Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-16 / 166. szám
1986. július 16. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 Hét város számai Alijuk a versenyt Nemrégiben a megyei tanács végrehajtó bizottsága a helyszínen: Nyíregyháza központjában, régi és új lakótelepein, valamint a külterületeken győződött meg arról, milyen célokat tűz maga elé á nyírségi megyeszékhely tanácsi vezetése. A kiadós körutat követően a városháza nagytermében folytatódott a vizsgálódás. Ennek kapcsán kérdeztek rá a tanács elnökére: tudják-e, hogy a legfontosabb fejlődési mutatókat tekintve hol áll a szabolcsi főváros az ország megyeszékhelyei sorában. A tanács elnöke egy nagyalakú papírlapot csúsztatott a felszólaló elé. Ez tartalmazza — sorrendben — Kaposvár, Kecskemét, Zalaegerszeg, Szombathely, Nyíregyháza, Veszprém és Eger főbb mutatóit, amelyekből valóban sok minden kiderül. Mindjárt elöljáróban: nem lehet egyformán kezelni két várost, részben a lakosok számának különbözősége, a település földrajzi környezete, történelmi öröksége miatt. Másrészt teljesen más helyzetű a síkvidéki és történelmében, műemlékeiben szegény Nyíregyháza, mint mondjuk a dombvidéken épült, s ezer esztendőnél is régebbi kultúrával rendelkező Veszprém, vagy Eger. E tekintetben jóval könnyebb az összehasonlítás Nyíregyháza és Kecskemét között, hiszen mind a két város egy hasonló nagyságú és természeti-földrajzi adottságokkal rendelkező megye központja, de még abban is megegyezik, hogy mindkettő futóhomokon alapozta meg rendkívül fontos szerepét. Menjünk sorjában. Kaposvár 73 ezer 715, Kecskemét 101 604, Zalaegerszeg 07 221, Szombathely 86 100, Nyíregyháza 118 200, Veszprém 64 ezer és Eger 65 ezer lakosú volt 1986. január elsején. Ami az óvodásokat illeti, abban Nyíregyháza előkelő helyen áll. Az arányokat tekintve megelőzi Kaposvárt, Kecskemétet, Zalaegerszeget. (Ez az előkelő helyezés nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a város vezetése már jó néhány évvel ezelőtt rendkívül nagy társadalmi erőt mozgósított az óvodák építésére. Ennek a gyümölcse most láthatóan beért.) Az összes foglalkoztatottak számát tekintve már közel sem vagyunk ilyen jó helyzetben, ugyanis Eger városát kivéve a sorból (ahonnan nincs ilyen adat), Nyíregyháza 53 200 foglalkoztatottját lekörözi a 17 ezerrel kevesebb lakosú Kecskemét (55 332), és la 86 ezres lélekszámú Szombathely is (54' 400!) Sokat mond a zalaegerszegi adat, amely szerint 67 ezer lakosból 42 ezer és a veszprémi, ahol 64 ezer lélekből 44 ezer a foglalkoztatott. A foglalkoztatás tehát a holnap tennivalóit is előrevetíti. Ezen a bizonyos végrehajtó bizottsági ülésen is elhangzott, hogy Nyíregyházán különösen nagy szükség van olyan új munkahelyek létesítésére, amelyek kvalifikált munkaerőt kívánnak, vagyis az érettségizetteknek, a szakközépiskolát, illetve az emelt szintű szakmunkásképzőt végzetteknek adnak megfelelő foglalkozási lehetőséget. A kórházi ágyak számát tekintve már újra javunkra billen a kép. Tény, hogy az utóbbi évek nagy kórházfejlesztési programjának köszönhetően a mi 2006 kórházi ágyunkkal már előkelő helyen vagyunk. Tegyük ide azért a többiek adatait is. Kaposvárott 1132, Kecskeméten 1361, Zalaegerszegen 1568, Szombathelyen 