Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-12 / 137. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1986. június 12. A megszokás bűvkörében ízlések és falatok Párizsban a rué Cléren hatalmas lófej hirdeti a cégtábla fölött: itt van az igazi csemege, a lóhús, a különböző felvágottcsoda. (Hadd tegyem hozzá, lényegesen drágább áron, mint bármilyen más húsféle!) Ügy látszik, lévén hagyományos lovas nemzet a magyar, a lóhús, s az abból készült felvágott nemigen megy. Azaz a fővárosban igen. hiszen a nyíregyházi húsipar oda szállítja a teljes választékot. Mert a napi 30—50 féle úgynevezett töltelékáruban ez is benne foglaltatik. Járom boltjainkat, s keresem: hol ez a harmincötvenféle? Ha nagyon nagy sikerem van, akkor a tíz, tizenötig jutok el. Évek óta folyó háború tanúi vagyunk: nem rendelek, mert nem kell — így a boltos. Nem kell, mert nem. ismerik — így a gyártó. Közben a vevő gyakorta keserűen nézi a pult mögötti világot, amely korántsem hozza mindig az ínyt csik- landó izgalomba. A húsipar pedig már piacot kutat, boltost is agitál, de nem mindig talál értő fülekre. Körkörösség az elosztásban Szerencsére ma már tudunk jót is mondani. Valami mozdult, illetve mozdul. Tagadhatatlan tény: ma a húsipari vállalat Nyíregyháza ellátásában a meghatározó. Az évi 2000 tonna töltelékáru hatalmas mennyiség. Ha a rekonstrukció befejeződik, akkor ez a javuló, bővülő ízű minőséggel is tetőződik. De a vállalat már nincsen monopolhelyzetben. Egyre-másra jelennek meg a piacon olyan vállalatok, gazdaságok, termelőszövetkezetek, melyek új színt, ízt, választékot lopnak a polcokra. Hangsúlyozni kell: választékbővítésről van csupán szó, a mennyiség korántsem akkora, hogy meghatározó legyen. Ahhoz viszont jó, hogy a vevőt több választás elé állítsa, s annak meg kiváltképpen használ, hogy a versenyhelyzettel mindenki a jobb minőségre törekedjék. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat ma már a húsiparon kívül kapcsolatban van Pátrohával, Füzesgyarmattal, Varsánygyüré- vel. Vésztövei, Vállajjal, Kisváráéval, Szentessel, a gyulai húsüzemmel, a nyíregyházi Ságvári Tsz-szel. Az áfész szintén a Ságvá- rival lépett kapcsolatba, a Csemege boltjai pedig tetszés szerint, az ország bármely részéről vásárolhatnak, Budapestről is. Így aztán a helyi árukon kívül megjelentek a különböző ízesítésű kolbászok, lángolt kolbászok, tarják, füstöltáruk, sonkák, hurkák, baromfifelvágottak. Nem alábecsülendő az sem, hogy a Szarvas utcai Csillag csemege, a nádudvari tsz boltja speciális, a fél országban ismert készítményeivel van jelen. Ha az 50 féle töltelékáru nincsen is teljes skálában, a választék, már a hét elején is, lényegesen bővebb, gazdagabb. Igen — vetheti ellen valaki —, de miért tapasztalható egyféle körkörösség az elosztásban? Mert azt senki sem vitatja, hogy a város közepén egészen jó, mi több, kimagasló a kínálat, s minél jobban távolodunk, annál szegényesebb a pultokon lévő kínálat. Egyértelmű a tapasztalat, hogy még a lakótelepi úgynevezett ABC-k se versenyképesek a központi üzletekkel. Ha a magyarázatát keressük két, de ha úgy tetszik több okig is eljutunk. Az első: a választékbővítő termékek mennyisége nem olyan sok, hogy mindenüvé jusson. Vállaj például csak évi 25 tonnát szállít, ami így soknak tűnik, de ha kiszámoljuk, hogy ez csupán 25 ezer kiló, akkor kiderül, hogy 300 munkanapot számítva ez napi 83 kilót jelent. A varsánygyürei tsz évi 10 tonna, még rosszabb képet mutat. A nyíregyházi Ságvári Tsz is, hússal együtt legfeljebb 300 tonnát tud biztosítani, aminek a töltelékáru csupán kis hányada. Ml rejlik a név mögött?-Nem alábecsülendő gond. hogy a kisebb üzletek raktárterülete, illetve hűtőkapacitása egyszerűen katasztrofális, örülnek, ha a napi árut tárolni tudják. Ugyanakkor mért tapasztalat, hogy ezekben a kis, mellékutcai, külterületi boltokban nem is a drága, különleges áruk iránt van érdeklődés, főleg az olcsóbbat keresik. Igaz, ebből sincs mindig elég. a választék is szegényes. Ez viszont összefügg azzal, hogy sok esetben a boltos sem tudja, mi rejlik egy-egy fantázianév mögött, s megmarad inkább az ismert pari- zer, olasz, Zala felvágott, virsli és krinolin bűvkörében. Kétségtelenül elfogadható érvnek tűnik az is, hogy ha szándék lenne is Csillag csemege Nyíregyházán: a nádudvari tsz boltjában majd minden megtalálható. arra, hogy a kis boltokba jusson a specialitásokból. azok kiszállítása nem egyszerű. A más területről érkező termék túrával jön, öt-tízkilós tételeket aligha visz házhoz mondjuk a Borbányán. Mondják a szakemberek azt is: az ilyen elaprózottság egyáltalán nem lenne jó. így legalább a vevő tudja, hogy ha a város belterületére jön, mire számíthat a nagyobb boltokban. Az érvek logikusnak tűnnek, viszont egyáltalán nem vigasztalóak a vásárlónak. Mert aligha mondható kivételes élvezetnek, hogy a belvárosból kell mondjuk az Örökösföldre vinni munka után szatyorban az árut. Az bizonyos, hogy a keretgazdálkodásba vont áruk mennyiségét növelni nem lehet. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jobb elosztás nincsen. Elképzelhető lenne mondjuk, egy célfuvaros miniteherautó, amelyet a kereskedelem üzemeltet, s a kisebb boltokba is juttat árut. Sokkal jobb árubemutató propaganda is elkelne, hogy a boltos tudja, mit fed a rendelőlapon szereplő név, s akkor is kapjon, ha először csak pár kilóval kísérletezik. Egy normális versenyhelyzet ugyanis feltételezi azt is, hogy a gyártó keresse a kereskedő kegyét, hogy annak viszont módja legyen a vevő kegyeit megcélozni. Van olyan tapasztalat, hogy az ipari gyártók elsősorban a drágábbat akarják eladni, majd azt. ami egy szezonban nekik nem megy, s csak a végén jönnek a többi áruval. Márpedig realitás, hogy ma a vásárlóerő nem végtelen, hogy a vevői szokások átrendeződnek, s egyáltalán nem igaz, hogy a nagyobb pénzt csak a belterületen lehet lefölözni a drágább áruval. És hol van a vevő érdeke? Gond az is, hogy láthatóan se az ipar, se a kereskedelem nem törekszik a szebb, tetszetősebb, korszerűbb kínálatra. Sehol nem találni olyan útbaigazítást, mely a korszerű táplálkozásra hívná fel a figyelmet. Ellentmondásokat tapasztal a vevő a tévében sugárzott reklámok decens külleme és a boltban tapasztaltak között, nem is beszélve a választékról. Az sem utolsó szempont, hogy Nyíregyháza boltjaiban olyan eladók dolgoznak, akik a tanboltban a korszerű mérőeszközöket, szeletelőket tanulták, a gyakorlatban viszont ennek semmi haszna, képtelenek a késsel tisztességesen szeletelni, s pontosan mérni, számolni. (Tisztelet a kivételnek.) A legízesebb falat is előre meg tud keseredni. ha a jó nem tetszetősen kerül a kosárba. Persze igazságtalan lenne a port a kereskedelmen elverni. Évtizedekig szoktak le a kereskedésről, s bizony az igazi boltosmesterséget elsajátítani nem könnyű. Mindezt bonyolítja, hogy a gyártó és a forgalmazó állandó vitában van, s a nyereségérdekeltség mítosza igen sok esetben tudomást sem vesz a vevőérdekeltségről. Ha keményen akarnánk fogalmazni, azt mondanánk: állam- polgári jogon mindenki jogosult a nagyobb választékból való részesülésre, a közelében lévő bolt nagyságától, a városközponttól való távolságtól függetlenül. Rá kell ébredni, hogy abban a pillanatban, amikor az ipar kínál, a kereskedelem van előnyösebb helyzetben, s miután ő a vevő érdekét is képviseli, neki kell lépnie. Meglehetősen kemény rendelkezés írja elő, hogy egy-egy település ellátásáért a tanács a felelős. Ma már ez sem egyszerű, hiszen a vállalati tanácsi rendszer, a vállalat nyereségérdekeltsége lényegesen kevesebb beavatkozási lehetőséget kínál. De talán nem is az operatív intézkedés lenne a lényeg, hanem az okos menedzselés. A kereskedelmi vállalatok bátorítása, hogy merjenek sokkal vállalkozóbbak, kockáztatóbbak lenni. Mert hiába jön finom falat Vésztőről, Varsány- gyüréből. Nádudvarról, a Ságváriból, hiába korszerűsít és kínál a húsipar akkor, ha a boltok