Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-19 / 195. szám
1986. augusztus 19. 3-----------1------) Hétszáz ellenőrzés RANGLISTA B ár a számok önmagukban is beszélnek, de többet mondanak, ha összehasonlítjuk őket. Sok erőfeszítésük sikereit jogosan mérlegelve újságolták a megyei munkavédelmi felügyelőségen, hogy Szabolcs-Szatmár több mint 400 üzemében, vállalatánál, gazdálkodó egységénél 1986 első hat hónapjában a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva jelentősen javult a baleseti helyzet. Tavaly az első fél évben, az üzemi balesetek száma meghaladta a két és fél ezret (!), míg az idén ugyanebben az időszakban csak közelítette a 2300-at. Ha a halállal végződött tragédiákat tekintjük, akkor is kedvezőbb a helyzet. 1985-ben az első hat hónapban 15-en vesztették életüket üzemi baleset következtében, az idén fél év alatt „csak” hatan. Fájdalmas dolog leírni. Még akkor is, ha a statisztika nyelvén kénytelen szólni róla az ember. Mert szükségszerű. Bizonyos értelemben tanulságképpen. Lehetett volna több üzemi baleset is, csonkulásos és halállal végződő is. Hogy mégsem lett? Egyik oka az a lelkiismeretes, hatékonyságában jelentősen javuló, elemző és következetes munka, amelyet az elmúlt hónapokban a Szabolcs- Szatmár megyei Munkavédelmi Felügyelőség felügyelői tanúsítottak. Nem szoktunk erről szólni, írni. Nem is tudom valójában miért? Ám mégis illik, el kell ismerni. Hatékony ellenőrzéseikkel sokat tettek azért az elmúlt időszakban, hogy a vállalatok vezetési felfogásába beépüljön, s annak szerves részévé váljék a munkavédelem. Ott, ahol ez sikerült, eredményei mérhetők, s az üzemi baleseteik megelőzésében és csökkenésében is kimutathatók. V __________________ Idén a fél év alatt hétszáznál (!) több ellenőrzést végeztek a munkavédelmi felügyelők a megye gazdálkodó egységeiben. Ezeknek az eredményességét nem a büntetésekben kiszabott összegek növekedése, inkább éppen a tavalyihoz mért csökkenése igazolja, s az, hogy a megbírságolt vezetők köre is szűkült. Noha korántsem megnyugtató az üzemi baleseti helyzet. Több okból is fokozottabb körültekintést igényel. Ismert. hogy a pénztárca az idén is szűkös lehetőséget nyújt e célra. Egyre öregebb az üzemek gépparkja, eszközállománya. És ha már szinten tudják őket tartani, az is eredmény. Számolni kell azzal is, hogy a munkavédelem még nem minden vállalatnál vált az üzem- és munkaszervezés szerves és nélkülözhetetlen részévé. A technológiai előírásokban ez sok helyen még mindig fehér folt. S még lehetne sorolni az okokat, amelyek szükségessé teszik a fokozott körültekintést. Ha az üzemi baleseti veszélyforrásokat rangsoroljuk, még mindig a régi sláger: első helyen az esésekből, az ütközésekből, a csúszásokból erednek a bajok, a tragédiák. Ezt követik a gépek, berendezések stb. szabálytalan üzemeltetése, továbbá a munkavédelmi előírások megszegése. És csak ezek után következik okként a megsérültek fegyelmezetlensége. E zek a tények, s ha a múlt év hasonló időszakában mért számokkal összevetjük, kedvezőbb a mostani üzemi baleseti helyzet Szabolcs-Szatmár üzemeiben. Noha ez nem nyugtathat meg senkit sem. Legkevésbé azokat, akik elsősorban felelősek az emberek, a dolgozók épségéért. F. K. __________J A Nyírség Konzervipari Vállalat vajai fémcsomagoló üzemében