Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
1986. július 19. Kelet-Magyarortiác 3 Elvett forintok? Megtartani a vevőt MIVEL LEHET BECSALOGATNI A VEVŐT a bolfba ? Egy kicsit leegyszerűsítve szép áruval, vagy olcsó áraMaal. Ez utóbbiról, az olcsó árakról, illetve inkább iaz időnként olcsóbb árakról írt kollégám iaz elmúlt szombati lapban, amikor arra kereste a választ az iparcikk-kiskereskedelmi vállalatnál: mire költik a kockázati alapot, ami tulajdonképpen már nincs is, mert képzését tavaly megszüntették. Aki elolvasta az írást, örömmel nyugtázhatta, hogy a vállalat nem tüntette el a volt kockázati alapot, hanem épp úgy és épp arra használta, amire korábban, vagyis vásárokat rendezett, s még 200 ezerrel többet is használt fel ilyen-olyan kiárusításokra, mint az azelőtti évben. SZERENCSÉRE NEM EGYEDI A PÉLDA, de sajnos nem is általános. Hasonlóképpen járt el az élal- rhiszer-kiisker. és néhány fogyasztóéi szövetkezet is, ám ami ez utóbbiakat illeti, több volt a rossz példa. Néhol úgy gondoltók: egy kis boltban nincs, korábban sem képződött annyi, amennyiért érdemes volna mondjuk szezon végi kiárusítást rendezni, az pedig igazságtalan, hogy a sok kicsiben képződött pénzt egy nagy használja fel. Aztán Itt vannak a szerződéses boltok, ahol ha képződik, az az üzemeltetőé, ugyan miből gyűjtene ösz- sze egy nyári, vagy teli vásárra valót ia szövetkezet? — tette fel a kérdést egy áru forgalmi osztályvezető a minap, majd azzal folytatta: nem 'azért szüntette meg a rendelet a kockázati alap képzésiét, hogy aki nem csinál ezután vásárt, azt felelősségre vonják. TERMÉSZETESEN NEM IS VONJAK FELELŐSSÉGRE ezért, ám a vásárlók, a lakosság joggal kifo- gásólhiatja, hogy azt a pénzt, amit eddig nekik adott az állam, a szövetkezet, lazít ezután a szövetkezet dolgozói viszik haza. Félreértés ne essék, nem szabálytalanul, hiszen ez a pénz a nyereséget növeli, de talán mégsem egészen szabályos a dolog, mert nincs, nem lehet kereskedni kockázat nélkül, ahol pedig ezt a minimálisra szorítják, ott a lakosság ellátása szenved csorbát. A napokban az élelmiszer- kiskereskedelmi vállalat igazgatónőjével beszélgettem, s megkérdeztem: nekik mennyi kockázati alapjuk képződött 1984-ben, s mennyit használtak fel tavaly, amikor már nem volt kötelező a képzés? Azt válaszolta: ugyanannyit, illetve egy picikével még többet. Mert igaz, hogy nekik is van egy sor szerződéses üzletük, ám a szerződéskötéskor kikötötték, hogy az alapellátásnak folyamatosnak kell lenni. Nem hiányozhat záráskor sem a tej, a kenyér, ha pedig megmarad, akkor azt a szerződéses boltosnak is le kell valahogy „írni”, tőle is olcsóbban veszik meg, vagy veszik vissza a vállalatok. Ha pedig ez így van, akkor a korábbi kockázati alap fel is emészti ezt. ÉS ILYEN PÉNZT KÍVÁN a még eladható, de lejárt szavatossági idejű kávé, a levestészta, az el nem adott Mikulás és szaloncukor, a reggel első osztályú, estére meglöttyedt paradicsom, az előre leszerződött, s csak Lőriinc-nap után beérő dinnye és millió más élelmiszer. Vagyis nem tették jól, ahol a kockázati alappal a nyereséget növelték, mint ahogy az sem vívhatta ki sok településen a lakosság egyetértését, amikor a