Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. június 12. Nyíregyházi látkép, (cs) Legalább 200 négyszögöl Szédítő karriert futottak be az utóbbi években a zárt­kertek. A földéhséget az sem csillapítja, hogy időközben drágábban bérelhetik a területeket, az új rendelkezések pedig állami földek eladását meg is tiltják. Sokan szívesen bérelnek egy parcellát. Megugrott a hirdetések száma a zártkertek és bérelhető földek cseréjéről. Arra kerestünk választ: miért ennyire népszerű a „zsebkendőnyi” földdarab az egyénnek és a hivatalnak? Őrös felé közeledve a 41-es főút bal oldalán balról las­san előtűnnek a szép csalá­di házak, jobbra viszont az embermagasságú zöldben könnyen eltéveszti az utat a járatlan idegen. Csak aki itt jutott földhöz, tudja, hogy az úttalan utak végül is hepehupás utcává rende­ződnek. Gyüre Miklóséit szíves szó­val invitálnak be. A száraz melegben is frissen locsolt ágyások, már termést- hozó gyümölcsfák közt kalauzol­nak a közeli házikó verendá- jára. — A feleségem főpénztá­rosként a közelmúltban ment nyugdíjba, engem le­százalékoltak — mutatkozik be a családfő. — Kétszobás szövetkezeti otthonban élünk a vasútállomás mellett már 13 éve. Az öcsémnek volt itt korábban a kertje, ő szólt, nem győzi egyedül, átven­nénk-e a kert felét? Öröm­mel vettük, s azóta el sem tudnánk enélkül képzelni az életünket. Tavasztól őszig szinte kinn is lakunk, csak estére buszozunk haza, mert az idős nagymama velünk él és nem akarjuk magára hagyni. A gazda büszkeségével mu­tatja az asszony a pirosló ep­ret, a dús zöldséget, és gyors háztartási napló titkaiba avat be. — Mióta megvan ez a kis kert, egy szál zöldséget nem veszünk a boltból. A pincé­ben jövő év tavaszáig kitart minden. Meggy, barack, szil­va, körte, málna termett ta­valy, a birsalmából még a konzervgyárnak is jutott el­adásra. Szörpöt, magozott meggyet, dunsztolt lekvárt, savanyúságot tettem el. A fi­unk és lányunk már csalá­dos, de még nekik is jutott a kert kincseiből. Csak azt sajnálom, hogy az unokáim nem szeretik a finom házi baracklekvárt... A Nyíregyházi Városi Ta­nácson a termelés-ellátás- felügyeleti osztályhoz tar­toznak a zártkertek és a kül­területi parcellák. Szikora Andrásné osztályvezető és Döme Istvánná mezőgazda- sági csoportvezető évek óta emelkedő keresletről mutat statisztikát. — Az első zártkerteket 1967-ben alakították ki Oro- son és Sóstóhegyen — hallot­tuk az osztályvezetőtől. — Három-négy éVe viszont ug- sásszerűen megnőtt az igénylők száma. Kérik az iro­dai alkalmazottak, munká­sok, értelmiségiek, sokgyer­mekesek, nyugdíjasok, a la­kótelepen élők, szóval a tár­sadalom minden rétege kép­viselteti magát. Ne legyen nagy a földterület — ké­rik, — csak 200 öl legalább. Egyébként ez a minimálisan megszabott legkisebb föld­darab. Tavaly már Nyíregy­háza környékén 17 helyen, zömében Oroson, Nagyszál­láson, Császárszálláson ösz- szesen 377 hektárt parcel­láztunk fel. A zártkertek szá­ma 2644. Persze, nem egyforma ér­deklődés nyilvánul meg va­lamennyi iránt. A legkere­settebbek és így a forgalmi értéke is a legmagasabb az Orosi, császárszállási és a sóstóhegyi zártkerteknek. A tárgyalóteremből Részegen kísérletezett... . . . nem éppen szolid módon, nőt szerezni magának a 31 esz­tendős nyíregyházi Kurucz Jó­zsef. Nem először próbálkozott ilyesmivel, korábban egyszer már elítélték erőszakos közösülés, il­letve akikor is csak a kísérlete mi­att. A vádlott az első tárgyalá­son nem ismerte el tettét, a kö­vetkezőn pedig igy beszélt: több tanú is állítja, hogy elkövettem, én meg nem emlékszem, akkir biztos a tanúk mondanak igazat. Mással nem is tudott