két illetve három műszakban dolgozik a doboz- és a lapkagyártó gépsor. Ebben az évben hatmillió konzervdobozt és hetvenmillió fedőlapot gyártanak a konzervipar részére. Képeinken: Fekete István háromkilós dobozt készít, Sólyom András a lapkagyártó gépsort ellenőrzi. (Jávor L. felv.) „Inkább dúskáljunk, mint szűkön legyen...” Idén tán még lecsószezonról is lehet újra beszélni, de nemcsak paprikából, paradicsomból van szépen, Vanem úgy általában is elég jól sikeredett (csak el ne kiabáljuk!) a zöldség- és gyümölcstermés. Ami jó a fogyasztónak — nagyobb választék és zömében olcsóbb ár — az viszont kellemetlen- ségökkel járhat, ha a termelő oldaláról nézzük. Ilyenkor szokott nagy harc lenni a felvásárlótelepekan; ki, mit, mikor, mennyit és mennyiért adhat le ... Mi két helyen néztünk szét, s — bár akadnak gondok — összességében egészen kedvező a kép. (Az alábbiak természetesen csak felületesnek ítélhető benyomások, de ha mást tapasztalt, akkor az olvasó úgyis tollat ragad.) Megérte cipekedni Bizony megizzadt Drobni Mihályné, miire a kerékpárjára kötözött ládával, a kormányra akasztott vödrökkel megtette a négy kilométernyi utat a Sátor utcától a nyír-, egyházi konzervgyár melletti áfész-felvásárlótelepig. Őszibarackot hozott, de olyat, amilyet a jobb érzésű, ám hozzá nem értő ember még napokig süttetett volna a fán. A gyárnak viszont pont az ilyen, még zöld, kemény gyümölcs kell a befőitthöz, ottjártunkkor killenc forint volt a felvásárlási ára. Drob- niné 35 kilót hozott. Nem is kérdés számára, hogy megér - te-e cipekedni. — A nagyobb gyerekek már keresnek, a legkisebb lányom még csak most fejezte be a pyoloadiikat. Egyedül nevelem, ráadásul építkezésbe fogtam, kell a pénz. Van egy kétezer négyszögöles kertünk, tulajdonképpen abból élünk, ami onnan kikerül — magyarázza, aztán elővesz néhány szem szilvát a láda aljából, viszi megmutatni: ezt mikor hozhatja? Egy idős bácsi viszont már rakja is mérlegre a felezett szilvát, 'amit Borbányáról szállított be, szintén biciklin. — Mindig ide hozom, ami megterem otthon, és csak jót mondhatok. Szívélyesek, rendesen átveszik. Hogy hívnak? írjon csak annyit, hogy Cs. A., nem akarok ón az újságban szerepelni. Ki fáról a Zsuk Talán, hogy ne legyen eny- nyire idilli a kép, arra figyelek fel, amint egy középkorú férfi „Na, ide se jövök többet” felkiáltással, morogva csapja be a Zsuk ajtaját, éb tarol ki az útra. Az ok: aznap nem vették az uborkát. Termés, Mészáros Gáspárné, a felvásárló elmondja, hogy ebben az évben rengeteg uborka termett. Tavaly összesen 33, idén már eddig közel kilencven vagonnal vásárolt fel. Ekkora dömpingben előfordulnak fennakadások. Most éppen irtrt nem tudják átvenni, de a Szikla utcai telepre folyamatosan vihetik a termelők. Közben stráfról hordják tartály ládákba a gyönyörű zöldpaprikát, összesen hétven zsákkal. A paprika szép, a fiatalasszony, aki hozta, mégis láthatóan ideges. — Félek — mondja. — Átveszik-e első osztályúnak, és meglesz-e az a hat-hét mázsa, amennyit a férjem számolt? Az orosi Hajdú Mihályné családjához sem megy rossz helyre a pénz. Ő gyesen van (igaz a kicsi is betölti már egy hónap múlva a három évet), a lakás pedig még nincsen teljesen készen. Nem csoda, hogy az egy hold paprika mellett fogtak maguknak napraforgó- és babföldet is. Nézi, mennyi