Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-28 / 176. szám

1986. július 28. Keiet-Magyarország 3 Az olvasó kérdez Zakor Péter Nyíregyháza, Fa­zekas János utcai lakos azt ne­hezményezi: miért engedik meg a város vezetői, hogy lovas ko­csival behajtsanak a városköz­pontba? A város kiemelt központ­jába most sem lehet lovas kocsival behajtani, de a műszaki osztály tervezi, hogy a közeljövőben felül­vizsgálja a' forgalmi rendet, s ekkor további szigorításo­kat vezetnek be. Természe­tesen figyelembe kell ven­niük. hogy sok nyíregyházi lakásba kell még lovas ko­csival tüzelőt hordani és azt is lehetővé kell tenni, hogy az állatvásárra azok is el­juthassanak, akiknek keresz­tül kell menni a városon. A 13-311-es telefon gazdája azt kérdezi: miért engedik, hogy kerékpárral közlekedjenek a sé­tálóutcában,. s szóvá teszi, hogy illetlen szavakat firkálnak a falra. Most sem lehet kerékpár­ral közlekedni a sétálóutcá­ban, csak ezt nem mindenki veszi komolyan. A műszaki osztály e kérdés nyomán fel­hívta a rendőrség és a köz­területellenőrök figyelmét, hogy gyakrabban tartsanak ellenőrzéseket. A falakról el­tüntetik a feliratokat. A Benczúr térről Juhász János tette szóvá, hogy idegeiket gyak­ran próbára teszi a szabadtéri színpad egy-egy hangos kon­certje. Kérdezi: miért nem lehet az ilyen rendezvényeket a Sóstói Ifjúsági Parkban megtartani? Az ifjúsági park a taná­csé, a szabadtéri színpad pe­dig a városi művelődési köz­ponté. Ök szervezték leg­utóbb a KFT-koncertet is, ezért volt a szabadtéri szín­pad a koncert színhelye. Vi­da Jánostól, a művelődési központ igazgatójától meg­tudtam: évente 8—10 ren­dezvényük van a szabadtéri színpadon, s közülük csak 3—4 olyan zajos, ami zavar­ja az ott lakók nyugalmát. Talán ennyit el lehet egy évben viselni, annál is in­kább, mert egy-egy rendez­vény mintegy ezer ember­nek nyújt alkalmanként szó­rakozást. A Ságvári kertvárosban az fv és Kőris utcán a kertes házak és a melléjük épült társasházak is ugyanazt a számot viselik, s ez megtévesztő. Mikor tesznek rendet az illetékesek? — kér­dezte telefonon egy magát ért­hetetlen módon megnevezni nem akaró olvasónk. — ígéretet kaptunk a vá­rosi tanács műszaki osztá­lyától, hogy a közeljövőben felülvizsgálják a házszámo­zást és rendet teremtenek az ív és Kőris utcán is. Mikor lesznek telefonok az örökösföldi lakásokban is? — kérdezte Csaba Attila örökös­földi olvasónk. — Jövőre — kaptuk a vá­laszt Juszku Sándortól, a távközlési üzem vezetőjétől. Lippa István nyíregyházi olva­sónk szerint elegendő volna csak piacnapokon fizető parko­lóként működtetni a Búza teret. A műszaki osztály vélemé­nye más. ök úgy látják, hogy mivel mindennap piac van, így mindig szükség van par­kolóra, s nem volna jó, ha naphosszat állnának ott a kocsik. Én a kérdezővel ér­tek egyet, mert ha elfogad­juk, hogy mindennap piac­Balogh József főmunkatárs válaszol nap, akkor legyen a vasár­nap is az, amikor az autó­piac miatt a környéken sem lehet megállni. A takarékpalotából érkezett egy másik parkolással kapcsola­tos panasz: a környék minden parkolóhelye fizető parkoló már, így ha az ott lakók kocsijukkal hazamennek ebédelni, csak pén­zért állhatnak meg saját laká­suk előtt is. A műszaki osztálytól azt a választ kaptuk, hogy este és éjszaka nem kell a par­kolásért