Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

1986. augusztus 2. Kelet-Magyarország 3 M. néni a szerkesztőségben Panasz vagy látlelet Bejön M. néni a szer­kesztőségbe, barátnője kí­séretében. Bemutatkoznak, majd M. néni megmutatja a visszeres lábát, (ennek a későbbiekben jelentősége lesz), közli, hogy 70-en fe­lül van. Eközben retiküljé- ből előveszi a listát, s mon­dani kezdi gondjait. „Egy tízemeletes, Etel közben lévő bérházban la­kunk. Tudja melyik, egy van belőle. Nos, itt a ház­mester már hónapok óta táppénzen van, persze, ha nincs, akkor se csinál so­kat, de legalább van. így aztán gazdátlan az épület, a lift most is napok óta áll, mit napok, hetek óta. Cürhődünk felfelé, gyalog, már ha valaki bírja. De ha jó a lift, akkor is elég a baj, hiszen gyakorta bera­gad, hiába nyomjuk a vész­csengőt, van, hogy senki se jön. A házmester nem, mert táppénzen van, a gyorsjavító, ahová mond­ják, szintén becseng, meg nem tudni, miért. A kis unokámat egy kedves szom­széd próbálta kimenteni csípőfogóval, nem sikerült, végül egy másik ház lift­jének kulcsával nyitottuk ki az ajtót. Tudom, ez sza­bálytalan, de én is félek ott két emelet közt, hát még egy gyerek. Szóval nincsen rend, olyan helyet is tu­dok magának mutatni, amit kilenc éve, azóta lakunk ott, seprű nem ért. A lakót nincsen, aki re- gulázza, a házirend meg nem ér sokat. Szoktak len­ni gyűlések, ott megjele­nik mindenki, hivatal, rendőr, mindenki mondja: Tessék, elvtársak! Csak tessék mondani, mi a gond. Mi meg mondjuk, ők írnak, de még eddig sosem történt semmi. Hogy miket mon­dunk? Hát azt, hogy néha napokig nem ég a villany egy-egy fordulóban. Meg azt, hogy meg lehet őrülni a zajtól. Nappal és éjszaka bömbölnek a rádiók, mag­nók, még az ablakba is ki­teszik. Nincs az az isten, aki megfékezze. Próbáljon meg szólni, ugyan gyorsan elküldik. Én is szeretem a zenét, de hát módjával, olyan erővel, ami még el­viselhető. Most tessék mon­dani : hát csendrendelet nincsen? Tudom, hogy még nappalra is vonatkozik. Meg ott vannak az autó­sok. Lusták, dudálnak az emeletre, este, reggel. A minap is éjjel 10-ig kala­pálta a roncsát egy ember, miközben a suhancok bő- gették a motort. Nekik az­tán még szólni sem merek, öreg vagyok, ki tudja, mi eshet meg velem. így van ez a Robinson-dombbal is. Egy este oda készültünk, gondolva, ott frissebb a le­vegő. De aztán gyorsan vissza is fordultunk. Ott it­tak, már részegek voltak, pedig éppen, hogy lemenő­ben volt a nap. Ja, és hogy ne feledjem. Kertes házban laktam valamikor, nekem is volt kutyám. Szeretem is. De hát olyat, hogy valaki éjszakára a balkonra csuk­ja? Szegény, persze, hogy vonyít. No látja, inkább ne legyen, mint, hogy kínoz­za az ember. (A lista még tart, M. néni fordít, úgy sorolja.) De kedves nem hi­szi, hogy milyenek a kis­mamák. Nekem is volt négy gyermekem, akiket a világ­ra hoztam, de mellette ne­veltem is! így hát nemér­tem, miért hagyják, hogy a kicsi tépje a bokrot, a mi általunk ültetett virágot, a fát törje. Rászólni?! Attól mentsen meg az isten. Csak azt nem értem, hogy min­dig mondják: van rendőr, meg parkőr, meg területőr. Na, hát én ezekből ritkán látok egyet is. Tudom, van dolga magának más is, de hát kérem, kinek mond­juk, ha nem az újságnak?” M. néni panaszlistája pon­tos címmel megtalálható nálunk a