Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-25 / 174. szám
1986. július 25. Kelet-Magyanmág. 3 /------------------ ' - ""N ELÖLJÁRÓK Nehéz mesterség NEHÄ mesterség ez — mondta Szamosbecs elöljárója kolléganőmnek, amikor a közösségért végzett munkáról faggatta a Kelet- Magyarörszág július 22-i számában, ö és két társa — Szamosangyalos és Komlód- tótfalu — elöljárója is elmondták településük gondjait, de ipindhárman hallgattak arról, amit ők tettek elöljáróként az elmúlt egy évben. Lehet, hogy szerénységből tették ezt, lehet, hogy csupán azért, mert természetesnek tartják: ha már bizalmat kaptak a falutól, munkával illik meghálálni azt. Csenger tanácsi vezetői mondták el róluk és még az igazgatási területükön működő másik három település — Csengemjfalu, Csengersima, Szamostatár- falva — elöljáróságairól: bár nem voltak tapasztalatok arról, hogyan is dolgozzanak, mégis szinte csak napok, hetek kellettek ahhoz, hogy a falu lakóival is, a tanács dolgozóival és vezetőivel is szót értsenek. Igaz, előnyt jelentett, hogy az elöljárók közül a sza- mostatárfalvi kivételével az előző ciklusban tanácstagi csoportvezetői feladatot láttak el, az is, hogy Csengersima és Szamosangyalos elöljárói korábban tanácsi tisztségviselők voltak, ám a nagyobb előnyt mégis az jelentette, hogy valamennyien jó szervező hírében álltak és köztiszteletben álló emberek voltak. Mondhatták volna a megkérdezett elöljárók azt is: nem tettek ők semmi különöset, csak döntési jogukkal éltek, hiszen ők dönthetnek többek között a szociális segélyek, a gyámügyi segélyek elosztásáról, utcák és településrészek elnevezéséről épp úgy, mint a köz- művelődési intézmények munkatervének jóváhagyásáról, a legelők kiosztásáról, a piac rendjének meghatározásáról, az óvoda, a könyvtár, a művelődési intézmény, a bölcsőde nyitva- tartásáról, az öregek napközijének igénybevételéről, s' ők adhatnak engedélyt arra, hogy a tanácson kívül más is működtethessen öregek napközijét. VANNAK OLYAN ÜGYEK IS. amelyekhez célszerű egyetértésüket kérni, ám néhány tanács nem tartotta fontosnak ezt. Varsány- gyüré például egyáltalán nem adott egyetértési jogkört, de Piricse is csak egy, Anarcs és Petneháza pedig két-két ügyben biztosított egyetértési jogkört az elöljáróságoknak, pedig egy sor olyan ügy van. amelyet a társközségek elöljáróságai nélkül megnyugtatóan megoldani nem lehet Feltétlenül ilyen a-tanácsi intézmények vezetőinek kinevezése, vagy felmentése, az igazgatási napok, vagy a szakigazgatási kirendeltség ügyfél- fogadási idejének meghatározása, az iskolai, óvodai körzeti beosztás és határok megváltoztatása, de legalább ilyen fontos, hogy beleszólhassanak a mezőőr alkalmazásába, a tartós használatba adható telkek kijelölésébe, és a használatba vételi díj megállapításába, a piac területének kijelölésébe, a szakigazgatási kirendeltségvezető kinevezésébe, felmentésébe, a pénzmaradvány felosztásába, átcsoportosításába, az üzletek nyitvatartási rendjének megállapításába és néhány más dologhoz. Előfordult, hogy néhány helyen — Jánkmajtison, Ti- szabecsen, Záhonyban, Lányán — olyan ügyekben is egyetértési jogkört biztosítottak az elöljáróságoknak, amelyek azon a területen nem fordulnak elő, hiszen egyik helyen sem működik tanácsi kirendeltség, egyik település sem gyógy- és üdülőhely, és az sem valószínű, hogy Sényő, Érpatak, Szamoskér, vagy Tiszaka- nyár gyepmestert akar valaha is alkalmazni. Vannak olyan dolgok is, amelyek megvalósításához a végrehajtó bizottság vagy a tisztségviselők kötelesek az elöljáróság véleményét kikérni. Olyan ügyek ezek. amelyek szinte minden embert érintenek. Anarcson, Nyírtasson, Apagyon és Vasmegyerben mégis előfordult, hogy a közös tanácsok egyetlen ügytípust sem jelöltek ilyennek, a csengetnek és a petneháziak viszont minden ügytípusra megadták a véleményezési jogkört, pedig ezek közül néhány nem is érintheti valamennyi társközséget. A LEGTÖBB HELYEN egyik mérce a pénz volt, s talán sokáig az is marad, ezért tartották fontosnak az elöljáróságok, hogy bizonyos összeg sorsa felett ők dönthessenek. Nem is kis pénzről van szó, hiszen a tanácsi forintok mintegy negyedrésze az elöljáróságok döntési hatáskörébe került, ám húsz elöljáróság nem kapott pénzt, mert a pénzügyi tervek- készítésénél a korábbi gyakorlatnak megfelelően döntöttek annak sorsáról. A DÖNTÉSI JOGRÓL jogszabály dönt, egyetértési jogot a végrehajtó bizottság adhat, s ők dönthetnek arról is: miben kérik ki az elöljáróság véleményét. Az elmúlt egy év — ennyi ideje, hogy megalakultak az elöljáróságok — tapasztalatai nem elegendőek hosszú távra is megalapozott következtetések levonására. Arra azonban igen, hogy megjósolhassuk: azok a tanácsok számíthatnak leginkább az elöljáróságok aktív munkájára, a társközségek lakóinak támogatására, ahol nem azt keresik, hogy mit lehet nélkülük, hanem hogyan lehet velük — véleményükkel és egyetértésükkel — tenni az igazgatási területen élőkért. Ök, az elöljárók és elöljáróságok mozgósíthatnak tettekre, de szíwel-lélekkel nyilván csak akkor teszik, ha tudják, hogy számítanak rájuk, ha kéréseiknek, javaslataiknak súlya van. Ezért is nehéz mesterség ez. Balogh József Közeledik »I almaszedés ideje. A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet faipari Özemében 15 ezer kétágú létrát készítenek a nagy kereskedelem megrendelésére. (Elek Emil felvétele) KEDVCSINÁLÓ FIATALOK Megbecsült mérnökök „Kérjük, vizsgálják meg az anyagi ösztönzés rendszerét, mert úgy tapasztaljuk, hogy különösen a műszakiak és a közvetlen termelésirányítók hátrányban vannak.” Summázva így hangzott a több ízben elhangzott észrevétel, mígnem az év végi beszámoló taggyűlésen határozattá fogalmazódott a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai gyárában. KoV6fi(6Z6t&SSfl ki gárdánk. Egy esztendeje senki nem tudja „elszippantani" a kulcsembereinket — így a párttitkár. — Olyan műszakiakat, mérnököket, kulcsembereket érintett a gond, akiknek kellő elismertségétől jórészt függ a gyár sikere, eredményessége és a dolgozók keresete is — magyarázza Farkas Árpád, a pártszervezet titkára. Végigvitték A 68-as létszámú pártszervezet közel félezer fizikai dolgozó, javarészt szakmunkás vonzáskörében működik. Párttagok és pártonkívüliek kezdeményezték e fontos téma felülvizsgálását. S a pártvezetőség nem volt rest alaposan bonckés alá venni, s „végigvinni” a megoldásig. Hogyan és mivel kezdték a téma megvizsgálását? Miként láttak hozzá kommunisták és szakszervezetiek, gazdasági vezetők és bizalmiak a párt- határozat érvényesítéséhez9 S egyáltalán milyen döntés született? A pártszervezet gazdaság- politikai munkacsoportja a vonzáskörzet ipari vállalatainál és üzemeiben tanulmányozta az alkalmazott ösztönzési formákat, tapasztalatokat gyűjtöttek a Vulkánban, az Egyesült Izzóban, a