Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-16 / 166. szám
1986. július 16. Kelet-Magyarország 3 Mérséklődő, de még élénk munkahelykínálat Pályázó pályakezdők mérséklődő, de öszSZESSÉGÉBEN MÉG ÉLÉNK a munkahelykínálat — jelentette nemrégiben az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, s ez most, elsősorban a tanulmányaikat befejezett fiatalokat érinti, érdekli. Évről évre megfigyelhető, hogy a pályakezdőknek — különösen bizonyos földrajzi körzetekben és szakmákban — már korántsem olyan egyszerű az elhelyezkedés, mint volt mondjuk öt-hat évvel ezelőtt. Most két százalékkal kevesebb munkahelyet kínálnak a számukra, mint a múlt évben. Ezen beiül — a diplomások 8 százalékkal több, az általános és a középiskolát végzettek majdnem 4 százalékkal kevesebb állás- ajánlat közül válogathatnak. Végeredményben száz nem diplomás fiatalra 101 munkahely jut, egy diplomásra viszont átlagosan 2,4 pályázati kiírás érkezett a munkáltatóktól. Nem érinti a munkahelykínálat csökkenése a szakmunkásokat sem: a most végzettek számánál — és a tavalyinál is — jóval több munkahely várja őket. SOKAT VÁR AZ IPAR. Legtöbb állást — aránytalanul sokat — az ipar kínálja, s viszonylag élénk a kínálat az épitőiparban, a közlekedési és a hírközlési ágazatokban is. A mezőgazdaság viszont az idén sem érdeklődik különösebben a pályakezdők iránt. Az ipari munkahelyek majdnem 60 százalékára kizárólag szakmunkásokat várnak, s az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek is azzal kell számolniuk, hogy elsősorban az ipari üzemekben, illetve a közlekedési ágazatban helyezkedhetnek el. Kiugróan magas a szakmunkásigény az építőiparban (82 százalék), míg a közlekedési és a hírközlési vállalatok inkább a szakképzetleneket keresik. A munkahelykínálat szerkezeti összetételét vizsgálva új vonás, hogy az alkalmazotti munkavállalók iránti kereslet korábban jellemző csökkenése megállt, sőt némi élénkülés tapasztalható. Egyébként az összes alkalmazotti-szellemi munkakör majdnem 70 százalékára csakis diplomásokat keresnek. Talán azért is, mert a fizikai és a nem fizikai bérarányok változatlanul torzak, a diplomás pályakezdők bérei meglepően — és nem csak relative — alacsonyak. FŐKÉNT SZAKMUNKÁSOK. Ha már a bérről esett szó: az idei kínálat szerint az elmúlt évhez képest valamelyest emelkedtek az alsó bérhatárok és mérséklődtek a felső határok. Ez már önmagában is a nivellációs törekvések erősödését jelzi, a gyakorlatban pedig úgy fest, hogy például ugyanaz a vállalat havi 4200-ért keres segédmunkásokat és 4600-ért diplomás közgazdászokat... A korábbi években megszokott — ám sokak által vitatott — tendencia változatlan: a fiatalok számára fölajánlott munkakörök háromnegyed része fizikai munka és elsősorban szakmunkásképesítést követel. Tehát egy- _ szer s mindenkorra meg kell' barátkozni a gondolattal, hogy az általános gimnáziumot végzett, ám szakképzet- len fiatalok — ha nem sikerül bejutniuk a főiskolákra, az egyetemekre — akkor bizony csak a szűkös betanított, illetve segédmunka kínálatból válogathatnak. Ami a kínálat területi megoszlását illeti: a városokban nagyobb a szakmunkások iránti igény, a falvakban, községekben inkább a segéd- és a betanított munkásokat keresik. Elsősorban — elegendő