Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-14 / 164. szám
19&6. július 14. Kelet-Magyarország 7 Véget ért az 5. Nyírségi torna Színvonalas partik, nagy csaták A B-csoport győztese, a záhonyi Révész István, Csabai Lászlónétól, a Nyíregyházi Városi Tanács elnökétől veszi át a tiszteletdíjat. (Császár Cs. felvételei) Minden vizet átúszott... Sportpalánták nevelnie Szombaton délután két óra előtt néhány perccel fejeződött be az utolsó parti, véget ért a Nyírségi torna országos egyéni sakkverseny. A kilencfordulós, svájci rendszerű találkozó hét versenynapjának a szakszervezetek háza adott otthont, öt kategóriában, huszonkét egyesület kilencvenhat sakkozója ült asztalhoz a hét során. A vegyesmesterek csoportjában nemzetközi, FIDE-érték- számmal rendelkezők és két, 2150 Élő-pontszám feletti szabolcsi versenyző küzdött a bajnoki címért és a vele járó kilencezer forintért, hiszen ebben a kategóriában pénzdíjas volt a verseny. A másoA vegyesmesterek bajnoka, a szolnoki Kiss Attila. dik 7500, a harmadik 6500, a negyedik és ötödik 4—4000, a hatodik helyezett 3000 Ft-ot kapott. A győzelmet Kiss Attila, a Szolnoki Mezőgép SE OB I-es sakkozója szerezte meg, biztosan. A 2355 Élőpontszámmal rendelkező sportoló 13 évesen kezdett el versenyszerűen sakkozni, 1979-ben országos ifjúsági bajnoki címet nyert, többször volt tagja az ifjúsági válogatottnak. A verseny egyébként így is nemzetközi volt, sajnos az egyetlen külföldi sakkozó, egy jugoszláv versenyző öt forduló után visszalépett a küzdelemtől. A legtöbb csoportban az utolsó pillanatig nagy volt a harc, izgalmas végjátékban dőlt el a végső helyezések sorsa, összesen 428 partit játszottak, ebből 137 alkalommal világos, 138 esetben sötét nyert, 152 játszma végződött döntetlenül. A versenybíróság és a megyei sakkszövetség . elnöke Gerényi Ferenc így értékelt: — Az első Nyírségi tornán 1982-ben tizenöt egyesület negyvenkét versenyzője vett részt. Évről évre népesedett a mezőny, tavalyelőtt és tavaly már százon felül volt az indulók száma. Bár a mostani versenyen kevesebben vettek részt mint az előző évben, a színvonal minden csoportban felülmúlta a korábbiakat. Ebben szerepet játszott az is, hogy 1981 után ismét volt vegyesmesterver- seny, amely FIDE-értékszám szerzésére adott lehetőséget. A találkozó végig sportszerű légkörben zajlott, a szak- szervezetek háza ideális körülményeket biztosított. Bízunk abban, hogy a következő évek versenyeit is hasonló színvonalon rendezhetjük. Jövőre hagyományos formában, két esztendő múlva pedig nyílt versenyként szeretnénk megrendezni a Nyírségi tornát. Az ünnepélyes eredmény- hirdetéskor a csoportok első hat helyezettjeit díjazták, és különdíjakat is átadtak. A két női induló közül a hevesi Csintalan Éva szerepelt eredményesebben. A legfiatalabbak közül a szintén hevesi, tizenegy éves Veres József kapott ajándékot. A „Legszebb játszma” különdí- ját a Deák—dr. Radios, és a Menyhárt—Mile parti érdemelte ki, az elölállók nyertek. A verseny hivatalos zárását követően majd mindenki így köszönt el: viszontlátásra jövőre. Az 5. Nyírségi torna végeredménye, vegyesmester csoport, 12 induló: 1. Kiss Attila (Szolnok), 7,5, 2. Hra- deczki (MTK-VM) 6,5, 3. Gyurkovics (Vasas) 5,5, 4. A következővel fogadott egyik ismerősöm a minap: — Képzeld, ez a gyerek — tízéves fiú — teljesen be van zsongva. Így Imre bácsi, úgy Imre bácsi, mondogatja, és szombaton nem akar jönni a nagyiékhoz, mert