Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-18 / 168. szám
1986. július 18. Kelet-Magyarország 3 Helyzetértékelés EHkásgyülísen Kapkodással nem lehet Az egységes cselekvésért a MOM-ban A végső hasonlat a foci világából szól: mit ér legjobb játékosnak lenni olyan csapatban, amelyik nem áll nyerésre? Ám ami előtte elgondolkodásra késztet: nincs ok a vesztésre, nem lehet abba belenyugodni, hogy nem szerepel jól az a csapat, amelyet magyar népgazdaságnak hívnak, s amelyben — többek között — a Magyar Optikai Művek és mátészalkai gyára az egyik szereplő. — A nagyon szép vállalati és gyári eredmények mellett értsük meg, hogy azok a gondok és bajok, amelyek nálunk is találhatók, folyamatosan fel kell, hogy számo- lódjanak — jelentette ki Bíró Miklós igazgató a szerdai munkásgyűlésen. Talán ekként fogalmazható meg az a bevezető, amely együttes gondolkodásra és cselekvésre hívta fel a gyár valamennyi dolgozóját. A jövő héten kezdődnek a termelési tanácskozások, amikor az üzemekben egyaránt szólnak a népgazdaság és a megye helyzetéről, valamint a vállalat és a gyár eredményeiről, megoldásra váró gondjairól. És ha nem a dicséret szerepelt túlsúlyban az igazgatói előterjesztésben, akkor éppen a változtatás igénye magyarázta meg mindezt. — A nehéz helyzetben nem lehet kapkodással változtatni a rosszon — szólt tovább az igazgató. — Gond, hogy a rosszul gazdálkodók nem érezték annyira munkájuk terhét, mert a jól dolgozóktól elvettek az ő megsegítésükre. Bár az előbbiek inkább az ország helyzetéről szóltak, a későbbiekben kiderült, hogy mindez a gyárra is vonatkoztatható. Hiszen a felszólalók is elmondták, hogy kapkodást szül, ha gyengébb minőségű alkatrészt kell beépíteni (illetve előbb megjavítani), s ebben nagyobb figyelmet érdemel a minőségi átvétel. Ahogy nagyobb összhangra van szükség a karbantartók és az üzemelők között ahhoz, hogy a valóban elhasználódott forgácsológépeknél minél kevesebb legyen a meghibásodás. Mielőtt valamiféle hibajegyzéket sorolnánk fel, érdemes a MOM és a mátészalkai gyár eredményeit is számba venni. A múlt évben a vállalat jóval a népgazdasági átlag fölött teljesített. így tíz százalékon felül növelte a termelést, ugyanígy emelkedett az export, a vállalati nyereség, s ezzel tartott lépést a dolgozók bére is. Ebben az évben hasonló tendenciák érvényesülnek. hiVdltozatos programok Júliusban, augusztusban és szeptemberben is gazdag programot szervezett a Kis- várdai Művelődési Központ nyugdíjasklubja. E hónap elején például úszóversenyt rendeztek, majd ismerkedtek Kisvárda történelmével. A klub tagjai élénken érdeklődnek á gazdasági és kulturális események iránt is. A közeljövőben ország- gyűlési képviselővel találkoznak. Később többek között a színek érzelmi hatásairól, az irodalomról, a közlekedésről hallgatnak meg előadást, majd kézimunka-kiállítást rendeznek •— írja levelében Hován József, a kisvárdai nyugdíjaskub vezetője. szén az árbevétel 15—16 százalékos emelkedése mellett a nem rubelelszámolású export is (tíz százalék fölött nőtt, a nyereség emelkedése 13—14 százalékos, a bérek közel tíz százalékkal emelkedtek. A mátészalkai gyárban pedig az éves terv arányos részétől jobban állnak, 51,5 százalékkal zárták a fél évet. — Köszönet illet mindenkit a jó munkáért — szólt ezért a dicséret. Kiderült közben az is, melyek azok a súlypontok, amelyekre koncentrálni kell a jobb eredmények érdekében, így feltétlenül javítani kell a belső kooperációs készségen, sokkal szervezettebbé kell tenni a munkát, hogy a határidők betartását ne túlórák