fizetni, napközben pedig a lakástól 200 méter­re, a művelődési központ előtt díjmentesen lehet par­kolni. Nyírtura határában már sok nyíregyházi lakos vásárolt sző­lőskertet. Nem lehetne víkendte- lekké nyilvánítani és bevezetni a villanyt? — kérdezi Tóth An­tal. A nyírturai tanácselnöktől megtudtam, hogy az említett határrész zártkert. A tanács­nak nincs pénze a villany bevezetésére, de ha a tulaj­donosok társulást alakítanak, a tanács támogatja. Jó hír, hogy a vizet nemsokára be­vezethetik, mert ott halad el a Nyírpazonyt Nyírturá­val összekötő vezeték. Juhász Lajosné kérdezi a 17- 776-os telefonról: miért nem áru­sítanak a városkörnyéki tsz-ek élő baromfit, mint Debrecenben? Nyíregyháza közvetlen környékén csak a Ságvári Tsz foglalkozik baromfine­veléssel. Amikor a tojóállo­mányt kicserélik, meghirde­tik a kiárusítást, s ilyenkor olcsón lehet tyúkot vásárol­ni. Sajnos, ez nem folyama­tos. Állandóvá tételét más közös gazdaságokkal, eset­leg az áfésszel együtt lehet­ne megoldani.­Nagykállóból Kelemen Lajos azt kérdezi:-miért engednek sű­rűn lakott területen 30—40 ser­tést tartani? Törő Imre vb-titkár tájé­koztatása szerint a tanács- rendelet azt írja elő, hogy a lakóház és a sertésól között legalább 10 méter távolság­nak kell lenni. Nagykállót négy övezetre osztották az állattartás szabályozásakor. Az Ifjúság utca — ahol a kérdező lakik — a község központjától távol, a 4. épí­tési övezetben van, ahol az állattartás a legnagyobb mérvű lehet. Nagy Géza azt tette szóvá, hogy a Ságvári kertvárosban zavarja a lakók nyugalmát az éjjeli repülés zaja. Az éjszakai repülés az ok­tatás része. Szerencsére azon­ban — ahogy ezt a környék lakói tapasztalják is — ez egy évben négy hónapig tart. Sajnos, az 1928-ban épült repülőtér földrajzi helyzete nem változtatható, ez más irányú repülést nem tesz lehetővé, a népgazdaság helyzete pedig nem olyan, hogy egy új repülőtér épül­hetne. Pokaraczki András, a repülőtér igazgatója elmond­ta, hogy minden lehetőséget megragadnak a zaj csökken­tésére. Jó hírekkel is szol­gált: üzembe helyezés alatt áll egy olyan berendezés, amely lehetővé teszi, hogy a repülések egy részét a váro­son kívül és nem fölötte vé­gezhetik és hangtompítót szerelnek az AN—2-es gép­re, így elfogadható szintre csökken a zaj. Addig is a lakók megértését, türelmét kéri. Szökőkút, vagy szoborkompo­zíció lesz a sétálóutca elején? — kérdezi K. M. (?) nyíregyházi olvasónk. Is-is. Csobogó is lesz és egy három alakból álló bronz szoborkompozíció. Párosi Dezsőtől, azt kérném: kérdése pontosítása miatt fá­radjon be Kovács Istvánhoz, a városi tanács műszaki osztály- vezetőjéhez, ott pontos választ kap. Petri Sándor kertész. Ahogy haladunk a nyárba, úgy sűrűsödnek a feladatok széles e határban. A zöldsé­gesben már nemcsak az uborkát szedik, de piros a szántóföldi paradicsom, nő a paprika. A dohány is törés­re érett. Ahol van korai al­ma, ott már szedik, válogat­ják, csomagolják a gyümöl­csöt. így van ez Napkoron is. Ma az Éva almát adó kert hangos a szüretelők jóked­vétől, holnap már az Egri piros szedése következik és nem lesz megállás. Ezek után október végéig sok munkát ad majd az alma. Az almaszüretelők között járva, tájékoztatót csak a legfontosabb dolgokra utal­va, Petri Sándor kertész ad: — Aránylag sok