1664, Veszprémben 876 és Egerben 1714 a kórházi ágy. Ez egyben azt is mutatja, hogy nagy szükség van kórházunk rekonstrukciója ütemének felgyorsítására. A statisztika szerint jócskán megelőz bennünket a körzeti orvosi rendelőket tekintve valamennyi említett megyeszékhely. Rendkívüli mértékben Kecskemét, Szombathely, de jelentősen Veszprém és Eger is. A szociális otthoni helyek számát tekintve nem állunk rosszul, majdnem hasonló a helyzet Kecskeméten és Zalaegerszegen, de bőséges a tennivalónk az öregek napközi otthona fejlesztési tempójában. Kaposvárott 100. Kecskeméten 215, Szombathelyen 190 idős korú járhat rendszeresen ebbe a keresett intézménybe, nálunk pedig mindössze kilencven. Ami az oktatás, művelődés tényeit illeti: általános iskolai tantermekből nekünk van a legtöbb. (Igaz, hogy a tantermeket igénylő gyerekekből is!) Egyenesen jól állunk középiskolái tantermekkel (legalábbis a számok szerint), mert Kecskeméten 93 ilyen található, a mi 148-unkkal szemben. Ám, ha a 32 ezerrel kisebb lélekszámú Szombathely adatát nézzük, s a saját feszítő igényünket is hozzátesszük, akkor már itt is indokolt a jelentős javulás. E városok sorában a legnagyobbhoz illő a szakmunkásképző tantermek, s a művelődési otthonok száma. Mozijainkat hézve (s az elavultság fokát is ismerve) azonban már csak irigységgel szólhatunk Szombathelyről és Egerről, ahol 1200- zal, de még Kaposvárról is, ahol 200-zal férAz Engels utca. Egy a városközpont földes utcái közül nek többen a filmszínházak nézőterére. A könyvtárak tekintetében számszerűen közepes helyen vagyunk, de itt is sokat mond, hogy Kecskeméten 96. Egerben pedig 88 az összes könyvtár a 43 nyíregyházival szemben. A bolti eladótér négyzetmétereiben bizony nem vagyunk gazdagok. Még akkor sem, ha rohamos volt a fejlődésünk. Nyilvánvalóan a múlt örökségeként nem tudtunk a lakosság számarányának megfelelően fejleszteni, így Kecskemét szinte behozhatatlan előnynyel, 42 ezer négyzetméteres plusszal vezeti a városok sorrendjét. Még gyengébben állunk a vendéglátásra jutó területtel, ahol egyedül a sokkal kisebb Zalaegerszeg van mögöttünk. (A helyzetet ismerve e város is csak a számok szerint, ugyanis a zalaegerszegi vendéglátás feltételei is sokkal, de sokkal jobbak, mint a nyírségi megyeszékhelyen.) Érdekes módon a szűkre szabott vendéglátásunk minden összehasonlított városnál magasabb forgalmat bonyolít. (Gyorsan kitalálhatjuk, hogy nem ételből, hanem szeszből.) Dicsekedhetünk viszont a fedett piaccsarnokkal, a tisztasági és gyógyfürdőnkkel. Nem tehetjük ugyanezt a jelentősebb köztéri alkotások esetében, hiszen a kaposvári 40, a kecskeméti 69, a zalaegerszegi 44, a veszprémi 49 után jövünk csak a magunk 25-ös számával. Itt is helyénvaló a fejlesztés, ami szerint a jövő évek nehezebb körülményei között is néhány ilyennel gazdagítja a várost. Viszonylag jól állunk a lakások számát tekintve, de alig-alig álljuk az összehasonlítást. ha ezen belül az állami bérlakásokat keressük. Tessenek megfigyelni: Nyíregyháza 7535 állami lakásával szemben a majd felényi lakosú Veszprémben 8200 ilyen található! A 100 lakásra jutó személyek számát tekintve is a hetedikek vagyunk a hét város rangsorában. Nálunk 318, Kecskeméten azonban mindössze 274 ember jut 100 lakásra. Ami a gázzal, távhővel, vezetékes vízzel ellátottságot illeti, ott rendben lévőnek mondható a helyzetünk. (Különösen, ha azt tekintjük, hány évtizedes volt ebbéli elmaradásunk a többiek, főként a dunántúliak mögött.) Hasonló a helyzet a szennyvíz- vezetékbe és a szervezett szemétgyűjtésbe bekapcsolt lakásokat nézve is. Nem így viszont az utakat nézve! Az összes út hossza Kaposváron 256, Kecskeméten 680, Zalaegerszegen 130, Szombathelyen 170, Nyíregyházán 291. Veszprémben 166, Egerben 158 kilométer. Ebből a kiépített út aránya sokkal jobb Szombathelyen, Veszprémben és Egerben, sokkal rosszabb Kecskeméten, mint nálunk. Most csak a nyíregyházi adatot: a 150 kilométer kiépített utunk nagyjából a fele az összesnek. Itt kell hozzátenni, hogy a poros utcák mindjárt városunk központjában találhatók és nem csupán a Bujtoson, vagy környékén, hanem mondjuk a Lenin tér tő- szomszédságában, a Társadalombiztosítási Igazgatóság háta mögött, az Engels utcán, a Virág utcán és környékén, s a város déli részén majdnem mindenütt. Még néhány — a várost várossá minősítő — létesítmény meglétéről, vagy hiányáról szóló adatról. Az említett városok közül képtár velünk együtt nincs Zalaegerszegen és Veszprémben, hangversenyterem Kaposvárott és Egerben, sportcsarnok Veszprémben, fedett uszoda Veszprémben. Míg a legtöbb helyen négy-öt, Kecskeméten tíz múzeum található, Nyíregyházán csak egy. És kiállító- termekben sem vagyunk valami gazdagok — különösen, ha azok méretét, alkalmasságát tekintjük. A fenti képből levonhatjuk a következtetést: sok minden történt eddig is az elmaradás pótlására. Nyíregyháza fejlesztési főirányai is jól alakulnak. A sport- és szabadidő- centrum, a műjégpálya, a galéria megcélzá- sa is azt mutatja, hogy a város ismeri helyét, szerepét, s hosszú távon is állja a versenyt társaival. Nyíregyházát ma is körbe lakják a tanyák. Tanyán él, vagy tanyai jellegű településen 14 ezer ember. Hol, merré? (Ez nem Szabolcs, ez csak Nyíregyháza.) Tanyája van a megyeszékhelynek mind a négy égtájra, de főként arra, ahol egykor a tirpákká lett szlovákok (tótok) házaikat bokrokba rakták. Ma tanyabokorközpont Vajda-bokor (19 kisebb bokorral), 2200 lakossal, Felsősima (11 bokorral), 2100 lakossal és Mandabokor (megint egy tucat bokorral), 2000 lakossal. Mielőtt folytatnám, betérek egy házba a Varga-bokorban. A 89 éves Pristyák Györgyné az udvaron lábasjószágot hesse- get, Pristyák Andrásné, az özvegy fiának felesége a zöldségeskertben dolgozik és Pris- tyák Józsefné, a legfiatalabb, a meny, kávét készít a gyerekeknek, akik unokák, dédunokák is. Az udvar méretben, funkciójában még olyan, mint a régi, az egykori gazdaporta. Keccben a koca, gyepen a hízó, jászolnál a tehén, boglyában az öl- és hasított fa, dg nincs ló és nincs mór csikótűzhely, nincs petróleumlámpa és mécsesnek világa, nincs deszkakerítés, poros, sáros út. És nincs jó víz. Ez az egy. ami ott igazán hiányzik. A lovat pótolja a traktor (van a gazdának) és a Zsiguli. És van gáztűzhely, villany, rádió, televízió. Az egyik unoka, (dédunoka) már iskolás. Hová jár, hogy jár? Nincs messze Nyíregyháza és ott a gépkocsi. A háziak mondják, aligha van a tanyabokorban olyan ház, ahol ne lenne személyautó. Sokhasznú