Hunniacoopnál és másutt. — Ezek sok hasznos tanulsággal szolgáltak részünkre ahhoz, hogy olyan reális javaslatokat készítsünk a döntésekhez, amelyekkel előbbre léphetünk a műszakiak érdemibb elismertetésében, mert meg kell mondanom: azt tapasztaltuk, ebben lemaradtunk és lépnünk kell — magyarázza Sándor Miklósné személyzeti vezető, aki maga is gyűjtötte a tapasztalatokat. Ez«r forintok — Csaknem ezerforintos eltérések is voltak — veti közbe a párttitkár. — Természetesen a mi műszakjaink hátrányára. S még mindig nem vagyunk teljesen zsinórban. De nem csupán a gazdaságpolitikai munkacsoport vizsgálódott. Erre kérték a szakszervezetek a gazdasági vezetést. Elemezték, hogy a vállalati bérpolitikai elvekben hogyan érvényesíthető reálisan az anyagi ösztönzés. Vitatta a bizalmi testület is a gazdasági vezetés összegzett és finomított javaslatait. Ebben egyebek mellett rendkívüli béremelést javasoltak a felsőfokú végzettségű műszakiaknak. mely több mint húsz mérnököt érintett. — A létszámemelés helyett a jelenlegiek jobb megbecsülésére, elismerésére törekedtünk — jegyzi meg Sándor- né. — Bérpreferenciát kaptak a gyártásközi ellenőrök, s a milliós értékekkel dolgozó targoncavezetők is — fűzi hozzá Farkas Árpád. Ennek az egyetlen határozatnak a következetes előkészítésével és reális végrehajtásával a hatékonyság növelése érdekében született párthatározatnak szereztek érvényt. — Nyílt, nyitott politikát folytattunk. Az egész jelentést döntés előtt a párttagság elé tártuk. Elmondtuk: igazak voltak az aggályok, a felvetések, s mi is úgy láttuk, lépni kell — magyarázza a párttitkár. És léptek. Mi lett az eredménye? Pontosan mérni még aligha lehet, de már kitapinthatok kezdeti hatásai. — Egyáltalán nem mellékes: stabilizálódott a mérnö— Sőt, akik elmentek, azok közül is többen visszatértek — jegyzi meg Tóth Ferenc, a fiatal műszaki főmérnök. — Mindezek mellett azonban számomra ami még lényegesebb: érezhetően megnövekedett a mérnöki gárda alkotókedve. Felelősségteljesebben és mélyebben látják a gondokat. Elmélyültebben vizsgálódnak, s ez nagyon lényeges. Különösen most, a VII. ötéves terv és a fejlesztési program kidolgozásánál — summázza a sikert. E párthatározat kisugárzó hatása mérhető abban, hogy javult a termékek minősége a VSZM-ben, jobban megfelelnek a külpiacok igényeinek. és gyorsabban, rugalmasabban igazodnak a változó magas igényekhez. Bizonyítja ezt, hogy az első fél évben minden kanadai, belga, angol exportot teljesítettek. — S ez értékben több (!) mint tavaly volt — jegyzi meg elégedetten Tóth Ferenc műszaki főmérnök. Farkas Kálmán M enye halála óta — négy éve — lett édesanyja két kis unokájának özv. Durst Bé- láné. Fia olykor megzavarja a kis család nyugalmát, de a nagymama köténye nagy, és mindent eltakar... A Tv-torna és a maci már pizsamában találja a tizenkét éves Tímeát és a nyolcéves Krisztit, akik mindennap tornáznak. A nagymama a fotelből adja az instrukciókat: — Föl a fejet, magasabbra a lábakat! — Van egy kis hörcsögünk is, „aki” rettenetesen élvezi az ilyen estéket! Ilyenkor fölmászik az ágyra és a faliszőnyegre is. önfeledten játszik kis gazdáival. Közel 100 ezer forint van a takarékban a Durst gyerekeknek, amit négy éven át rakosgatott össze a takarékos „nagyi”. Az idén februárban ifjúsági betétet is nyitott kislányainak. Ilyenkor nyáron nem nagyon lehet félretenni. Egy héten egyszer ^kétszer a Sóstóra