30 fok fölé emelkedett a hőmérséklet, nehogy a nagy melegben megperzselődjön a gyümölcs, annak beláthatatlan követ­kezményei lennének. — Mikor kezdődik a mun­ka? Ilyenkor nyáron, de ősz­szel is ötkor már javában dolgozni kell. Előfordul, hogy ötre már Tuzséron kell lenni és este ki tudja mikor ér véget a munkanap. Most a kertbe igyekszem, látni sze­retném, megfelelő minősé- gű-e a szer, mert ezt csak egyszer kell elrontani, annak az almán nyoma marad. Nagy kár lenne, mert most — ha az időjárás közbe nem szól — rekordtermésünk lesz, legalábbis a becslés erre en­ged következtetni. A szüret­hez munkaerő kell, ezzel is foglalkozni kell. Tulajdon­képpen úgy szoktuk szervez­ni, hogy azoknak végzünk szolgáltatást, akik segítenek nekünk. A tagoknak termé­szetesen kötelező almát szed­ni, de a kívülállóknak úgy vállaljuk a kertművelést, a permetezést, ha ők segítenek a szüretben. Megértik az em­berek, hogy ez nekünk leg­alább olyan fontos, mint ne­kik a háztáji. A csarodai születésű Gu­lyás Gyula XI éve ágazatve­zető Beregdarócon. Ennek a tsz-nek volt ösztöndíjasa fő­iskolás korában, s jól érzi magát a kiegyensúlyozott, amolyan közepesen gazdál­kodó tsz-ben, ahol igaz, az állattenyésztés a meghatáro­zó, ennek rendelték alá a nö­vénytermesztést, de a kerté­szet. jelentősége sem elha­nyagolható. Persze itt job­ban meg kell küzdeni min­denért. Egy évből egy felet csak gumicsizmában lehet közlekedni, de a mostoha körülményekért kárpótlást ad, hogy itt az emberek job­ban kötődnek egymáshoz, s ha itt valaki bajba kerül, mindenki igyekszik segíteni rajta. Otthon A harmadik emeleten ízlé­sesen berendezett lakásban fogad Szűcsné dr. Tomkó Éva. Most gyeden van, kü­lönben a vásárosnaményi kórház belgyógyásza. Termé­szetesen első dolga, hogy a gyerekről beszéljen, aztán a férjre terelődik a szó, aki — ha munkája és hivatása nem szólítja el — minden percét otthon tölti, övé naponta a bevásárlás, sokszor ő készíti a reggelit, szeret takarítani, segít a főzésben, de különö­sen az előkészítő munkák­ban és természetesen foglal­kozik a gyerekkel, mert imádja. — Együtt fürdetünk, de volt már rá példa, hogy egyedül is megfürösztötte Évikét. Nekem egy héten egyszer el kell mennem, mert az alkoholellenes klub szak- tanácsadója vagyok. Ilyenkor természetesen Gyuszira ma­rad a mamaszerep is. Néha látom rajta, hogy fáradt, olyankor igyekszem úgy dol­gozni, hogy átvállaljak abból is, amit máskor ő végez. Persze ezt soha nem kérte még, panaszkodni sem szo­kott, de tudom, hogy sok a dolga, tudom, hogy lelkiis­meretes, tudom hogy jó vá­rosi KISZ-titkár, jó képvise­lő szeretne lenni. Itthon — ha nem is a legtökéletesebb — de jó férj. Akiről ennyi jót mondott felesége, nem más, mint Szűcs Gyula, a vásárosnamé­nyi KISZ-bizottság titkára,- aki azt mondja magáról, hogy vele mindig történik valami. Azt meg már az újságíró te­szi hozzá, hogy ami 1985-ben történt, két ember számára is elegendő esemény lett vol­na. Az eredetileg pedagógus képzettségű fiatalember az év elején jelentkezett a Mis­kolci Műszaki Egyetem jogi karára. Április táján nép­front, tanácsi és pártvezetők keresték meg, s elmondták: javasolnák dr. Kelemen Mik­lóssal és Biszku Bélával együtt képviselőjelöltnek. — Akkor már majdnem két éve együtt jártunk egy lány­nyal, s azt tervezgettük, hogy összeházasodunk, de úgy megsűrűsödött a program, hogy az esküvőt el kellett halasztani. Kezdődtek a je­lölőgyűlések, a választási gyűlések, aztán a szavazás napján nem dőlt el semmi, s így június 22-ére a pótvá­lasztásra kellett várni. Köz­ben behívtak feltételire, majd újból jelölő- és válasz­tási gyűlések voltak, aztán 22-én képviselővé választot­tak, néhány nap múlva pe­dig megkaptam a papírt, hogy felvettek az egyetemre. Még nagyon friss volt az öröm, amikor az a megtisz­teltetés érte, hogy elmehetett Moszkvába a VIT-re s csak amikor innen hazajött, akkor törődhetett saját dolgaival. Nemsokára megtartották az esküvőt. A felesége a kórháztól egy nagyobb lakást kapott, így aztán hozzáláthattak a lakás felújításához. Csiszoltak, fes­tettek, természetesen éjsza­ka meg este, mert közben járni kellett a konzultációk­ra, majd elérkezett a vizs­gaidőszak, de karácsonyra költözhettek. Januárban új­ra sűrűsödött a program. El­kezdődött a kongresszusi ké­szülődés, közben márciusban az országgyűlésen elmond­hatta a szűzbeszédét, (így hívják az első felszólalást), aztán a városi küldöttérte­kezleten újból megválasztot­ták a KISZ-bizottság titkárá­nak és kongresszusi küldött­nek. Mielőtt elutaztak volna, két héttel korábban nagyon nagy öröm érte: megszületett a lányuk, Évi ke. A napokban újabb öröm érte: az Állami Ifjúsági Bizottság és a Sza- bolcs-Szatmár megyei Ta- hács felkérte egy, ifjúsági de­legáció vezetésére, s így tíz napot tölthetett Torinóban. S közben dolgozott, tanult a vizsgákra, s rendszeresen találkozóit választóival. Balogh József KU ÜNNEPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents