Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. július 26. VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN óvárosi ismerősöm, (aki igazi kultúrember, szatmári és beregi útjaink során nemegyszer így kiáltott fel: — „Ez ma a világ legbékésebb helye! Csupa csend, béke. Itt még idilli az élet.” Amit látott: virágoskertekkel díszes házak, ia lócán üldögélők, a kézimunkázó asszonyok hétvégi esteken, békésen legelésző nyáj, épülő szép házak, megejtő táj. Ezzel az élménnyel szinte egyidős egy másik. A rá- diókabaréban hangzott él egy eléggé ízetlen (tréfa. Szülője nem lehet más, csak flaszteren élő, hiszen másként aligha kerülhetett volna a gyengécske humo- reszkbe ez a mondat: „Márpedig pásztorneurózis nincsen!” A bét megállapítás — a megközelítés mássága ellenére egy irányba kontoludál. Kiindul abból a 'látványból avagy hiedelemből, ami a közvéleményben él. A távoli, az Isten háta mögötti faluban minden csendes, ide nem ér el az élet gondja-ba- ja, a virágos, limbes-lombos környezetben sérülésmentesen él az ember. Akár az első, kultúráit, akár a második, primitív megtogalrna- záist tekintjük is, a kép téves. Mondhatni hazug. Az idillt ezernyi szépséghiba f tarkítja. A pásztorheurózis nincsen poénű mondatot akara- j tóm ellenére vettem bonc- iíés aitó. így nem fogalmaztam, de a beszélgetés F. bácsival, laki tisztes kort megáit juhász, rávilágított a gondolat tarthatatlanságára. Csupán címszavakban az, amit eflimondott: katasztrofális gond a büdössántaság, vissza-visszatérően foglalkoztatja, hogy hol kell, hol meg nem a bárány (világpiac!), nem mindegy, hogy merre legeltet, örök izgalom, hogyan sikerül a gyapjú, ismiimek minősége tucatnyi dologtól függ; aztán ott a fürösztés, nem baj nélküli a kullancs, fontos a szaporulat, minden elhullott állat a zsebére megy, .alig hihető, de a megfelelő kutya beszerzése is izgalmat okoz. Ha mindehhez hozzávesz- szük, hogy 'a juhász nemcsak állatokkal foglalkozik, hanem családja van, egyéni élete, gondja, adója és így tovább, akkor kiderül: igenis van otaa larra, hogy .idegeskedjék. Hogy ez neurózisba torkollik-e vagy sem, az lehet alkati kérdés, de az biztos, a tartós, sorozatos stresszhatás az ő életében is jelen van, s mesz- sze nem iaz a kép igaz, hogy botjára támaszkodva, mesz- szenéző szemmel fürkészi a határit F Aligha vitatja ma bárki, hogy az elmúlt évtizedekben a falusi lakosságot jó néhány dolog rázkódtatta meg. A termelőszövetkezetek szervezése, a közössel kapcsolatos félelmek, feszültségek csak lassan oldódtak. Az idősebb nemzedékből aligha tudják az évtizedek kitörölni a lesepert padlások, a beszolgáltatások viharait, tragédiáit. A falu körüli bizonytalanság, a háztáji hol fel-, hol lefutó korszakai is kellően hizlalták ia bizonytalanság érzéseit A mintegy harmincöt esztendeje megindult menekülés, amit ingázásnak nevezünk, tíz- és tízezreket rázott meg, családokat dúlt f^l, kapcsolatokat lazított meg, más, idegen életformáit honosított kis és nagy községékben. Ez időre tehető a régi falusi családi hierarchia felbomlása is, amit idős ás fiatal egyaránt nehezen tolerált. A máiig végbement konszolidáció sok mindenre jelent gyógyírt, bár aizt sem lehet elképzelni, hogy nyomtalanul törölt ki .az emlékezetből, a tudatból Olyan, eseményeket, döntéseket, történésekét, melyek értékrendek változását eredményezték. Mindettől még lehetne telén idilli ,a kép, de az élet megy tovább, s miután a gazdaság és társadalom változása állandó, így a régi gondok helyett termelődtartótt igényt új munkaerőre. A legközelebbi lehetőség, jó esetben, Nyíregyháza lett volna. Ezt részben közlekedési, részben lakásgondok keresztezték. A fiú most a háztájiban dolgozik, amihez pedig kedve alig volt és van. Helyzete meglehetősen kilátástalan. Csalódott a