Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-07 / 158. szám
1986. július 7. Kelet-Magyarország 7 Lapátolás a Tisza és a Szamos találkozásánál. VÉGIG A TISZÁN Víz. Víz. Szabolcs-Szatmár megyét a természet bőven ellátta vízzel. Sajnos, olykor a kelleténél is többel, mert a Tisza, a Szamos, a Kraszna. a Túr — ahogy Petőfi írta — többször is „Zúgva, bőgve törte át a gátat” ... De amíg a megye egyik részében falvakat sodort el a víz, másutt nélkülözik a természet eme áldását. A megye határán hosszan, nagy vargabetűt ír le a Tisza. A romantikus nagy folyó valósággal kínálja a lehetőségeket a felüdüléshez. a sportoláshoz. A folyó vadregényes varázsa kiterjed Szabolcs-Szatmár távolabbi területeire, falvakra, városokra is. Ezért is adódik a kérdés: mennyiben használja ki a megye az említett lehetőségeket? Hajóra szálltunk és Vásárosnaménytól—Tiszadobig végig utaztunk a Tiszán. — A kiválasztottak egyhónapos úszótanfolyamot végeznek — folytatta Bertalan Éva. — Velük Gutay István gyógyszerész foglalkozik, mire a szakosztályba kerülnék. Az olimpia előtti időszakban heti hat, ilyenkor heti két foglalkozást tartunk. Ez azonban nem kötött forma, a gyerekek egyénileg is sokat eveznek. Ugyanis a vízi telepen — az iskolai szünet ideje alatt — „Érik a gyümölcs..." Vasa rosna meny Ne hivatkozzunk a véletlenre. de mindenképpen a szerencsés egybeesésnek köszönhető, hogy a Vásárosna- ményi Vörös Meteor SE alakuló kajak-kenu szakosztályának Lakatos Péter lett az edzője. Ugyanis a szolnoki edző 1979-ben egy olyan egyesületet keresett, ahol minden adott a kajak-kenu szakosztály beindításához, csak az edző személye hiányzik. Abban az évben alakultak megyénkben a vízibázisok, amelyeken hiánycikknek számított az edző, így a naményiak örömmel fogadták a Tisza-parti fiatalembert. — Hét éve a toborzón 136 ötödikes, hatodikos és hetedikes gyerek jelentkezett — emlékszik vissza a szakvezető. — Közülük fél évig 100 gyereket hét végeken és szabad napokon autóbusszal Nyíregyházára vittük, ahol a 9-es általános iskola uszodájában megtanultak úszni, ez alapfeltétel a sportághoz. A városi tanács a gergelyi- ugornyai. parton egy faházzal (csónaktároló, öltözők) segítette a szakosztályt, míg a megyei tanács által vásárolt hajóparkból 20 darab kajak és kenu illetve egy motorcsónak jutott a naményiak- nak. Ehhez a klub, saját költségből, a múlt évben két minőségi Csepel-kajakot vásárolt. A víziedzések kezdetekor mindenki kipróbálhatta mind a kajakot, mind a kenut, végül az utóbbi mellett csak ketten ■ döntöttek, közülük Tóth Péter a jegyzettebb név, ő ifjúsági ezüstjelvényes. Szinte alig ültek hajóban, álig kezdték el az edzéseket, de már júliusban Meleg Mónika a vidékbajnokságon hetedik helyezést ért el. a következő évben a vidéki olimpai reménységek versenyét megnyerte, míg az országos bajnokságon a hetedik helyen végzett. Ugyanabban az. évben, 1981-ben, kezdte gyártani a jó eredményeket Csobolya Attila, a szakosztály legeredményesebb versenyzője. Országos vidékbajnokságon bronzérmet szerzett, majd 1983-ban a magyar bajnokságon hatodik lett, 1984-ben és 1985-ben ifjúsági aranyjelvényes szintet teljesített. A múlt évben az ORV-n negyedik helyezésével csak hajszálra maradt le az ifjúsági válogatott kerettagságáról. Rajta kívül, a Ugornya kétségtelen ismertebb és látogatottabb, ám az utóbbi időben egyre többen keresik fel a dombrádi partot. Bár a hely adottságai tekintetében elmarad az említett naményitól, nem jelenti azt, hogy nem gyönyörű, pihenést nyújtó a terület. Az 1978-ban felépült úttörőtábort illetve vízibázist követően jó néhány hétvégi üdülő épült és épül jelenleg is. — Szorgalmazzuk a partszakasz üdülőterületté nyilvánítását, hiszen a természeti adottságok és az egyre kajakosok közül Szelestei Eszter minősített versenyző, ifjúsági ezüstjelvényes. Mikorra beindult a szakosztály, már jó eredményekkel büszkélkedhettek a versenyzők, akkor kezdődtek a gondok. Ugyanis az egyesület meg akarta szüntetni a szakosztályt pénzügyi nehézségekre hivatkozva. Szóba került az is, hogy a Vízügy SE átveszi a szakosztályt. Amíg tartott a huza-vona, addig nem voltak edzések, teljesen „leült" a szakosztály. — Idén sikerült beindítanunk egy kezdőcsoportot Sánta Enikő társadalmi edző vezetésével — folytatta az edző. — Sajnos a 30 fős utánpótlás jelenleg hajó nélkül van, ugyanis négy IC- kenut a közelmúltban vitt el tőlünk a megyei szövetség. Most várunk és reménykedünk abban, hogy visszakapjuk a hajókat. Ennél is nagyobb gondunk, hogy a kezdetek óta nem sikerült körbekeríteni a hajótárolót, így a kajakok, kenuk felügyelet nélkül pihennek a tartókon, bárki felpakolhatná és elvi- hetné őket. Többször kértem az egyesületet, hogy csinálják meg a kerítést, remélem idén sikerül megvalósítani ezt a tervet, nagyobb érdeklődés megkívánná — közölte Solymosi László tanácselnök. Ám a kommunális igényeket saját erőből nem tudjuk kielégíteni. Az idelátagatók örömére, közvetlen az átadás előtt van a vezetékes ivóvíz. Beszélgetés közben érkezett egy szakállas 1 fiatalember Bige László, a dombrá- diak kajak-kenu edzője. A szakosztály ügyes-bajos dolgait beszélték meg a tanácselnökkel, aki egyben a sportkör elnöke is. így aztán az edzővel indulhattam le a partra. Útközben találkozA dombrádi vízi sereg.. „Lapátolnak" a gyerekek Dombrád Élet a holtágon Tiszadob változatlanul, hívás nélkül is jönnek a jelöltek. Munkájukat a szülők is segítik, előfordul, hogy valamelyik apuka kocsiján utaznak a versenyre. Tiszadobon, a Holt-Tisza vízi telepén szinte észrevétlenül jött létre és fejlődött a sportkör egyik legeredményesebb szakosztálya, a kajak-kenusoké. Eddigi eredményeik: országos úttörőolimpiai arany-, ezüst- és bronzérem. A megyei rangsorban a második helyen végeztek a tiszadobiak. A tiszadobi Táncsics Mgtsz a „vizes” szakosztályt maradéktalanul magáénak vallja. A működéshez szükséges anyagiakat a tsz, a gyermek- város és a nagyközségi tanács biztosítja. Egyidős a versenyekkel A sportiskolában dr. Kiss József községi állatorvos kezdeményezésére 1979-ben kezdődött a munka, jelenleg 5 tunk az edzésre igyekvő dombrádi kajakosokkal. A délelőtti tréning futással kezdődött, a szárazedzés alatt volt alkalom körülnézni a parton. Meg tudom érteni azokat, akik hétvégi pihenőhelyül Választják a dombrádi partot, röviden csak any- nyit róla, varázslatos. Hamarosan visszaértek a kajak-kenusok, háromezer méter volt az adag. Előkerülnek a hajók, amelyek eddig az egykori vízibázist jelentő épület alatt tárolnak. Azért egykori, mert már kiszorultak onnan, vakációban dugig a tábor úttörőkkel és a kajakosoknak egy faházikó maradt öltözőül. Az edző mindenkinek kijelöli a hajót, akinek eszkimó kajak jut, nem repdes az örömtől, nem szereti a könnyen boruló járművet. A norma 14 kilométer. Nekivágnak a kis sportolók. Közben szót tudunk váltani Bige Lászlóval, aki az 1979-ben megalakult szakosztály harmadik edzője, és két éve került Nagyváradról Dombrádra. Főállásban edző, civilben gyógyszervegyész. Kajak-kenu és úszó segédkajak, 2 indián kenu és néhány túrakajak áll a fiatalok rendelkezésére. Mindezeket a szabolcsi vízi