Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. június 12. KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének budapesti üléséről 1986. június 10—11-én Bu­dapesten ülést tartott a Var­sói Barátsági, Együttműkö­dési és Kölcsönös Segítség- nyújtási Szerződés tagálla­mainak Politikai Tanácskozó Testületé. Az ülésen részt vettek: a Bolgár Népköztársaság kül­döttsége Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkára, a Bolgár Népköz- társaság államtanácsának el­nöke vezetésével; a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság küldöttsége Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja KB főtitkára, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke vezetésével; a Len­gyel Népköztársaság küldött­sége Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, a Lengyel Népköztársaság államtaná­csának elnöke vezetésével, a Magyar Népköztársaság kül­döttsége Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkára vezetésével; a Né­met Demokratikus Köztársa­ság küldöttsége Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára, a Német Demokratikus Köztár­saság államtanácsának elnö­ke vezetésével; a Román Szo­cialista Köztársaság küldött­sége Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt fő­titkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke vezetésé­vel; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége küldöttsége Mihail Gorba­csov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja KB főtitkára ve­zetésével. Az ülés munkájá­ban részt vett továbbá Vik­tor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegy­veres Erőinek főparancsnoka és Barity Miklós, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszter-helyettese, a Politikai Tanácskozó Testület főtit­kára. Az ülés résztvevői véle­ményt cseréltek az európai és a világhelyzetről, megvitatták a leszerelésért, a nemzetközi kapcsolatok átalakításáért, az európai és az általános biz­tonság megerősítéséért és az államok közötti együttműkö­dés fejlesztéséért vívott küz­delem időszerű feladatait. D Az ülés résztvevői komoly aggodalmukat fejezték ki a fegyverkezési, elsősorban a nukleáris fegyverkezési haj­sza fokozódásának következ­ményeként, az Egyesült Ál­lamok és a NATO lépéseivel kapcsolatban kialakult fe­szült világhelyzet miatt. Az Egyesült Államok és a NATO nem hajlandó a fegy­verkezési verseny megféke­zésének, a világűrre való ki- terjesztése megakadályozó-: sának, a nukleáris kísérletek beszüntetésének útjára lépni. Kitérnek a konstruktív vá­lasz elől az olyan nagy je­lentőségű kezdeményezésre, mint a Szovjetunió által a tömegpusztító fegyverek XX. század végéig történő teljes megsemmisítésére javasolt program. Folytatódik az ame­rikai közép-hatótávolságú ra­kéták európai telepítése, sza­porodnak az imperialista erő­politika és a más államok belügyeibe való durva be­avatkozás megnyilvánulásai. Még mindig nem válnak valóra a népeknek azok a re­ményei, amelyeket a genfi szovjet—amerikai csúcstalál­kozó és az ott elért elvi meg­állapodások keltettek a le­szereléshez és az enyhüléshez való visszatéréshez vezető tényleges lépésekkel kapcso­latban. Korunk alapvető feladata a béke megvédése, a fegyver­kezési hajsza megállítása és a konkrét leszerelési intézke­désekre való áttérés, elsősor­ban nukleáris téren. Van le­hetőség a feladat megoldásá­ra — a háborús veszély nö­vekedési tendenciájának meg­törésére s arra, hogy vissza­térítsék a nemzetközi kap­csolatokat az enyhülés med­rébe. Lehetséges és szükség- szerű, hogy az emberiség a nukleáris katasztrófához ve­zető utat eltorlaszolja. Az ülés résztvevőinek szi­lárd meggyőződése, hogy minden ország és nép bizton­ságát, fejlődésének és hala­dásának békés feltételeit csak politikai eszközökkel, valamennyi állam együttes erőfeszítéseivel lehet megbíz­hatóan garantálni. Ez az ál­láspont megfelel az atomkor realitásainak, bizonyítja, hogy a résztvevők nagy felelőssé­get éreznek népeik és az egész emberiség sorsa iránt. 2 A Politikai Tanácskozó Testület szófiai ülésének 1983. október 23-i nyilatkozatában meghatározott célok és fel­adatok időszerűségét meg­erősítve, a Varsói Szerződés tagállamai kötelességüknek tartják, hogy állhatatosan és következetesen küzdjenek a nukleáris veszély elhárítá­sáért, az európai és a világ- helyzet kedvező fordulatáért és az államok közötti gyü­mölcsöző együttműködés fej­lesztéséért. A szövetséges szo­cialista államok a nemzetkö­zi biztonság olyan átfogó rendszerének létrehozására törekednek, amely katonai és politikai, gazdasági és huma­nitárius területre egyaránt kiterjed. Az ülés résztvevői határo­zottan síkraszállnak a külön­böző társadalmi rendszerű államok közötti politikai pár­beszéd folytatásáért és elmé­lyítéséért, azért, hogy bizto­sítsák annak maximális konkrétságát és eredményes­ségét. Vonatkozik ez a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok Genfben megkezdett legfelső szintű kapcsolatai­nak, valamint az európai ál­lamok mind sokoldalú, mind pedig kétoldalú tárgyalásai­nak folytatására is. 3 Az ülésen képviselt álla­mok készek a legszélesebb körű együttműködésre más országokkal a fegyverkezési hajsza megszüntetésére a földön és megelőzésére a vi­lágűrben, a leszerelés érde­kében, és az erőfeszítések egyesítésére hívnak fel első­sorban a következő területe­ken: • — A nukleáris kísérletek beszüntetése. Ez nagy jelen­tőségű és ugyanakkor köny- nyen megvalósítható lépés lenne a nukleáris leszerelés irányában, megakadályozná a nukleáris fegyverek tökélete­sítését és újabb típusainak létrehozását. Az e feladat megoldásához vezető út: a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttesen megvaló­sítandó moratóriuma a nuk­leáris robbantásokra és a nukleáris kísérleteknek a legszigorúbb ellenőrzés mel­letti teljes betiltását célzó tár­gyalások haladéktalan meg­kezdése. Az ülés résztvevői üdvözlik a Szovjetunió egy­oldalú moratóriumának újabb meghosszabbítását, és felhív­ják az Egyesült Államokat, hogy csatlakozzék ahhoz. Egyidejűleg a résztvevők fel­hívással fordulnak a nukleá­ris fegyverrel rendelkező más államokhoz, hogy szüntessék be a nukleáris kísérleteket, és tegyenek lépéseket általános betiltásukra vonatkozó meg­állapodás mielőbbi elérése irányában. — A szovjet és amerikai közép-hatótávolságú rakéták kölcsönös alapon történő tel­jes felszámolása az európai térségben azzal, hogy Nagy- Britannia és Franciaország nem növeli szóban forgó nuk­leáris fegyverzetét, az Egye­sült Államok pedig nem adia át hadászati és közép-ható­távolságú rakétáit más orszá­goknak. Az Európába tele­pített amerikai közép-ható­távolságú rakéták teljes fel­számolása esetén a megnö­velt hatótávolságú szovjet hadműveleti-harcászati raké­tákat is eltávolítják a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területéről. — Olyan konkrét megálla­podások elérése a nukleáris és űrfegyverekről folyó szov­jet-amerikai tárgyalásokon, amelyek figyelembe vennék mindkét fél és az összes töb­bi állam érdekeit. A Varsói Szerződés tagállamai megerő­sítik elkötelezettségüket a fegyverzetkorlátozás és lesze­relés területén aláírt szerző­dések és megállapodások iránt, és nyomatékosan fel­hívják az Egyesült Államo­kat a SALT-megállapodások