tabirtokába kerüljünk annak tudásához, hogy miként gátolható, illetve lassítható a negatív jelenségek soha. Az idilli kisváron sem létezik tehát, bár az emberibb léptékű település kevesebb problémát sűrít, mint a szubkultúrák tenyészetéhez kedvezőbb, nagy város. tikai előadóival szót váltani, s hamar kiderül, a mai falu egyik legégetőbb gondjával állunk szemben. A Régi család, amely nemzedékek együttélését tételezte fel, 'legfeljebb nyomokban tálalható. A gyermekek szétszóródása, a megélhetésért folyó kemény munsk Idill—szépséghibával Falusi ház előtt kispadon üldögélők. (Fotó: Elek Emil) nek az újak, iá megjavult gazdasági viszonyok nem fedik el 'azokat a közösségi és egyéni problémákét, melyekkel lépten-nyomon találkozunk. Elég, ha arra utalunk, hogy időközben megrázó eseménynek számít a körzetesítés, a köz- igazgatási átszervezés, vasutak megszűnése, közlekedési tarifák emelkedése —, hogy csák találomra vett példákkal jelezzem: a mai ólét is produkál éppen elég, az idillt f oszlató körülményt a falun. Anélkül, hogy ebben az írásban ia várost és a falút szembe szeretném állítani, mégis kényszerülök arra, hogy bizonyos jelenségeket a falu szempontjából vizsgáljak. Ennek fő oka, hogy a figyelem (arra irányuljon, ami a közvéleményben is meg-megfogalmazódik, hogy szétfaszoljon iaz a vélekedés, miszerint köny- nyabb falun 'élni. .Ha csupán azt szemléljük, hogy a nehéz és reménytelen helyzetekből .való végső menekülés, az öngyilkosság miként alakul, lábból is kiderül, a népesség számához viszonyítva iá községekben magasabb .az arány, mint a városokban. Szabolcs-Szat- már megyében 1985-ben a 354 öngyilkos közül 279 kis- és nagyközségekből került ki. Ha azt tekintjük, hogy a városlakók a lakosság 32 százalékát teszik ki, az öngyilkosok viszont csupán 22 százaléka városi, látható az arányok alakulása. De megközelítően — iá népesség arányában vizsgálva — fele-fele a falu—város megoszlás akkor is, hia az elmezavarban, idegrendszeri és érzékszervi betegségben elhaltakat nézzük, akiknek száma 1984-beh 123 volt. Egyértelműen bizonyított, hogy a mozgásszervi betegek száma községekben lényegesen nagyobb, s fez 544 infarktusos, a 4068 keringési Rendszeri betegségben meghalt, az tagyvérzésben és -agyi érék betegségében elhunyt 1465 fő százalékos többsége is falusi volt. Aligha tehet tehát tréfa tárgya az, hogy a községi embernék léhet-e neurózisa, aligha vitatja bárki, hogy a falun élő ugyanúgy ki van , téve minden korunkra jellemző betegségnek, mint a városlakó. Aki végigkíséri iegy falusi ember életét, .az könnyen meggyőződhet arról, hogy már önmagában a foglalkozással — a mezőgazdasággal — járó bétegség, a szabad ég alatt végzett munka károsító hatása szinte felmérh ététien, a máiig jéllemző-Énapi egyszeri meleg étel fogyasztása a gyomorbántalmak sorát hívja életre. De folytathatjuk a sort olyan jelenségekkel, amelyek — a megfogalmazás szerint — társiadalmiak —, de mélységesen érintik laz egyént, annak idegállapotát, egészségét. Jó ismerősöm egy fiatalember, iakd két évvel ezelőtt esztergályosként végzett egy kisvárosi iskolában. Kezében a szak- mun káshizon yítvánn yal, nem talált munkát a közelben. Se üzem, sé tsz nem nulásban, az ígéretekben, melyek munkát helyezitek kilátásba. Most (abban bízik, hogy l'eszoJgálja katonaidejét, s addig csiak lesz valami. Estéit a kocsmában tölti, iszogat, szorgosan, s bár anyagi gondjai nincse- nek, boldognak, elégedettnek alig mondható. Más a példía, la végeredmény — a boldogtalanság — azonos a következő esetnél is. A nyírségi községben az ingázó apa nyomdokaira lépett fiúnál öt esztendő múltán kiderült a májzsugor, ami a biztos halál felé vezető utat jelzi. A italán végletes esetek nem tűnnek meggyőzőnek. Végtére is az exitrémitások lehetnek egyedi jélenségek. De mivel menthetjük azokat a szituációkat, melyeket a korunk hozott létre? Az ingázó óvodás és a szülő állandó feszültsége sok kisközségiben jellemző. Nehezen viselhető el az is, hogy minden árura, amit a falvakban nem lehet megvenni, a buszköltség adója tétetik rá. Egyes területek elnéptelenedése a megyében — gondolok beregi és szatmári falvakra — egyértelműen azt bizonyítják, hogy a lakosság elégedetlen a lehetőségekkel, az életfeltételekkel. Ebbe épp úgy beletartozik az oktatás, a kereskedelem, az 'egészségügy ellátása, a munkalehetőség, illetve annak hiánya. Mímel toisebb települések! re megyünk, annál több, kumulálódott gonddal találkozunk. A közepes és nagyközségek jobb feltételed az imént sorolt . izgalmat, stresszt, .idegességet kiváltó Okokat csökkentik. Ugyanakkor itt megjelennek azok a tényezők, melyek a városokra jellemzőbbek, a közlekedéssel, az emberi kapcsolatok lazulásává! járók. Az urbanizálódás legkisebb nyoma is életre hívja a deviáns jelenségeket, la lényegesen kisebb társadalmi kontroll ezek 'terjedését segíti. Ideje tehát, hogy részletes szociológiai elemzés Azt viszont látni kell, hogy éppen a nagyvárosi devianciák vissza-visszaáramlanak a falvakba, a legkisebbekbe is, éppen a mobilitás eredményképpen. Igaz, a folyamat lassú, de létező. Nem véletlen, hogy már a községben is fel-felbukkan a narkó, ismerős a kocsifeltö- rés, a lejmolás —, hogy csupán néhány jelzést közöljek. Sajnos a falvakban a gondok és bajok tolerálására ma is a legtöbbet használt szer az alkohol. A bolti forgalmon kívül a saját termésű italok fogyasztása is aggasztó méretű. Jellemzőnek mondható: nincsen a megyében olyan település, ahol kocsma ne lenne, s míg a megyében a vegyesboltok száma csupán 191, addig a büfé-, italbolthálózatban 393-at tartanak nyilván. A büfék, italboltok, borozók évi forgalma a megyében az 1970. évi félmiil- ii érdről egymilliárdria nőtt. Nőm véletlen az az összefüggés, amely azt jelzi, hogy az alkoholfogyasztással kapcsolatos betegségben meg- haltaktszáma az 1970. évi 9- ről 1984-re 151-re nőtt. Azt talán mér nem is keli külön hangsúlyozni, hogy a falvak italfogyasztása tetemes, s ott épp úgy bomlasztja a családot, okoz ki- hevenhelteltlen traumáikat, mint másutt. A statisztika kérlelhetetlen adatai azt a régi hitet is szertefoszlat- ják, miszerint a parasztember bírja az italt, a napi bekapott féldecik nem ánta- niak, .ahhoz hozzá lehet szokni, a nehéz munka .szinte követeli az alkoholt. Ritkáin esik szó tarról, hogy a kis településeken milyen mérhetetlen gondolt okoz a magány, az idősek helyzete. A Vélt idillibe foelétaritazik az a kép, miszerint a szomszéd szorgosan ránéz fez öreg kerltszomszédna, ellátja, gondoskodik róla. Kétségtelen, a kis .településeken van. ilyen példa. De elég a tanácsok szociálpoilika, az önzés öregek ezreit hagyja vergődni. A segély, a szociális gondoskodás segítségét jelenthet, de nem oldhatja fél' a végtelen egyedüllétet, a feleslegesség érzetét. Számos idős emberrel folytatott beszélgetés győzött meg arról, hogy sok öreg az életet értelmetlennek tartja, nem idegen tőle az öngyilkosság gondolata, a segítséget kegyelemkenyérnek fogja fel. Ha azt vesszük, hogy Sza- bolcs-Szatmárban az 55 és 80 év közötti, illetve a fölöttiek szánna 124 ezer 702, a lakosság 21,4 százaléka, akkor érthető laz 'aggódás. Dényegiében nemcsak a falvakban lakók problémáival kell itt számolni, hanem azokéval is, akiket ebből a környezetből családi okok miatt kiszakítanak. A legtöbbször nem is anyiagi gondok jelentik a fő bajt, hanem az egyedüllét, a szeretet hiánya. Ha tehát. azt látjuk, hogy idős emberek bélkésen ülnek napközben vagy 'esténként a lócáikon, érdemes -talán árrá is figyelni, hogy magányuk, egyedüllétük mennyi belső feszültséggel itariheűii őkét. A kép