is kimennek. Moziba is szeretnek járni a gyerekek, meg a művelődési házba. — Nyáron a kirándulást, kikapcsolódást a kis telek jelenti — folytatja őszen és mosolyogva a néni. — A Ságvári Tsz-től béreltem 15 évre. Imádnak a gyerekek ott lenni! Jól áll kezükben a kapa és értenek a gyorriláláshoz is. Tavaly napraforgógóréból kunyhót építettünk. Nejlonnal letakarva kitűnően véd az eső ellen. Ami kell a háztartáshoz, azt nagyrészt megtermeljük itt. Még berakni is szoktam belőle! A tanulás is megy, pedig a nagymama nem nagyon tud segíteni. Tímeának 4- es, Krisztinek 4,6 lett a bizonyítványa az idén. Érdekli őket sok minden. A kicsi bábkészítő szakkörre, Timi ' balettra meg énekkarra jár. Szeretnek a konyhában is sürgölődni, a nyáron gyúrni fognak megtanulni. Édesanyjuk szüleinél — Gulácson — csodálatos a nyár! A nagyapa fonószéVálosz cikkünkre Nem II _ II w osztonzo... A technika házában megrendezett megyei termékkiállítás és vásárról 1986. július 9-én cikk jelent meg a Kelet-Magyar- országban, amely nem ösztönző a jövőre nézve. A Sziatmárvidéki Háziipari Szövetkezet, Mátészalka termékeinek a lebecsülése nem lelkesít a hasonló bemutatkozásra. Sajnálatos, hogy a megyei igényt nem tudjuk kielégíteni, mivel termékeink a Budapest V. Aranypók Áruház vásárlóinak megnyerte a tetszését és ők valamennyi bemutatott fazont értékesítik. A cikk írója bevallja, hogy nem ismeri a divatot, de a megkérdezettek véleményével sem érthetek egyet, hiszen nem egykét ember álláspontja szükséges ahhoz, hogy eldöntsék, termékeink megfelelnek-e a mai divatnak. Egyetértek azzal a vásárlóval, aki a Nyírség Ruházati Szövetkezet termékéből vásárolt, de hadd tegyem hozzá: nem hazai alapanyagból készült áru nyerte meg a tetszését. Ügy érzem, egy rosszul sikerült kiállítás keresett magának bűnbakot. Javaslom a szervezőknek, hogy a jövőben a sikeres kiállítás érdekében ne telefonon szervezzenek, hanem a gyártó cégeknél győződjenek meg arról, kiállíthatok-e a termékeik. Így eredményesebb lesz a megyei bemutatkozás. Nagy Sándorne a Szatmárvidéki Háziipari Szövetkezet elnöke (A szerk. megjegyzése: már csak azért is helyt adunk a szövetkezet véleményének, mert távolról sem volt szándékunk rajtuk elverni a port, és őket bűnbaknak tekinteni. Mi csupán vásárlói véleményt továbbítottunk, meglehet, hogy ezek a vélemények szakszerűtlenek. Ezért is örülünk a szal- kaiak sikerének az Aranypóknál és reméljük, hogy a fővárosban kelendő termékeikkel a megyei boltokban is találkozhatunk.) két faragott unokáinak. A pörgetőt sem rég kapták, ami a tévét díszíti, de lehet rajta fonalat sodorni is. — Mesélj nagymama! — hízelegnek lányaim hétfőnként, ugyanis ilyenkor én helyettesítem a tévét — nevet a derűs Durst néni. — Csak tudnám miről? Már mindent százszor elmeséltem, de újra és újra el kell mondani, hogy főztem meg az első levesemet só nélkül, hol ismerkedtem meg a nagyapával, milyen volt az élet régen... És csak mesél, mesél a nagymama. Szeme csillog, arca kisimul, ki hinné, hogy már 66 éves? Ahogy hallgatom, egyre csak az jár a fejemben, miért nem panaszkodik? Térdig be van fáslizva a lába. N yugalmuk titka? Mami nem szalad kapkodva munkába, és nem is „géemkázik”. Nem is öt után kezd bevásárolni és főzni. Este sem küldi magukban lefeküdni csemetéit, hanem velük tart: beszélget velük. Ez a mama mindig „kéznél van”, mindig ráér meghallgatni a problémáikat. Törő Ibolya