szigorú betartására. Veszé­lyes a „csillagháború”, a csa­pásmérő űrfegyverek prog­ramja, ahhoz más államok csatlakozása, valamint az „európai védelmi kezdeme- nyezéshez” hasonló tervek kidolgozása számos nyugat­európai országban. A világ­űrt békés célokra, az egész emberiség javára kell fel­használni. — Az olyan' tömegpusztí­tó fegyverfajták, mint a ve­gyi fegyverek megsemmisíté­se, valamint az előállításukat szolgáló ipari bázis felszámo­lása még ebben az évszázad­ban. Kitartóan fokozni kell az erőfeszítéseket annak ér­dekében, hogy a genfi kon­ferencián sikeresen befeje­ződjenek a tárgyalások a megfelelő nemzetközi egyez­mény megkötéséről. Tartóz­kodni kell minden olyan cse­lekedettől, amely akadályoz­ná a vegyi fegyverek teljes betiltását és megsemmisíté­sét. Az ülés résztvevői hatá­rozottan fellépnek e tömeg- pusztító fegyver készleteinek további növelése, más álla­mok területén való elhelye­zése ellen, és felhívják a NATO országait, hogy tartóz­kodjanak a vegyi fegyver kü­lönösen veszélyes — bináris — változatának előállítására és európai telepítésére vonat­kozó tervek megvalósításától. — A fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet lé­nyeges csökkentése globális és regionális szinten. A Varsói Szerződés tagállamai azt ja­vasolják, hogy az ilyen jelle­gű csökkentést Európában kezdjék, ahöl a csapatok és a fegyverzet összpontosítása különösen veszélyes mérete­ket öltött. Erről a program­ról az ülés a NATO tagálla­maihoz és az összes európai országhoz szóló felhívást fo­gadott el. — Hatékony ellenőrzés megvalósítása a fegyverzet­csökkentés és a leszerelés va­lamennyi területén és vala­mennyi szakaszában, mind nemzeti technikai eszközök, mind pedig nemzetközi eljá­rások alkalmazásával, bele­értve a helyszíni ellenőrzést is. Az ülésen képviselt álla­mok készek megállapodni bármilyen kiegészítő ellenőr­zési intézkedésről is. A tagállamok megerősítik azt az álláspontjukat, hogy nemzetközi méretekben to­vábbi erőfeszítéseket kellene tenni a külföldi katonai tá­maszpontok felszámolására és a csapatok kivonására ide­gen területekről. A fegyverzetcsökkentést és leszerelést célzó gyakorlati lépések lehetővé teszik, hogy hatalmas anyagi, pénzügyi, emberi erőforrások szabadul­janak fel békés, alkotó cé­lokra, többek között a világ számos térségében meglévő gazdasági elmaradottság fel­számolására. A nyugtalanító nemzetközi helyzet nyomatékosan meg­követeli: a két- és több ol­dalú fegyverzetkorlátozási és -csökkentési, valamint a le­szerelési tárgyalások fórumai hatékonyan végezzék tevé­kenységüket, és ne használ­ják fel azokat spanyolfalként a fegyverkezési hajsza igazo­lására. 4 A Varsói Szerződés tagál­lamai külpolitikájuk egyik központi feladatának tekin­tik az európai biztonság és együttműködés megerősíté­sét. Fellépnek a katonai szem­benállás szintjének mérsék­léséért a földrészen, az itt lévő katonai potenciálok csökkentéséért és azért, hogy töretlen legyen az előrehala­dás Európa területének tel­jes, a nukleáris és vegyi fegy­verektől való teljes mentesí­tésében. Az európai enyhülés célját szolgálná kölcsönösen elfo­gadható megállapodások el­érése a közép-európai fegy­veres erők éá fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon. A stockholmi konferencia első szakaszának eredményes befejezése elősegítené a bi­zalom és biztonság megszi­lárdítását Európában, és ked­vezőbb' feltételeket teremte­ne ahhoz, hogy áttérjenek a leszerelés kérdéseinek meg­vizsgálásához összeurópai tnéretekben. Amíg Európában léteznek az-. egymással szemben álló katonai csoportosulások, vál­tozatlanul érvényben