Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
1986. augusztus 16. Ketat-Magyarország 3 B üntetés űn nélkül Két számot olvastam nemrég a Nyíregyházi Városi Tanács szabálysértési hatóságának jelentéséből. Az egyik hétezer volt, a másik pedig 171 ezer és azt fejezte ki, hogy amíg nem hozták létre Nyíregyházán a közterület-ellenőri hálózatot, addig mindössze hétezer forint helyszíni bírságot szabtak ki egy év alatt, a létrehozás utáni első évben pedig már 171 ezer volt ez az összeg. Azóta újabb esztendő telt el, s minden bizonnyal tovább emelkedett a helyszínen kiszabott bírságok ösz- szege is, aminek tulajdonképpen örülnünk kell, mert ebből is lemérhetjük, hogy jobban vigyáznak értékeinkre, hogy nem lehet büntetlenül, vagy legalábbis a büntetés kockázatának vállalása nélkül megsérteni az együttélési szabályokat, a közterület rendjére vonatkozó szabályokat. Most mégsem ezekről az esetekről lesz szó, hanem olyanokról, amikor nincs szabálysértés, a büntetés mégsem marad el, amikor olyanoktól vesznek, vagy akarnak elvenni kisebb-na- gyobb összegeket, akik nem követtek el szabálytalanságot. Nemrég egy panaszos levélben olvastam: az egyik gépjárművezető a városi stadion melletti utcán, a Stadion utcán az út és a stadion kerítése közötti parlag területre állt, s mire visszaért kocsijához, egy cédulát talált a szélvédőjén, amelyben arról értesült, hogy rossz helyen várakozott, s ezért megbüntették. Sokan tudnának még olyan, az előbbihez hasonló esetekről beszámolni, akik a város más pontján kaptak büntetést hasonló okból és joggal nem értik: miért szabnak ki büntetést akkor, ha nem az utat foglalják el a közlekedőktől, hanem olyan helyekre állítják járműveiket, ahol nincs fű, ahol soha nem is volt park. Valamikor úgy tanították a gépjárművezető-képző iskolán, hogy egy járművezetőnek útja során figyelni kell az előtte, a mögötte haladó forgalmat, a forgalmi lámpákat, a közúti jelzéseket, az útburkolati jeleket, a gyalogosokat, a szabálytalanul közlekedőket, saját járművük műszerfalát, s ezenkívül készenlétben kell lenniük a váratlan behatások elhárítására. Ez a felsorolás elegendőnek látszik ahhoz, hogy ne adjanak újabb feladatot nekik az úttesten várakozó kocsik, mert hiába nem tiltja tábla, hogy egy autó az úttesten várakozzon, mégsem lehet véletlen, hogy a megyei közlekedés- biztonsági tanács szinte jelszavává tette: várakozni mindenütt, ahol lehet, csak ne az utakon. Nyilvánvaló sok baleset után fogalmazódott meg bennük ez a mondat, az is nyilvánvaló, hogy amikor a város útjai kialakultak, s megépültek még lényegesen kevesebb autó közlekedett, -akkor még nem kellett hosszú ideig várakozni egy álló jármű kikerülésekor a szembe jövő forgalom miatt. Mára a sok jármű miatt zsúfolttá váltak az utak, s jó volna, ha nem azon töprengenénk: hol, hogy és miért nem lehet várakozni, hanem azon, hol lehet, hogy minél kevesebb autó álljon az utakon. Van az országban mindenütt egy meglehetősen gyakran alkalmazott, Nyíregyházán pedig még sehol nem látott tábla, ami a várakozás módját tünteti fel. Vagyis például fél kerékkel a járdán, az útszegélyen állhatnak a kocsik, mert így nagyobb hely jut a közlekedőknek. Jó volna például ezt is felfedezni, s nem olyan indokkal büntetni, hogy aki így parkol, az szegélyt rongál, hiszen a gumi nem végez semmilyen rongálást, nyilván azért engedik ezt máshol. Természetesen, aki parkosított területen, parkban áll, azt büntetni, méghozzá keményen büntetni kell. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ahol nincs sem út, sem járda, az még nem azt jelenti, hogy az park. Balogh József Sürgetés Amerikából Válaszok Mátészalkáról Új MOM-termékek a világpiacra Egy telefonbeszélgetés kellős közepébe csöppenek. A készüléknél Pák István, a MOM mátészalkai gyárának műszaki vezetője. Türelmesem megvárom, míg befejezik. — Sürgetik Amerikából, exportáljunk többet a műanyag lencsékből. Igénylik. Ezit tudakoltam meg — újságolja. Öröm is, gond is. — Bonyolítja a helyzetet, a több export lehetőségét, hogy a műanyag lencsékhez az alapanyagot az NSZK-ból importáljuk. S bizony enek a minősége most romlott. Nem vigasztaló — adja meg a felvilágosítást. Reményt is megcsillant a vezető. Közölték vele a telefonban azt is, hogy hamarosan Amerikából hoznak be egy jobb minőségű alapanyagot. Ezt ki kell próbálni, s ha a kísérlet beválik, akkor zöld útja van a növekvő exportnak Amerikába. Piackutatás — Bár igaz lenne — bizakodik a műszaki vezető. — Akkor már „csak” fedezetről kell gondoskodni. Piackeresés és -kutatás. Alapanyag-biztosítás és műszerezettség, új technológiai eljárások, .intenzív minőségi termelés, pontos szállítás, stb. Ki is tudná felsorolni is, mi minden szükséges ahhoz, hogy a tőkés export növekedjék. Minden apró sikerért keményen meg kell küzdeni. A MOM mátészalkai gyára 1986 első félévében százmilliós tőkés exporttervet teljesített. Műanyag szemüveg- lencséket szállítottak az NSZK-beli WABCO-cégnek. Járműszerelvények, mini- és diétás mérlegek, fékerősza- bályozók és más termékek Szigeti András, aki az exportra készülő csiszológép alkatrészeit szereli. (Farkas Zoltán felvétele.) öregbítik ma már hírnevüket az európai kontinensen Angliában és Ausztriában, Olaszországban és az NSZK-ban, de a tengeren túlon is Amerikában és Kanadában. — Idén új gyártmányokkal igyekeztünk piacot szerezni nyugaton. Egyik sikerre számító termékünk a fejhez rögzíthető nagyító — tájékoztat Pák István. Ezt, főleg a műszeriparban használható eszközt elsősorban Angliába szeretnénk exportálni. — A másik gyártmányunk az új csiszológép. Ezt Kanadába szánjuk. Már elkészült belőle a nullszéria. El is küldtük. Visszajelzésre várunk. Ha különösebb kifogás nem lesz, mi már készen állunk a gyártásra — magyarázza a műszaki vezető. Első az angol* igény Különösen büszke e két, remélhető sikertermékre a gyár mechanikai üzeme. Itt „szülték” őket. — Talpon maradni nemcsak annyit jelent, hogy esetleg teljesíteni tudjuk a felvásárlási tervünket. Minden évben már a következő évet kell alapozni. A felvásárlás egy-egy szövetkezetnél nem egyszerűen gazdasági, hanem politikai munka is ... — A mondat gazdája Kiss János, a Nyírbéltek és Vidéke Áfész elnöke. Előttünk az asztalon ösz- szesítések, napi jelentések, az idei felvásárlás eredményeiről. Nem a beszélgetés kedvéért kerültek * elő. Naponta van szükség rájuk. — Hét község, 14 felvásárlótelep tartozik hozzánk. Ez így nem tűnhet soknak, de például itt Nyírbélteken nincs termelőszövetkezet. Nagyon sok ember él, pénzel, a kiskertekből. Az ő jókedvük, termelési kedvük a mi eredményünk. Deák Mihály a szövetkezet csoportvezetője: — Nem túlzás, de legnagyobb izgalommal az eget kémleljük, az időjárásjelentést olvassuk. Részben azért, mert legtöbbünknek van valamennyi kertje, de igazából a faluk miatt. Volt már úgy idén, hogy azt hittük vége az uborkának. Száradt lefelé, de akikor szerencsére kaptunk egy kis esőt... „Ha az alma bejönne. Talpon maradni Felvásárlásról, termésről a Nyirbélteki flfész-nél A főbb termékek a hét faluban a málna, az uborka, a paradicsom és a paprika. Na és természetesen a dohány. — A málna nem sikerült az idén. Szépen indult, de aztán nem volt másodvirágzás. Negyvenhat vagon átvételét terveztük, de csak harminchat vagonnal vásároltunk fel. Nagy területen termesztenek uborkát. A tavalyi év nem sikerült, és' ez érzett a termelési kedven is. Idén százhetven vagon felvásárlását terveztük, és ez bőven teljesíthető. Jót ígér a paradicsom, ez hetven vagon körül lesz és jó eddig a paprika is. A húszvagonos felvásárlási tervünket várhatóan túlteljesíthetjük. összességében nem áll rosszul az áfész. Száznegyven vagon almát várnak, ebből száztíz vagon exportra kerülhet. Elszállítanak, illetve szállítottak a községekből hét vagon egrest és hét vagon ribizkét. Sok helyütt szidják az idei évet. Az áfész elnöke nem: — Igen jó kapcsolatunk van a partnereinkkel. Debrecennel, Nyírlugossal. Nincs tehát értékesítési gondunk. Ez az egyik. A másik, és ezért mondtam, hogy a felvásárlás nem egy szezonfeladat, az hogy 13 jól működő szakcsoportunk van. Óriási segítség ez ahhoz, hogy amit a mindenkori időjárás megter- melhetővé tesz, azt a kertek teljesítik is. Ilyenkor kamatoznak az előadások, a feldolgozókkal való találkozások. bemutatók, tehát mindaz, amit a termelés segítéséért teszünk. Árubevételi tervét, időarányosan 200 százalékra, több mint nyolc és fél millió forintra, teljesítette a szövetkezet. — Ha az alma bejönne ... Számolgatunk. Mesélik, hogy nemrégen Győrben jártak. Egész nap rossz kedvük volt, mert szikrázott a világ a napsütésben. Aztán hazafelé, Debrecen után minden kinek jókedve támadt, mert itthon esett valamennyi eső. — Ha minden partnerünk olyan lenne, mint a már említett Nyírlugos és a debre ceniek, akkor .. . Míg jóérzéssel mondják hogy a felvásárlás ellen idén alig volt megalapozott panasz, mesélik a bosszúságokat is. Táviratok érkeznek Kisvárdáról. Jönnek a nyúl- átvevők. Tíz-húsz-huszonöt kilométerekről hozzák a nyu lakat, de a Hunniacoop*átve vői nem jönnek. — Presztízsvesztés az ilyen nekünk, de úgy tűnik, hogy ez a nagyvállalatot nem ér dekli. A tenyésztő, aki kifizeti a szállítás költségeit nem a vállalatot, hanem minket szid. És lehet, hogy jövőre üresek maradnak a ketrecei... Állunk az ablaknál. Kint mintha élénkülne a szél, és nézzük az eget: hoz-e felhőt? Nem hóz, de ezt is tudomásul kell venni. Az esővárás a talpon maradáshoz ugyanis nem elég. Bartha Gábor — A mi kollektívánk dolgozott rajtuk a műszaki előkészítéstől kezdve egészen a készre gyártásig — mondja Tarosa Bálint mechanikai üzemvez tő-helyettes. A fejhez rögzíthető nagyítóban és a csiszológépben legalább 100 munkás, technikus, mérnök stb. szellemi kapacitása testesül meg. S ami figyelmet érdemel: itt születtek részben hazai (!) anyagokból a szerszámok is. A konstrukciós és technológiai változtatásokat és módosításokat is a szalkaiak végezték el. — Ezek feltétlen szükségesek a sorozatgyártáshoz, és a jó minőség folyamatos biztosításához — magyarázza Tárcsa Bálint. — Bár a fejhez rögzíthető nagyítót elsősorban angol piacon szeretnénk befuttatni, azért előbbre is nézünk — veti közbe Pák István. — Elképzelésünk, hogy ebből évente 200 ezer darabot gyártsunk. Ezt azonban alapos piackutatásnak kell megelőznie — egészíti ki. — Első az angolok igénye. Ennek feleljünk meg maradéktalanul. Most ez a legfontosabb — jegyzi meg Tarcsa Bálint. Igaza van. Az azonosan magas minőségi színvonalú termék sorozatgyártása állandó készenlétet követel. Ugyanis a gyártáshoz szükséges alkatrészeket kooperációban készítteti a szálkái MOM a megyében. — Ezeknek az