itt az al­ma, 328 hektár a termőterü­let. Ahol most a gyerekek dolgoznak — a nyíregyházi mezőgazdasági szakközép- iskola tanulói — fiatal, öt­éves ültetvény, 12 hektár. Az Éva most fordult termőre. Szép és a körülményeket te­kintve, jó a termés. — Voltak körülmények? — De még mennyire! Nem tudom, maga mire gondol, de én az esőre. Itt nagyon ke­vés volt a csapadék, leg­utóbb, amikor két napig bo­rult volt az ég, nálunk eső alig hullott. Pedig már na­gyon kellene. Főként most, hogy az almák — a jonatán­ra és a többi téli fajtákra értem — már kezdenek szí- neződni. Egy hét múlva ese­dékes lesz a színelőszedés. A napkori fák olyan ho­mokban gyökereznek, amely termőképességét tekintve rossz. Nagy energiát, sok munkát igényel, hogy mégis, helyenként a sivatagi állapo­tok ellenére is elfogadható a Napkorról Pestre küldik „Évát4 ükkor szüret — októberig termés. Most 10 ezer tonna gyümölcsre számítanak. Ren­geteg. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy minden szem almáért külön-külön kell az ágakra nyúlni. Honnan lesz ehhez elegendő munkaerő? — Ha a régi — pár évvel korábbi — munkaszervezés­nél tartanánk, gondban len­nénk. Most viszont a terület nagy része háztáji és részes, az üzemi alma csak 60 hek­tár körüli. A kertgazdák, akár háztájiról vagy vállal­kozói területről van szó, ma­guk állítják ki a szedéshez, csomagoláshoz szükséges munkaerőt. Rokonok, isme­rősök, szomszédok a bedol­gozók. A fentebb leírtakat meg­beszélve, figyelmünket most- már a diákokra, az alma- szüretelőkre fordítjuk. Bog­dán Tibor tanár: — Nyári gyakorlaton van a 31 tanuló és a munkát, ahogy dolgoznak, ahogy vi­selkednek, osztályozzuk. De nemcsak az almaszedéskor járunk ide., A termelőszövet­kezettel kötött szerződés alapján ez a mi tanműhe­lyünk. Metszéstől az alma csomagolásáig, mindenben részt veszünk. Itt élesben megy az, amit a tanuló tan­könyvből tanul. Mi a tanulók véleménye? Jacina Kati, Papp Andrea, avagy az eszlári Kiss Mik­lós és társa, a nagykállói Ló- riczy István, mintha össze­beszéltek volna, egyként vallják: — Metszeni, almát szedni jobb, mint tanulni. Itt kint a szabadban, főként, ha jó idő van, ezért mégis csak más. Az almaszüret tehát elkez­dődött. Megy az „Éva” ton­naszámra a pesti, miskolci piacra és ez már annak a je­le, hogy hamarosan követ­kezik az igazi, nagy erőket mozgósító munka, a jonatán szedése, csomagolása és ex­portálása. Július végén még úgy tűnik, a megyében a ter­més nagyobb lesz, mint a tavalyi, a minőség is jobb. Csak eső kellene holnap és holnapután is, hogy hízzon az alma, hiszen az édeske­vés, ha piros, de apró a gyü­mölcs. Seres Ernő Szeplő 4 hogy feltű­nik a kor­zó délutá­ni forgatagában, a női bájra érzé­keny szemek már­is kibontják a szürke tömeg öle­léséből. Szinte hal­lani a sóhajokat, amint- a férfi vá­gyak ringó csípő­jének ívére hajla­nak. Ügy tipeg az őt követő pillantá­sok sugaraiban, mint egy istennő — méltóságtelje­sen, fejét kissé hátra szegve, hát­szik rajta, meg­szokta már, s él­vezi, hogy bámul­ják. Időnként le­ereszkedő mosoly- lyal jutalmazza külsejével szerzett hódolóit. Megjelenésén azonban valami csúnya csorbát ejt — . kezében egy Gyross-szendvics éktelenkedik. Egyet beleharap, aztán — bizo­nyára illúziórom­bolónak találva a további falatozást — úgy tesz, mint­ha