szerkesztőségben. Talán mondani sem kell, elmondhatta volna bármely jósavárosi bérház lakója, a különbség alig lenne elté­rő, esetleg a tételek száma lenne több. Panasz volt ez? Vagy látlelet egy lakóte­lepről? Ki gondolná, hogy látszatkomfortunk mögött mennyi napi apró nevelet­lenség, fegyelmezetlenség rejtezik. Keserítjük egymás életét. Felnőttek, gyerekek egyaránt. Együttélni nem tudunk. Egymást felmor­zsolni igen. (bürget) ________________________________________________ Uborkaszezon—Nyírtasson is Uborkaszezon van most a nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet konzervüzemében is. Folyamatosan érkezik az áfészektől, téeszek- től és kistermelőktől a zöldségnövény, hogy a feldolgozás után a hazai és külföldi fogyasztók asztalára kerülhessen. Az éjszaka is üzemelő szalagon a napokban ötliteres üvegekbe töltik a szov­jet vásárlók ízlésének megfelelő savanyúságot, (pd) A megengedett kereteken belül Mennyibe kerül egy lakás? Aki elad, azt szeretné, ha minél többet kapna tulajdo­náért, a vevőnek természetesen éppen ellenkező az érdeke. Egyetlen dolog van, amikor mindenkinek rossz a magas ár, ez pedig a lakás. Mert hiába kap érte többet az eladó, mint amennyiért ő vette, semmit nem ér a pénzével, jóval többe kerül neki'az új, hiszen valahol mindenkinek lakni kell. Ezért okozott és okoz folyamatosan gondot a lakások árá­nak emelkedése, ezért beszélünk róla úton-útfélen. Es ezért folyamatos az építőanyagok és az építőipari árak ellenőrzé­se, hogy ha már az áremelkedési folyamat megállíthatatlan­nak látszik, legalább a szabályos, a megengedett kereteken belül emelkedhessen. Képünkön: Nyíregyházán, a Szamuely-városban a Ma­karenko utcai tízemeletes épületek folyóparti oldalán található ez a kis oázis. (Elek Emil felvétele) Mi is van egy lakás árá­ban ? Természetesen az anyag ára, a munkadíj és ennek a díjnak a költségvonzatai, a kifizetett bér pótlékai, a tár­sadalombiztosítási járulék, az építőipari gépek költsé­gei, a központi irányítás (az építőipari vállalatok admi­nisztratív létszámáról van szó) költségei, az elkülönített költségek, a munkásellátás­sal, a felvonulással kap­csolatos költségek, aztán a nyereség is. És ez csak a nettó ár, hiszen aki lakást vesz megfizeti a telek árát és természetesen a közmű' veket is. Az ár: másfél- szeres Sajnos az utóbbi években az imént felsoroltak mind­egyike emelkedett, így for­dulhatott elő, hogy míg 84- ben a blokkos technológiával épült lakások négyzetmétere 9241, addig tavaly 10 258 fo­rint volt, az egyéb hagyomá­nyos technológiával épült la­kások négyzetmétere 8930-ról ugrott 12 127-re, a panel 10 849 helyett 11 640-be került, az egyéb korszerű technológiá­val építetteké 10 559-ről 11 108-ra módosult, s ezek a számok sejttetni engedik, hogy a VI. ötéves terv 5 éve alatt közel másfélszeresére emelkedett a lakások ára. Ez természetesen országos átlagot jelent. Sajnos, Sza- bolcs-Szatmár megyében az átlagnál magasabb volt a la­kások ára, mert az emelke­dés is meghaladja az orszá­gos átlagot. Vásárosnamény- ban például 14 500 forintért építettek négyzetméterenként lakást, de Fehérgyarmaton is 11 000-be kerül a velox-tech- nológia. Nagykállóban még 1983 januárjában kötöttek szerződést a Korányi Frigyes utcán hat lakásra az építte­tők a helyi építőipari szövet­kezettel. Akkor úgy tervez- . ték, hogy 