marad a Varsói Szerződés tagálla­mainak javaslata: a Varsói Szerződés és a NATO tag­jai kössenek szerződést a ka­tonai erő alkalmazásáról va­ló kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartá­sáról. A szerződés nyitott len­ne más államok számára is. A jelenlegi feszült helyzet enyhítése érdekében az ülés résztvevői fellépnek a Var­sói Szerződés és a NATO tag­államai közötti párbeszéd folytatásáért és fejlesztésé­ért, beleértve a két szerve­zet közötti közvetlen kap­csolatok létesítését is, meg­felelő megállapodások eléré­se céljából. A kialakult nemzetközi helyzetben az ülésen képvi­selt államok szerint fontos lenne lépéseket tenni a földközi-tengeri térség hely­zetének megjavítására, arra, hogy a térség a tartós béke, a biztonság, a jószomszédság és az együttműködés öveze­tévé váljék. Ezzel összefüg­gésben jelentős szerepet játszhatna a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadi­flottáinak egyidejű kivonása a Földközi-tengerről. A szocialista országok nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok Bécsben megtartandó találkozójának és a helsinki záróokmány­ban foglalt valamennyi terü­leten készek hozzájárulni az összeurópai folyamat ki­egyensúlyozott továbbfejlesz­téséhez. A kölcsönösen előnyös együttműködés új lehetősé­geit tárná fel a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, illetve az egyes KGST-tag- onszágok és az Európai Gaz­dasági Közösség közötti hi­vatalos kapcsolatok megte­remtése. Az európai bizalom és köl­csönös megértés, a jószom­szédi kapcsolatok erősítésé­nek ellentmondanak az euró­pai államok közötti határok felülvizsgálását, társadalmi és politikai rendszerük meg­változtatását célzó felhívá­sok. A II. világháború utáni ha­tárok földrészünkön sérthe­tetlenek. A meglévő terüle­ti-politikai realitások tiszte­letben tartása a tartós euró­pai béke és a földrész álla­mai közötti normális kapcso­latok elengedhetetlen felté­tele. Európának az enyhülés új­jáéledésére van szüksége, ar­ra, hogy annak szilárdabb szakasza felé haladjon. Csak ezen az úton lehet biztosíta­ni valamennyi európai nép szilárd biztonságát, felszá­molni a kontinens kettéosz- tottságát, megteremteni a béke, a baráti együttműkö­dés és a jószomszédság Eu­rópáját. Ez reális cél, aktív közös erőfeszítésekkel meg­valósítható. 5 A Bolgár Népkörtársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió vezetői véle­ményt cseréltek a világban meglévő feszültséggócokról és válsághelyzetekről, és meg­erősítették államaik eltökélt­ségét, hogy hozzájáruljanak ezek tárgyalások útján való igazságos rendezéséhez. Az ülés résztvevői elitélték az imperialista erőknek a szuve­rén államok belügyeibe való beavatkozását, a szocialista és más országok elleni rágal­mazó propagandakampányo­kat, a diktátum módszereit, a világ különböző térségei­ben elkövetett agresziós cse­lekedeteket. Az ülés résztvevői szolida­ritásukról biztosították az agresszív imperialista poli­tika ellen, a függetlenségért, a társadalmi és gazdasági ha­ladásért, a szabad, önálló, külső beavatkozástól men­tes fejlődés jogáért küzdő népeket. Megállapították, hogy egy­re növekszik az el nem kö­telezett országok mozgalmá­nak, a nemzetközi kapcsola­tok e jelentékeny tényezőjé­nek szerepe, és reményüket fejezték ki, hogy a mozga­lom tagjainak 1986-ban Ha- raréban megtartandó csúcs- találkozója hozzájárul a bé­ke és a nemzetközi biztonság megerősítéséhez. Az ülésen képviselt or­szágok elvi okokból ellenzik a terrorizmus minden fajtá­ját, mindenekelőtt a nemzet­közi kapcsolatok szétzilálá­sával fenyegető állami ter­rorizmust, és készek