foglalkoztatási lehetőség híján —• az ország északkeleti részében kell számítani elhelyezkedési nehézségekre. Szabolcsban is, mint már évek óta, s annak ellenére, hogy a megyében az idén élénkült a munkaerő iránti kereslet. TOVÁBBRA IS: INGÁZÁS. A pályakezdők egyharmada azonban az idén sem találhat magának helyben munkahelyet, emiatt a megyei szakemberek azzal számolnak, hogy körülbelül ezren — s főleg a szakképzetlenek — a háztartásokban maradnak, további 1300 fiatalnak pedig ingáznia kell. (Nem lenne ez különösebb gond, ha az ingázás, s általában a családtól való különélés feltételei, körülményei nem lennének olyanok, amilyenek; s ha a területi mobilitás manapság természetes és megszokott életforma lenne, lehetne. . .) A gyors vonásokkal fölvázolt helyzetkép azt is jelzi, hogy valamelyest talán normalizálódnak a munkaerőpiaci viszonyok; némileg mérséklődik a korábban csillapíthatatlan munkaerőéhség, s ez egyúttal a munkáltatók megfontoltabb munkaerőgazdálkodására is utal. A folyamat természetes velejárója, hogy lesznek, akiket mindez kellemetlenül érint, mert nem találhatnak rá könnyen a korábban megálmodott — vagy inkább csak véletlenül kiválasztott — munkakörre, munkahelyre. Nos, ez eggyel több ok arra, hogy mindenki — az ‘iskolákban, a családokban és másutt — sokkal komolyabban vegye a pályaválasztást, á pályaorientációt, a továbbtanulással kapcsolatos, s most már egyre felelősségteljesebb döntést. V. Cs. A hagyományos lapos tetőktől eltérően tetőtér-beépítéssel készül az új egészségügyi szakközépiskola Nyíregyházán. (Farkas Zoltán felvétele) N agy a rigók nemzetsége. Léprigó, fenyőrigó, énekes rigó, szőlőrigó, feketerigó, kerti rozsdafarkú, házi rozsdafarkú, de a rigófélékhez tartozik a szépen szóló fülemüle, a vörösbegy is. Mert nem vagyok ornitológus, madarász, fogalmam sincs arról, mit csinál a léprigó, mit eszik a fenyőrigó és végképp néni tudom, hol fészkel a vörösbegy. Mesém kizárólag a feketerigóról szól. Üdülök azon a helyen, ahol az én kecses madaram végtelenül nagy pusztítást végez a bogarakban. Figyelem a komát. Szólok is hozzá, kérdezem is. — Annyit eszel — mondom —, mint egy bélpok- los és nem látszik meg rajtad. Van az asztaltársaságunkban egy hölgy, a napi étkezésből már kihagyta a reggelit, a vacsorát, mégis hízik. Kétségbe van esve. Mondd rigó, hogyan csinálod? A rigó nem magyaráz. Mutatja, mi a lényeg. Cikázik afrissen nyírt gyepen, itt bekap egy szöcskét, amott egy csigát, aztán nyakon csíp egy földi gilisztát. Húzza, tépi, valósággal kibányássza a fekete főidből. — Értem — szólok a rigóhoz —, a jó kondíció titka az örök mozgás. Ö- nagyságának sem kellene birodalomban nem bogarászhat. Ez a harc. a szuverenitásért, a területi sérthetetlenségért — mondom — fárasztó szolgálat. De hát félnie a felesleges kilóktól, ha futtában reggelizne, ebédelne, vacsorázna. A rigó természetesen rám se figyel. Van dolga elég. Birodalma a kert, vagy négyszáz négyzetméter, nagy része gyep, ezen belül két ezüstfenyő, tujabok- rok, rezgőnyár a telekhatáron. Viszont a hársfa ár- nyékadóan terebélyes. A gyepszélen úthatáfoló a ró- zsaágyás és van ásott földje a tulipánnak, paprikavirágnak, de virít ott kék nefelejcs, árvácska is. Az utakat gyöngykaviccsal szórták meg, a