kerül a papírra, aztán megkönnyebbülten sóhajt fel: tíz mázsa és mind első osztályú! Már szívesebben beszél is: — öt ember szedte két napig, és még maradt rajta későbbre Is. Örülök, hogy így sikerült, mert megdolgoztunk vele rendesen, a palántát is mi neveltük, fólia alatt. Nem halad a sor A Nyíregyházi ÁFÉSZ felvásárlótelepén, habár mindig volt valaki a mérlegnél, nem tapasztalhattunk zsúfoltságot. Ezért is meglepő a tömeg, ami az újfehértói szövetkezet telepe előtt vár sorára. Igaz pár nappal később jártunk ott, de szintén hétköznap és a délelőtti órákban. Mintha itt mindenki paradicsomot termelne, annyi szekér meg .kiskocsi van véle megpakolva. A sor azonban nem halad. Kerékgyártó Sándor rokkantnyugdíjas portásként dolgozik, otthon pedig a feleségével közösen művelik az ezer négyszögöles kertet. Szintén paradicsomot hozott, egy kisszekéren húzta el idáig, ö is arra vár, hogy megérkezzenek a tartályládák, mert addig nem tudják hova tenni a sok árut. Legalább van idő egy rövid beszélgetésre. — Az idén hoztam már ide vagy tíz-tizenegy mázsa köszmétét és három mázsa körtét. Lenne még két és fél mázsa szil/Va is, de itt már nem veszik át felezve. Úgytermelő, felvásárló hogy inkább beviszem Nyíregyházára. Nem mindegy, hogy hat, vagy tizenkét forintot kapunk kilójáért, és ráérünk a fa alatt elszemel- getni. A paradicsom az csak úgy jött, hogy segítettem a szomszéd fiúnak, és cserébe kaptam három marék pa'lán- tot. Olyan szépen termett, hogy még biztos lesz rajta ugyanennyi. — Ahhoz képest — teszi hozzá Kerékgyártó Sándor —, hogy ilyen bő termés van, megfelelő az ár. A paradicsom felét 2,20-ért, a másikat 2,80-ért veszik. Azt mondom, hogy inkább dúskáljunk, mint szűkön legyen, mert azt nem csak anyagilag de a hasunkon is megérez- n énk... Az ország konzervgyáraiba... Az Újfehértói ÁFÉSZ, ahogyan a vezető felvásárló, Kiss Sándor fogalmaz, a többcsatornás értékesítési rendszer híve. Szinte az ország összes konzervgyárába szállítanak (még Paksra, sőt Nagyatádra is), ezért is sikerült tavaly a megyében a legjobb árat elérniük. Ennek aztán megvan az a hátránya, hogy hosszabb ideig tart, mire visszaérnek a szállító- járművek, platójukon az üres ládákkal — ezért a sor a paradicsommal. (A látszattal ellentétben egyébként idén nemhogy több lenne, inkább kevesebb a paradicsom, mint tavaly; csak most egyszerre érik.) — A szilvával az a helyzet — mondja a vezető felvásárló, hogy sok ölyan felezettet vittünk a gyárba, ami nem felelt meg az előírásoknak, ráadásul sokan éjszakára otthon hagyták, s mire beszállítottuk, már csak cefrének lett jó. Ezért aztán innen ezentúl csak az egész gyümölcsöt fogadják. Az uborkaszezonnak — mire ezek a sorok megjelennek — már vége, de továbbra is veszik a körtét és a paprikát. Összesen egy nap száz- százhúsz tonna árut hoznak a kistermelők. A tavalyi jó év után van is termelési kedv, csak szerződés alapján batszáznyolcvanan szállítanak ide zöldséget, gyümölcsöt. A paprika még megy, de az alma alakúnak az értékesítésével akadnak gondok. — Nyíregyházával van szerződésünk huszonöt vagonra, de ott még nem kezdik a feldolgozást. Eddig mindössze negyven tonna almapaprikát tudtunk eladni, elég gyenge áron. Most sikerült találni egy osztrák partnert, aki tíz kamionnal, ösz- szesen százhatvan tonnát szállít