Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-02 / 154. szám
1986. július 2. Kelet-Magyarország 3 Okos álmok — ELMONDOM HÁT ÁLMAIM — kezdi az orvos — s bár elmondtam már másutt is, ekkora nyilvánosságot még nem kaptam soha. Miről van szó? Valamiről, ami nem kerül sok pénzbe, mégis, valami olyat hozhat létre, ami manapság már-már az ideálishoz közelít. Ha van türelme, hallgassa. A mándoki ügyvezető körzeti orvos, dr. Szabó János kezdte így mondandóját a rendelőben. Már elfogytak a betegek, nyáron nem ér rá senki ilyesmire, ilyenkor nem beteg a falusi ember, vagy ha igen, akkor az már komoly dolog, így aztán van időnk. — Mándokon ketten vagyunk körzeti orvosok, van egy fogorvos . kolléga, akinek a felesége nemsokára gyermekszakorvos lesz. Van gyógyszertárunk is, hozzá szakember, meg egy szak- asszisztens. Vagyis azt mondhatom: a helyzet nem rossz. Ez az az alap. amire építem az álmaimat. Képzelje el a következőt: kialakítanak eg.v olyan épületet. amelyben helyet kapnak az orvosok. Lehetne kis labor, EKG, sürgősségi felszerelés. Csoportosíthatnánk a gyermekellátást, a körzeti rendelést, a fogászatot. Kialakulna olyan tér, ahol lebonyolíthatnánk a tüdőszűrőt, a véradást, az egészségügyi ismeretterjesztést. Megszűnne az a lehetetlen állapot, hogy a patika szombaton és vasárnap zárva tartson, ha más nem. a szakasszisztens elláthatná a munka egy részét. Létrehozhatnánk a CB-s kapcsolatot az ügyeleti napokra, s igen jelentősen tehermentesítenénk a kisvárdai szakrendelést is. Egyféle decentrum lenne ez. nem. nem rendelőintézet, attól mentsen meg az ég. csak okosan összpontosított gyógyító erő ... Nemrég megürült a kastély, ma alakítgatják, belekerül vagy 10 millióba. Szabadidő-központ lesz belőle. Az is kell. De — végiggondolva az orvos álmait, én még az egészet oda is el tudtam volna képzelni. Mert az elképzelés korszerű. Számos nagyközség, mely társfalvakkal rendelkezik. léltrehozhatná másutt is a hasonló * szervezést. Könnyebb lenne a betegeknek — és ez a fő! —. de hatékonyabbá tenné az egészségügyiek munkáját is. AZ ORVOST, AZ EGÉSZSÉGÜGYIT MEGTARTANI egy-egy településen nem könnyű. Talán az ilyen, a jó elképzeléseken alapuló körzeti alközpontok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy különböző szakmák, ambiciózus orvosok örömmel találjanak fantáziát a jövőben. (bürget) Felkészült a nyári munkacsúcs alkatrészellátására a nyíregyházi AGROKER Vállalat. A további készlethez még közel 22 millió forint értékben szereztek be alkatrészeket. Képünkön: Valkó János megrendelőlap alapján állítja ösz- sze a szállítmányt. (Farkas Zoltán felvétele) Szaporodó varrodák, fogyatkozó varrónők Kockán forgó milliók Tanműhely épül Nyírbátorban. A hír első olvasása akár örömteli is lehetne. Csakhogy az építtetők örömébe eddig a vártnál jóval több üröm vegyült. De lássuk csak sorjában! — Pályázat útján jutottunk az építés lehetőségéhez — mondja Balta Jánosáé, a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezet elnöke. A Művelődési Minisztérium 8,8 milliós támogatását kaptuk meg. amelynek segítségével 11 milliót érő tanműhelyt építhetünk. — Ilyen arányú támogatás nem túl gyakori. Mi az, amivel megnyerhették a pályázatot ? Nyomós indokok — Indokaink nyomósak, és egyben a jövőnket jelentik. Mindenekelőtt duplájára szeretnénk emelni a tanműhelyi képzést. A jelenlegi ugyanis elfogadhatatlan. Szerepet játszik az is, hogy mostanra megváltozott szövetkezetünk termékszerkezete. Tőkés árbevételünk már az idén kétszerese volt á tavalyinak. A ruhaipari szövetkezet bérmunkában gyártott tollas kabátjait évek óta szívesen hordják az NSZK, Ausztria, Olaszország divatosan öltözködő hölgyei. A hosszú távú elképzelések szintén erre a piacra építenek. Divatosat, szépet gyártani azonban csak jól képzett szakemberekkel lehet. A szövetkezetnél pontosan tudják: munkaerőt senkitől sem kaphatnak. Szakemberre pedig mind nagyobb szükség van. Az utánpótlás kérdése már csak azért sem lehet másodlagos, mert a környező termelőszövetkezetekben beindított varrodák egyre több asszonyt csábítanak. Érthető, ha mind kevesebben vállalják a bejárást, amikor a falujukban házhoz jött a varroda! Életveszélyes falak A szép tervek már a megvalósítás első lépésében bosz- szúságot okoztak. A tervezők ugyanis nem voltak elég körültekintőek. A szomszédos épület — öreg családi ház — statikai vizsgálata elmaradt, s csak később derült ki, hogy falai életveszélyesen repedezettek, a benne lakókra és az építkezőkre egyaránt súlyos balesetveszélyt rejtenek. A kivitelező — a helyi építő- és szakipari szövetkezet — felKülföldön is kelendőek a szövetkezet termékei, érthető, hogy nagy gondot fordítanak a termékek minőségére. függesztette a munkát. A házat meg kell erősíteni. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű! A pályázatban előírt határidők máris jelentősen csúsznak. Az öreg ház udvarán, vidám színekben virít a rózsa. A szobába lépőt azonban távolról sem ilyen idilli kép fogadja. A falon ijesztő repedések, az ajtó tokja már rég elfelejtette a derékszöget. Az idős házaspár, a tulajdonos Szarka Miklós rokkant nyugdíjas és felesége készségesen fogad. 1949 óta laknak, a házban, nem közömbös számukra, mi lesz a sorsa, és vele az övék. — Két és fél éve süllyed az épület. Már tavaly akartam javíttatni, akkor 90 ezerért vállalta a kőműves — mondja az idős gazda. — Hogy a felújításból mégsem lett semmi, annak a mester sok munkája, nagy elfoglaltsága volt az oka. A süllyedést tehát nem tanműhely építése okozta. Mégis leállt a munka. Aggodalomra, úgy tűnik, nincs ok. hiszen mint kiderült, a kialakult helyzetből háromfelé is vezet kiút. Az építkezés leállt, a pályázat veszélyben forgott. A helyi tanács — bár nem feladata, de érdeke a megoldás keresése — készséggel sietett az ügy szereplőinek segítségére. Egyeztető tárgyalásra hívta az érintetteket. Felújítani vagy eladni? Alaposan megvitattuk a kialakult helyzetet — fogalmaz dr. Tóth László, a hatósági osztály vezetője. — Idős. Á „tanítókisasszony" díja M ásoknak talán semmit sem mond ez az évszám: 1949. augusztus 25. De Bartha Ernőné olcs- vai tanítónőnek, az egykori „tanítókisasszonynak" élete egyik fordulóját jelenti. Sza- mosszegen született, parasztcsaládban. innen vitt az útja a neves debreceni tanítóképzőbe. a Dócziba. Harminchét évvel ezelőtt kapta meg a tanítói oklevelét... — Haza szerettem volna jönni a falumba. Számos- szegre, de ekkor nem volt ott üres tanítói hely. így megpályázhattam az olcsvai tanítói . állást. Nincs messze Szamosszegtől Olcsva, de azelőtt nem'jártam a faluban, először negyvenkilenc augusztus 25-én mentem el szétnézni. Mit mondjak, milyen volt akkor az alig kilencszáz lelkes falu? Se kö- vesút, se villany. Mint a legtöbb elzárt falucska ... Mégis úgy döntöttem, maradok... Egyből a „mélyvízbe" került. A felső négy osztályt kapta, összevontan, együtt tanította az ötödikes, hatodikos, hetedikes, nyolcadikos gyerekeket. — Csűrökben rendeztük a színielőadásokat, bálokat — emlékezik. — Háromfelvo- násos darabokat is betanultunk, a Néma leventét, a Fehér Annát. Ilyeneket. Még Pestre is képesek voltunk felutazni kölcsön vett díszletekért, ruháért. Együtt szerveztük a férjemmel, akivel itt ismerkedtem meg, a szomszédos Apátiban tanított, aztán ő lett az igazgató. A békekölcsönjegyzéstől a burgonyabogár-gyűjtésig nem volt olyan eseménye a falunak, amiben ne vett volna részt. Említi az ismert neveket. Latabár, Vámosi, Záray... Mind meghívták a faluba, de a Nyíregyházi szimfonikus zenekart is, amitől pedig tartott. De nem égtek le ... — Nem tagadom, azt. mondtam mindenkinek, jöjjenek, mert Ilyen szépet még nem hallottak. És ha tetszik, nagyon tapsoljanak, ha pedig nem akkor is, hogy véget ért. Nem szégyellem, így volt. És zsúfolásig megtelt a művelődési házunk. De a legbüszkébbek természetesen a tanítványainkra vagyunk, akiket a férjemmel együtt elindítottunk és ma középiskolai tanárok, vállalatvezetők, mérnökök, orvosok ... Sok kincset összegyűjtött a faluban, aminek az értékét 75 éves lakóktól nem várhatjuk el, mert nem is képesek rá, hogy súlyos összegekért felújítsák a házat. Ezért két megoldást javasoltunk. Az egyik az, hogy a tanács elvégezteti ,a felújítást, s eladás esetén a vételárból leszámítja az általa kifizetett költségeket. A másik az lenne, ha a szövetkezet megvásárolná az ingatlant, hiszen később úgy is szüksége lesz a területre. Á tárgyalási alap Az ötlet kiváló, tetszik is vevőnek, eladónak egyaránt. Egyetlen bökkenő van, mégpedig nem akármilyen! Bizonyára sejti az olvasó — a vételár okoz gondot! A kezdeti 5—600 ezer forintról ugyanis mostanra alaposan megnőtt — 1 millió lett a kikiáltási ár! A tanácson készült megállapodás szerint „ ... felek megállapodnak, hogy a ruhaipari szövetkezet az ingatlanközvetítő vállalat által megállapított hivatalos forgalmi értékbecslés alapján — ameny- nyiben a becslés összegét tárgyalási alapnak tekinti — megvásárolja az ingatlant.” Már csak egyetlen kérdés maradt tisztázatlan: kinek mi a tárgyalási alap? Itt tart az ügy pillanatnyilag. A megoldás — bár minden szereplő készséges — nem látszik könnyűnek. A tanács vállalta, hogy egy évre, míg a felújítás tart — megfelelő lakással gondoskodik az idős házaspárról. A ruhaipari szövetkezet nehéz anyagi helyzetében is vállalja a vásárlást — de kötik a szabályok, csak a hivatalos értékén vásárolhatja meg az ingatlant. Szarka Miklós és családja úgy érzi, milliót is megér az egykori családi ház. Most aztán joggal gondolkodhatunk azon: kinek is drukkoljunk? A vevőnek vagy az eladónak? Azt is nehéz eldönteni: van-e jó megoldás, ha mindenki ugyanazt — mégis mást akar? Egy biztos: a