igénybevételével kelljen elérni. Az sem mindegy, hogyan álakul gyáron belül az ösztönzés, mert a prémiumrendszernek a termelés eredményesebb voltát kell szolgálnia. Nem lehet megmaradni a szólamnál, hogy ennek a felelősségét azok is átérezzék, akik nem vesznek részt közvetlenül a termelés Irányításában. A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában is tudják, hogy a piaci alkalmazkodással, új termékek magasabb szintű gyártásával érhetnek el eredményeket. így indult a minimérlegek sorozatgyártása, ennek jegyében kell az autóbuszokhoz alkail- mazott légrugók gyártására — az alkatrész-előállításra is — felkészülni, de ugyanezt a szemléletet követeli meg a műszergyártás is. — Ahhoz, hogy a jók között maradjunk, előrébb kell járnunk a kisebbnek látszó dolgok rendezésében is — indokolta meg a második fél óv feladatait Bíró Miklós. Ebben pedig 'épp úgy szerepelt a fegyelem megszilárdítása, az üzemek közötti kapcsolat javítása, mint a korábbitól nagyobb takarékosság, amit például a védőruhák felhasználásában fejtett ki az egyik felszólaló. Kék, barna, fehér köpenyekben voltak a munkások küldöttei, a gyári vezetők, akik részt vettek ezen a megbeszélésen. A cél volt közös: az egységes cselekvés, a rendcsinálás a fejekben, annak a megértetése, hogy példamutatással, az eddigitől is jobb munkával lehet az országnak is úrrá lenni a nehézségeken. Lányi Botond Pénzt fiadzó szarvasmarha-tenyésztés Segítség a 24. órában A tikkadt szöcskenyáj stimmel, ott ugrál a lábunk alatt: a kopárság is megvan. A „nagy határ mezőben”, a botpaládi Űj Barázda Termelőszövetkezet földjein talán csak a szik hiányzik ahhoz, hogy ide lehessen képzelni a Toldi megfelelő jelenetét. Aki a lírai helyett szereti a pontos leírást, annak elmondjuk: 7—8 aranykorona jövedelműek errefelé a táblák, és csak a jobbakkal együtt jön ki az átlag 12-re. A forró legelőn nagy csorda tehén szálalja a füvet, közöttük borjak téblábolnak. — Ezt hiába ásnánk, vésnénk, nem sok lászatja lenne, az állatok meg csak-csak elkapargálnak benne, — rúg bele a megkövesedett patanyomok egyikébe Tamás István, az állattenyésztési ágazat vezetője. — Ridegtartás a neve ennek a módszernek, és tényleg nem nagyon kényeztetjük semmivel a teheneket. Annyi az övék, amit találnak a legelőn, viszont semmi mást nem is várunk tőlük hozamként, mint egy- egy borjút, 200 kilogrammos súlyban leválasztva. A szállásuk is ennek megfelelően igénytelen. Nem nagyon vágynak bele, kinn vannak a tél elejéig és a hátukon viszik be a havat. A takarmány árán A tartási módon nincs mit taglalni tovább, mert tényleg össze lehet foglalni néhány mondatban. A jövedelmezőség már bonyolultabb. Idéz a szakember egy nemrég elhangzott Falurádió-adást, amelynek summá- zata így hangzott: az állat- tenyésztés nyereségessége a takarmány árán múlik. Az állami átlagár alatt hoz pénzt, afölött pedig viszi. Az Űj Barázdában fölötte vannak. De hát lehet-e csodálkozni? Az itteni földbe barázdát húzni kétszer annyi gépi munkába kerül, mint amennyi átlagosnak tekinthető. Drága a művelés, és a termés mennyisége kevés. Maradnak tehát a költségtakarékos módszerek, mint például a ridegmarhatartás. Az idegen közeledtét egy nagyon mérges indulatú, származására nézve elég bizonytalan külsejű eb jelzi gazdáinak. A két fiatalember hűvös szárnyékból jön elő üdvözlésünkre. A kút kávájára könyökölve hajtjuk magunkról a pőcsikeket és vesszük szemügyre a gulyát. A borjak némelyike, nem törődve az idegennel, türelmetlen mozdulatokkal szopja az anyját. — Én bizony fejném őket, ha lehetne — tolja hátrább