el hamarosan, de a rendelkezésünkre álló diszpozíciónak a háromszorosa is megtermett. Paradicsomból viszont szinte korlátlanok a szállítási lehetőségeink’, ennél csak a göngyöleghiány és a kevés jármű akadályozhatja a munkát. Három éve jövedelemérde- keltSégi rendszerben működik az újfehértói felvásárlótelep, azóta rugalmasabban alkalmazkodhatnak a körülményekhez. Csak egy példa: beszól telefonon egy ismerős, hogy a templomnál üres te- hertaxikat látott, küldheti ? Mire a válasz: jöjjenek azonnal! A gyors szállítás aztán pénzzel mérhető eredményeket is hoz. Az áfésznek, a felvásárlásban dolgozóknak, és — ha nem is annyira direkt módon — a kistermelőknek is. Papp Dénes Egy műszakban 550—600 sertést dolgoznak fel a nyíregyházi állatforgalmi és húsipari vállalatnál. Képünkön: a szállítószalagos rendszeren a gépi bőrfejtés után a hasítás következik. (Farkas Zoltán felv.) A forrás sokat, s a víz ott maradt a fejünk fölött. Igazolódott is sejtésünk: két és fél vödör után már csak csepegett, aztán lassan elállt. Az eset azonban tág teret nyitott a fantáziának, megmutatta a jövő útját. Az egyik lehetőség: ha valamilyen okból vízhiányban szenvednek a ház lakói, j elég, ha előveszik a fúrógépet, hiszen valóságos víztartályokat rejt a födém. A másik: a plafonra is szerelnek egy-két vízcsapot, s a felül lakó a nála fúróit , lyukon időnként utánatölt. Az is elképzelhető, hogy mivel építővállalataink sivatagi országokban is vál- I lalnak munkát, ott hasznosíthatják az ötletet a helytakarékos víztárolásra. | Mindenesetre most egy kicsit félve folytatom a karnisok felrakását. Azon top- j rengek, hogy nem kellene-e hívni egy vízkereső varázsvesszős úriembert, aki j feltérképezné a lakás fala- ' it-mennyezetét. Arra is gondoltam, hogy fémkere- l sővel végigpásztázom a fa- | lakat — hiszen ki tudja, lehet, hogy nemcsak víz van í itt elrejtve .. . Lehet pár I lapát is, esetleg egy-két kis | méretű betonkeverő. J De csitt! Állj meg fantá- í zia! Szörnyű gyanú fészke- \ lődik bennem. Titkon utána kell néznem, hogy a házunkat építő és szerelő kőmívesék közül mindnek megván-e a felesége? ... (tarnavölgyi) Ha vízhiány van a lakásban, csak tegyen föl egy karnist! Kérem, ne nézzenek ütö- döttnek: tanúim vannak rá, hogy én ily módon fakasztottam vizet otthonomban. Történt ugyanis a minap, hogy újdonatúj lakásunk konyhájában fúrtam a plafont — a függönytartó számára. Egyszer csak megszaladt a fúróhegy, és legnagyobb megrökönyödésemre víz folyt a lyukból. Gyorsan kirántottam persze a fúrót, mert hogy annak nemigen használ, ha víz folyik bele, s erre ujjnyi sugárban ömleni kezdett az éltető nedű a meny- nyezetből. Gyorsan belenyomtam egy tiplit a lyukba, erre már csak csepegett. Fölrohantam a fejünk fölött lakóhoz: miféle vezetékbe találhattam bele? Már a lépcsőn kétségeim támadtak persze: nem valószínű, hogy itt bármilyen vízvezetékcső húzódna. Nem is ■ tudott senki ilyenről, mígnem aztán másik szomszédom vette a bátorságot, és a tenyerébe fel fogott vizet megnyalta. Honnan, honnan nem, de megállapította: ez nem vezetékből származódik, hanem minden jel szerint esővíz ... Arra jutottunk aztán: nem lehet más a forrás, mint a mennyezetet alkotó betoújédemek üregében rejtőző'díz, mely valószínűleg az építéskor került bele, gondosan eltömték a nyílá