hárs alatt kerti bútor. Mindezeket — az utakat is — a rigó százszor is bejárja. És jaj az idegennek. Idegen rigó ott nem tartózkodhat. A gerlét, cinkét, verebet úgy ahogy eltűri a rigó, de más rigó a nem csak a rigóéknál van így. Az ember is hajlamos a birtokháborításra. Sőt! Nézd csak rigó, ott az ágyúsokban a lábnyomokat! Rózsát loptak az éjszaka sötétjében, letörték a tulipánokat. Barbárok, vandálok. Mit szólsz ehhez, te feketerigó?! Nem szól semmit. Kum- ma véleménye nincs, de kívánja, hogy menjek a fenébe, mert fészkére szállna és, hogy az hol van, ne tudja illetéktelen. Persze én már tudom a fészkét a tűlevelek között, azt is, hogy három tojáson kotlik a tojó és megfigyeltem, a rigópár nagy gonddal ügyel a fészek békéjére. A költésváltásban semmi ceremónia. A már jóllakott rigóférfi a párja helyére ül és a rigóasszonyság leszáll a földre. Az is előfordul, hogy a riUBORKASZEZON. A vajai Rákóczi Termelőszövetkezet minikonzervüzemében megkezdődött az uborkaszezon. Műszakonként 6000 ötliteres és 25 000 egyliteres üveget töltenek meg. (jávor) Nemzetközi együttműködés Árvízvédelem—felsőfokon Mindenképpen megnyugtatóak lazok a hírek, információk, amelyek arról tanúskodnak, hogy a vízügyi igazgatóság rendkívüli fejlesztésekkel, beruházásokkal tökéletesítette a jelzőrendszereket, s tetemesen javult a szomszédos országokkal kiépített vízrajzi együttműködés színvonala is. Számítógép, radar Meghatározó jelentőségű, hogy Napkoron üzembe helyezték a meteorológiai radarállomást. Ez lehetővé teszi a Felső-Tisza és mellékfolyói vízgyűjtőjének állandó figyelését. Üzembe helyezték a Hydra-rendszerű távjelző berendezéseket a Túr, a Kraszna és a Szamos országhatári szelvényeiben. Tökéletesítették a Telexdat-készü- lékeket Tiszabecsen, Vásáros- naményban. Az idei januártól egy Commodore—64 számítógép digitalizált formában írja ki a radarképeket. Jelentős volt az a 6,5 milliós beruházás is, amely a vízrajzi észlelőállomásokat fejlesztette. Lehet, hogy a laikusnak nem sokat mond ez az imponáló géppark. Az sem biztos, hogy egyszerűen érthető, amit a vízügyi igazgatóság fiatal szakembere dolgozott ki; „az árvízi előrejelzés többváltozatos regressziós modellje” néven. Annyi azonban tény, hogy a sok intézkedés csak egy célt szolgál: a biztonságot folyóink mellett. Gyorsan érkezik a víz Induljunk ki abból a tényből, hogy az országhatárokon át érkező folyók roppant heves vízjárásnak. Ez azt jelenti, hogy’egry óra alatt akár 20—45 centit is áradhatnak. A határ menti Vízméroék távol vannak az észlelő szolgálattól, ezért aztán nagyon is szükséges volt az előrejelzés korszerűsítése, műszerezése, az információk értékelésének módszertani kidolgozása. A vízügy vezetőinek ugyanis percek alatt kell dönteni minden esetben, amikor rendkívüli, vagy annak tűnő jelenségekről érkeznek jelzések. Mindehhez elsősorban a jó hazai vízrajzi szolgálat kell, de ez mit sem érne akkor, ha a környező országokkal — a Szovjetunióval és Romániával — nem alakultak volna ki az együttműködés jó gyakorlatai, melyeket államközi megállapodások rögzítenek. A Tisza vízgyűjtő területe Tokaj felett 49 ezer 448 négyzetkilométer, melyből az országhatáron belül csupán 6530 négyzetkilométer van. Ebből következik, hogy a kárpátaljai és romániai információk, a radarmérések együttesen felbecsülhetetlenek. A szovjet fél naponta ad tájékoztatást a reggel és előző esti vízállásokról, a 24 órás csapadékadatokról, adja a hóvízegyenértéket, a hóvastagságot, a reggeli hőmérsékletet — 90 észlelőállamás adatai alapján. A romániai vízügyiek a reggeli vízállásokat, a 24 órás csapadékot, a hóvastagságot ötnaponként közlik 27 állomás adatai alapján. Ezek az észlelések reggel 10 illetve 11 órára már rendelkezésre állnak. Szükség esetén telefonkapcsolat is létrejön, s mindez együtt bőségesen elegendő ahhoz, hogy megfelelő intézkedéseket adhasson az árvízi védelem. Összehangolt munka Nem kell túlságosan nagy képzelőerő ahhoz, hogy megfejtsük: hány és hány ember munkája szolgálja a biztonságot országhatáron belül és azon kívül. A tökéletes biztonságra törekvés érdekében továbbfejlődik az elektroni- ka alkalmazása, hogy ezzel is jelentősen rövidüljön az észlelés és döntés közötti idő. A A Feliső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság eddig összesen kilencmillió . forintot fordított arra, hogy a vízrajzi állomáshálózat tökéletesedjék, a mérőműtárgyak, eszközök, távjelzők és a számítástechnika szolgálatba lépjen az ember, az érték , édelmére. Berget Lajos góférj, ha jó nagy gilisztára lel, azt csőre vágásával feltrancsírozza és viszi a zsákmányt, kedveskedik a párjának. — Az ember az aztán nem ilyen! — mondom. — Az első gyereknél még úgy ahogyan, de figyelmes, örömben, búban osztozkodó, de ha netán sorozatban jön a gyermekáldás, az már kalamajkákkal jár. Ilyenkor a férj már ki-kimara- dozik, unja a gyermeksírást, kerüli a pelenkamosást, cimborázik, kocsmá- ,zik, talán még nőzik is. Becsülöm bennetek, feketerigók, hogy bár évente háromszor költötök, egymást meg nem unjátok, egymás iránti figyelmességetek nem csökken és nagy a szeretet. Talán még rigószerelem is van... Nyomom a szöveget, de a feketerigó rám se, hederít. Futkos az, mint az eszeveszett. Néha megáll, rámnéz, de egy mukkot nem ejt arról, miként vélekedik a világpolitikáról, a gazdasági helyzetünkről, munkáról, munkálatlanságról, fegyelemről és fegyelmezetlenségről, mindarról, ami emberi. De hát mi köze is hozzá? Ha baja van az embernek, önmaga teremti. A rigónak nincs baja, miért is lenne. Igaz, egy szürke kandúr kelt - néha riadalmat, de ha támad, ki lehet védeni, a fészek környékéről el lehet csalni. A többi, ami a világban van, nem érdekes. Lehet égzengés és földindulás, még ha mesterséges is, egy a fontos csak, a bogárözön és a gilisztatermés megmaradjon. — Jó dolog rigónak lenni — mondom és naponta megnézem, felkeresem az én fekete madaram, beszélek hozzá, köszönök neki. Sokan, emberek, furcsállják a magatartásom. Bolondnak hisznek, vagy legalábbis kétségbe vonják ép- elméjűségem. Higgyenek, amit akarnak. Most üdülök, pihenek, most könnyű vagyok és gondolataimban tiszta. Nem bizonygatom, hogy ez az igazság. Minek is, kinek is bizonygassak: 0 rigó, az tudja. A rigó az mindent tud, amit egy feketerigónak illik tudnia. És bár csak madár, se címe, se rangja, így madárként és feketén is — valahogy emberi. Seres Ernő Szabolcs-Szatmár megyében az 1970-es árvíz óta mindenki megkülönböztetett figyelemmel kíséri a folyókat, az azokról szóló jelzéseket.