3 millió 373 ezer 491 forint lesz az épület ára, aztán amikor majdnem há­rom év múlva befejezték az építkezést, az utókalkuláció 4 millió 694 ezer 829 forintot mutatott ki. Közben többször is módo­sították a kivitelezési határ­időt, mert anyagot nehezen tudtak szerezni. Ebben az időben volt egy olyan gya­korlat, hogy a Tüzép-telepek- nek először a lakosságot kell kiszolgálni, csak aztán ad­hatnak anyagot például a szövetkezeteknek. Hiába mondták a nagykállóiak, hogy ők is a lakosságnak építenek, mégis egyre mesz- szebbre tolódott ki a határ­idő. Járulékok, százalékok Voltak persze tervezési ni- bák, a kapacitásuk sem volt elegendő, és rengetegbe ke­rült nekik a dolgozók bére is. Csak emlékeztetőül: eb­ben az időszakban emelke­dett 17 százalékról 40-re a társadalombiztosítási járu­lék, amiről természetesen ők nem tehettek. És persze emelkedett a bér is. Mivel a lakásépítés maximált árfor­mába tartozik, az építőipari költségszámítási norma sze­rint fizethetnek bért a dol­gozóknak. Ha ez a norma például 20 forintos órabért ír elő, hiába fizetnek a dol­gozónak harmincat — mert kevesebbért nem kapnak munkaerőt — ezt a pluszkölt­séget nem háríthatják át az építtetőkre. És akkor még nem szól­tunk arról, hogy időközben az anyagok ára is emelke­dett, ami a VI. ötéves terv­ben 55—60 százalék volt. Nőt­tek, méghozzá alaposan a fuvarköltségek, s ma ott tar­tunk, hogy Nyékládházától Nyíregyházáig háromszor annyiba kerül a fuvar, mint maga a szállított kavics. A tégla árának növekedése is benne van. Egy köbméter falba 20 évvel ezelőtt is 404 kisméretű tégla kellett, ma is annyi kell, de mekkora kü­lönbség van az akkori és a mai ár között! Ha csak az öt évvel ezelőttihez viszo­nyítunk, akkor is megdöb­bentő adatokat kapunk. A kisméretű téglából 1981-ben ezer darab 1620 forint volt, tavaly pedig már 2520, s ez 55,56 százalék áremelkedést jelent. 77,20-ról 96,40-re emelkedett a tízes válaszfal­tégla, a B—30-as kézifalazó ára 14 százalékkal lett több, a 40X40-es szabványpala pe­dig 4,43-ról 6,24-re emelke­dett darabonként. A tetőcse­répből 2430 forint volt ezer, tavaly 3200-ért adták már. A cement 107,50-ről emelkedett 136.50- re, a mész 89-ről 123.50- re, a fehér csempe da- ' rabja pedig 2,50-ről 3,10-re. Tulajdonképpen ilyen okok miatt került a nagy káliói költségvetési üzem által épí­tett négylakásos társasház 1 millió 845 ezer helyett 2 mil­lió 440 ezerbe, vagyis a 7919 forintra tervezett egy négyzetméter 10 484 forint­ba. Tény, hogy néhány dolog kimaradt a tervből, néhány részlet feltételezett adatok alapján készült el, az is tény, hogy irányárakkal dolgoztak, s ez is hátrányt jelentett a költségvetési üzemnek, mi­ként az, hogy hiába számí­tották fel az árkockázati mu­tatókat, a hatósági árválto­zásokból eredő többleteket ennek mértéke nem fedezte. Ellenőrzik Ilyen okai vannak annak, hogy a megyei tanács ipari osztályához szervezett árel­lenőri csoport — az irányí­tásukkal dolgozó árellenőr­zési társulásokkal együtt — A trolibusz, amellyel Nyezabudkin mun­kába ment, úgy vánszorgott, mint egy tek­nősbéka. Megint el fogok késni — idegeskedett Nyezabudkin —, pedig a főnök már teg­nap is felfigyelt rám. Végre ott volt az iroda­épület előtt, és az óráján látta, hogy még 10 perc van kilencig. Amikor ki­fulladva felért a saját eme­letére, a