jármű. Munkába járáshoz, piacoláshoz és amire kell még futtatják. (Éléskamrája Nyíregyházának a tanyavilág, nem lenne enélkül bőséges és élénk piaca.) De mi van akkor, ha beteg valaki? Ott a segélykérő telefon, pár szomszéddal arrébb. A körzeti orvos egyébként kijár. Hetente rendel, hívni is lehet. Ne legyen rá szükség, de a mentő sem akad el. Elhagynám a további kapott információk leírását, de azt mondják Pristyákék, hogy ők békességben, egy asztalnál esznek. Három generáció. Nem is három, hanem négy, hiszen az'unokák kanala is koccan a tányéron. Ez az együttlét, együttélés utal most az ősibb közösségre, a kétszáz egynéhány évvel ezelőttire, amikor az egyes bokrokat még csak családok, rokonok lakták. Persze a fiataloknak építenének. Ott a Varga-bokorban, ha lenne lehetőség. De nincs, mert a fejlődésre kijelölt hely arrébb van. Vajda-bokor. Négy segélykérő telefon van a tanyabokrokban, amit Pristyákéknál említettek. Magyar Jánosék portóján éjjel-nappali szolgálat. És az éjjel a hangsúlyos idő. Magyarné — aki férjével együtt tsz-nyugdíjas — sok éjszakai óráját áldozza arra, hogy gondban lévő emberek rendelkezésére álljon. így fogalmaz: a baj természete olyan, hogy leginkább éjszaka jelentkezik. De ha csak orvosról, mentőkről lenne, szó, jobban eltűrné, megértené az ember. Sajnos az esetek sokaságában részegségekről, családi perpatvarokról van szó és rendőr kell a bajhoz. Mindazonáltal a telefon jó, mert azzal kapcsolatot tartanak a világgal. Szolgál szebb és hasznosabb ügyeket is. Érintkezhet a telefonon keresztül a szülő a messzebb városokban élő gyermekével, de el lehet intézni gazdasági kérdéseket is, gyümölcs-, zöldség-, jószágleadást. Telefonon mindenféle hivatal is elérhető. Természetesen a tanyákra több telefon kellene. Minden bokorba egy, hiszen van tanya (sok), ahonnan 5—6 kilométert kell megtenni a telefonig. Nem egyszer végzetesen hosszú ez az út, nagy az idő ... A tanyán, a bokrokban élők azt mondják: jó kint élni. A friss levegő, a jövedelmező háztáji és kertgazdálkodás többet ér attól, amit egy térség nélküli zárt település, avagy az összkomfortos, de levegőtlen bérház kínál. Lám, akik a bokrokból a Ságvári kertvárosba költöztek — mondják —, visszajárnak a földhöz, gazdálkodnak a régi portán, vagy művelik azokat a parcellákat, amelyeket a termelőszövetkezetek mindenfelé kimértek, bérbe adtak. De hát a művelődés, a szórakozás? A szellem gazdagítása nem számít? Akinek ebben nagy az igénye, az a városba megy. Erre is szolgál a rendszeres buszjárat, a személyautó, de vannak művelődési házai a tanyabokroknak is. A Vajda-bokori művelődési ház hetente hangos a citerazenekar, a pávakör tagjainak próbájától. Hurai Józsefné a János bokorból jár át, énekel, a férje citerázik. Tizenöten vannak a szélrózsa minden irányából. De tele van a ház rendszeresen, fiatalokkal is. Diszkó, filmvetítés, pingpong, ez az ő programjuk. És bár nincs tanya ma televízió nélkül, a fiatalokat vonzza a közös hely televíziója, mert ott mégiscsak együtt vannak, maguk között vannak. (Egykor, nem is olyan régen a tánc, a szórakozás a bokori kis térségeken, a szabadban, a tanyázóhelyeken történt. Énekeltek, néha hegedű, citera is került.) Más már a tanyán. Jobb, mint húsz éve és a közeli múlttól is sokkal jobb. Molnár Bertalan — aki tanácstag és tanácsi szolgálatvezető, mert az adatok ismerője — számokkal érvel. Villany van mindenütt. Köves- útja a tanyabokrok 50 százalékának. Az utak lehetővé tették a rendszeres autóbuszjáratokat. Az úthálózat még kevés, lassú léptekkel haladunk előre, most épül Sulyán-bokor- hoz egy bekötő út, ehhez a lakosság telkenként 10 ezer forinttal járult hozzá, a többi pénzt a termelőszövetkezet és a tanács adja. Korábban a tanyavilágban kilenc iskola volt. Körzetesítéssel a tanyaiskolák száma háromra csökkent. Ez nem gond, hiszen van tanyai kollégium Nyírszőlősön és Nyíregyházán, de sok gyerek autóbusszal, vagy a szülei személygépkocsijával jár iskolába. Víz dolgában valóban nem a legrózsásabb a helyzet. Tizennégy helyen van rossz víz. Vajda-bokorban van olyan elképzelés, hogy vízmű épüljön. Sóstóhegyen, Felsősimán nincs gond, ott a vezetékes víz. Az a baj, hogy a nagy távolságok miatt lehetetlen minden tanyát jó ivóvízzel ellátni. Ami a boltokat illeti, Vajda-bokor területén két áfész- és egy maszek bolt van. Kevés. Felsősimán a vegyesbolt bővített cikklistával, hűtőpulttal korszerű. Sóstóhegyen a lakosság öt áfész- és egy maszek bolttal ellátott. Nem lehet panasz a postaj szolgáltatásokra sem. A postakocsik naponta, menetrend szerinti pontossággal közlekednek. Minden tanyán élő tudja, hol, mikor áll meg a postás, aki kézbesít és felveszi a küldeményeket. Ez a postásvárás direkt jó. Találkoznak, beszélgetnek, információt cserélnek egymással az emberek. Jobbára asszonyok, idősek, hiszen a férfiak nagy része eljár. A munkabírók közül a középkorosztálybeliek többsége tsz- tág, kevesebben iparba, hivatalba járnak. Fordított az arány a fiataloknál. Közülük már kevesebb a földművelő, több az iparos, az irodista. Rengeteg dolog van-még, amiről a nyír- ‘ egyházi tanyák, tanyabokrok és külterületi lakosok révén szólni lehetne. Megérne egy alapos és bővebb tanulmányt, de a jelen írás csak híradás a tanyavilágról. Főként arról, hogy miként és mennyire változott a tanyán élők sorsa. Szembetűnő például a tanyabokrokban, hogy az egykori lókültuszt a kerítéskultusz váltotta fel. Egykor a tirpák büszke és kények volt lovaira. A ló utalt a módosságra, a gazda szakértelmére és mindarra, amire egy férfi büszke lehetett. Ha pünkösdkor, vagy más jeles ünnepeken megindult a tanyabokrokból a nép a nyíregyházi templomába, akkor a lovakon volt mit nézni. Ló már alig-alig, de van kerítés. A tanyabokrokban járva olyan portát is láttam, ahol nem húsz, de ötven méter is megvan a betonlábazaton a vaskerítés. Zöldre, pirosra, sárgára festve. És festik, újra festik a vasat. Mi pénz, mennyi vas és festék? E túlzást enyhíti, hogy a kerítések mögött a házak is módosak. Sok ház falát ékesíti a tábla: tiszta udvar, rendes ház. Megközelítően ilyen a valóság. Volt idő, amikor — főként a 60-as években — halódott, sorvadt a tanyavilág. Főként átszervezés miatt menekültek, költöztek, fogytak. A fogyás megállt, ma már inkább a hajszálnyi növekedés a jellemző. Talán azért, mert ami a kulturált élethez kell, az jórészt megvan a 'tanyán. Seres Ernő K. J. Csendélet Pristyákéknál, a Varga-bokorban NYÍREGYHÁZI ÉLET 0 Tizenn&gyezren lakják Tanyai híradás