legelemibb szinten tartásról, a festésről is lemondtak, mert ez a pénz is a nyereséget növelte. Ma sokszor és sok helyen elhangzik, hogy a nyereséges gazdálkodás alapvető feladatta minden gazdálkodó szervezetinek és ez feltétlenül igaz is. Ám vannak olyan dolgok, amelyek csak pillanatnyilag hoznak hasznot, csak ideig-óráig növelik a nyereséget. Elég csak kétszer elhanyagolni egy felújítást, egy karbantartást, utána esetleg már csak új beruházással lehet pótolni a mulasztást, vagy városán kihagyni egy-egy őszi-tavaszi, Vagy téli-nyári vásárt, a vevők oda pártolnak, lahol úgy érzik, többel törődnek az ő zsebükkel is. SAJNOS A FALVAK TÖBBSÉGÉBEN NINCS ilyen választás, az itt élők eszik, nem eszik — pláne Olcsóbban — nem kapnak mást. Talán épp ez a kiszolgáltatott helyzet parancsolja, hogy velük is — legalább a korábbi szinten — törődni kell. Balogh József iskola 56 millió forintos beruházással nyolc tantermes általános iskolát — tornateremmel, ebédlővel — épít Borbányán a nyíregyházi építő- és szerelővállalat. Jövő év szeptemberére készül el. (Farkas Zoltán felvétele) Hoiiászólás A Debreceni Műhely ürügyén A hogy az élet egyéb területén megjelentek a gmk-k, úgy a képzőművészek közül is többen társultak, hogy eredményesebben értékesíthessék alkotásaikat. A Tiszántúl térségében három gmk, illetve alkotóközösség szerveződött. A Debreceni Műhely mellett a miskolci Szinnyei Mer- se Pál és a szegedi Paletta Galéria ad lehetőséget a közös föllépésre az értékesítésben. A lényeg az értékesítésen van. Ezek a csoportosulások nem eszmei, szellemi alkotó műhelyek — mint a régi KÚT szocialista művészeti csoport, vagy akár a közelmúltban Hódmezővásárhelyen alakult alkotóközösség. A vásárhelyi őszi tárlatokon megjelenő, eszmei, szellemi együtt haladást vállalókat joggal illeti meg az alföldi, vásárhelyi műhely kifejezés. A Debreceni Műhely nevében műhely, az ország keleti felében élő alkotókat szervezte ügyes menedzseléssel csoporttá. Minden olyan vállalkozást örömmel kell üdvözölni, amely a helyi alkotók helyzetén javíthat, ami megkönnyíti az alkotás befogadóra találását. A Debreceni Műhely ezt a feladatot ellátja, mint a már említett társaságok. Szívesen lennék egy alkotásra szerveződött, eszmeileg határozott, elkötelezett, művészi magaslatokra törő gmk tagja — ha felvesznek ... Tóth Sándor szobrászművész A falra hányt borsó évfordulója Műszakok életveszélyben Ellenőrzésen a Tiszafában — A gépek üzemelését a további intézkedésig leállítom! Kérem, rendeljen el szünetet — fordul Veres Lászlóhoz, a telep vezetőjéhez Hajzer Menyhért, a Szabolcs-Szatmár megyei Munkavédelmi Felügyelőség felügyelője. Pillanatok alatt elcsendesedik az üzem. Megszűnik a fülsiketítő zaj a Tiszalöki Faipari Vállalat tiszalöki üzemében. Veres László és a vállalat munkavédelmi vezetője, Bényei László társaságában egy év utón ismét ellenőrzést tart a megyei munkavédelmi felügyelőség két munkatársa: Hajzer Menyhért és Füzessi Zsolt. Ahány gép, annyi mulasztás Nagy a rendezetlenség. Az üzem közlekedőútjai eltorlaszolva. Sok a forgács. Némelyik gép „kötésig” áll fa~ hulladékban, fűrészporban. Csoda, hogy eddig megúszták tűz nélkül! Hajzer, az ellenőrzést vezető