program keretében a szövetségtől kapták. A dobi 'gyerekek Bertalan Éva edző irányításával végzik munkájukat, készülnek a versenyekre. A tanárnő szinte egyidős a tiszadobi kajakkenu élettel, segédedzői vizsgát tett. hogy szakmailag jobban segíthesse versenyzőit. — Mintegy huszonöt fiatal versenyez a szakosztálynál — kezdi az *edző. — Sokat segített az 1981. évi nyári úttörő-olimpiára megépített tiszadobi kajak-kenu pálya megépítése, mert így korszerű körülmények között dolgozhatunk. Rendszeresen figyelik a fiatalokat. szeptember hónapban az iskolában végzik az első szűrést. Segít az is, hogy vízi úttörőraj tevékenykedik a községben. edzői képesítését még Váradon szerezte. Mintegy harminc gyerek jelenti az állandó létszámot, zömmel felső tagozatosak. Induláskor tizenkét hajót kapott a sportkör a megyei szövetségtől, a jelenlegi tizenkilencből 14 használható, kettőt a szakosztály vett. A hajók többségét javítani kell, hiszen jócskán elhasználódtak. Gond ez, mármint kevés és régi a hajó, a motorcsónak is rossz. Ami pedig ezt ideig-óráig kompenzálhatja, a gyerekek akarása és tehetsége. Bár világraszóló eredményeik még nincsenek, egy-egy versenyen már bizonyítottak. Az ifjúsági Jáger Attila, Kovács László tavaly C 2-ben országos döntőbe jutott — igaz pénz hiányában oda már nem utazhattak el. ök egyébként bronzjelvényesek. Szilágyi Zsuzsa és Zsíros Anita is sokat tett azért, hogy az elmúlt év két megyei versenyén összetettben második, illetve harmadik lett a dombrádi szakosztály. Kemény munka az eredményért Ma már büszkén sorolja Bertalan Éva: — Nagyon sok tehetséges fiatalunk van már. Néhány héttel ezelőtt Zalában ezüstérmes lett a Bodor Erzsébet, Eperjesi Anita, Deáki Erika, Huszti Anikó összetételű négyes. A túrakenus lányok 500 méteren alig maradtak el az aranyéremtől. Sorolja tovább a neveket — a teljesség igénye nélkül —, Újlaki László, Petruska Zoltán, Nagy Róbert, Farkas László, Vadász László, Gadnai Kati és az ifjúsági Szabó István. Ma már egyre jobban megértik a versenyzők, hogy az eredmények nem maguktól jönnek, azokért keményen dolgozni kell. Napi edzésadagjuk általában 8—10 ezer méter! Persze a terhelést a gyerekek fokozatosan kapják és sikerült bizonyítaniuk, hogy a fiatal korban elmulasztottakat később már lehetetlen pótolni. Legfőbb gondot Bertalan Éváék háza táján a jelenlegi, s már kinőtt csónakház jelenti, olykor alig férnek benne. Aztán jó lenne egy üzemképes motorcsónak, amely sokat segítené az edző munkáját. — A közeli hetekben több versenyen is részt veszünk — magyarázta az edző. — Hamarosan indulunk a megyei vízi túrán Tivadartól Tiszadobig. Utána Miskolcon, majd Leninvárosban versenyző nk. ősszel mi rendezzük a Vásárhelyi Pál és a Szegedi Ká- roly-emlékversenyt. Ezeken azok indulnak, akik felkészültségükkel öregbítik a tiszadobi szakosztály hírét. Tiszadobon jártunk, sok szépet tapasztaltunk. Szépen fejlődnek, ott vannak korosztályuk legjobbjai között. Úttörő-olimpiáról pedig sohasem térnek haza érem nélkül. Ez egyben elismerés számukra. Az oldalt készítették: KOVÄCS GYÖRGY, MÄN LÁSZLÓ, MÁTHÉ CSABA Fotó: ELEK EMIL „Ki a Tisza vizét issza...” — tartja a magyar közmondás. Romantikus folyónknak ilyenkor nyáron nem is kell különösebb cégér. Ezrek élvezik vizét: hétvégeken benépesül a víztükör, sok száz evező csobban egy-egy karaván útra kél. Növekszik azok száma, akik egészségük érdekében rendszeresen „lapátolnak”, túráznak. S amint az áradó vizet nehéz eltorlaszolni, úgy a Szabolcs-Szatmár megyében kibontakozó viziélet útjának sem lehet gátat vetni.
