Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-09 / 160. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. július 9 Átadás előtt egy újabb szép épület laŰjabb huszonnégy kassal gazdagodott a város. A SZÁÉV kivitelezésében épült lakások alatt kap helyet egyebek között a Vöröskereszt városi irodája és az új cipőszaküz- let is. Tervek a foglalkoztatás javítására A város egyik legnagyobb gondja a foglalkoztatás. Nem könnyű túllépni a lehetőségeken, hiszen a meglévő munkahelyek betöltötték, az újak teremtésére pedig manapság igen kevés a remény, hiszen a legszerényebb vállalkozás is milliókat emésztene. Ezek előteremtése azonban nem könnyű dolog. Munkaerőszolgálati iroda nem lévén, a tanács munkaügyi előadóját, Gelseiné Rozgo- nyi Irént kérdeztük a jelenlegi helyzetről, a várható lehetőségekről. Lakást helyben — munkát hol? A városban mintegy 500 munkaképes korú, nem dolgozó lakost tartanak nyilván. Kétharmaduk nyolc általánossal, vagy ennél alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik. Húsz százalékuk érettségizett — a statisztika szerint mindössze tizenöt százalékuk rendelkezik valamilyen szakképesítéssel. Négyszázan Ingáznak A tanácsi nyilvántartás szerint a szabad munkaerő több mint fele nő, akiknek különösen nehéz az elhelyezkedés. A munkát keresők összetétele a lehetőségeket is meghatározza. Gond, hogy a városban 10 éve nem épült új munkaalkalmat teremtő beruházás. Egyedüli új munkalehetőség az eltelt évtizedben a Vasvári Pál Termelőszövetkezet melléküzemága, ahol az Ikladi Műszergyárnak végzett bérmunka 40 asszony számára ad rendszeres keresetet. Ha nem dolgozhatnak helyben az itteniek, máshol próbálnak szerencsét. Négyszázan ingáznak, közülük kétszázötvenen naponta, százötvenen hetente ülnek buszra, vagy vonatra, hogy otthonuktól távol keressék meg a kenyérrevalót. Sajnálatos, hogy erre a sorsra jutnak a helybeli szakmunkásképzőben végzett fiatalok is. Pedig az intézetben sokirányú képzés folyik. Mezőgazdasági gépszerelőket, általános csőszerelőket, villanyszerelőket, lakatosokat, esztergályosokat, hegesztőket, női szabó-varrókat képeznek, de a helyi Alkaloidára gondolva gyógyszeralapanyag-gyártó szakmunkások is kerülnek ki a falak közül. Utóbbiak sem érezhetik azonban nyeregben magukat, hiszen a vegyészeti gyárban rég kitelt a létszám. Azokat a szakmunkásokat sem tudják felvenni és foglalkoztatni, akikkel ösztöndíjas szerződést kötöttek. Bórgondok Egyedül a vasasoknak lenne helyben munkahely, nekik viszont oly keveset ígérnek, hogy jobbnak látják a fővárosban szerencsét próbálni. Utóbbi gond persze nem egyedül az övék. E városban is csak az jellemző, ami bárhol Szabolcsban: a gyáregységeknél, vállalatoknál kialakult bérszínvonal messze elmarad a fővárosi átlagtól. A különbség olyannyira számottevő, hogy megéri érte vállalni a távollétet várostól, családtól. Az már csak mellékes körülmény, hogy a fiatalokat a több pénzen kívül a főváros — néha csak elképzelt — varázsa vonzza. A város vezetői nem tekintik véglegesnek a jelenlegi helyzetet. Biztató, hogy máris előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a Budapesti Csemege Édesipari Vállalattal. Ha a megbeszélések eredménnyel járnak, új üzem épül Tiszavasváriban. A leendő édesipari gyár öszszesen háromszáz városlakónak, zömében nőknek teremt munkalehetőségeket. Az első ütem megépítését 1987-re tervezik. Ennek átadása után 180 munkahellyel gyarapodik a város. Az 1989-re tervezett második ütemben újabb 140 ember állhat munkába. A mezőgazdaságban azonban a jövőben sem várható létszámbővítés. A helyi termelőszövetkezetekben maximális a taglétszám. Olyannyira, hogy soraikból nyolcvan asszonyt bármikor át tudnának adni más munkahelyekre. Hiányszakmák Egy város rangját a szolgáltatási színvonal is jelentősen meghatározza. A hiányszakmák itt is az országos képhez hasonlatosak. Cipész, elektroműszerész, háztartási- gép-javító bármikor műhelyt nyithatna, lenne itt munkája bőségesen. A tanács segíteni kíván a munkát és a munkást keresőkön egyaránt. Ezért tervezi többek között munkaerő- szolgálati iroda létrehozását. Ha tárgyalásaik eredménnyel járnak, 1987-ben már lesz hová bekopogniuk azoknak, akik nemcsak lakni, hanem dolgozni is ebben a városban szeretnének. Vakációakció Az oldalt összeállította: KOVÁCS ÉVA A pedagógusoknak nem teljes pihenés a nyár. A táborozások, kirándulások épp elég munkát adnak a szünidőben is. A Teleki Blanka pedagógus KlSZ-alapszerve- zet fiataljai elsősorban az otthon maradó gyermekek számára szerveztek különféle színvonalas, szabadidős programokat. Elsőként július 7-én, gyalogtúrával egybekötött számháború, majd 8-án filmvetítés várta a gyerekeket. Zenés műsorra, daltanulásra 14-én kerül sor, majd 21-én cserebere akcióra hívják a pajtásokat. A Kabay János Általános Iskola udvara ad otthont 28-án a játékos ügyességi sportvetélkedőnek. Az augusztusi program múzeumlátogatással és rajzversennyel indul. Az ötödikéi diszkót követően filmvetítés, 11-én pedig dramatikus játékok helye lesz a városi könyvtár. 18-án ollóval, különféle anyagokkal várják az iskolásokat. Ezen a napon bábkészítés lesz a feladat. A kész művek rögvest színre is léphetnek, hiszen különféle bábjelenetek bemutatása zárja a napot. _ A szünidő utolsó foglalkozását 25-én tartják. Asztalitenisz-, futball- és sportversenyek színhelye ez alkalommal ismét a Kabay iskola lesz. A különböző időpontokban szervezett filmvetítések bizonyára nagy sikert aratnak, így van remény arra, hogy a pajtások sok élménnyel gazdagodva, kipihenten várják az új tanévet. Nagyon sok virágot kiültettek a város utcáira, tereire, amelyek mostanra eltűntek. Hová lettek? A tanács két-két és fél miilliió forintot költ évente a parkok, terek rendbetételére, a köztisztaságra. Az utóbbi időiben siajnos egyre gyakoribb, hogy egyesék nem becsülik ezt a munkát. Emiatt alkalmaznak ez év júniusától parkőrt, de felhívták a helyi körzeti megbízott figyelmét is a gondra. Közterület- fel ü gyeiő alkalmazásáról döntöttek, az alkalmas személy keresése tart. Az Alkaloida környékén lakók panaszolják: időnként elviselhetetlen szag keseríti életüket. Mikor fog megszűnni? Az Alkaloida már eddig is sokat tett a környezet tisztaságának megőrzéséért. Mintegy 280 millióért bővítette szennyvíztisztító telepét, veszélyes hulladékainak egy részét speciális égetőműben semmisíti meg. A szennyvízgödrök terhelhetősége ezáltal az utóbbi egy-két évben jelentősen csökkent. A kellemetlen szagot azonban csak a tavak teljes rekultációja szüntetheti meg. Jelentős eredményként könyveli el a tanács, hogy az Alkaloida környezetvédelmi osztályt hozott létre, melynek dolgozói érzékenyen reagálnak a környezetvédelem problémáira, azok betartására. Az új orvosi rendelőben és az új óvodában nincs telefon. Bővül-e a közeljövőben a hálózat? A kérdés