védekezni, mint, hogy részeg volt, s nem tudta, mit csinál. Ha pálinkát iszik, akkor gyakran kerül ilyen állapotba. A történet — szerencsére — rö­vid. Augusztus 6-án délután eg£ lány Nagyszálláson elindult a buszhoz. Az ösvényen találkozott Kuruczoal, aki felszólította, csó­kolja meg. A lány tiltakozott, erre a férfi elkapta a csuklóját, a bokrok közé húzta. Befogtad száját, megszorította a torkát, így próbált célt érni. Anfikqr enyhült a szorítás a lány ismét kiabált segítségért. Ezt .egy arra járó gépkocsivezető meghallotta, nyomni kezdte a dudát, amitől Kurucz megijedt, s elszaladt. A bíróság a büntetés kiszabá­sánál szinte csak súlyosbító kö­rülményeket tudott figyelembe venni. A vádlott ittasan, útonálló módon, fiatalkorú ellen, nem sokkal korábbi szabadulása titán követte el tettét. A Nyíregyházi Városi Bíróság Kurucz Józsefet erőszakos közösülés kísérletében mondta ki bűnösnek, s ezért 4 év fegyházra ítélte, s elrendel­te a kényszergyógyítását is — alkoholizmusa miatt. FeUebbe'- zés után a megyei bíróság is tár­gyalta az ügyet, s helybenhagy­ta az első fokú határozatot, amely így Jogerőssé vált. Legkevésbé óhajtanak par­cellát Gerhát- és Benkő- bokorban. A növekvő igé­nyek kielégítésére még 1984. decemberében készített egy tervet a továbbfejlesztésre a tanács termelésellátás-fel­ügyeleti és műszaki osztá­lya közösen. A végleges ada­tok a megyeszékhely új ren­dezési tervéhez kapcsolód­nak. Az újabb zártkerteket a már meglévők mellett ala­kítják ki Császárszálláson, Nagyszálláson, Sóstóhegyen, Lóczi-bokorban és most elő­ször Rozsrétszőlőben. A nagy­üzemiig nem hasznosítható földterületeken összesen száz hektárt osztanak ki. . Tóth Kornélia Megrongált székek és szakadt térítők Alacsonyabb osztályba léphet Nem mindegy, hogy a városainkba, falvainkba látogató idegent milyen üzletekben, éttermekben szolgálják ki. Bi­zonyára rossz véleménye lesz rólunk, és rossz hírünket kel­ti, ha mondjuk szemetes boltokra, vendéglőkre talál. De még kellemetlenebb azoknak a vásárlóknak, akik­nek nap nap után ilyen elha­nyagolt üzletekben kell vásá­rolniuk. Sőt, az már egyene­sen fogyasztói megkárosítás­nak számít, ha mondjuk egy olyan első osztályú presszó­ban szolgálják ki őket — meglehetősen borsos áron —, ahol a berendezés elavult, és piszkos a pohár. Nem vélet­len tehát, hogy az ellenőrök rendszeresen vizsgálják a ke­reskedelmi és vendéglátó- egységek környezeti kultu­ráltságát. Márpedig munká­juk, úgy látszik, bőven akad. A napokban Nyíregyházán a termelés és ellátási bizottság tagjai és a városi tanács tár­sadalmi ellenőrei végeztek ilyen átfogó vizsgálatot. Kü­lön alkalmat erre a környe­zetvédelmi hónap adott. Né­hány helyre mi is ellátogat­tunk velük. Nem illik a környezetbe Idegenforgalmi területen, Sóstón, a Berenát és a Ke- mecsei út sarkán található a Nyíregyháza és Vidéke Áfész 22. sz. vegyesboltja. Régi pa­nasza az itt lakóknak az üz­let környékének rendezetlen­sége. A bolt előtti parkoló (?) kátyús és hepehupás. A nagy forgalmú üzlet előtt kerékpár egymás hegyén-hátán a fal­nak, fának támasztva. A be­járati lépcső pedig egyene­sen balesetveszélyes, annyira töredezett. A bolthoz tartozó udvar sem különb, keresetlen hanyagságban, széntörmelék, korhadt ládák, romlott cit- rommaradványok és dudvák csúfítják a tágas udvart. Pe­dig egyébként belül szép és rendezett a bolt. S ha való­ban igaz, hogy az Áfész egy új üzletet kíván itt építeni, akkor sem lenne szabad meg­engedni, hogy évekig ilyen elhanyagolt legyen egy üzlet környezete. N feltételek hiánya Az előzőknél már csak az kellemetlenebb, ha az üzlet belül is elhanyagolt. Az el­lenőrök a Tisza étteremben is több rosszat írtak a jegy­zőkönyvbe, mint jót. Egyér­telműen kiderült, hogy a másodosztályú feltételek itt nincsenek meg.