megint meccs lesz. Persze ő, és a többi jósaváro- si szülő sem felháborodva vette tudomásul: a szünidőben is van a gyereknek elfoglaltsága, hetente háromszor rúgják a bőrt. Szombaton aztán én is ellátogattam a Jósavárosba, megnézni Imre bácsi bajnokságát. A 15-ös iskola melletti pályákon fél kilenckor már javában tartott a nagyüzem. A betonon és a salakon pattogott a laszti, a pályák mellett tucatnyi gyerek nézte a többieket, pihent, szurkolt. Egy bekötött kezű sráctól érdeklődtem. — Az utcabajnokság meccseit játsszák — mondta, s közben irigykedve figyelte társait. Én pár napja elestem, és most egy darabig pihennem kellene. Közben véget érnek a találkozók, mindenki az egyik mérkőzés bírója, a sportosan öltözött Imre bácsi köré iparkodik. Mondják az eredményt, kérdezik, hol és ki ellen játsszák a következő meccset. Reklamálnak, hogy csalt a bíró, az ellenfél bokázott, emiatt kaptak ki. Imre bácsi mindenkihez szól egy szót, bólogat, magyaráz, majd mondja a következő párosításokat, kijelöli a bírókat, elküldi a csapatokat. Kezdődnek a következő mérkőzések. Megvártam, míg elcsitul körülötte a zsivaly, akkor érdeklőd- jtem a bajnokságról. — Tavaly tavasszal indult be az első bajnokság, akkor mint osztályok közötti vetélkedés — [ tudom meg Balogh Imrétől, hi- ' szén így hívják a jósavárosi j gyerekek Imre bácsiját. Aztán a I közelmúltban megalakult a Jósavárosi Szabadidő Sport Egye- I sülét — amelynek elnöke —, így ez a mostani utcabajnokság már a lakótelepi klub rendezésében zajlik. A kiírás célja az volt: a ; gyerekeket szünidőben is lekössük valamivel, erre a legjobb J módszer a sport, a mozgás, a legcsalogatóbb természetesen a foci. Az érdeklődök plakátokról, ! egymástól értesülhettek a bajnokságról, amelyen bárki indul- ! hat. Hetente három alkalommal, I hétfőn és szerdán délután, szombaton pedig szinte egész nap | tart a küzdelem. Mindennap egy-egy bajnokság, minden alDeák (DUSE) 5, 5. Bemei (Tipográfia) 5, 6. Grács (Bp. Postás) 4,5 ponttal. A-cso- port (1950 értékszám felettiek, 16 induló): 1. Menyhárt Tibor (DUSE) 7, 2. Kocsis (SZÁÉV) 6, 3. Mile (SZÁÉV) 6, 4. Hagymási (T.-vasvári) 5,5, 5. Majdanics (Győr) 5,5, 6. Scheppel (H.-szoboszló) 5. B-cs. (1750—1945; 20): 1. Révész István (Záhony) 7, 2. Tóth (SZÁÉV) 6,5, 3. Danes (S.-újhely) 6,5, 4. Orosz (SZÁÉV) 6, 5. Nyárádi (Postás) 5,5, 6. Seres (Heves) 5,5. C-cs. (1500—1745; 24): 1. Baranyai Sándor (Záhony) 7, 2. Ludvig, 3. Rácz (mindkettő SZÁÉV) 6,5—6,5, 4. Móna (F.-gyarmat) 5,5, 5. Varga (Nyh. Vízügy) 5,5, 6. Nagy (T.-vasvári) 5,5. D-cs. (1500 alatt; 24): 1. Szinku István (Záhony) 7,5, 2. Sándor (T.-vasvári) 6,5, 3. Papp (Bélapátfalva) 6, 4. Szabó (110. DSK) 6, 5. Pócsik (Záhony) 6, 6. Bihari (Űjfehértó) 5,5. kálómmal külön-külön neveznek kicsik és nagyok. Körmérkőzéses formában játszanak, a napi bajnokcsapat pólókat nyer, aki háromszor lesz bajnok, kupát és egy focit kap. Szombaton nyolc csapat nevezett, összesen 14—15 gárda mérkőzött már a napi bajnoki címért. Legtöbbjük általános iskolás, de vannak szülők, sőt nagyszülők is az egyes csapatokban. Balogh Imre igazi agitátor, azonnal bemutatja a Jósavárosi Szabadidő SE-t. — A megalakulás óta folyamatosan bővül a sportági repertoár — tájékoztat. — Jelenleg úszó-, asztalitenisz-, sakk-, természetjáró-, motor-, kerékpár-, tenisz-, kosár-, kézilabda-, röplabda-, lábteniszcsoport működik, vagy kezdi el működését. A közeli tervben a karate szeKözéptermű, izmos felsőtestű, de gömbölyödő pocaikja már az idő múlását jelzi. Haja elöl gyér, hátul csibészesen hosszúra hagyva. Egyik cigarettáról a másikra gyújt, miközben az előtte levő újságkivágások és fényképek történeteit sorolja. Legjobban egy tévéműsor — Csak ülök és meséltek — címe illlik rá. —‘ Számomra a sport mindig virtuskodás, dicsőségszerzés volt, de sohase ebből akartam megélni — összegzi 48 évét Körtvéy- fáy Barna, a nyíregyházi Jókai Mór Általános Iskola testnevelő tanára. — Az ötödik ikszhez közeledve egy dologgal azért adós vagyok magam számára. Szeretnék vízilabdacsapatot alakítani Nyíregyházán, ezért szereztem meg a közelmúltban az edzőképesítést. A vízfelület adott, tehetséges gyerekek mindig akadnak, egyedül a mecénás hiányzik. Közben régi, megsárgult fényképeket mutat, amelyek a nagy- kállói diáikévek mementói. A sovány, vékony, didergő kisfiú látszik az egyiken, miután megnyerte úszásban korosztálya bajnokságát. Más fotókon már izmos fiatalemberként gerelyt dob, kézilabdázik és vízilabdázik. 1956- ból is előkerül egy csapatkép. A budapesti „parasztolimpián” részt vett nagykállói tornászok állnak a tornaszerek előtt Tatos István vezetésével, közöttük a jellegzetes arcvonásáról könnyen felismerem Barna bácsit. Egy rövid pillanatra leteszi a fotókat, s érpataki emlékeit sorolja, ahova 1957-ben, a Nyíregyházi Tanítóképző Főiskola után került. Biológiát, éneket, történelmet tanított, s ő vezette az énekkart is, de természetesen legfőképpen a test nevelésének szellemét plántálta tanítványaiba. Az ott eltöltött 13 év alatt hat szakosztályt alakított meg, verepel. Valamennyi sportágnak van csoportvezetője, mindany- nyian társadalmi megbízatásban tevékenykednek. És mondja, melyik csoport mit rendezett már eddig, mit fog, hogyan lesz asztalitenisz-hálójuk, milyen volt a motorverseny. Alig győzöm hallgatni. Hogy kevéske a pénz, de mindent megpróbálnak. — Teljesen meghatódtam, mikor az Alkoholellenes Bizottság feliratos pólókkal * lepett meg bennünket — mondta. — Ezzel is jutalmazni tudjuk a srácokat. Meg a különböző helyekről szerzett reklámszatyrokkal, iskoláktól kapott leselejtezett labdákkal, amelyek még használhatók.. Balogh Imre nem siránkozik, hogy kevés a pénz, nem tudnak mit kezdeni. Elmondja, hogyan lehet és lehetne még többet szerezni a lakótelepi srázette 'az MHSZ-klubot. Az érpa- taiki sportbirodalom az ország figyelmét 1966-ban hítva fel magára. Napkori Olga az asztaliteniszezők országos vidéki bajnokságán 2. helyet szerzett, míg a magyar ranglistán 12 érpataki diák nevével találkozhattunk. Nyíregyházán, 1970-ben indult a sporttagozat a 2. sz. Jókai Mór Általános Iskolában, ahol Kört- véyfáy Barna folytatta a sport- palánták nevelését. Az iskolának szerződése van az NYVSSC-vel és a Tanárképző Főiskola torna- szakosztály ával, ahova futószalagon szállítja a tehetségeket. Ko- hári Ildikó, Daíku Mónika, Molnár Miklós, Vass Tünde, Hagymási János, Hliva Sándor. Amikor táskájából előveszi sportigazolványait, arra gondolok, biztosan bekerülne a hazai rekordok könyvébe. Ugyanis 18 sportágiban bírói — közülük úszásban és atlétikában országos — minősítése van, négy középfokú edzői képesítéssel rendelkezik, 1963-ban keltezett vízijártasságija hazánk valamennyi álló- és folyóvizére érvényes. És még egy különös hobbyja érdemel említést. Minden folyót és tavat, amely útjába került, átúszott. A moszkvai olimpia előtt a megyében — fia unszolására — először