szerencsére máris aktualitását veszítette, mert az új rendelőbe az elmúlt napokban a posta bekötötte a telefont. Az óvodában azonban vonalhiány miatt csak a közvetlen szomszédságában lévő bölcsődével történő ikresítés hoz megoldást. Korábban a vasútállomás mellett buszváró kiépítését kérték a városlakók. Akkor azt a választ kapták, hogy az állomás átépítésével egy időben ez megtörténik. Elmaradt, miért? A korábbi válasz egészen pontosan az volt, hogy az állomást és az utat is korszerűsítik. Ez eddig csak részben valósult meg. Az Alkaloida, a közúti igazgatóság és a helyi tanács összefogásával a Tüzépig kiszélesítik az utat, ezeknek a munkálatoknak lesz része a buszmegálló végleges kialakítása. Gondok voltak a gróffal... Százados szárnyvonal a tizenkilencedik század második felében az ipari áruk, a mezőgazdasági termékek forgalma kikényszeritette a vasúthálózat gyorsabb ütemű építését. Szükségessé vált olyan szárnyvonalak (vicinális) építése, amelyek a kisebb települések áruit rövid idő alatt és olcsón a távoli piacokra szállítja, az iparcikkeket a falvakba viszi, s lehetővé teszi a személyforgalmat. A program végrehajtása a Vasúttársaságra várt. 1885-ig már kiépült a Debrecen—Hajdúnánás közötti szárnyvonal, s elkészültek a tervek a folytatásra is. E szerint a hajdúvárosokon áthaladó vonal végállomása Polgár, de úgy, hogy Hajdúnánásnál délnyugatnak fordul, és nem érinti Szentmihályt. Ugyanakkor a Vasúttársaság azt kívánta, hogy az itteniek is járuljanak hozzá anyagilag az építéshez. Az elöljáróság azonban megtagadta ezt, ezért aztán új elképzelés született. Tedejnél tért volna el a sínpár, így kapott volna állomást Szentmi- hály, de a központtól hat kilométerre. Az elöljáróság ezt a megoldást is elvetette, a hozzájárulásról nem is tárgyalt. A kényszerhelyzet aztán újabb terv készítésére indította a Vasúttársaságot, s olyan javaslatot tett, hogy ha Szent- mihály hozzájárul a vonalszakasz építéséhez, akkor úgy módosítja a tervet, hogy a végállomás Szentmihály lesz. 1885. június 5-én az elöljáróság közgyűlési határozata ezt a javaslatot elfogadta, ezzel megkezdődhetett a Tedej—Szentmihály szakasz építése. A vonal nyílegyenesen haladt a Dessewfy- kastélyig, ezért a közút nyomvonalát módosítani kellett. Az úgynevezett Déli-járandóban a gazdák földjük egy részéről ingyen lemondtak, így a sínek mentén megépült az új út. (Megjegyzendő, hogy sem itt, sem később a Szentmihály—Ti- sZalök szakaszon nem haladhatott át a vágány egyetlen hold grófi földön . . .) A város ezen felül díjmentes használatra átadta a közeli homokbányát, felajánlotta tízévi közmunkakivetés teljes összegét, és a négy és fél ezer forintot kitevő Penkler-féle pénzalapot vasúti törzsrészvénybe jegyezték be a beruházás céljára. Ezzel lehetővé vált, hogy száz éve, 1886. június 16-án az első vonat befusson a még félig kész szentmihályi állomásra, ahol két sínpár épült, és egy a mozdony éjszakai elhelyezésére. Az akkor nyolcezres város bekapcsolódott a vasúti vérkeringésbe, amely lehetővé tette az addig főleg helyi vásárokra szűkült kereskedelem kiterjesztését. Megindulhatott a személyforgalom is. Az a fonákhelyzet állt elő, hogy míg a megyeszékhelyet csak gyalog, vagy fogattal közelíthették meg az itteniek, addig Debrecenbe kényelmesen, vonattal utazhattak. Ez aztán meghatározta a kereskedelem irányát is. Megrakott vagonok vitték aratás után a búzát a debreceni