Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-21 / 170. szám

1986. július 21. Kelet-Magyarország 7 Jóakarat versenyek SÚLYEMELÉS A zárónapon az ólomsúlyúak mérkőztek. A zsúfolásig megtelt Iz-majlovo Sportcsarnokban a bét résztvevő között volt a világ- csúcstartó szovjet Gunyasev, s honfitársa, a -közelmúltban a vi­lágcsúcsnál 2,5 kilóval többet emelt olimpiai bajnok Taranyen- ko is. Szakításban a két amerikai 3—3 jó gyakorlatot mutatott be, en­nek ellenére csak az 5. és a 7. helyet tudták megszerezni. Kü­lön versenyt vívott a két hazai emelő. Gunyasev másodszorra kétszázat. Taranyenko elsőre 202,5 kg-ot teljesített. Tovább egyikük sem jutott. Taranyenko háromszor is — egyszer verse­nyen kívül — kísérletezett a 211,5 kilós világcsúccsal. Lökésben Gunyasev és Tara­nyenko akkor kezdett, amikor a többiek már befejezték gyakor­lataikat. Gunyasev elsőre 235, Taranyenko 245 kilót teljesített. Gunyasev megpróbálta behozni hátrányát, de hiába kísérletezett. Taranyenko biztos győztesként lemondott hátralévő két gyakor­latáról. A győztesek: Szakítás: 1. Taranyenko. (szovjet) 202,5 kg. Lökés: 1. Taranyenko (szovjet) 245 kg. összesített: 1. Leonyid Taranyenko 447,5 kg. ÖKÖLVÍVÁS: Szombaton befejeződött az ökölvívótorna. Hatalmas érdeklő­dés kísérte a versenysorozatot, hat nap alatt jóval több, mint 50 ezer szurkoló váltott belépőt az olimpiai sportcsarnokba. A fi­nálékra is a szovjet sportolók nagy fölénye nyomta rá a bé­lyegét: az amerikai Johnson győ­zelme az 51 kilogrammos kate­góriában akadályozta meg a ha­zaiak százszázalékos sikerét. A sportág küzdelmein két ma­gyar is rajthoz állt, mindketten az első fordulóban búcsúra kény­szerültek. — A VB után már leszálló ág­ban nem is reménykedtünk ki­emelkedő szereplésben — érté­kelt Csötönyi Sándor edző. — Váradi jogosan kapott ki. Mol­nárt viszont lepontozták. Ettől függetlenül hasznos volt a tor­na. láthattunk néhány olyan ökölvívót is, akik a jövőben a nagy versenyeken a magyarok ellenfelei lehetnek. Kosária bda-vb Jugoszlávia újra bronzérmes Szombaton hat csapat számára befejeződött Madridban a férfi k os árblada^ világbajnokság. A helyosztókat játszották:, időrendi sorrend béna 111, a 3. és a 7. he­lyekért. Ezen a napon azonban a sporteseményekkel legalább egyenrangú figyelmet váltott ki az az edzői tanfolyam, amelyet a világbajnoksággal párhuzamo­san rendeznek. Az előadők világ­hírű amerikai és spanyol meste­rek, s a mintegy ezer hallgató között ott van Mészáros Lajos, a magyar férfiválogatott szakveze­tője és Juhász Sándor, a szövet­ség szakfelügyelője is. A szom­bati foglalkozás után elmondták, hogy az „iskolapadban”, ugyan­úgy a Palacio de Deportes néző­terén néhány nap alatt annyit láttak-hallottak a szakmából, amennyinek az elsajátításához más körülmények között hóna- poikra, sőt évekre lett volna szük­ség. Megismerkedtek a legkor­szerűbb tengerentúli edzésmód­szerekkel. taktikád fogásokkal. A harmadik helyért: Jugoszlá­via—Brazília 117:91 (59:47). Jugo­szlávia ugyanazt a kitűnő játé­kát mutatta, mint amellyel csü­törtökön hajszál híján elütötte a döntőbe jutástól a Szovjetuniót. r Mi lesz veled, sportnapközi? A szülök tehetetlenül széttárt kezekkel és „nem tudom”-okkal találják szembe magukat, ha a kővetkezőkről érdeklődnek: általá­nos iskolás csemetéjüket nyáron hol tudnák elhelyezni egész napra. Olyan szervezett táborra gondolnak, ahol a mozgékony gyerek futhatna, úszhatna, focizhatna, egyszóval sportolhatna és ahol legalább az egyszeri étkezést, az ebédet meg tudnák olda­ni. Csak ne kelljen mindennap rettegve úgy