folyosón az ablak­nál megpillantotta kollégá­it, Cvirkint és Pihalát, akik lustán dohányoztak. Ez azt jelentette, 'hogy a munka már elkezdődött, és Nyeza­budkin elkésett. Meggyor­sította a futását, de sajnos a főnök ajtaja nyitva volt, és ő észrevette hősünket. — Mit somfordálsz, mint a macska, gyere ide — mondta a főnök. — Jó napot, elnézést, de az a helyzet, hogy ... — Mennyit késtél? — folyamatosan ellenőrzi a vál­lalatokat, szövetkezeteket, vállalati gazdasági munka- közösségeket és a kisiparo­sokat. Amint azt Gömöri At- tiláné, a csoport főelőadója elmondta: erre az évre 912 ellenőrzést terveztek, s az elmúlt két hónap alatt sok szabálytalanságot fedeztek fel. Húsz esetben visszafi­zettettek összegeket azoknak, akik az indokoltnál nagyobb számlát kaptak, ez 856 ezer forintot tett ki, 92 esetben pénzbírságot, jutalom-, vagy prémiumelvonást javasoltak, melyek pénzügyi kihatása 722 ezer forint volt. Figyel­meztetéssel 64 esetben úsz- ták meg a kivitelezők, 115 esetben pedig szabálysértési eljárást kezdeményeztek. Egy műszaki ellenőrt fel kellett jelenteniük, mert a tanácsi intézmények felújítási mun­káiról a kivitelező vállalat rossz számlát nyújtott be, s ezt a műszaki ellenőr jóvá­hagyta. Különleges körülmények A szocialista szektorban és a kisszövetkezeteknél 15 szakította félbe a főnök. — Másfél percet — sut­togta órájára nézve Nyeza­budkin. — Esküszöm, hogy ez volt az utolsó. — Hányszor mindod még ezt? Elegem van a késése­idből. — De én ... V — A késéseid rossz fényi vetnek az egész osztályra, a dolgozókra, akik a lehető legésszerűbben, legtakaré­kosabban akarnak hasz­nálni minden percet. Ve­gyél példát Cvirkinröl és Pihaláról. Pontosan kilenc­kor mindig ott ülnek az íróasztaluknál. — Igen. vizsgálatot végeztek, de elő­fordult, hogy egy máriapócsi kisiparos 100 ezer forintnál nagyobb összeggel számlá­zott többet a tanácsi intéz­ményeknél végzett munkáért. Öt természetesen megbüntet­ték, de a büntetés még nem jogerős, mert a kisiparos megfellebbezte. A Nyíregy­házi Építőipari Szövetkezet­nél és szakcsoportjainál vég­zett vizsgálattal, valamint a szövetkezet önvizsgálatával feltárt hibák miatt 820 ezer forint árdrágítást állapítottak meg, mert néhány anyagért többet számoltak, különleges körülményekre hivatkozva többletköltségeket számoltak el, pedig nem voltak ilyen különleges körülmények, vagy ha voltak, akkor azo­kat nem dokumentálták. Az árellenőrzések termé­szetesen tovább folytatód­nak, hiszen az építtetőknek éppen elég megfizetni a sza­bálytalan, a drágítás nélkül amúgy is folyamatosan emel­kedő árakat. Balogh József — Te pedig állandóan megsérted a fegyelmet. Ez rossz fényt vet az osztá­lyunkra. Na, eredj dolgoz­ni. Nyezabudkin bement a szobájába, táskáját az író­asztalra hajította, majd ki­ment a folyosóra, és oda­ment az ablakhoz. — Megmosta a fejedet? — kérdezte Pihala. Más­fél percet késtél. Na itt van, gyújts rá. — A főnök nem tűri a késést — modta Cvirkin, és tüzet adott. N yezabudkin leszívta a füstöt, és megje­gyezte, hogy az idő pénz, és takarékoskodni kell vele. —. Igen — mondták egyetértőén Cvirkin és Pi­hala. És mind a hárman béké­sen szívták cigarettájukat, miközben unott arccal néz­tek ki az ablakon. Lipcseyné Bánfalvi Júlia fordítása Valincina Suszt: Ki kell használni a munkaidőt

Next

/
Thumbnails
Contents