István-malomba, vagy Pestre, a Soroksári útra, a szarvarmarhákat — melyeket eddig lábon hajtottak a távoli piacokra — most vagonszám szállították a pesti vágóhídra. A Nyíregyháza—Polgár vonal elkészülte szükségessé tette a Szentmihály—Tiszalök közötti szakasz megépítését is. Ez elsősorban szentmihályi és bü- di érdek volt, hiszen könnyebb megközeliteni az akkori járási székhelyt, Tiszalököt, és Bűd közeli állomást kaphat. A képviselőtestület már 1889-ben kérte ezt, végül azonban a millennium évében, 1896-ban került rá sor. (A tervezett nyomvonallal megint csak gondok adódtak, mert Dessewfy Aurél nem engedte át a birtokán. Végül a sínek megkerülték a kastélyt, a grófi majort, s a település belterületén át érték el az Egyházerdőnek nevezett kisállomást, majd — továbbra is a gazdák földjén — jutottak el Tiszalökre.) n Debrecen—Tiszalök közötti teljes szárnyvonal kiépülésével — ha átszállással is, de — lehetővé vált. a megyeszékhely megközelitése. S még nagyobb eredmény, hogy a településen megkezdődhetett a cukorrépa termesztése, hiszen megoldódott a szállítás Szerencsre. Kerekes Béla I békéért, a természetvédelemért Plakett az iskolának Közel ezer tanuló jár el a Kabay János Általános Iskolába, amely ének-zene és orosz tagozatos. Az itt dolgozó fiatal tantestület jó szakmai felkészültséggel, hozzáértéssel tevékenykedik. Munkájuk elismeréseként a közelmúltban két kiemelkedő díjat is átvehettek. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a békemozgalmi tevékenységüket értékelte sokra. E kitüntetésre igen büszke az iskola közössége. Hogyan lehet a békéért dolgoznia egy iskolának? Egyszerű a válasz: a tanulmányi munkától a szabadidős tevékenységig, sok minden ezt a célt szolgálja. A hulladékgyűjtés, faültetés, a sportmozgalom mindennapos elfoglaltság a tanárok és gyermekek számára. Az irodalmi szakkör műsoraira, a társadalom- és természetkutató pajtások tevékenységére joggal büszke a közösség. Mint mondják, nem csinálnak nagy dolgokat, csak végzik a napi feladatokat. A tanulás mellett kutatják a múlA Kabay János Általános Iskola tat, gyűjtik annak emlékeit. Társadalmi munkában szépítik, gondozzák lakóhelyüket, környezetüket. A másik rangos elismerést — a Széchenyi-emlékplaket- tet — a természetvédelmi szakkör tanárai, tanulói kapták. Az indoklásban ez áll: „az eddig végzett környezetés természetvédelmi kultúráért”. Tiszavasváriban közel két évtizede az elsők között alakult meg az iskolások természetvédelmi szakköre. Akkori vezetőinek, az alapítóknak, dr. Legány Andrásnak és Vértes Imrénének munkáját dicséri, hogy 1978-ban e városban rendezték a természetvédők első országos találkozóját. A kezdeti lelkesedés azóta sem csillapult. Az iskola szakkörösei az országos rendezvények állandó résztvevői, eredményeikkel mindig az elsők között szerepelnek. A különböző versenyeken nyert pénzen felszerelésüket gazdagítják. Sátrak, távcsövek, mikroszkópok, diavetítők, keskenyfilm- vetítők és a gazdag könyvállomány így gyarapszik évről évre. Legutóbbi győzelmüket június 16-án, a Sóstón megrendezett megyei természet- védelmi vetélkedőn aratták. Elsők lettek, így lehetőségük nyílt arra, hogy országos versenyen más megyék csapataival mérjék össze tudásukat. Az emlékérem átadására bizonyára sokáig emlékeznek, akik ott lehettek. Egy reprezentatív hajón zajlott az ünnepség, a kitüntetettek sorában pedig Czeizel Endre is ott volt! ltot beszélik...
