Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-11 / 162. szám
1986. július 11. Kelet-Magyarország 3 Nagy üzlatalc rajtáiméi Távkapálás haszonbérben H a történetesen jogtanácsos VOLNÉK és tisztességgel szeretném ellátni munkámat, nem biztos, hogy maradna annyi időm, amennyi csaknem egy hold nagyságú gyümölcsös és több mint egy hold szántóföld megműveléséhez szükséges, pláne akkor, ha az egyik föld olyan 30 kilométernyire, a másik pedig legalább 15 kilométernyire van a lakásomtól. Persze előfordulhat, hogy mind a két területnek gondos gazdája volnék, ám ez alighanem annak a munkának a rovására menne, amelyikért a fizetésemet kapom. Lehetett volna persze úgy is kezdeni, hogy vajon komolyan számonkérik-e tőlem a munkám, ha mondjuk ibrányi lakos létemre Nyírcsászáriban kell két hold földet megművelnem, vagy nyíregyháziként mennék családostól az ibrányi határba, s két hold földön úgy gazdálkodjak, hogy azon valami haszon is legyen. És következhetnének újabb kérdések arról, vajon hol tanulták meg a távkapálás tudományát Mátészalkán, Hajdúnánáson, Ibrányban, Vásárosna- ményban, Rakamazon élő családok, hogy Nyíregyháza határában művelhessenek egy-két hold földet, milyen olcsó benzin . kell ahhoz, hogy megérje rendszeresen kijárni kapálni és permetezni, vegyszerezni és gyomlálni? Mert azt feltételezni sem akarjuk, hogy ezeknek a földeknek a bérlői nem dolgoznak, hanem mondjuk a tsz végzi el helyettük a vetést, a gyomirtást, a betakarítást, s ők csak a pénzért tartják a markukat. F eltételezni sem akarjuk —, írtam az imént, pedig az az igazság, hogy nagyon sokan feltételezik ezt és senki sem tudja, kinek van igaza. Tavaly végeztek egy vizsgálatot a népi ellenőrök 16 termelő- szövetkezetben arról, hogy a földhasználat megfelel-e a jogszabályban előírt rendelkezéseknek és azt állapították meg, hogy többnyire igen. De előfordul, hogy néhány közös gazdaság nemcsak a nagyüzemi művelésre alkalmatlan területeket adta bérbe, hanem olyan határrészeket is, amelyeket nem lehetett volna, olyanok is bérlők lehettek, akik önerőből nem tudták megművelni a földet és az ilyen jelenségeknek pedig meglehetősen kedvezőtlen a hatásuk környezetükben. Az effajta tapasztalatok — meg aztán a sok szóbeszéd — újból arra késztették a népi ellenőröket, hogy vizsgálódjanak ismét a földhasználatról. Nézzék meg természetesen a háztáji gazdálkodás körülményeit is, de a nagyobb hangsúlyt a haszonbérbe, illetve a tartós használatba adott földek használatára fordítsák. SOK KÉRDÉSRE KELLETT VÄLASZT ADNIUK, épp ezért nem terjeszthették ki a vizsgálatot a megye valamennyi termelőszövetkezetére. Huszonhárom tsg-t választottak és négy tanácsot (a tanácsok kezelésében is van állami földterület). A termelőszövetkezeteket úgy igyekeztek kiválasztani, hogy többségük a városok körzetében legyen, hiszen ezeken a helyeken vált az utóbbi időben népszerű gyakorlattá, hogy felparcelláznak területeket. Részben azért, hogy ezeket a kisebb-nagyobb táblákban lévő területeket ne kelljen nekik művelni, részben pedig, hogy a városok bérházaiba szorult embereket hozzásegítsék egy kicsit visszajutni a természetbe. Persze nem valamiféle jótékonykodási szándék volt ez, rendes árat kértek érte, a családok azonban így is örültek, mert az a két-há- romszáz öl föld, amit béreltek, megfelelő kikapcsolódást jelentett a gyár, az iroda után és még egy kis hasznot is hozott, mert megtermett a zöldség, esetleg a gyümölcs is, ami a családnak kellett. Igenám, csak a vizsgálat azt is kiderítette, hogy ebbe a jó szándékú és mindenkinek hasznos üzletbe belekeveredtek nagy üzletet akaró, sejtő emberek, s olyanok, akik munkahelyük, baráti kapcsolataik, beosztásuk révén el tudták intézni, hogy nagy darab földet kapjanak, a munkát pedig a szántástól a betakarításig elvégzi helyettük a tsz. Így munka nélkül tesznek szert meglehetősen szép jövedelemre. A vizsgálat tehát a megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei összes földterületének alig 20 százalékát érintette, de néhány helyen a haszonbérbe, vagy tartós használatba adott föld nagysága meglehetősen tekintélyes területet jelentett. A nyíregyházi Ságvári Tsz például 375 hektárt, a nyírcsászári tsz 114, az oro- si 149 hektárt adott bérbe, a többi tsz-ek pedig többnyire valóban csak olyan helyeken parcelláztak, ahol a nagyüzem számára meg- művelhetetlen, esetleg csak gazdaságtalanul megművelhető földjük volt. Így is több mint 2500 név került a népi ellenőrök asztalára, mert volt olyan közös gazdaság, ahol 970 volt a bérlők száma, de volt 250, 210, sok helyen pedig 100 és 150 között. A Z EGY BÉRLŐRE JUTÓ FÖLDTERÜLET nagysága is igencsak eltérő képet mutat, mert míg a nyíregyházi Ságvári Tsz-ben 280 négyzetméteres földdarabokat is osztottak, addig Tiszadobon egy egyéni gazda 8 holdat bérelt, de egy hold az átlagterület-nagyság a nyír- császári tsz-ben is, Szat- márcsekén pedig majdnem két holdat tesz ki, ráadásul ők nem is hagyatták jóvá az általuk kötött szerződéseket a földhivatallal és ez bizony szabálytalan. ★ A népgazdaság tervszerű fejlődése egyre nagyobb igényeket támaszt a mező- gazdasági termeléssel szemben. A növekvő igényeket csak úgy lehet kielégíteni, ha minden mezőgazdaságilag hasznosítható terület a gazdaságos termelést szolgálja. Sokszor kényszerűségből válnak meg a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan területektől, s ezért adják oda szakcsoportoknak, vagy próbálkoznak a részes művelés visszaállításával, sok helyen pedig a földek tartós használatba adásával. Mindez jó, hasznos és követésre méltó dolog, hiszen nemcsak a nagyüzemek, hanem a bérlők is megtalálják számításukat. Arra azonban sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, hogy a közvélemény szemében ez ne lehessen új földosztás, hogy nagy területet csak azok kaphassanak, akik meg is dolgozzák és nem másokkal dolgoztatják azt. Balogh József r Vasutasnap előtt Záhonyban Döntés minden percben A negyedik emeleti ablakból a vasúti vannak a vasúti szállításban. Az infor- Tisza-hídra látni. Ha máshonnan nem, mációhoz pedig elég megszámolni a innen meggyőződhet György János, a szomszédos asztal telefonjait. Összesen záhonyi körzet főirányítója a vonatok kilenc van belőlük, közvetlen összeköt- mozgásáról. Íróasztalán hatalmas kimu- tetőssel Budapesttel, a szovjet vasutak- tatás, jegyezheti, milyen változások kai. Konténerutca alakult ki Eper jeske átrakó pályaudvaron. — Ez a körzet agyközpontja — hallatszik a magyarázat. — Itt tíz telefon közül kilenc azért szól, mert nem rendjén mennek a dolgok, intézkedést, azonnali utasítást kívánnak. Hint a tenyerét... Külön stáb, hat szoba áll az üzemirányító központ rendelkezésére. Egyikőjük a határforgalmat intézi, a másik a rakodásra figyel, külön reszortosa van a mozdonyoknak — s lehetne sorolni tovább. Mindőjük munkáját fogja össze a főirányító, akinek úgy kell ismernie a nyolc állomásból, rendező pályaudvarból, átrakóhelyekből álló 80 négyzetkilométeres körzetet, mint a tenyerét. — Különben „eladnának” a helybéliek, ha nem ismerném egy állomás technológiáját — jegyzi meg erre György János. Az ismeret megszerzéséhez pedig kellett 25 év szolgálat a vasútnál, végig a ranglétrán a kocsifelírótói a forgalom parancsnoki posztjáig. Nem hiányozhatott a nyugalom, a jó idegrendszer, a gyors alkalmazkodókészség, mert nem szólam, hanem valóság, hogy ezen a poszton a 12 órás szolgálat alatt szinte percenként dönteni kell. — És kell a hivatásszeretet — vallja György János —, mert nem lehet elviselni a percek múlását, ha nem kedvvel dolgozik az ember. Ugyanezt tapasztalni „földközelben”, Ragány Péter tolatásvezetőnél, aki a záhonyi tengelyátszerelőnél „aggatja” össze a vagonokat. — Itt kevesebbet kell menni, de én helyettesítő vagyok, azon a részen dolgozom, ahol hiányzik valaki. Kint, a területen legyalogolunk tíz kilométert is egy műszakban. Társával rádión tartja a kapcsolatot, a mozdonyvezetővel szintén így vált szót. — Nekem a forgalom a legjobb, ezt a munkát szeretem — állítja 23 éves vasúti gyakorlatával. Mindennap Azt már nem teszi hozzá, hogy az egyik legnehezebb szolgálatra bizony nem köny- nyű embert kapni, aki esőben, hóban, hétköznap és ünnepnap is a sínek között legyen. Így fordulhat elő, hogy a szükséges négy helyett három műszakba járnak, havonta a 60—70 túlóra is ösz- szegyűlhet. A többletkereset viszont arra jó, hogy becsülettel nevelje három gyermekét Ajakon, ahonnan bejár Záhonyba, mint annyi más társa. Ugyancsak bejáró — igaz, csak Kisvárdáról Fényeslit- kére — Tóth Béla lakatos csoportvezető. A kocsijavítóban találta meg a helyét a Csepelen tanult fiatalember, aki társaival együtt az itt szokásostól nagyobb feladatra vállalkozott. A csoport ugyanis nem az apróbb, futójavításokat végzi, hanem besegít a „nagy” vasútnak, a járműjavító üzemeknek, s az időnként esedékes fővizsgára készíti fel a vagonokat. — Van köztük 40—50 éves is, amit szinte apróra szét kell szedni, úgy átvizsgálni, hogy megfeleljen a biztonságos közlekedésnek — említi. — Gondunk, hogy nincs mindig megfelelő alkatrészünk, ezért sok múlik az ügyességen, a találékonyságon, mennyire dolgozunk összehangoltan. Emelt fejjel Amit nyilván otthon is tapasztalt, hiszen jó néhány éve arra ment el, hogy családi segítséggel házat építsen, a kölcsön most jár visz- sza, amikor az öccsének kell otthont teremteni. Ám ezekben a napokban úgy is lehet fogalmazni, hogy a vasutasok nagy családja ünnepel. Július második vasárnapja a vasutasnap, amikor a záhonyi körzetben dolgozók emelt fejjel ünnepelhetnek. — Tavaly 83 millió forintos költségmegtakarítással dolgoztunk, 140 millió forintos bevételtöbbletet értünk el — sorolja Rigó Zoltán üzemigazgató. — Megbecsülésünket jelzi, hogy az országos tendenciával ellentétesen nálunk nőtt a létszám, öt év alatt 550-nel vagyunk többen. A többi adatot helyettese, Sipos István sorakoztatja fel. Eszerint az év első felében hét százalékkal több áru lépett be a tervhez képest, a tavalyitól 1,2 millió tonnával több árut fogadtak, az áru- kiszállítás is folyamatos volt, bár a magyar cégek kevesebb exportárut adtak fel a tervezettnél. Több minőség A minőségi mutatók zöme javult, kevesebb eszközzel rakták át a több árut, egy kocsiba több árut raktak, hatodával csökkent a normál nyomtávú vasúti kocsik állomási tartózkodási ideje. — Sokat segített az úr érdekeltségi rendszer — állítja —, amivel minden vasutas tudja, milyen feladatai vannak. A vasutasnapon ünneplők pedig joggal mondhatják el: eleget tesznek a feladatoknak. Lányi Botond Sipkay Barna? A megnyúzott lélek V (RÉSZLET)______j I szonyúan fáj — sziszegett Kompolya, miközben a patikus a függöny mögött lehámozta róla az inget. — Harmadfokú égés — szögezte le az egérképű kisember, megrágva zsíros, hosszú orra alatt meredező tüskéit. — Várj bekenem sebolajjal. Munkához látott. A tanár úr sovány, vörös pulyka — előrenyújtott nyakkal visszafelé ült a széken, s fogait összeszorította. — De vendégeskedés kell ide, strandra kísérni a hölgyet! Mint valami gimnazista, úgy futkosson körülötte az ember. Hogy maradt volna otthon, a tenger partján. A patikus finoman kente az olajat: — Ledér nőcske. Galogya, az igazgatód egyszerűen ráragadt, és az meg hagyja. — Tudós — Kompolya megvetéssel sziszegett. — Köszönöm. így néznek ki a tudósok. Idejön, és ... ez az. Idejön, és mindent felborít. Hát ez kellett nekem? Hát az kellett, hogy összevesztem a feleségemmel? Hogy istálló legyen a lakásomból, ami eddig szép volt és jó? Kellett, hogy most tűző napon szaladgáljak egy átkozott légy után? — Még mindig nincs legyed? — Nincs. — Pedig micsoda nő. Micsoda combok. — Undorítóan beszélsz! Nem érdekel se a nő, se a combja. — Jó neked. — Miért nem nősültél meg? A patikus keservesen öntözte az olajat. — Az a bajom, hogy mihelyt megismerek egy nőt, nem tudok belé szerelmes lenni. Tudod, kiket szeretek én? A filmszínésznőket. Mert a film szagtalan, barátom. Gyönyörű nők táncolnak, énekelnek rajta, és nem kérnek hashajtót a patikustól. Kompolya megbotránkoz- va csattant fel. — Kifacsart gondolkodás! Emberek vagyunk! • — Hisz épp ez a baj. Te talán szerelmes vagy a feleségedbe? A tanár úr méltóságteljesen felemelkedett. Félreintette a patikust. — Az ingemet. A patikus odaadta: — De még nem vagy készen! — Nem hallgatlak tovább. A feleségemet ne vedd a szádra. '— Pardon. Amíg öltözött, a patikus félrenézett. — Igazán nem akartalak megsérteni. Mindig csodáltam, hogy vannak emberek, akik évtizedekig együtt tudnak élni egyetlen nővel. Hidd el, én is nagyon szeretnék. De mit csináljak!... Még azt is vállalnám, hogy ócska kacatokban járjak, mint te, s mindent a feleségemre költenék. — Ügy. Csak sértegess tovább. Öcska kacatokban járok. Nem az én szégyenem. Az állam szégyene, hogy tisztességes fürdőszo- •bám sincs, és ha le akarom vakarni magamról a retket, beleülök a mosóteknőbe. — Az állam szégyene? — nevetett gúnyosan a patikus. — A tiéd. — Az enyém? — A tiéd. Neves ember vagy. Miért nem követeltél már magadnak egy lakást? Idehoznak egy orvost, mint a Csűröst, azonnal három szoba leakad neki, pedig saját kocsija van. Barátom, akinek néma a szája, üres a marka. — Romlott a világ. Micsoda erkölcsök! — Tudod, hol csináltatja Csürösné a ruháit? Párizsban, barátom. Olyan minden ruhája, mint egy felhő! Tünemény! De hashajtó kell neki is ... — sóhajtott reménytelenül a patikus. — Disznóság ... — mondta csendesen Kompolya. — Ha meggondolom, hogy én imádtam a feleségemet, és soha még Pesten sem vettem neki ruhát. Egész életemet az iskola büdösében meg a verandámon töltöttem, és még vasárnaponként sem ittam bort, pedig valamikor szerettem! • Ma lenne 59 éves szerkesztőségünk egykori olvasószerkesztője, Sipkay Barna író. Írásával rá emlékezünk.