teljesítette az olimpiai ötpróbát, s jutalmul vagy inkább szerencsés nyertesként a helyszínen nézhette végig az ötkarikás játékok legizgalmasabb pillanatait. A beszélgetés végén gondosár elpakolta relikviáit, még egyszeí kezet szorítottunk, majd egy pillanatra megtorpant, de rögtön utána büszkén mondta: — Amennyire sikerült összeszámlálnom, eddig kb. 10 ezer gyereket tanítottam meg úszni, s ugye a nyári idény még csak most kezdődik — mosolygott búcsúzóul. Máthé Csaba coknak, az egyesületnek. Valamennyi út járható, néha kiskapus, de nem szabályellenes. Alig tudunk zavartalanul váltani pár szót, mindig jön valaki, kérdez, reklamál: Imre bácsi. . . . Mindenkinek válaszol, dicsér, korhol, megemeli a hangját, de senkit nem bánt meg. Aztán elnézést kér, de a következő találkozót újra ő vezeti. Még jó ideig nézem a pálya pezsgését, a srácok fociznak, veszekednek, reklamálnak, de sportolnak, mozognak, és közben a játékot is tanulják. A buszmegálló felé haladva azon gondolkodom: de jó lenne még jó néhány Imre bácsi ahhoz, hogy tömegek sportja legyen a tömegsport. Szöveg és kép: Mán LászlóP0KI A stadion akkor még jel nem bolygatott salakján a szokásos atlétikai nagyüzem tartott. Különböző csoportokban edzettek az NYVSSC atlétái, egyedül vagy csoportosan rótták a köröket. A gyepen tucatnyi srác pasz- szolgatott egy focival, ők még edzés előtt álltak. Az apróságok közül azonnal kitűnt egy ismerős arc, „Poki", azaz Pokrovensz- ki József. Az atlétika szurkolóinak nem ismeretlen a név, sokan emlékeznek a kiváló gyaloglóra. Különös, kissé komikus csípőmozgásuk miatt egyébként is jobban megmaradnak emlékezetünkben a gyaloglók. Pokrovenszki József tizenöt esztendeig versenyzett, felnőtt válogatottság, I. osztályú szint, sok-sok siker fémjelzi aktív pályafutását. Három esztendeje akasztotta szegre a gyaloglócsukát, de teljesen még nem hagyta abba. Természetes folyamat eredményének tartja, hogy lassan véget érő sportolói szerepkörét felváltja az edzői. Friss oklevéllel zsebében, az elmúlt novemberben lépett be az edzők kudarctól keserített, sikertől édesített világába. Ügy kezdte, ahogyan a legtöbbek, a legkisebbekkel, az edzölétra alsó fokán. Tizenöt tanítványa közül néhányan a tavaszi mezei bajnokságon korosztályukban már felhívták magukra a figyelmet. Hetente háromszor tart foglalkozásokat, társadalmi munkában, fizetséget nem kap érte. Tanítványaival nem csak az edzéseken találkozik. Tavasszal felvitte őket a Budapest Sport- csarnokba, együtt szurkoltak a Trikotex előtti válogatott viadalon. Aztán, mivel későn értek haza, kocsival hazafuvarozta őket. Nemrégiben egy hétig Cégénydányá- don táboroztak. — A gyerekekkel történő foglalkozás sok örömet ad és sok gonddal is jár — vallja. — Az előbbi a lényeg, emiatt csinálja az ember. Ha a mostani tizenöt srác közül legalább öten megmaradnak az atlétikánál, és eredményeket érnek el, már elégedett leszek. Pokrovenszki József most kezdi az edzői pálya kemény, de szép útját. Bízik abban, hogy pár éven belül újra ismert gyaloglói lesznek az NYVSSC-nek. És ha olyanokká válnak, mint amilyen ő volt nem is oly régen, sikeres lesz edzői pályája. Fiával az olimpiai ötpróba égjük száma, a Balaton átúszása után. Tömegek sportja legyen a tömegsport Imre bácsi bajnoksága Jósavárosi recept: kesergés helyett cselekedni MSG.Vh.Uf Zömmel gyerekek vesznek részt az utcabajnokságban, ám senki sem lepődik meg egy-két idősebb játékostárs láttán.