elmenni, hogy va­jon egész nap mit fog csinálni gyermeke a haverokkal, milyen újabb csínytevést eszelnek ki közösen. Hiszen úgyis tudja a mi­értekre a választ: unatkoztunk. Pedig ők még 'emlékeznek arra, hogy a városi sportisko­la, majd az NYVSSC szerve­zett ilyen nyári ltumusokait. Nyolcig összegyűltek a gye­rkeik, ba jó idő volt, a he­lyi járattal kibuszoztak a Sóstóra. Ott úszó tanfolyam­mal kezdődött a délelőtt, majd lehetett focizni, kosár­labdázni és játékos sportve­télkedőket is szerveztek. A tízórait és az uzsonnát ott helyben kapták, míg ebédelni vagy az úttörőtáborba, vagy a KISZ-táborha jártak. Egy ilyen nap után nem kellett rángatni a srácokat és a lá­nyokat, a mese után már dőlitek az ágyba. Ez a múlt, de nézzük az idei nyár lehe­tőségeit. Az általános iskolákban Nyíregyházán a tanév vége előtt összeírták azoknak a gyerekeknek a nevét, akiket júliusban szüleik nem tudnak hol elhelyezni. Részükre a városi tanács művelődési osz­tálya a sóstói napközis tá­borban szervezett egész na­pos programot. A közel 300 gyerék reggél busszal utazik ki a Sóstóra, .ahol az általá­nos iskolákból felváltva ügyelnek rájuk a nevelők. A táborban napi háromszori ét­kezést biztosítanak, a díj ugyanaz, mint amennyit a szülők a napközis gyereke­kért fizetnek iskolai időben. A programok között a tábori játékokon kívül strandolás is szerepel, de a csökkenő lét­szám mutatja, hogy nem népszerű ® gyerekek körében a tábor, bár a szülők szem­pontjából mindenképpen megfelelő, hiszen egész nap felügyelet alatt van gyerme­kük, s étkezésük is biztosí­tott. A városi tanács sport osztá­lyán egyetlen sportnapközis tábor beindítására kértek idén nyáron engedélyt. A Taurus Gumiipari Vállalat tábora a legnépszerűbbek kö­zé tartozik, amióta 1978-ban beindult, minden évben ki lehetne tenni a táblát: „Telt ház!” Idén a gumigyárosok főhadiszállásukat a 9-es is­kolából, ahol tatarozzák az uszodát, áttették a 19-es isko­lába. A sportnapköziben le­heti rajzolni, gyurmázni, sző­ni, bábaznd, videózná, spor­tolni. Háromszor étkeznek a gyerekek, s mindezekért a szülők két hétre egységesen 200 forintot fizetnek, ami a számítások szerint az' étke­zésit sem fedezné. A többi költséget a gyár átvállalta magáira. A nyíregyházi sport- napközi jó híre eljutott a Taurus budapesti központjá­ig, ahol a példán felbuzdul­va, nyírségi mintára meg­szervezték a tábort. Ügy lát­szik a hír majdnem 300 kilo­méterre jobbam terjed, mint a megyeszékhelyem bélül. Ugyanis eddig csak az Uni- versil követte a példát, s társbérletként 30 gyerekkel A pingpong házibajnokság a legnépszerűbb a Taurus sportnapközljében. beszállt a Taurus nyári buli­jába. Kényelmesség és a költsé­gek növekedése, érvelnek a vállalatok. Arra hivatkoznak, hogy egy ilyen tábor meg­szervezése rengeteg vesződ- séggel, fáradtsággal jár. S helyette könnyű azt vála­szolni, hogy a megnövekedett köldségeket a szülők úgysem vállalnák, inkább bele sem fogunk. De kérdem, ha meg sem próbálják, akkor hon­nan tudják, hogy a szülők nem vállalják? Pedig közös akarással, nem pedig nyögés­sel előbbre lehetne jutni. Az viszont már luxus, hogy a megye három úszó szak­edzője hetente többször át­ruccan Debrecenbe, ahol egy gmk megbízásából úszást ok­tatnak. Ott egy-egy gyer- mekturmust nem 10—12 órá­ban tanítanak, mint ahogy megszoktuk. Ez idő alatt ugyanis az apróságok egyet­Gumigyári gyerekek futóversenye a 19-es iskolában. len dolgot tudnak elsajátíta­ni kiválóan: a vízivást. Az igaz, hogy jól megfizetik őket, s a gmk sem jár rosz- szul, de a gyerekek megta­nulnak úszni, a szülők pedig elégedettek, mert pénzüket nem fektették be hiába. Ne szégyelljük átvenni a debreceniek módszerét, plá­ne, hogy a szakembereknek is könnyebb lenne, ha ugyan­azért a pénzért utazniuk sem kellene, s a Sóstón tudnák ta­nítani a gyermekeket. Annál is Siníkább, merít nemrég ar­ról maszkod ott az NYVSSC úsz lakosztályának vezető edzője, hogy nincs meg az edzőinek a megfelelő kapaci­tás. Bármiikor tudnának gye­rekcsoportokat fogadni. Ok nyár elején meghirdették az úszótanfoUyamotoat, de csak 4—5-en jelentkeztek, s nekik nem volt érdemes beindítani. Tailán jobb propagandával, a klub igényesebb szervezésé­vel lehetne javítani a helyze­ten. Addig azonban marad min­den a régiben, így hát ked­ves anyukák és apukák, mi is széttárjuk a karjainkat és azt mondjuk: nem tudom. (m. cs.) Nem kellett ringatni... y II bujtosi gödröktől az első uszodáig Az úszás megyei történetéből Kevesen gondolják, hogy a magyar történelem úszással kapcsolatos legrégebbi fel­jegyzése Zotmund nevéhez fűződik, aki 1052-ben a víz alatt megfúrta a németek összes hajóját. Az idő kerekét továbbpör­getve, a XIX. század máso­dik felébe ugrunk. Az 1880-as évektől a fővároson kívül a vidék is bekapcsolódott az úszás áramlatába. Szerveze­tileg is összekovácsolódott a sportág irányítása, ugyanis 1893-ban megalakult a Ma­gyar Üsző Egylet (1907-ben a jogutódja, a Magyar Üsző Szövetség), amely a nemzet­tel együtt örült Hajós Alfréd, majd az örökébe lépett Hal- may Zoltán modern olimpiai játékokon szerzett győzelmei­nek. A látványos sikerek és a külföldön fellendült verse­nyek hatására hazánkban is megkezdődött a mozgolódás a sport terén. Nemcsak a fő­városban, hanem vidéken is alakultak sportegyesületek, így 1889-ben a Nyíregyházi Torna és Vívó Egylet. Addig a sport mindössze a A nagykállói úszóversenyen részt vett Nyíregyházi Lokomo­tív versenyzői 1950-ben. GŐRŐM8EY PÉTERNEK A NAGYKALLÓI USZODA AVATÓ EMLÉKÉRE 1937 VII 24 A szövetség emlékplakettje. lovaglásra, vadászatra, aga- rászatra és vívásra korláto­zódott. Ettől a dátumtól kez­dődött egyesületi szinten a sport támogatása. A lovaglás és a vadászat természetesen csak egy szűk réteg nem is inkább sport­vagy mozgásigényét, hanem , úri passzióját elégítette ki. A dokumentumok nem em­lítik, de érdemes megjegyez­ni, hogy megyénk két legna­gyobb folyója, a Tisza és a Szamos évszázadok óta jelen­tős víziforgalmat bonyolított le. A sószállító hajók be- és kirakodása, néhány hajó bal­esete közben a rakodók, a ha­jósok a vízi közlekedés leg­ősibb módját, az úszást vá­lasztották. A folyók, tavak közelsége már akkor is csá­bította az embereket, akik az úszás legalapvetőbb moz­gásait maguktól sajátították el, még ha a tömegsportnak ez a válfaja rengeteg áldoza­tot is követelt. Nyíregyházán az 1920-as években már benépesültek a szabad fürdőhelyek — bá­nyák, tavak —, amelyek kö­zül a Szatmári tavat (huszár­laktanya mellett, a Guszev lakótelepen) és a bujtosi göd­röket kedvelték a legjob­ban. Utóbbiban nemcsak rendszeresen úszkáltak, ha­nem a 30-as évek elejétől Gömöri Gyula és Szatmári István vezetésével vízilab­dáztak is. A csapat — Szé­kely, Bercsényi, Ráti, Herr, a három Hering testvér, Ba­bies, Goldmann és még so­kan mások — feljegyzések szerint 1937-ben Sárospata­kon játszott barátságos mér­kőzést, majd a későbbiekben a háború miatt feloszlott. Az előbb említett dátum más szempontból is neveze­tes. Ugyanis Nagykállóban abban az évben építettek 33 1/3 méteres sportuszodát, amelynek avató ünnepségé­re, 1937. július 24-én, a Ma­gyar Üsző Szövetség elnöke is eljött. Az elnök emlékpla­kettel jutalmazta Görömbei Péter református lelkészt társadalmi munkájáért. A tu­dós pap egyébként többször vendégül látta Móricz Zsig­mondot, s amikor Kodály Zoltán népdalgyűjtő körúton volt, Kálióban mindig nála szállt meg. A lelkész a tudo­mányokon kívül a sportot, az úszást is menedzselte, erre legjobb példa, hogy az uszo­daavató versenyen lányának, aki megnyerte a nők viada­lát, kerékpárt ajándékozott, ami akkoriban igen nagy szó volt. A káliói uszodaayató után egy évvel később Petnehá- zán is épült úszómedence, amely magánkézben volt, így csak a kiváltságosak hasz­nálhatták. A háborúig a Sóstó első­sorban az úri gyerekeké volt. A többiek csak úgy jutottak be, hogy ruhájukat eldugták 'az erdőben és észrevétlenül beúsztak a . tóra. Ezekre a „potyautasokra” figyelt fel Bársony Sándor testnevelő tanár, aki rendszeresen fog­lalkozott velük, edzéseket tartott nekik. Ezek az úszó­nebulók az első időben tátott szájjal figyelték a sóstói ta­von épült ugrótornyot és az alatta kimért 50 méteres tá­vot, amelynek mindkét végére deszka úszófordulót készítettek, ahol Kelemen András, Miló János, Papp Jó­zsef, Halancsák József, az Izsák fivérek, Hegedűs Ist­ván rótták a hosszakat. A felszabadulás után Nyír­egyházán megszűnt a NYET- VE, helyette a MADISZ vet­te át a versenyek szervezését. Azonban az anyagi nehézsé­gek miatt az úszószakosztály átigazolt a Nyíregyházi MÁV SE-hez, amely biztosította számukra a szabadjegyet. A feltételek annak ellenére, hogy a háború lesöpörte a föld színéről a Bujtoson nép­szerű Hlvati-vendéglőt és a kabinsort, javultak. Helyre­állították az öltözőt és az úszófordulót, mindkettőt az úszók társadalmi munkában készítették el a városi ta­nács illetve a Naményi-féle asztalos cég támogatásával. A legnagyobb hírnevet a Nyíregyházi MÁV SE-nek Miíró György szerezte. Két­éves szorgalmas munka után 1947- ben bekerült a magyar úszóválogatottba. Júliusban már együtt utazott legjobb- jainkkal a Monte Carló-i Európa-bajnokságra, ahol az 1500 méteres gyorsúszásban aranyérmet szerzett 19:28,0 perces idővel. Az akkori me­gyeszékhelyi úszóviszonyok­hoz képest óriási eredmény volt ez. Például a Nyírségi Magyar Népben megjelen1 cikk így méltatta válogatót tunkat: „Mint olvasóink i: jól tudják, Mitró Gyurka is a bujtosi gödrökben kezdte, de szívós akarata és tehetsé­ge, valamint népi demokrati- •kus államunk segítése és tá­mogatása a londoni olimpia (1948) úszómedencéjéig vit­te.1’ Az 50-es évek közepén — sajnos — a bujtosi tó el­szennyeződött, s megszűnt. Az áldozatkész munkával ké­szített úszófordulót és az öl­tözőt lebontották, anyagát el­vitték. A Nyíregyházi VSC-ben 1948— 56 között működött vízilabda-szakosztály. A mérkőzéseket Nagykállón rendezték, mivel a megye- székhelyen nem volt pálya. Hering Tibor és a Megyei Testnevelési és Sportbizott­ság javaslatára a MÁV SE- nél 1951-ben alakult a há­romtusa szakosztály. A több­nyire bujtosi úszók edzéseit Milotay Gábor vezette. Eüs Lajos, az MHSZ kiképzési előadójának munkája révén a megye más települései — Mátészalka, Nagykálló és Ti- szadob úszói is bekapcsolód­tak a háromtusaversenyekbe, amelyeket megyénkben Nagykállóban rendeztek. Ke­lemen Lajos, a tiszadobi gyermekváros igazgatója, hogy elősegítse úszói edzéseit, a holt Tiszán úszófordulókat építtetett, így biztonságosab­ban gyakorolhattak a ver­senyzők. A másik két hely­színen, Mátészalkán Dalia István és Horváth Endre, rn»g Nagykállóban Elek Sán­dor és id. Szondy György edzette az úszókat. Máthé Csaba (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents