Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-23 / 172. szám
1986. július 23. Kelet-Magyarország 3 OSASZLÓÍ KRÓNIKA Szemben a miniszterrel LICIT ,,Nem divat az ingázás...” /Visszgf Egy kitüntetésről E gymásra próbált licitálni egyik felszólaló a másik után a fiatal szervezők és vezetők nyíregyházi országos fórumán a napokban, amikor alkalmak nyílt magával a miniszterrel szembekerülve kérdezni. A kicsit erőltetett nyíltság miatt attól tartottam, hogy nem lesznek egy súlycsoportban, és elmennek majd a felvetések mindenáron való szenzációhajhászásba, közgazdasági jólér- tesültség-fitogtatásba. Volt aki kétszer is szót kért, akadt aki alig bírta befejezni, mert úgy döntött, most aztán mindent elmond, amit a világról tud. Kapolyi László arcán a több mint egy tucat kérdés alatt nem változott a kifejezés. Pedig számon kértek tőle olyasmit, ami talán a Minisztertanácsnak is sok lett volna. Hol késik a társulási törvény? Mi van a tárcaközi együttműködéssel? Aztán fájdalmas információk kérdő hangsúllyal gyengélkedő gazdaságunkról... Több türelmetlenség volt a szavakban, ami fiataloknak még megbocsátható. Bevezethette volna egy gondolatát ekképp is a miniszter: az semmi, ezt figyeljék! Nem így kezdte mégsem, hanem csak úgy egyszerűen a közepébe vágva: „ha a magyar háztartásokban központi népgazdasági beruházásként kicserélnénk a régi fekete-fehér tévéket modern, alacsony fogyasztású színesekre, az árával együtt, ami köztudottan többszörös, két-há- rom éven belül megtérülne. Ez lenne a leghatékonyabb energiaracionalizáló beruházás. Azt nem tette hozzá, hogy ehhez mit szóltok, barátaim?” És azt sem, bár tulajdonképpen erről van szó: akinek szeme van a látásra, és füle a hallásra, az látja a problémákat. E két érzék kiváló működése azonban édeskevés. A látó kevés, látnok kellene, aki megoldást is sejt. Igazságtalan lennék, ha azt mondanám: ilyen nem volt a fiatalok N*.. ____________ fórumán. Volt, mégpedig szép számmal. Én mégis ennél a tünetnél szeretnék maradni, a fáradhatatlan „problémalátásnál”. Eszembe jut egy hasonlóság. Annak idején, amikor a magyar szürke marha — nem a színe miatt, mint a tévé — kiment a divatból, „észszerűbb lett volna” az egészet lecserélni egyik évről a másikra „svájcerra”. Egy csapásra megoldódott volna az alacsony tejtermelés, a lassú fejlődés és még néhány hátrány gondja. Mit tettünk ehelyett? Évtizedeken át keresztezgettük, és soha nem lett svájcer szi- mentálink, „csak” magyartarkánk. Vagy egy példa a mából. Van néhány termelőszövetkezetünk. amelyik két-, háromezer liter tejet termelget tehenenként, s évente. Vajon miért nem vesz egy jobb' állományt, ahelyett, hogy tovább „égeti” magát? Közelebb érve a korban, lassan sejteni lehet, miért? Ez még akkor sem történik meg, amikor eme gyenge gazdaság egyesül egy módossal. Adott rögtön a nagy akadály! kinek kell ma egy alacsony termelésű tehén? Vagy egy ócska elektroncsöves tv, ami annyit fogyaszt, mint egy mosógép. Az új beszerzéséhez szükséges pénz pedig imigyen benne^fekszik. Majd’ azt írtam, nyugszik. N o de ne keverjünk össze egy tartós fogyasztási cikket egy termelőeszközzel. Nekünk leginkább ez utóbbival van bajunk. Könnyű az újat, a jobbat követelni, a régit a pokolba kívánni. Ezt az újat és jobbat abból vehetjük meg csak, amit ezzel a megunttal előállítottunk. Akinek már sok van az újból. annak a régi is garmadával volt annak előtte. A fejlődést gyorsítani csak sok jó ötlettel és hatékony munkával lehet. Erre szükségeltetik minél több eddig még nem hallott javaslat. Ésik Sándor Húsfeldolgozóban Hetven sertést dolgoznak fel naponta a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet húsüzemében. Képünkön: Nagy József. (Farkas Zoltán felvétele) Tisztelt Szerkesztőség! Aligha járok messze az igazságtól, ha azt mondom: Császlóra csak az jön, akinek-ez az úticélja. Véletlenül idetévedni nem lehet. Az árvíz előtt 620, ma mindössze 460 lakost számláló faluban talán az ügyintézés a legkönnyebb. Egykor a tanácsháza — ma az elöljáróság székhelye, posta, orvosi rendelő, bolt, kocsma, könyvtár, népfrontiroda — mind-mind megtalálható a Dunaújvárosi utca egymás melletti két épületében. Így aztán minden elintézhető — egyetlen helyen. , A dolog persze csak az idegen számára ilyen egyszerű. A császlóiak másképp látják. Mert az ügyintézéshez nemcsak hivatal, hivatalnok is szükségeltetik. Azokat pedig már nemigen találja könnyen a falu népié. Mert itt aztán alapos munkát végzett a körzetesítés! KÉT ELSŐSSEL INDÜL A TANÉV A megélhetést a tsz adja. E téren a közeli Csegöldhöz tartoznak. Közigazgatásilag Jánkmajtis a gazda, iskolába meg két helyre is eljárhatnak az itteni gyermekek, akik csak elsőtől harmadikig tanulhatnak saját falujukban. A negyedikesek Cse- göldre, ötödiktől nyolcadikig pedig Jánkmajtisra utaznak naponta a nebulók. A kilenc óvodásnak szintén Csegöldön kezdődik nap mint nap a „foglalkozás”. — Ez év szeptemberében mindössze két első osztályos gyermek kezdi a tanévet — Harminc éve él a faluban, ma az egyetlen tanító (Fotó: Kovács Éva) mondja Pintye Gábor, a falu egyetlen tanítója, aki igazi lokálpatrióta. Itt -Született, rövid kitérő után ide fért vissza harminc esztendővel ezelőtt. — A legmagasabb iskolai létszám, amire emlékszem, ez alatt a három évtized alatt 167 volt. Ennél több gyermek soha nem járt egyszerre iskolába — mondja a ■tanító. Így talán érthető, hogy mindig összevont osztályokat tanítottak. Tanulóik mostanra már csak az elsőtől a harmadikig koptatják szülőfalujukban a padokat. Hogy mit szóltak a császlóiak a körzetesítéshez? — Nem örültek, de belenyugodtak. — hangzik a sommás válasz. A tényt elfogadják, bár a részletekkel van egy kis probléma. A buszközlekedés gondja hosszú idő óta megoldatlannak látszik. A Volán jóvoltából a császlói gyermekek már egy órával az iskolakezdés előtt ott várakoznak a tanteremben. Pedig ennyi továbbalvás bizonyára nekik sem jönne rosz- szul. MIBŐL ÉL A FALU? A kenyéradó gazda a Cse- göld—Gsászló egyesített termelőszövetkezet. A két Hangyás vagy; I rigy a divat. A hirtelen sárga, a megdöbbentő sárga, de leginkább a bogárszeretem sárga. Mert a bogár az tudja, vagy tudni~ véli, hogyha valami sárga, az csak virág lehet, porzó, vagy virágpor és meg sem fordul a bogár agyában, hogy mostanság a menő szerelés a sárga. Lent és fent sárga. Gó- lyahírsárga a srácok nadrágja, rózsasárga a lányok blúza és ehhez megy holmi szertelenséggel a nemtörődömkék, a vadulózöld és mindenféle megdöbbentő gönc Növényvédelem szemHétköznap délben kihalt a császlói főutca gazdaság 1969-ben tartott először közös zárszámadást. A tavalyi év az utóbbi idők leggyengébbike volt. A 14 aranykoronás, kemény, agyagos földön bizony nem könnyű a gazdálkodás! A sokmilliós nyereség nagy részét a melléküzemág hozza. Mondja is Juhos Sándor tsz-elnök: — Ha keresni is akarunk, nemcsak gazdálkodni, akkor feltétlenül szükség van a melléküzemágra, ami nálunk teljes mértékben az alaptevékenységre, a háztájira épül. A hatvan-nyolcvan fős üzemben az év hat hónapjában dolgozhatnak. Ha az elnök terve sikerül — a beadott pályázatot elfogadják az illetékesek, — akkor lényegesen megnőhetne a feldolgozás időtartama. Munkát ad még a szárító és a fóliatelep — ezzel a foglalkoztatási lehetőségeknek végére is értünk. Pedig Császlón nem divat az ingázás. Mindössze • hárman ülnek hetente vonatra, hogy lakóhelyüktől távol keressék a kenyeret. Aki elmegy, végleg itthagyja a falut. Akik maradnak, szeretnének emberibb körülménye- kct GONDOLNAK AZ ÖREGEKRE — Szeretnénk mi is jobb körülmények között élni — mondja a falu elöljárója, aki tökéletes névrokona az egyetlen tanítónak — szintén Pintye Gábornak hívják. Harminc éve tanácstag. — Nem könnyű a helyzetünk — dől hátra székében az elöljáró. Szép terveket szövögetünk, csakhogy megvalósításuk sok pénzbe kerül. Négyszáz forint tehót szavaztunk meg. Ez az összeg bizony nem sok mindenre lesz elegendő, hiszen mindössze százötven