konst­ruktívan együttműködni va­lamennyi állammal annak ér­dekében, hogy gyökeresen ki­irtsák a nemzetközi közösség életből ez a veszélyes jelensé­get. Az ülésen képviselt államok vezetői fellépnek a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok egész rendszerének demokra­tikus átalakításáért, a min­den állam egyenlő gazdasá­gi biztonságát garantáló új gazdasági világrend megte­remtéséért, a gyengénfejlett- ség felszámolásáért és a külső eladósodottság prob­lémájának általános és igaz­ságos rendezéséért. Határo­zott véleményük, hogy a nemzetközi gyakorlatból ki kell zárni a megkülönbözte­tés minden formáját, a boj­kott, a szankciók és a ma­gas kamatlábak politikáját, mesterséges akadályok lét­rehozását a tudományos-mű­szaki és technológiai csere te­rületén. Az ülés résztvevői síkra­szállnak azért, hogy fejlesz- szék minden állam együtt­működését az atomenergetika biztonságos fejlesztése nem­zetközi rendszerének kiala­kítása terén, beleértve az ope­ratív értesítés és tájékoztatás mechanizmusának létreho­zását. Fellépnek a Nem­zetközi Atomenergia Ügy­nökség, az ENSZ és szakosí­tott szervei szerepének nö­veléséért ezen a területen, továbbá külön nemzetközi konferencia összehívásáért az ezzel összefüggő kérdések egész komplexumának meg­vitatására. Mindent megtesznek és mindent meg fognak tenni azért, hogy 1986. a Nemzet­közi Békeév valódi fordula­tot hozzon a jobb, a bizton­ságosabb világ irányában. 6 Az ülésen megkülönböztetett figyelmet fordítottak a Var­sói Szerződés tagállamai egy­sége és összeforrottsága, vé­delmi szövetségük erősítésé­vel és minden területen meg­nyilvánuló együttműködésük fejlesztésével kapcsolatos kérdésekre. Hangsúlyozták az egyre aktívabb együttmű­ködés jelentőségét a nemzet­közi kérdésekben, egyeztetett külpolitikai irányvonaluk kidolgozásában és megvaló­sításában, amely a népek biztonságának szavatolását, a nukleáris háború vészélyé- nek elhárítását, a leszerelést és a világbéke megerősíté­sét célozza. Az ülés résztvevői állást foglaltak a szocialista építés tapasztalatai kicserélésének további bővítése, egymás ügyeinek és problémáinak széles körű, kölcsönös megis­merése és a tömegtájékozta­tási eszközök ilyen célú in­tenzív felhasználása mel­lett. Kiemelték a gazdasági és a tudományos-műszaki kap­csolatok, a kluturális csere ha­tékonysága fokozásának, a dolgozó kollektívák, a tár­sadalmi közösségek közötti kontaktusok, a helyi és a turisztikai kapcsolatok bő­vítésének és az egyéb terü­leteken megvalósuló együtt­működés elmélyítésének fon­tosságát. Az ülésen képviselt államok megerősítették, hogy készek aktívan fejleszteni kapcsolataikat és minden ol­dalú együttműködésüket az összes többi szocialista ál­lammal a békéért, a szocia­lizmusért, az imperializmus ellen vívott harc érdekében. ★ A Varsói Szerződés tagálla­mai Politikai Tanácskozó Testületének soron követke­ző ülését Berlinben, a Né­met Demokratikus Köztár­saság fővárosában tartják. A Politikai Tanácskozó Tes­tület főtitkárának a követ­kező időszakra az NDK kép­viselőjét, Herbert Krolikows- ki államtitkárt, a külügymi­niszter első helyettesét ne­vezték ki. Az ülést a barátság és az elvtársi együttműködés lég­köre, minden megtárgyalt kérdésben a nézetek azonos­sága jellemezte. Befejeződött a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének ülése. A képen: a tanácskozás után a delegációvezetők (balról jobbra): Todor Zsivkov, Nicolae Ceausescu, Gustáv Husák, Mihail Gorbacsov, Kádár Já­nos, Wojciech Jaruzelski és Erich Honecker. (Kelet-Ma- evarország telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents