Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
If|y|HÉTVÉGI MELLÉKLET ^FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK^ A „Királynő" jött, játszott, győzött! Helyszíni riport és „mazsolák" a Queen-ről A Queen egy korábbi autogramlapja A Queen-láz különös ismertetőjele: kétszázezren szerették volna megkapni, de csak hetvenezernek sikerült. (Több jegyet nem bocsátottak ki.) Tünetei: bizonytalanság (jönnek, nem jönnek?), nyugtalanság (hány koncert lesz, kapok-e rá jegyet?), átmeneti nyugalom, némi mér- gelődéssel (jönnek, de csak egy koncert lesz a Népstadionban), pánik (megkezdték a jegyek árusítását, de két nap alatt elfogyott), dühöngés (miért pont nekem nem jutott?), remény (hátha van az ismerősöm ismerősének ismerőse, aki szerez egy jegyet), lemondás (nincs). Miután a fertőzés nálam már jóval korábban, 1974-ben jelentkezett — ekkor hallottam először a „Killer Queen” című dalukat és figyeltem fel Freddie Mercury kivételes csengésű hangjára és a tökéletes énekharmóniára — elhatároztam, hogy személyesen járok utána a dolgoknak. ★ Július 26-a, szombat. A Kelet-Magyarország fényképes igazolványának többszöri felmutatása után végre bejutok a sajtóközpontba, ahol megkapom az áhított tiszteletjegyet. Erről megtudom, hogy ez az egyetlen keleteurópai fellépés a Queen Production, a Multimedia Organisation (Europe) Ltd., a Népstadion és Intézményei, valamint az Idegenforgalmi Propaganda és Lapkiadó Vállalat csapatmunkájának eredménye. A látottak után felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy hazai szervezőink osztályon felüli eredményt produkáltak. Informátorom megmutatja az épülő színpadot, s elképedek. Te jó ég, hiszen ez magasabb a Népstadion torony- épületénél! Kísérőm megerősíti gyanúmat, amikor ismerteti a méreteket. A 44 méter széles, 19 méter mély, négyemeletes monstrumot angol szakértők vezetésével magyar szerelők építik. Az összes műszaki és egyéb kellékek 140 tonnát nyomnak, s ehhez 15 kamion volt szükséges. A 120 ezer wattos hang- és a 800 ezer wattos fényorgia előállításához 2500 amperes áramerősség kellett, amit csak két póttranszformátor ideiglenes beállításával lehetett megoldani. Természetesen mindent komputer vezényel, beleértve a színpad hidraulikus mozgatását is. Műszaki ember lévén, azt már csak úgy mellékesen jegyzi meg, hogy az ugyancsak kitelepített konyha naponta 120 műszakis élelmezését látja el. ★ A délután az összegezésé és az elmélkedésé. Az együttes legfontosabb állomásának tekinti a 26 fellépésből álló, Varázslat 1986. nevet viselő turnéjának Budapestet. Éppen ezért legtöbb időt, ösz- szesen öt napot Magyarországon tölt. Unalomtól azonban így sem kell tartaniuk, hiszen a szerdai megérkezés óta minden percük be van táblázva. Szerdán este hat óra körül futott be velük a MAHART Vöcsök II. elnevezésű hajója, utána rögtön szálláshelyükre, a Duna Intercontinental Szálló nyolcadik emeleti, elnöki lakosztályába vitték őket. (Itthoni fellépésük kapcsán a nyugati lapokban gyakorta feltűnt a „vasfüggöny” szó. Kíváncsi lennék, hogy az igazgatóság kicseréltette-e a berendezést vaságyakra?) A következő két nap a magyar filmeseké, akik Zsombolyai János vezetésével 18 kamerával rögzítik útjukat Budapesten és vidéken. Ez bekerül abba az egész világon bemutatásra szánt turnéfilmbe, amelyet a menedzser karácsonyra akar piacra dobni. Este azon a fogadáson vesznek részt, amit az angol nagykövet ad tiszteletükre — erre mondják a fiatalok: „Nem semmi!” —, másnap pedig a szakmai közönséggel találkoznak. Szombaton még egy utolsó — szigorúan zárt körű — próba, s vasárnap jöhet a nagy attrakció! ★ „Mazsolák” az együttesről. Freddie Mercury, más néven „Plútó” (énekes). Frederick Bulsara néven látta meg a napvilágot Zan- zibáron, 1946. szeptember 5- én. Tizenhárom évet töltött vándorlással Indiában és az arab országokban, míg szüleivel, Bomival és Jerrel, valamint nővérével Kashmirá- val London Feltham nevű negyedébe költöztek. Házuk csupán pár száz méterre volt a Brian May-ékétől, de ők csak egyetemista korukban ismerkedtek meg. A 176 cm magas, fekete hajú, mogyoróbarna szemű világsztár művészeti diplomát szerzett, s az együttes 1970-es