^A. fal szeny- nyezett, a bútorzat nem egy­séges, az ételbár székei meg­rongálódtak, a terítő szaka­dozott, az ablakok piszkosak. A W. C.-k berendezései is tö­redezettek, de a konyha fel­szerelése is elavult. Az ilyen üzletben a vendég nem jól érzi magát. Talán éppen emiatt csak alig néhány ven­dég lézengett ebéd előtt a hajdan nagy forgalmú étte­remben. Ha nincs raktár... Sajnos a kellemes bolti közérzetért néhány helyen az üzletek dolgozói sem tehet­Nyíregyháza—Budapest—Sao Paulo: kísérlet, kiállítás Művészi alkotás—hullámpapírral Érdekes képzőművészeti kiállítás tart nyitva e hónap végéig Visegrádon, a Sala­mon toronyban: a 18. Sao Pauló-i Biennálén részt vett magyar műveket mutatják be. Megyei vonatkozású kü­lönlegesség, hogy a kiállító négy művész közül kettő — Bullás József és Szikora Ta­más — Nyíregyházáról in­dult. Mindketten a Vasvári gimnázium diákjai voltak, csak különböző időben: kor- különbségük két évtized. Szikora Tamás, aki Buda­pesten él, a művészi alkotó^ munka mellett tanít: Eszter­gomban a tanítóképző főis­kolán docens és van egy osz­tálya a budapesti iparművé­szeti főiskolán, ahol a rajz­oktatás kiszélesítésével kí­sérletezik. A napokban Nyír­egyházán járt, s a brazíliai szereplésről, munkájáról, ter­veiről kérdeztük. — Sajátos volt a kiállítási anyag, hiszen Sao Pauló- ban a legújabb kortárs tö­rekvéseket mutatták be a nemzetközi biennálén — mondta a művész, aki sa­jkát kiállítási munkáit „konstruktivista jellegű gra­fikák, téri installációk” meg­nevezéssel illeti. — Mennyire ismertek ezek a művészi törekvések, milyen nyilvánosságot kapnak mun­kái itthon és külföldön? — Az érdeklődő közönség megismerkedhet az új törek­vésekkel. Konkrétan csak a saját munkáimról szól­nék: több grafikám látható a Műcsarnokban, s az euró­pai kulturális fórum idején a „Kísérlet a képzőművészet­ben” című budapesti kiállí­táson, a Petőfi-csarnokban is bemutattak néhányat. öt grafikával vehettem részt a A művész kedvenc „dobozai”, a Sao Paulói biennálén szerepelt egyik grafika. is június elején zárult londoni kiállításon, amely á magyar kortárs grafikát reprezen­tálta, két. rajzzal pedig Gö­teborgban mutatkozhattam be. A póznái Interart vásá­ron a szófiai modern múze­um részére vásárolták meg egy- képemet. Számomra azonban különösen nagy öröm, hogy egy festményem után most három rajzom került a budapesti Nemzeti Galériába. — Milyen a kapcsolata a szőkébb pátriával, szülőföldjé­vel, foglalkoztatja-e esetleg újabb nyíregyházi kiállítás gondolata? — A művészi munka egyik vonala szorosan köt Nyír­egyházához, a papírgyárral társadalmi szerződést is kö­töttünk: itt gyártott anyago­kat is használok munkáim­nak egy részéhez. Léteznek ugyanis olyan törekvések a képzőművészetben, amelyek a múlandó anyagot is meg akarják örökíteni. így én például különböző installáci­ókhoz, térplasztikákhoz hul­lámpapírt, kartont, fát is használok. A kapcsolat két­oldalú: a segítség fejében nagyméretű dekoratív képet készítek — a tervek szerint — a gyár tanácskozótermé­nek falára. A kérdés máso­dik felére még nem tudok elég konkrét választ adni. Nyíregyházán 1978-ban, a főiskolai évek után mutat­koztam be önálló kiállítással a Jósa András Múzeumban. Azóta csaknem egy évtized telt el, s valóban időszerű lenne az út felmérése egy újabb kiállítással. Erről — még időpont nélkül — szó van, és várhatóan a nem túl távoli jövőben létre is jön: én örömmel készülök. M. S. nek sok mindent. Az élelmi­szer-kiskereskedelmi válla­lat borbányai boltját is hiá­ba festik kívülről, ha az üz­let belül olyan szűk, hogy a felhalmozott göngyölegek kö­zött a szatyrokkal megrakott vásárló csak slalomozhat. Az üzletvezető tehetetlenül tárja szét a kezét. Már évek óta ígérgetik, hogy kap egy raktárt, ahová a rekeszeket elrakhatja. A társadalmi ellenőrök 38 üzletben vizsgálták a kör­nyezeti kulturáltság helyze­tét. Az összefoglaló vizsgála­ti jegyzőkönyvből csak két jellemző adat. A kei^skedel- mi üzletek 60 százalékát, a vendéglátóegységek 40 szá­zalékát belül festeni kellene. Csupán 11 olyan üzlet volt, ahol egyértelmű dicséret ke­rült a jegyzőkönyvbe. Tet­szett például az Imbisz Grill tisztasága és a Randevú presszó eleganciája. Néhány vendéglátóegységet viszont, ha a hiányosságokat nem pó­tolják záros határidőn belül — alacsonyabb osztályba kell sorolni. Bodnár István HELYZETKÉP TISZABECSRÖL A Képes Üjság május 31-i szá­mában terjedelmes riport jelent meg Tiszabecsről. A cikkben ol­vashatjuk, hogy a Tiszába ke­rült első tiszabecsi templomot már Rákóczi sem láthatta, mikor 1703. július 14-én hajnalban Ti- szaújlak irányából átúsztatott a folyón. A falu melletti Bajnok- réten ütköztek meg a német vér­tesekkel, s mindjárt meg is fu- tamították a labanc csapatot. A csata emlékét a templom kertjé­ben őrzi egy obeliszk, de a be­csiek az ütközet helyén, a Baj- nokrét egyik kies ligetében szeretnének emléket állítani a szabadságharc első katonái győ­zelmének tiszteletére. Társadalmi munkásokban nincs is hiány, de az ásók, kapák mellé valami pénz is kellene. A faluban bár­merre kerül szóba az emlékmű dolga, Köpeczi Bélát, Rákóczi - kutató miniszterünket említik, mondván, hogy tervükkel őt szándékoznak megkeresni. A gazdálkodásról, a jövőről a tsz- elnök így nyilatkozik: — „Ha nyolc-kilencszáz évig megélhe­tést adott ez a vidék, miért ép­pen most kell elnéptelednie? Ed­dig például évi kétmillió veszte­séget .termelt’ a marhatelep. Most majd kiadjuk a tagoknak a borjakat, ugyanúgy a juhá­szaiból ' a bárányokat. Tavaly mindenki Idegenkedett tőle, de akik belevágtak, a havi nyolc­ezret .megkeresték vele. Az ezer­négyszáz hektár földből legfel­jebb ezret hagyunk meg. Ami felszabadul, ott erdőt telepítünk, meg legelő lesz a jószágoknak.” A VÁMHATÁROKRÓL A Népszabadság május 30-i száma összeállítást közöl a vám­határokról. Ebben olvashatjuk: „A rövid szovjet—magyar ha- tarszakasz átkelőhelye Csop— Záhony. A közúti állomás sze­rényebb utasforgalmat bonyolít le. Tavaly 622 ezren fordultak meg itt, s a vasúton is megkö­zelítően ennyien lépték át a ha­tárt. Viszonylag szerény a turis­taforgalom, a ki- és belépők zö­me az idén lengyel turista. A szovjet és a magyar uta­lok csaknem valamennyien autó­busszal, csoportosan érkeznek. A forgalom 1981-től folyamato­san 10—12 százalékkal nő. Meg­ritkult a gépkocsival a Szovjet­unióba készülő magyar turisták száma, ám csoportosan mind többen tesznek látogatást a ha­tár túlsó oldalán, s _onnan Is mind többen érkeznek- hozzánk. A vámkezelők minden utast becsületes, törvénytisztelő ál­lampolgárként kezelnek. Mégis érik őket meglepetések: ruhada­rabok közül, az autó üregeiből, ilyen-olyan rejtekhelyekről az engedélyezettet meghaladó pénz­összegek kerülnek elő forintban és konvertibilis valutában egy­aránt. Nem ritka, hogy apróbb cikkekből nagyobb tételeket rej­tenek el. A Szovjetunióból be­hozott cikkek skálája igen szé­les. Legkedveltebbek a műszaki és barkácsáruik, továbbá a szí­nes tévé. Ez utóbbiak vámtéte­le méltányos. Az ajándékként tőlünk kivitt holmik közül a fű­szerek, a gyermekruha, a far­mer és a cipő a leggyakoribb. Zártkertek karrierje

Next

/
Thumbnails
Contents