rendszere tétova. Bürget Lajos Nem cél, csak eszköz... Értünk büntetnek Egy 1982-ben született rendelet bővítette a tanácsi szervek hatáskörét. Lehetővé tette, hogy magasabb bírságokat szabhasson ki a hatóság, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy nagyobb lesz a visszatartó hatás. Az elmúlt öt évben Nyíregyháza tanácsa rendeletet alkotott a vásárok, piacok rendjéről, a köztisztaságról, a lakóházak rendjéről és az állatok tartásáról. Ezekben konkrétan megfogalmazhatták az egyes szabálysértési cselekménye- kst) 1980-ban 1921, 1985-ben már 2156 feljelentés alapján indult szabálysértési eljárás. 1980-ban 1601. 1,985-ben pedig 1858 személy- lyel szemben járt el a szabálysértési hatóság. A jélentősnek minősíthető növekedés elsősorban az állampolgári fegyelem romlására vezethető vissza. A szabálysértési hatóság gyakorlata különösen szigorú a társadalomra fokozottan veszélyes jogtalan haszonszerzési, nyerészkedési célzatú cselekmények esetében. A kiszabott bírságok átlaga 1980-ban 964, 1985- ben már 1670 forint, öt éve a Nyíregyházán kiszabott bírság összege 764 060 forint, 1985- ben már meghaladta a kétmilliót; Voltak természetesen olyan ügyek, amelyek nem büntetéssel, hanem megszüntetéssel zárultak. Ez öt év alatt átlagosan körülbelül 13 százalék volt. Az eljárás megszüntetésére az ügyek körülbelül .50 százalékában azért kerül sor, mert az elkövető tartózkodási helyét a rendőrség aktív közreműködésével sem sikerült tisztázni. Néhányan „sportot” űznek abból, hogy lakhelyüket állandóan változtatják, állandó munkaviszonynyal nem rendelkeznek, gyakran a bírságoló határozat kézbesítéséig sem tud a hatóság eljutni. A megszüntetéssel lezárt ügyek számát növelik az egyre nagyobb számban gyermekkorúnk által elkövetett szabálysértések. Ezekben az esetekben a felelősséget kizáró ok miatt kellett az eljárást megszüntetni és védő-óvó intézkedést kezdeményezni a gyámhatóságnál. Az olyan fiatalkorúakkal szemben, akik rendszeresen nem járnak iskolába és munkaviszonnyal, jövedelemmel sem rendelkeznek a védő-óvó intézkedésen túlmenően a figyelmeztetés az egyetlen törvényes szankcionálási lehetőség. Különösen negatív fejlemény, hogy a fiatalkorú elkövetők aránya számottevően nőtt a tulajdon elleni szabálysértést elkövetők között. 1980-ban a fiatalkorúak aránya 9,6 százalék, 1985-ben mintegy 20 százalék volt a szabálysértések elkövetői között. Azokban az esetekben, amelyekben a törvény lehetővé teszi a fiatalkorúakkal szembeni szabálysértési eljárás lefolytatását, minden esetben — a különös eljárási szabályok szerint — tárgyalást tart a szabálysértési hatóság, amelyre a fiatalkorút törvényes képviselőjével együtt idézik és hallgatják meg. A tárgyalás folyamán megpróbálják felderíteni azokat az okokat, amelyek a fiatalkorút a szabálysértés elkövetésére motiválták. Az egyre szigorúbb felelősségre vonás mellett is évről évre növekszik a feljelentések száma. A tulajdon elleni szabálysértések körülbelül 90 százalékát a társadalmi tulajdon sérelmére követik el. Ez is jelzi, mennyire fontos feladat lenne a gazdálkodó szervezeteknél hagyobb figyelmet fordítani a társadalmi tulajdon védelmére. Az' ügyek 10—12 százalékát a tankötelezettség megszegése szabálysértési ügyek alkotják. E cselekmények körében a kiszabható bírság felső határa ezer forint, így csekély a lehetőség az egyéniesített bírság kiszabására. Az elkövetők nagy része sokgyermekes, alacsony jövedelemmel rendelkezik. Nem kevés lelkiismereti gondot jelent ezért a hatóságnak a bírságolás, hiszen elsősorban a gyermek az, akit — közvetetten — a bírság kiszabása sújt. E szabálysértések elkövetői között sok a visszatérő ügyfél, akikkel szemben évente több ízben kell eljárást lefolytatni. Szigorú bírságolási gyakorlatot alakított ki a hatóság a jogtalan haszonszerzési, nyerészkedési célzatú szabálysértések — a vásárlók megkárosítása, jogosulatlan kereskedés, árdrágítás, kisipari szabálysértések — területén. A vásárlók megkárosítóival'és az árdrágítókkal szemben a feljelentéseket túlnyomórészt a városi tanács vb termelés-el- látásfélügyeleti osztálya tette meg. A bírságoló határozatok egy-egy példányát a feljelentőn kívül a kereskedelmi vállalat, illetve a KISOSZ és KIOSZ szervezetei részére is megküldik. Jogosulatlan kereskedés miatt a városi rendőrkapitányság, illetve a vám- és pénzügyőri szakasz tett feljelentést. Sajnos, az elmúlt években egyre több esetben kellett eljárni olyan személyekkel szemben, akik a város piacain külföldi eredetű, új árucikkekkel. elsősorban kvarcórákkal kereskedtek. Azokat az árucikkeket, amelyeket a feljelentő szervek lefoglaltak, a tetten ért elkövetőktől kivétel nélkül elkobozták. A kisipari szabálysértéseken belül a társadalomra a legnagyobb veszélyt a jogosulatlan ipari tevékenységet folytatók, a kontárok cselekményei tették' ki. A szigorúbb, hatékonyabb bírságpolitika kialakítását segítette elő, hogy 1983. szeptember 1-től a bírságmaximum 5000 forintról 10 000 forintra emelkedett. Elenyésző a kontártevékenység folytatása miatt tett feljelentések száma, mert az állampolgárok általában csak akkor fordulnak a hatósághoz, akkor tesznek feljelentést, ha a nekik végzett „illegális munka” nem felel meg a minőségi követelményeknek, vagy a kontár becsapta őket. A környezetvédelem és a köztisztaság biztosítása egyre fontosabb feladat a megye- székhelyen, kiemelt jelentőségét a város nagyívű fejlődése és idegenforgalmi szerepének növekedése is indokolja. A köztisztasági szabálysértések miatt tett feljelentések az összes feljelentések körülbelül 10 százalékát teszik ki. Az ilyen szabálysértések elkövetése miatt felelősségre, vontak száma évről évre emelkedett, a felelősségre vonás állandóan szigorodott. Ennek ellenére is alig csökken például a közterületen szeszes italt fogyasztók száma. A város fásított, parkosított, cserjésí- tett területei védelméről szóló tanácsrendelet megalkotása óta szigorodott a parkrongálások elbírálása is. Egyre több feljelentés alapján indult eljárás a zöldterületen gépkocsival várakozókkal szemben, növekszik a bírság átlaga is. Sajnálatos tapasztalat, hogy az állampolgárok egy része még ma sem tekinti közügynek a város zöldterületeinek védelmét. Élénk példa erre az új, Október 31. tér is, ahol lépten-nyomon átgázolnak a frissen füvesített, bokrosított parkon, teszik tönkre a mindannyiunk gyönyörűségére kialakított teret. A szabálysértési csoport tevékenységének legkevésbé eredményes része a helyszíni bírságolási tevékenység volt. Az 1983. szeptember 1-i jogszabálymódosításig 21 tanácsi, illetve tanácsi vállalati dolgozó, mezőőrök és állatorvosok rendelkeztek helyszíni bírságolási felhatalmazással. A csoport a helyszíni bírságolók részére rendszeres oktatást szervezett és rendszeresek voltak a városi rendőrkapitányság közreműködésével megtartott környezetvédelmi őrjáratok is. A nem kevés szervező munka ellenére az anyagilag „legeredményesebb” 1983-as évben is mindössze 7000 forint helyszíni bírságot szabtak ki. A sikertelenség oka az volt. hogy a felhatalmazással rendelkező dolgozók nem szívesen vállalták az állampolgárokkal szembeni fellépést. A két esztendeje a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. műszaki és fenntartási irodája keretén belül megalakult környezetfelügyelői csoport már működésének első évében jelentős — 171 000 forintos, tavaly pedig 190 ezer forintos helyszíni bírságot szabott ki. Ám a szabálysértési hatóság szerint is nem a bírság, a felelősségre vonás a cél. Az eszköz a tanács kezében, hogy minél kevesebben kövessenek el olyan cselekményt, amely veszélyes a társadalomra. Jó volna legközelebb olyan adatokról beszámolni, amelyek szerint csökkent a büntetés alá vontak száma, a bírság összege. Ez azonban már nem a tanács szabálysértési hatóságán, illetve a környezetfelügyelőkön, hanem rajtunk, állampolgárokon múlik. Balogh József Mindennapos kép: gázolunk a parkon — amíg nem büntetnek...