megalakulása óta ő a „frontember”. Ze- ■ nét szerez, kiválóan zongorázik, a hangja leírhatatlan, s testi kondíciója is bámulatkeltő. Két háza van Londonban és New Yorkban, de otthonának a londonit tartja. Imádja a régiségeket, s londoni házának „pinceszentélyét”, falait aranylemezeikkel tapétázta ki. Legtöbb daluk neki köszönhető, s a siker legnagyobb bizonyítéka, hogy 13 eddigi nagylemezük példányszáma megközelíti a százmilliót. Mágikus egyénisége miatt becézik Plútónak. Ennek a képességének nálunk is tanújelét adta. Amit ő akar, azt a közönség gondolkodás nélkül megteszi. Közel kétórás műsorukon keresztül szüntelenül mozog és még fekvőtámasz közepette is énekel. Igaz ugyan, hogy közben elfogyaszt egy üveg pezsgőt és lead a súlyából két kilót. Rendszeresen gyakorlatozik a különböző balettintézetekben, hogy rugalmasságát megőrizze. A pezsgő mellett az indiai konyha remekeinek hódol. Legkedvesebb filmjének a Van, aki forrón szereti címűt tartja, kedvenc lemeze pedig a „House Burning Down (Jimmy Hendrix). Brian (Harold) May (szólógitáros). A visszahúzódó természetű, de ördöngös tudású gitáros 185 cm magas, sötétbarna hajú, mogyoróbarna szemű. 1947. július 19-én született a már említett londoni városrészben, Felthamben. Csillagásznak készül, de emellett Harold papa jóvoltából — aki már 1963-ban megveszi számára élete első gitárét — zenekart alakít „1984” névvel. 1968-ban jön Roger Taylor, s egy évvel később már Smile (Mosoly) a zenekar neve. Freddie csatlakozásával ebből lesz a Queen. A hajdan volt csillagászt ma már csak fotószenvedélye emlékezteti múltjára. Kétgyerekes, boldog családapa, aki szereti a japán ételeket és a Guiness- sört. Zenében a Beatles, Bob Dylan és Eric Clapton áll a szívéhez legközelebb. Kedvenc lemeze: Hey Jude (Beatles). John Deacon (basszusgitáros). A 183 cm magas, sötétbarna hajú, zöldesszürke szemű zenész Leicesiterben, 1951. augusztus 19-én örvendeztette meg szüleit világra jöttével. A londoni Chelsea Collegeban mérnökként végez és tanítani kezd, de amikor a zenekar „menő” lesz, ő is — akárcsak a többiek — felhagy eredeti foglalkozásával. Elsőként nősül meg az együttesből 1975. január 18-án, s következik a három gyerek, Robert, Michael és Laura. Kedvencei a Pink Floyd, a Commodores és a Police, az énekesek közül pedig Stevie Wonder. Legkedvesebb lemeze: Need Your Love (Full Moon). Társai ,,Deaky”-nek becézik, s ha teheti, szívesen elvonul vidékre. Roger (Medows) Taylor (dobos). Az alapító tag Roger, Kings Lynn (Nyugat-Norfolk) kórházában sírt fel először 1949. július 26-án. A 178 cm magas, szőke, kék szemű dobos 1967-ben választja lakhelyéül Londont, azzal a szándékkal, hogy fogorvos lesz. Egy év után eredeti szándékától eltéríti Brian May zenekaralapító ajánlata, s így biológusként szerez diplomát. Amikor Freddie csatlakozik hozzájuk, ők ketten butikot nyitnak, ahol a hippiknek árulnak extravagáns öltözékeket. Ezzel a tevékenységükkel csak akkor hagytak fel, amikor a Queen pályája már meredeken felfelé ívelt. Elhatározásukat igazolta, hogy tizenöt év után is változatlanul együtt vannak, ami igencsak ritkaság ebben a műfajban. Roger rajong a gyors autókért, imád vízisízni, esküszik az indiai és a francia konyhára, s a különleges vodkák kiváló szakértője. Példaképe John Bonham, a Led Zeppelin dobosa. Kedvenc lemeze: Anyway, Anyhow, Anywhere (The Who). ★ Július 27-e, vasárnap. Ráérnék nyolc órára kimenni, de hajt a kíváncsiság és jóval korábban indulok. Végeláthatatlan sorok hömpölyögnek a Dózsa György úton, s a jegyüzérek által pofonokkal meg nem erősített hírek szerint a legjobb jegyek ára eléri a kétezer forintot. Ifjú rokonom felvilágosít, hogy a fiatalok jelentős hányada tüzetes vizsgálatnak vetette alá egyetlen farmerből álló ruhatárát, s úgy döntött, hogy kibír az még egy évet. Elvégre is egy Queen-jegy státus- szimbólum. Szegény butikosok! Az idő ragyogó, bár az előrelátó rendezőség mindenre felkészült. A leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinát ötvenezer esőkabátot készített arra az esetre, ha nem lenne kegyes hozzánk az ég. Esernyőt és hasonló más „fegyvert” ugyanis nem engedtek a nézőtérre bevinni. A jegy hátán lévő „tízparancsolat” ezt egyértelműen le is szögezte, sőt a hangosbemondón magyarul és angolul is folyamatosan megismételték. A szabályok betartásáról nem kevesebb, mint nyolcszáz rendező gondoskodott. Amíg a Küzdőtér feliratú — vagyis a pálya füvét jelentő — bejárat felé tartok, felötlik bennem a gondolat, hogy mennyire helyénvaló most ez a kifejezés, hiszen alaposan meg kellett küzdenie annak, aki az ide szóló jegyhez hozzá akart jutni. A pálya mellett már felsorakozott a százhúsz fős egészségügyi szolgálat, de ott vannak a rendfenntartó szervek is, kezükben a szájkosaras kutyák szíjával. (Másnap örömmel hallom, hogy semmiféle rendzavarás nem történt.) Egy testi fogyatékos rajongó tolókocsin érkezik, a rendezőség és a közönség együttesen segít neki, hogy jó helyhez jusson. Az együttérzés szép megnyilvánulása. Nyolc órákor a Z’Zi Labor rázendít, majd őket a nyugatnémet Kraft váltja, de csak udvarias taps fogadja buzgól- kodásukat. Mindig hálátlan feladat előzenekarnak lenni, ez itt most hatványozottan igaz. A filmfelvétel miatt az elsöprő élményre várni kell a teljes besötétedésig. Végre valamivel tíz előtt fellángolnak a fények, s a zsúfolásig megtelt nézőtér üdvrivalgással köszöntheti élőben még sosem látott bál- ványait. A műsorösszeállítás óriási szakmai rutint tükröz. Régi és új nóták, gyors és lassú ritmusok váltakoznak, s Freddie fanatizálja közönségét. A hangulat egyre forróbb, amelynek lehűtésére az énekes egy vödör vizet zúdít az első sorban tolongókra. Rám is jut belőle, de jót derülök az egész heccen, s csak akkor lepődöm meg némileg, amikor az órám másnap tizenharmadik hónap másodikát mutat. Mindig sejtettem, hogy bóvlit sóztak rám Bécsben! A buta elektronikája képtelen felfogni, hogy ezt a vizet Freddie-től kapta. Sebaj, hál’ istennek nagyon ügyes órást ismerek. Amikor Brian May brilli- áns gitárszólója után Freddie a zongorához ül, mindenki tudja, hogy a Bohemian Rhapsody következik. A lassú, lírai részt még csendben hallgatják, de a Mamma mia-t már mindenki újra vele énekli. A We Will Rock You felcsendülésekor érett búzatáblaként ringatózik és rángatózik a „tisztelt publikum”, de az igazi csoda még csak ezután jön. Freddie belekezd magyarul a Tavaszi szél vizet áraszt... kezdetű ismert népdalba, s a döntően tízen- és huszonévesekből álló közönség, aki erre talán még egykét atyai pofonért sem lenne rá hajlandó, most boldogan énekel. Naná, ha „ő” a kedvükért megtanulta ... ! Közel másfél órás „bűvö- lés” után az énekes búcsúzik, a színpad elsötétül. A közönség azonban könyörtelen. „Freddie”, „Plútó”, „Queen” ütemes ismétlésével követeli a ráadást. A zenekar a kiszámított hatás kedvéért még egy kicsit kéreti magát, de a gyakori koncertlátogató tudja, hogy még ezután jön a tortára a hab. Fényözön közepette hófehér nadrágban berobban Freddie, s miközben körberohan a színpadon, látjuk, hogy meztelen felsőtestét hatalmas lebernyeg borítja, belül az angol, kívül a magyar zászlóval. A hatás már fokozhatatlan! Elénekli a Radio Ga Ga-t, majd legújabb albumukról a Friends Will Be Friends (A barátok barátok maradnak) című nótát, majd ismételten búcsúzik. A közönség tovább tombol és néhány perc múlva Plútó újra a színpadon. Vállát bíbor palást borítja, rajta az együttes címerével, fején királyi korona. Miközben a színpad tetején négy óriási fáklya lángol, elénekli a We Are The Champions (Mi vagyunk a bajnokok) kezdetű világslágerüket, s biztosak lehetünk benne, hogy egyelőre nem látjuk Magyarországon. A közönség lassan megindul a kijáratok felé, csak a hálózsákos külföldiek várják, hogy elcsendesedjen a pálya és álomra hajthassák fejüket. Otthon megállapítom, hogy az öltönyömet holnap tisztítóba kell vinnem és ebben a cipőben sem mernék a Hiltonba belépni. Egye fene, ennyit megért, hogy részt vehettem a magyarországi rockélet eddigi legnagyobb eseményén. Akiknek pedig ez nem sikerült, azoknak kárpótlásul ideírom az együttes autogramcímét: Queen, c/o Tony Brainsby Publicity. 166. Edith Grove. London. S. W. 10. England. DOSZLOP MIKLÓS 1986. augusztus 2. Q Pillanatkép a budapesti koncertről. Freddie Mercury a színpadon. (Farkas Zoltán felvételei)