felügyelő pillanatnyilag tanácstalan. Csodálkozik, majd megszólal: — Kit büntessek most? — néz kérdőleg Veres Lászlóra, — s maga felel rá. — A munkásokat nem büntethetem, mert a raktáron nincs védőeszköz (zajvédő vatta). A művezetőt és üzemvezetőket sem, mert a központi raktárban sincs. Ha elrendelem a zajszintmérést, az legalább 30 ezer forint! (Erre később mindenképpen sor kerül!) äEEBBEBEBBBBBEEBBBEEBEBEBEBEEEEEBEEBBBEBB B orovicka felügyelő a holttest fölé hajolt. — Szívinfarktus — állapította meg. — Különben közönséges infarktus. A felügyelő a fejét csóválta. Közönséges infarktus lett volna, ha már nem az ötödik ilyen eset ugyanazon a helyen, az áruház bőráruosztályán. Az ötödik rejtélyes haláleset, és senkit sem lehet gyanúsítani, nincs tanú, nincs indok a gyilkosságra. — Maga szolgálta ki ezt a vevőt? — kérdezte a felügyelő a csinos, fiatal eladónőtől, akinek szemében dermedt rémület ült. — Igen én. — Hogyan történt? — Magam sem tudom. A vevő bejött, én hozzáfogtam, hogy kiszolgáljam ... egy pillanatra elfordultam, azután pedig ... azután... odanéztem, ő pedig már a földön hevert. — Csak úgy, ukmukfukk? a felügyelő összehunyorította a szemét. — A maga jelenlétében már az ötödik ember roskad össze holtan, és mindennek nincs nemmi oka? — Én... én ... magam sem értem — szipogott a lány. Borovicka felügyelőnek magát, elment a bőráruosztályra. — Jó napot — üdvözölte a lány olyan angyali hangon, hogy Borovicka, aki ebben a pillanatban megtapogatta az Petar Gregor: A gyilkos nem volt oka arra, hogy ne higgyen az eladónőnek; fogalma sem volt arról, mitévő legyen ezután. Két álló hétig töprengett a helyzeten, de mindegyik változat, amely eszébe jutott csapnivaló volt. A nyomozás egy helyben topogott, és csak egyetlen lehetőség maradt. A felügyelő, bár tisztában volt vele, mennyire kockázatos ez a lépés — álbajuszt ragasztott, sötét szemüveget vett fel. és közönséges vevőnek tetetve álbajuszát, hogy erősen tapad-e, kishíján leszakította férfiúi ékességét. — Mit kíván a kedves vevő? — fuvolázta a lány, és hangjában csengettyűk csilingeltek. — Kesztyűt — dünnyögte a meghökkent felügyelő. — De milyet parancsol? Szarvasbőr-, velúr- vagy glasszékesztyűt? — Velúr legyen. — De milyen színűt parancsol? Drappot, barnát, sötétet? Gombbal legyen, vagy gomb nélkül? — Hatujjú kézre — dör- mögte Borovicka. — Ó, bocsánat! Attól félek, ma nem teljesíthetem a kedves vevő kívánságát. De, ha holnap szíveskedne újra befáradni hozzánk, akkor a segítségére lehetnék. — Nekem ma kell a kesztyű. — Ebben az esetben arra kérem, várjon egy pillanatig, átszaladok a raktárba és utánanézek. Ünnepi vagy hétköznapi használatra való kesztyűt óhajt? ... lány kisietett a pult mögül, a felügyelő pedig már mindenre rájött. Reszkető kézzel előszedett egy nitroglicerin-tablet- tát, és lenyelte. Bizony, ha a szíve valamivel gyengébb, és nem akad történetesen tabletta a zsebében, akkor ő lehetett volna a hatodik áldozat. Gellert György fordítása Elmúlt egy esztendeje, amikor ez ügyben határozat született. Megvalósításáért nem tettek semmit. Vagy leáll az üzem, vagy kerítenek védővattákat. Ez a két lehetőség van. Az utóbbiért „fut” át az út túlsó