semmi köze nem lenne az étel­hez. De az kiköve­teli magának az odafigyelést — a szalvétán, amibe becsomagolták, egyre gyakrabban szüremkednek át zsircseppek. Néha rásandít a kis csomagfa, ilyen­kor düh árnyéka setten az arcára. Az emberek már nem is őt figye­lik, hanem a szendvicset, amelyből immár kecsap és mustár is ki-kicseppen. Szemlátomást bosszantja éhségé­nek eme kínos kö­vetkezménye, de ugyanakkor ta­nácstalan is — ho­gyan kendőzhetné el e lényén esett szépiát méltóság­gal és eleganciá­val. Vívódásának hirtelen sajnálatos malőr vet véget — egy kihulló húsdarab foltot ejt makulátlan nad­rágján. Ez meg­pecsételi a szend­vics sorsát — oda­lép egy hulladék­gyűjtőhöz, és vak indulattal bele­vágja. Aztán óvatosan körbenéz — mint­ha csak fel akarná mérni, hányán voltak tanúi e kis jeleneinek —. majd ismét mo­solyba és büszke­ségbe vonja voná­sait, és tovább indul. Korgó gyomor­ral, de mint egy istennő. Czine Gáspár Diáklányok, nyári gyakorlaton almaszüretkor. Megjött a ládaszállítmány. Hátrányos helyzetben A fogalmazás némiképp szemérmes: halmozottan hátrányos helyzetűnek ne­vez az országban hét megye 23 körzetében 574 telepü­lést. Ezen a listán — szinte kizárólag az országhatár mentén — Szabolcs-Szatmár 125 települése szerepel. Fordíthatjuk másképpen is a szavakat: ezek,a ki­sebb, nagyobb községek tulajdonképpen szegények, elmaradottak. Következik ez történeti örökségükből is, hogy korábban sem dús­káltak a jóban, de vonat­koztathatjuk a mai állapo­tokra, amikor a. lakosság számához képest nincs elég üzem a környéken, amikor a kedvezőtlen természeti feltételek mellett az itt gaz­dálkodó mezőgazdasági üze­mek éppen csak megélnek egyik évről a másikra. Az eddigiek inkább csak megállapítást tartalmaz­nak. Szerencsére jóval túl vagyunk már a felismeré­sen, mert azt is tudjuk, hogy a távoli szatmári, be­regi dél-nyírségi részeken mai helyzetükön változtat­ni önerőből nehezen képe­sek. Ezért készült országo­san hosszútávú program, amely megcélozza a felzár­kóztatást. S ebben ott sze­repel az említett térségek népességmegtartó ereje — hogy ne kelljen elvándo­rolni. másutt munkát ke­resni a fiataloknak — az úgynevezett infrastruktúra fejlesztése — hogy legyen mindenütt jó út, megfelelő közlekedés, egészséges ivó­víz, telefon, energia, bolt és iskola — mert különben könnyen elkívánkozik az itt élő. Ám az említett fel­tételek vonzerőt is jelent­hetnek. Az ott élőknek ab­ban, hogy ne szaggassák el a gyökereket, vállalatok­nak, szövetkezeteknek ab­ban, hogy az ezen a kör­nyéken található szor­gos munkáskezekre biz­ton alapozhatnak, érdemes a körzetek központjaiba ipart telepíteni, a termelő- szövetkezeteknél ipari ága­zatokat létrehozni, erősíte­ni. A felzárkózáshoz pénz kell, nem is kevés. Erre is született határozat. Az em­lített térségnek ebben az öt­éves tervben három milli­árd forint jut. megyénk több száz milliós területfej­lesztési alappal gazdálkod­hat. Hogy a pénznek hasz­nos legyen az elköltése, pá­lyázatot hirdettek munka­helyteremtésre ipari és me­zőgazdasági üzemeknek. Már látszik, -hogy a közel háromszáz javaslatból jó néhány megvalósítható, a támogatás mellé legalább ugyanannyit hozzátesznek azok az üzemek, amelyek érzik, ez is egy útja a ki­bontakozásnak. Lányi Botond

Next

/
Thumbnails
Contents