alkatrészeknek a száma nem kevés, eléri a nyolcvanat, százhúszat is — egészíti ki a gondos felkészülésről hallottakat Kujbus Ferenc, a gyár programosztályának vezetője. Ö az egyik gazdája a kooperációban készülő alkatrészgyártásnak. Korrekt partnerekkel — Szigorúak a velünk szemben támasztott minőségi követelmények a világpiacon. Nekünk is hasonló szigorú követelményekkel kell fellépnünk partnereink kel szemben. Nem titok: ezekhez a tőkés exporttermékekhez gyártatunk alkatrészeket kooperációban a nagyecsedi, a nyírpazonyi tsz-ekkel, a Kemecsei Állami Gazdasággal, kisszövetkezetekkel és aranykezű kisiparosokkal is — magyarázza. — Hazai partnereink többsége korrekt. Hogy a magas nemzetközi mércének meg feleljünk, a saját gyártási ta pasztalatainkat is átadjuk nekik. Minden apróságra ügyelni kell. Gyárunkban tanultak nemrégiben a nagy ecsediek is — jegyzi meg Pák István. Kiváló minőség, pontos szállítás. A jó üzlet feltételei. — Ez teremthet bizalmat, melyet megtartani még nehezebb Angliában és Kanadában is. Csak ez a kettő számít. más nem. És csak egyszer lehet eljátszani — összegez Pák István. Megtanulták. És ez különösen akkor jó érzés, ha tudja az ember, a szalkaiak soksok hátránnyal küzdve igyekeznek helytállni a világpiacon. Farkas Kálmán Számítógépcsere a vízügynél A régi számítógépeit újakkal váltja fel a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság. Már egy új gép megérkezett, a többit várják. Fokozatosan egy 20 IBM—PC típusú, úgynevezett kompatibilis számítógépekből álló rendszert hoznak létre. Az új gépek a jelenleg használtaknál lényegesen nagyobb memóriával, adattároló kapacitással rendelkeznek. Mindez nagy előrelépést hoz, mert korábban csak a vízügyi igazgatósági központban volt számítógép, és az intézmény különböző területein dolgozók csak a földolgozott adatokat kaphatták meg. Az új számítógép-rendszer nyomán lehetővé válik, hogy az adott munkahelyeken is legyen számítógép, melyekbe az ott dolgozók bármikor adatokat táplálhatnak, illetve hívhatnak le. Gabonaipari rekonstrukció Befejeződtek a rekonstrukciós munkálatok a Szabolcs- Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nyíregyházi Simái úti üzemében. Kicserélték a szitákat, felújították a technológiai berendezéseket, például a hengerszékeket és a dara- gépeket. A munkálatokat jó szervezés nyomán a tervezettnél 15 nappal rövidebb idő alatt végezték el. A rekonstrukció nyomán az üzemben naponta 180 tonna búza őrölhető, ami mintegy 20 százalékkal több mint a felújítási tevékenység előtti. Oleg Nazarov: Bruttó és nettó O tt, jön egy fiú, kezében hegedűtokkal. A hegedűtokban kotta és májas szendvics. Ott jön egy hölgy. Kezében Marlboro feliratú nejlonszatyor. A szatyorban háztáji krumpli, kilónként tíz kopejkáért, és fagyott az egész. Ott jön egy izompacsirta. Kezében irattáska — s benne két-három üveg száraz fehér bor, azonkívül egy váltás fehérnemű: minden eshetőségre készen. Ott jön egy lányka — gyufásdoboz-méretű kis- táskával. A gyufásdoboz- kistáskában kencefice, cigaretta, kötött sapka és némi aprópénz. Ott jön egy kövérkés mámi csizmában és lélek- melegítöben, a hátán zsákot visz. Hátizsákjában Helvetius és Rotterdamus Erasmus összegyűjtött művei. No és — ott jön az én főnököm. Georgij Szerjub- kin. Ő aztán csomag nélkül. Könnyedén. Nincsen itt kérem se tok, se szatyor, se irattáska, se kistáska, se zsák. Mindamellett ö is visz valamit a vállán. Mégpedig — a fejét. No és a fejében .. . ? Ugye, ezt nem hinné senki? A fejében viszi ... az \ agyát. (Fordította: K. J.)