család tud fizetni. Sok a faluban az öreg — Az elöljáró „civilben” a tejcsarnok vezetője A tsz elnöke, akinek szívügye a melléküzemág folytatja Pintye Gábor. Róluk gondoskodni kötelességünk lenne, de öregek napközijét nem bírunk saját erőből építeni. Amit tudunk, mégis megteszünk. Leghamarabb az ebédhordást szervezzük meg. Szeretnénk, ha a rászorulók mielőbb kész ebédet kaphatnának. A falu gazdái örömmel konstatálják, most reálisabb az ország településpolitikája. A hátrányos helyzet ledolgozása azonban még igen sok időt vesz igénybe. Az elmaradott térségek fejlesztése — Császió pedig közéjük tartozik — országos program. Megvalósítására nem várnak ölbe tett kézzel az itteniek. Társadalmi munkában építik falujukat. Járda, út már eddig is így készült, most éppen ravatalozót szeretnének. Bár tudják, hogy olcsóbb lenne valamelyik társközséggel összefogni, mégis úgy döntöttek: inkább várnak a kivitelezéssel, csakhogy a császlóiak saját falujukban térhessenek örök nyugovóra. Kovács Éva Engedjék meg, hogy véleményt nyilvánítsak a Kdét-Magyarország 1986. július 8-i számárnak 4. oldalán a dr. Vincze László által írott „Megszüntették?” című cikk néhány, term előszövettoezetünket érintő megállapításával kapcsolatban. Mindenekelőtt tájékoztatom a szerkesztőséget és a levélírót, akinek írását közölték, hogy termelőszövetkezetünket nem azért tüntették ki, ment felszámolta sertésállományát és csökkentette szarvasmarha-állományát. A termelőszövetkezeti kitüntetéseket a MÉM—TOT pályázata útján a gazdálkodást pontrendszer alapján értékelve ítélik meg a legjobb eredményt elérőiknek. A kitüntetést azzal érdemeltük ki elsősorban, hogy 2379 hektár összterületünkön 109 millió forintos üzemi termelési értéket 10,1 százalékos jövedelmezőségi rátával állítottunk elő. Az egy főre jutó nyereségtermelés alapján a megye 119 termelőszövetkezeteiből a 6. legjobb eredményt értük el. Egy 50 darabos kocaállomány ú, 500 hízósertést kibocsátó sertéságaza tot és egy 80 darabos tejelő, illetve egy éve húsmarhaként tartott tehenészetet számoltunk fel a vásárolt alapanyagra épülő szarvasmarha-hizlalás meghagyása mellett. Ma már egy „számolni keveset tudó” nagyüzemben is kevés az ágazat fenntartásához, ha annyit hoz, hogy a trágya ingyenben marad. Egyébként ne feledkezzünk meg arról, hogy a juh és a baromfi is — mely nálunk komoly nagyságrendű ágazat —, valamint a háztáji és kisgazdaságok állatainak trágya termelése mind-mind a közös szántóföldek termőképességének növelésére fordítódik. Elismerem, hogy vannak szocialista nagyüzemek, ahol a szarvasmarha- és sertéságazat nyereséggel üzemel, de 'ezek taz ágazatok nem tartoznak az adott üzemben az úgyne- nevezett húzóágazatok közé, különösen akkor nem, hacsak végtermék-előállítással és értékesítéssel foglalkoznak. Bába Antal Rákóczi Mgtsz Ramocsaháza—Székely elnökhelyettese pontjából ez ideális eset, hiszen a lánykák keblén, a fiúkák tomporán esténként, vagy éjszakába hajlón százszámra pusztul el levéltetű, repülő hangya és még számtalan tagja a bogarak nemzetségének. Hogy ez így van, azt két .példa is igazolja. Legutóbb ismerősöm a sárga szinű linóleumból készült, fára akasztott négyszögeit így mutatta be: jobb mint a rovarirtó szer. Nézd meg, mennyi levéltetű van egy- egy lapocskán. Rászállnak, ottragadnak és nekem csak az a dolgom, hogy lemossam Őket, tehát megsemmisülnek. - " A másik példa már bi- zarrabb. Történt, hogy a hölgy vacsorázás közben lepte meg szüleit, de nem azzal, hogy á szokásostól el- ■ térően korán ment haza. A meglepetést a nemrégen még sárga színű blúza keltette. Fekete volt az éppen akkor rajzó bogaraktól. Az apa kérdőleg felkiáltott: — Hangyás vagy lányom!? M it lehet erre mondani. Főként ha egy kérdés kétértelmű. Viszont jövőre más lesz a divat. Jajjvörös, vagy hupikék és jobb idők járnak majd a bogarakra. Rájuk is fér, hiszen valahol az már embertelen, hogy a kemikáliák sokasága mellett még a• rafinált divattal is irtják őket. Seres Ernő