lehet szemnek tetszetős, de a társadalmi valóságtól igen messze esik. Sok mindenről szólva hiba lenne figyelmen kívül hiagynii egy sor olyan tényezőit, amely ia családokon belül zajlik. Ma -már a legkisebb községben is létezik a válás, anmiak minden konfliktusával, miitöbb, gyakorta családokra tolható összecsapásaival. Nem alábecsülendő napjainkban a megöregedett ingázók hazatérése. Emberek százai érkeznek vissza, lakik nehezein tudnak beilleszkedni a családi körbe, szokatlan számukra a falusi élet megannyi törvénye, semmilyen kapcsolatuk nincs ia korábbi közösséggel. Mindez szintén családi .tragédiákhoz, válásokhoz, alkoholizálásokhoz vezet. De nem szűnt — erről a bíróságok aktái beszélnek — a pereskedés, a csip-csup dolgok miatti összezördülés, a tyúkper, a garázdaság miatti konfliktus. Nem az illúziók rombolása miatt, de másként aligha kaphatunk tiszta képet ,a faluról, csak akkor, ha a Valódihoz közelítő állapotot rajzolunk fel. Ügy vélem, hiba lenne, ha a fentiekből bárki .arra a következtetésre jutnia, miszerint a megye kis és nagy községeiben a helyzet rosz- szabb lenne, mint a városokban. Nem tagadom vonzódásomat a faluhoz, ezt most is és mindig vállalom. De végtelen hiba lenne valamiféle idilli kép ábrándjában ringatni magunkat. Ez ugyanis felmentene attól, hogy az okokat tisztességgel feltárjuk, s ezekből o megfelelő következtetéseket levonjuk. Mert politika és gazdaság, állam igazgatás és művelődés egyaránt megtalálhatja a maga teendőit. Elsősorban (azokat az okokat, amelyek újratermelik, mitöbb bővítve termelik újra a társadalmi és egyéni konfliktusokat. A lényegesen jobban szervezett eltartás — és ebbe értem az oktatást, egészségügyet, kereskedelmet, művelődést, szolgáltatást — sok feszültséget oldhatna, Mindenképpen tökéletesítésre szorul a közigazgatási szervezet í®, amely éppen a helyi ügyintézés révéin képes közmegelégedéssel dolgozni. De gyors felülvizsgálatot kí- ván a foglalkoztatás, főleg azokon a területeken, ahol effektiv munkanélküliség van, vagy szebben mondva, ahol a potenciális munkaerő nem a néki megfelelő munkakörben van foglalkoztatva. Kellene az újféle szociálpolitika is, amely nem■ intézményben, hanem emberben gondolkodik. Mindehhez a korszerűbb távközlés, a modernebb közlekedés — mint a kapcsolatteremtés objektív feltétele — is kívántatik, hiszen minden elszigetelődés újabb szorongások, frusztrációk forrása lesz. Az átutazónak tetszetős felszín alatt tehát gondok százai lapulnák. A vdssze- res lábak, a kapálásban meggörbült derekak, ia reumás, görbe ujjak és kezek, a gyakorta sérült lélkek, a csak lakónépességnek, állampolgárnak titulált emberek, a korábban az elnéptelenedést természetesnek felfogó nézetek és. elnevezések, a bizonytalanságok görcsei igenis jelen vannak ,a díszes kiskertek, a szép új. és a régi házak mögött. És ott a jogos fájdalom, hogy az az értéktermelő magyar falusi ember, akinek hasznosságát aligha vonhatja kétségbe bárki, korántsem rendelkezik mindazzal a lehetőséggel, amit a jog neki biztosít. Lényegesen drágábban él, többet fizet villanyért, minden közmű pénzbe kerül, társadalmi munkáját adja olyan dolgokhoz, amit a városi készen kap, illetve kapott. Ellátása gyakran „alap", a vele szemben támasztott követelmény exportszintü. A fenti eszmefuttatásnál .elsősorban azokat ia településeket, figyeltem, .melyek a kicsik kategóriájába tartoznak. A 219 község közül 111 ilyen. A fele. De ha kevesebb lenne, akkor is figyelmet érdemelne. Kétségtelen, hogy sok jó törekvés észlelhető. De a kedvezőtlen adottságú Vidékéknek juttatandó többletpénz sem öld meg mindent. Sok probléma nem is anyagi vonzatú. Csak reális figyelmet kíván. Merész szembenézést azzal, hogy ahonnan nagyobb teljesítményt várunk, oda illik is a nagyobb figyelem. ■ I KM ©