napégette jambóját Simon- ffy Miklós. — Akad közöttük olyan, például a 621-es, hogy négy borjút is eltartana, felnevelne. — Ha nem lehet, hát nem lehet, — vitázik vele társa, Fodor Elek. Pedig láthatólag neki is ugyanaz a véleménye. — Igaz, hogy akkor már drágább lenne, és nem jönne rajta tényleg semmi. Inkább megmutatják A két gondozó egyikesem szószátyár ember. Inkább előhajtják a korosabb borjúkat és megmutatnak minm + i látott már bajuszos Mi fiatalembert virágot árulni? Nekem mindenesetre szokatlan. A nyíregyházi kórház előtti kis tér a beteglátogatások idején szépen művelt virágoskerthez, vagy virágbolthoz hasonlít. Többnyire idős nénik ülnek itt, és árulják a szivárvány minden színében pompázó növényeiket. Lehet, hogy egy-egy ízlésesen válogatott friss csokor a betegágy melletti éjjeliszekrény tetején gyógyszerként hat. A virág árusok közül a minap kitűnt egy bajuszos fiatalember. összecsukható kempingszéken ült és a közelében, a lombos fa árnyékában dek- kolt egy piros kempingkerékpár. A fiú térden alul elnyisszantott farmernadrágot viselt, szürke trikóján egy angol cég reklámja volt olvasható. Rózsát árult. Pirosat, meg sárgát. A diáknak tűnő srác nyilván a szülei kertjéből hozta a rózsákat, hogy a szünidőben legyen egy kis zsebpénze. Az idős virágárusok néhammm néha összevont szemöldökük alól néztek rá, szúrós tekintetükből kitűnt, hogy nem fogadták be. A betegeikhez igyekvő látogatók is bizalmatlanul pillogtak a fiúra, pedig rózsái szépek voltak és oly frissek, mint a hajnali harmat. Egy félóra alatt mindössze 9—10 szál rózsa fogyott. És ekkor egy 17—18 év körüli lány toppant a két nagy üvegben lévő rózsák elé. A csinos lányon hófehér répanadrág feszült. Nem köszönt a fiúnak, csak ennyit mondott: — Adjál három pirosat. Mire a fiú: — Vegyél inkább öt szálat. A lány kurta válasza ez volt: „Nincs annyi pénzem”. Erre a fiú kivett öt szál élénkpiros rózsát, jobb kezével a lánynak nyújtotta, baljával visszautasító mozdulatot tett, nem fogadta el a feléje nyújtott fém húszast. A lány szélesen mosolygott, elnyújtva mondta, hogy „kössz", aztán elindult a kórház bejárata felé.' A kapuban megfordult és biztatóan visszanézett a fiúra. 4 fiú fütyörészve ösz- szecsomagolta maradék portékáját, és ki tudja miért: jókedvűen rátaposott a pedálra. Egy óra múlva, amikor az ABC- be mentem vásárolni, Hátiam, hogy a fiú bicikli és virág nélkül sétál a kórház előtt. Úgy tűnt, hogy vár valakit. (nábrádi) dent, mint magyaráznának. A bérük felől érdeklődünk, hiszen az is egy a költségtételek közül. — ötezer fixünk van — mondják el, egymást ki-ki- egészítve. — Igaz, hogy ez tulajdonképpen előleg, mert egész évben jegyzik a teljesítményünket és összehasonlítják az állatok hozamával. Abból lesz az egyenleg, és ha nem jönne ki ötezerre, akkor még vissza is fizethetnénk. Tavaly, meg azelőtt még kaptunk rá. Ezért ők huszonnégyóráz- nak, azaz egyik- reggel hattól a másik reggel hatig teljesítenek szolgálatot, mert akkor jön két váltótársuk, fgy aztán négyük munkáján múlik az a bizonyos egyenleg. Ők hárman végül megegyeznek abban, hogy a legeltetést még ugyanott lehet folytatni, mert „van azon még mit nyüstölni”. Aztán kettesben folytatjuk az elemzést. — Az ágazat gazdaságunk termelési értékének hatvan százalékát adja, így nagyon érzékenyek vagyunk minden változásra — mondja Tamás István. — A szabályozók, amelyek az egész országban stagnálásra kényszerítették a legtöbb állat tartását, nálunk hatványozottan éreztették hatásukat. Amúgy is kevés fejlesztési lehetőségünkből nem nagyon