oldalán lévő vállalathoz segítségért Bényei László, a munkavédelmi vezető. Gyorsan kiosztják, s egy óra szünet után ismét felzúgnak a faipari gépek. Füzessi Zsolt felügyelőnek megakad a szeme az asztalosműhelyben lévő nyitott (!) elektromos elosztó- és kapcsolószekrényen. Odalép, kissé kijjebb nyitja. Szabad, elszigeteletlen vezetékek. Bárki belenyúlhat. Életveszélyes. Bosszankodik a telepvezető. Gyorsan előkerítik a villanyszerelőt. — Nem én nyitottam ki — szabadkozik, s előkerül zsebéből a kulcs, bezárja. Hajzer felfedezi, hogy a fúrógép rögzítetten, s nincs védőburkolat a szerszámbe- fogó fején. — Egy évvel ezelőtt* is így volt — bosszankodik. Magad uram... A szalagcsiszoló ékszíjhajtásáról ugyancsak hiányzik a védőburkolat. A gépműhelyben az elektromos vezetékek egy részét a fűtési csövekhez (!) kötözték drótokkal. Rozoga vaslemezből készített, de már régen szemétre ítélt vastargoncába ütközünk. Megrakva fadarabokkal. — Ez mit keres itt? — bosszankodik a telep vezetője. — A gépházból hogyan került ide? — s maga fog hozzá kirakni belőle a „termékeket”. Felfordítja és tolja kifelé az udvarra, amelyre ugyancsak felférne egy alapos tereprendezés! A munkavédelmi felügyelők alig találnak olyan gépet, berendezést, amely megfelel az előírásoknak. Az üzemudvaron dízeltargonca okádja a füstöt és csapja a zajt. Vezetője Szabó József. — Gépkezelői jogosítványt kérek! — szól Hajzer Menyhért. — Nincs. _ ? ? ? — Milyen papírja van? — Gépjárművezetői jogosítvány. Az is otthon. — Az erre nem jó. Semmi sem változott Vizsgálják a gépet. Füzessi csaknem 180 fokot teker a kormányon (!). Indítókulcs nélkül, „bütykölt" kal- lantyúval indítják be a gépet. Csak egy fordítás a lyukban, s bepöccen a masina. Egy gyermek is megtekerheti! Kürt nincs, féklámpa szintén. Az arcokon letörtség és elkeseredettség. Különösen Hajzer Menyhérten tapasztalható ez. — Elkeserítő a látvány — jegyzi meg csendesen. — Ugyanaz az állapot, amelyet egy évvel ezelőtt tapasztaltam. Lényegében semmi sem történt, semmi nem változott — fűzi hozzá lehangoltam (A szükséges intézkedések ezt a vizsgálatot is követik.) Éppen egy esztendeje, 1985 áprilisában és júliusában tartott munkavédelmi vizsgálatot a Szabolcs-Szatmár megyei Munkavédelmi Felügyelőség a Tiszalöki Faipari Vállalatnál. A furcsa és megdöbbentő csak az, hogy a vállalat vezetői az idei június 26-i munkavédelmi és tűzvédelmi szemléjükön szinte szóról szóra az egy évvel ezelőtt leírt, s most a felügyelők által ismét tapasztalt hiányosságokat és fogyatékosságokat állapították meg. És meg is fogalmazták a teendőket! Ügy látszik: az egész falra hányt borsó volt csupán ... Eddig a balesetet megúszták, ám a büntetést most nem! Farkas Kálmán Uborkaszüret—géppel Uborkabetakarító gépet vásárolt a nyírteleki Dózsa Termelőszövetkezet. Kevés ilyen berendezés üzemel még az országban. Az emberek munkáját jelentősen megkönnyíti, egyszerre 18 asszony dolgozik a géppel. A nyírteleki Dózsa Tsz a területének egy részén holland intenzív, bő termő uborkamagot vetett, melyről a termést az új géppel takarítják be. Ha a mindehhez fűzött remények valóra válnak, akkor a jövőben a technológiát nagyobb földterületen alkalmazzák.