tanműhely felépül, hiszen nagy szükség van rá. A kapott milliókat hiba lenne veszendőbe hagyni. Az sem mellékes persze, ki milyen szájízzel várja majd az ünnepélyes átadást. Kovács Éva nem pénzzel mérik. Korabeli használati tárgyakat, gyermekjátékokat — a rongybabáktól a csörgődióig, kézimunkákat, régi könyveket, melyekből kiállítást rendezett. A tárgyak egy része a Beregi Múzeum iskolatörténeti gyűjteményét gazdagítja. — Két éve vagyok nyugdíjban, a legnagyobb boldogság, lehetőséget kaptam, hogy továbbra is tanítsak. Szerződéssel, az első és harmadik osztályosokat tanítom összevontan. Sok a cigány- gyerek, akikhez csak szeretettel lehet közeledni és aminek meg is van az eredménye. Bartha Ernőné, a Vásáros- naményi 1-es számú Általános Iskola olcsvai tagiskolája nyugdíjas tanítója kapta az idén a megyei alapítású Túri Sándor-díjat. Méltó helyre került a megye nagy néptanítója tiszteletére alapított díj. Páll Géza amtincs izgalmasabb olflf vasmány, mint egy w ünnepség forgatókönyvének széljegyzete, íme: Himnusz. (A lemez recseg. Szólni kell annak a bunkónak, vegyen már egy újat. Mindenre nekem kell gondolni.) Köszöntő. Tisztelt ünnepi... Kedves et.-nők, kedves et.-sak. (Újabban már divat az uraim, hölgyeim. Vajon, mit szólnának hozzá!) Külön köszöntőm... (De sokan vagytok. És nem is jött mind el.) Szívből köszöntőm. (Ez itt a legfontosabb, ez adja a pénzt.) Szöveg. Kedves et.- sak ... (csak röviden). Eredményeink... (nem kell az ősközösségnél kezdeni) Röviden az átlagok, kiemelten a burgonya, a dohány és napraforgó. Erőfeszítéseink. (Itt az időjárás! Rendkívüli és mostoha) ... (Víz is volt)... Munkánk gyümölcse ... (Nem lesz idén. Elverte a jég az almát.) Emlékezzünk meg az emberekről... (Nem elfelejteni! Fegyelmit a tehenésznek. Már egy hete iszik.) ösz- szefogás ... Helytállás ... (Erről elég lesz három mondat.) Most pedig átadom a szót szeretett és tisztelt és nagyrabecsült vendégünknek ..........................(Ki írta ide a nevét? Nem tudom kiolvasni)... Kérem az et-sakat, szóljanak hozzá ... (Ha a kertész megint süketéi, kirúgom. Kit érdekel, hogy hányszor permetezett? Tessék, et.-sak ...) (Nem kell erőltetni. Öt hozzászólás elég.) Most pedig engedjék meg. Táviratban, levélben gratuláltak ... (Ha mind felolvasom, az egy óra. Csak a nagyfát. Kettőt, hármat.) Átadás-átvétel: Felkérem et.-sat, adja át, felkérem et.-sat, vegye át. (Taps, hogy vegye észre magát mindenki. Tapsolni kell.) Kitüntetések... (Ez hosszú lesz.) A jutalom ... (Sokan vannak. Csak a névsor. A pénz átvehető a pénztárosnál.) A verseny értékelése. (Röviden, nehogy kicsússzunk az időből.) Végszó: Jól dolgoztunk ... (Ide egy kis humort.) Kérem, fáradjanak a másik terembe! JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNUNK! U i. : A dokumentum eredeti. A közreadója némi közelharc árán jutott hozzá. így: — Megkaphatnám? — Ezt? — Azt... — Minek? ... — A protokoll miatt... — Nem szívesen. Már összefirkáltam. De mindegy. A firkát ne vegye figyelembe! Az eredeti tudósításban a firkáról szó sem esett. Annál is inkább, mert alig lehetett elolvasni. Csak a számítás volt érthető és világos: „Kaja 150 fő. Kétszázzal szorozva. Talán elég lesz.” Talán elég volt. Seres Ernő