rúgódoz- hattunk, a kényszer választatta velünk a primitív tartási módot. Nem volt másképp a juh esetében sem, mert 1500 anyával és annak szaporulatával rendelkezünk, ami nem kis szám. A felvásárlási ár emelése, és az idős anyák selejtezésére adott támogatás a huszonnegyedik órában jött. majdnem későn. Tudjuk, hogy a szarvasmarhánál is várható a változás. Kellene a pénz, hogy mozdulni tudjunk. Minimális program Minimális program, de egyelőre csak álom. Most még tucatnyi melléküzem hozza a pénzt, igaz, csak annyit, hogy a felszínen maradjanak. A nyereség egymillió körül, a jövedelmezőség ... Az bizony olyan, mint a 12 aranykorona. A tagság keres egy évben úgy 50 ezer forint körül, és még szerencse, hogy közel ennyi jövedelme lehet a háztájiból, amelynek döntő részét a tsz forgalmazza, így ezután is felveheti a támogatást. Ha javul a felvásárlási ár és több lesz a szubvenció, akkor modernebb állat- tartási rendszerre is futhatja talán. Amelyikben a tehénnek is jut abrak, nemcsak a borjúnak. Esik Sándor Airi lépésekkel... Ivóvíz és egészséghez Tovább épül az ivóvíz- hálózat Jánkmajtison és környékén. Június végén kezdték meg a munkát a szakemberek, s terv szerint egy hónap múlva adják át az új, közel 2 kilométeres szakaszt. Aligha érdemelne szót ez a beruházás, ha nem lenne nagy jelentőségű a környéken élő 5 és fél ezer ember számára. A megyének erre a csücskére szó szerint igaz, hogy aprócska léptekkel halad a fejlődés útján. Jánkmajtison és társközségeiben — Dar- nóm, Kisnaményban, Sza- mossályibam, Hermánsze- gen, Csegöldön, Császlón — még a hetvenes évek elején fogtak hozzá a közművesítéshez. Másfél évtized nem volt elég rá, hogy elkészüljenek a munkával. Az első tíz évben egy új, nyolc tantermes iskola és a művelődési ház építése vitte el a pénzt. A hatodik ötéves tervidőszakban pedig az egészség- ügyi központ létrehozására kellett tartalékolni a forintokat. Nyolcmilliós költséggel ’84-ben kezdte meg az építést a Porcsal- mai Építőipari Szövetkezet. Az épületben egy körzeti, egy fogorvosi rendelő, két szolgálati lakás és a tanácsadó kap helyet. Remény van rá, hogy szeptember 1-én megnyílik a forgalom előtt. így ősztől központi orvosi ügyelet is működik majd Jánkmajtison. Marad tennivaló bőven ebben a tervidőszakban, mivel az idén még mindig nem ér véget a közművesítés. összesen négy kilométeren hiányzik az ivóvízhálózat, melynek nagyobb felét a tervidőszak vége táján lesz mód átadni. Ez évben közel 2 kilométerrel toldják meg a meglévő hálózatot. Drága mulatság lesz, hiszen 1 millió 400 ezer forintba kerül. A költségekből részt kell vállalniuk az érintett porták tulajdonosainak is. A hozzájárulás várhatóan 3000 forint telkenként, amit öt év alatt kell kifizetni. Ebben a kérdésben augusztusban hoz végleges döntést a tanács. Ugyancsak idei feladat két új, szilárd burkolatú út megépítése. Hermán- szegen a Lehel, Kisna- ményban pedig a Kis utcában már javában dolgoznak az útépítők. Nagy adósság a jánk- majtisi tanács körzetében, hogy sok helyen nincs, ahol pedig van, ott alaposan elhasználódott a járda. Nem véletlen, hogy gyalogjárók építéséhez szívesen megszavazták évi 400 forintos összegben a településfejlesztési hozzájárulásit. A hét községben 400 ezer forintra számítanak egy év alatt a hozzájárulásból. Ez a pénz — ha az építést társadalmi munkában vállalja a lakosság — tíz kilométer járda létrehozására elegendő öt év alatt. A helybeliek áldozatvállalását bizonyítja, hogy az elöljáróságok irányításával már csaknem két kilométeren hozták rendbe a gyalogjárókat az idén.
