Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. június 10. KÁDÁR JÁNOS: Kapcsolatainkat a bizalom, a megértés hatja át Kedves elvtársak, elvtárs­nők! MIHAIL GORBACSOV: Szilárdítjuk a szocialista világrendszer nemzetközi pozícióit Köszönöm a szíves fogadta­tást. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának nevében s a magam részéről köszöntőm a becsü­lettel és eredményesen dol­gozó Csepeli Szerszámgép- gyár kollektíváját; a magyar —szovjet barátságot kifejező nagygyűlés minden résztve­vőjét, s az önök személyében köszöntőm a magyar munkás- osztályt, dolgozó népünket. Kiemelkedően fontos és örvendetes politikai esemény számunkra, hogy meghívá­sunkat elfogadva baráti lá­togatást tesz nálunk, s most itt van közöttünk Mihail Szergejevics Gorbacsov elv­társ, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkára. Engedel- mükkel én is szeretném szív­ből köszönteni magas vendé­günket. hozzánk oly közelálló elvtársunkat, Gorbacsov elv­társat, kedves feleségét és a kíséretében lévő valameny- nyi szovjet barátunkat. Sze­mélyükben a hazánkat a hit­leri fasiszta megszállás alól felszabadító Szovjetuniót, a testvéri szovjet népet, a ve­lünk jóban-rosszban kitartó, segítő, igaz barátot, nagy szö­vetségesünket köszöntjük. Gorbacsov elvtárssal a teg­napi napot munkával töl­töttük. Tájékoztattuk egy­mást az országainkban folyó szocialista építőmunkáról, áttekintettük kétoldalú kap­csolatainkat, a magyar—szov jet együttműködés tovább­fejlesztésének lehetőségeit, beható eszmecserét folytat­tunk a nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről. Tárgyalásainkon ismét be­bizonyosodott, hogy egysé­günk szilárd és megbontha­tatlan, mert közös marxista- leninista elveink alapján, va­lamint országaink alapvető érdekeinek és távlati céljai­nak egybeesése nyomán pártjaink a szocialista épí­tés és a világhelyzet kérdé­seit azonosan ítélik meg. Kö­zös az elhatározás abban, hogy a kétoldalú magyar- szovjet együttműködést min­den területen továbbfejleszt­jük és magasabb színvonal­ra emeljük, s abban is, hogy a nemzetközi kérdésekben együtt, azonos célokért: a vi­szonyok megjavításáért, a tartós békéért, az emberiség nyugodt, pusztító fegyverek­től mentes jövőjéért küz­dünk. Magunkról, a szocialista építés magyarországi helyze­téről szólva reális tájékozta­tásit adtam Gorbacsov elv- társnak. őszintén elmond­tam. hogy gondunk jelenleg ás van, több mint elegendő, s a szocialista építés meneté­ben igen nehéz akadályokat kell még leküzdenünk. Ha számba veszem összes mostani nehézségünket, tu­dom, hogy nem kis feladato­kat kell megoldanunk. De tudom azt is, hogy voltunk már százszor nehezebb hely­zetben is, és a párt, a társa­dalom, a nép erőit összefog­va úrrá lettünk rajta, túlju­tottunk az akadályokon, és alig hihető, szép eredménye­Kádár János beszédét tartja. két értünk el. Most sokkal több erőnk van, pártunk és népünk tapasztaltabb, éret­tebb, tudása gazdagabb, mint régebben volt. Ezért sok mú­lik a céltudatosságon, az aka­raton, a felelős hozzálláson a feladatok megoldásakor — röviden szólva: sok múlik a jobb munkán. Ma kezdi meg munkáját hazánkban a Varsái Szerző­dés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének soros ülése. Szövetségi rendszerünk párt- és állami vezetői feszült és ellentmondásos nemzetkö­zi helyzetben tanácskoznak. A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó után a világ egy fokkal több bizalommal tekintett a jövőbe. Már ak­kor számoltunk azonban az­zal, s a legutóbbi hónapok tapasztalatai is azt bizonyít­ják, hogy az imperializmus szélsőséges körei, a szemben­állás amerikai és más hívei nem egykönnyen adják fel terveiket, tovább szítják a' fe­szültséget, fokozzák a fegy­verkezési hajszát. A Politikai Tanácskozó Testület üléséről még korai szólni, egyet azonban bizto­san mondhatok: a Varsói Szerződés országai a béke ér­dekében fogják ismételten felemelni szavukat, és hatá­rozottan síkraszállnak a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett éléséért. Olyan világot akarunk, amelyben mindenki szabadon és biztonságban érezheti magát, s a biztonság a sokoldalú együttműködés szilárd alapjaira épül. Ha­zánk — szövetségeseivel összhangban — a maga esz­közeivel és lehetőségeivel a jövőben is arra törekszik, hogy hozzájáruljon a közös célok eléréséhez. Szovjet ba­rátainkkal együtt abból in­dulunk ki, hogy mai vilá­gunkban nincs fontosabb fel­adat, mint a békéért, az em­beriség biztonságáért való ki­tartó küzdelem. Kedves elvtársak! Szívből köszönöm a meleg, bensőséges fogadtatást, őszin­tén köszönöm önnek, kedves Kádár elvtárs, magyar bará­tainknak az országunkról és a szovjet—magyar barátságról itt elmondott meleg szavai­kat. Nem először járok Buda­pesten. Ez az újabb találko­zás laz önök gyönyörű fővá­rosával és ismerkedésem a gyárral feljogosít arra, hogy kijelentsem: az ország jó munkaritmusban él. Itt, Cse­pelen érzem (azt a szovjet munkáskollektívákkal tör­tént találkozásaimból ismerős légkört, lamelyet áthat, hogy az embereket nemcsak a sa­ját üzemük ügyei, hanem az ország dolgai is érdeklik. Érezhető, hogy nem a régi módon akarnak dolgozni, ha­nem úgy, ^ahogyan most az idő megköveteli. Kádár élvtárssial tegnap tartalmas beszélgetést foly­tattunk. Szót váltottunk a vi­lágban végbement jelentős változásokról, a szocialista világrendszer problémáiról; arról, hogy Magyarországon és a Szovjetunióban hogyan oldják meg a pártjaink kong­resszusain kitűzött feladato­kat. E feladatok lényege mind Magyarországon, mind pedig a Szovjetunióban világos: még jobban, még hatéko­nyabban kell dolgozni, úgy, ahogyan azt a jelenlegi idők megkövetelik. Márpedig az idő nem tesz lehetővé más választást sem önöknek, sem nekünk, sem más testvéri országoknak. Az alkotó útkeresés új törté­nelmi kihívása elé állítja a szocializmust. Nincs jogunk egy helyben topogni, lema­radni. Csakis gyorsított lép­tekkel állíthatjuk teljesebben a dolgozó ember szolgálatába a szocializmus óriási tartalé­kait és lehetőségeit. Ez azt is jeleníti, hogy szilárdítjuk or­szágaink, a szocialista világ­rendszer nemzetközi pozíció­it, növeljük tekintélyét, fo­kozzuk vonzerejét, hatását a világeseményekre, az aitom- katasztrófia elhárításáért ví­vott küzdelemre. Ez annak a stratégiának alapvető értelme és célja, amelyet pártunk a Szovjet­unió gazdasági -és 'társadalmi fejlesztésének meggyorsítá­sára dolgozott ki. Ez a fel­adat, mint tudják, nagy és bonyolult, mind 'arányait, mind megközelítését, mind a megoldás módszereit tekint­ve. Mi lényegében éppen csak megkezdtük a végrehajtását, s az első, igazi, egyelőre még csalk szerény eredményeket értük el. Sok még a tennivaló. • Most az van napirenden, hogy a szocialista országok internacionalista kapcsolatait is az intenzív együttműködés vágányaira helyezzük át, el­mélyültebbé és eredménye­sebbé tegyük, megújítsuk a politikád és a gazdasági együttműködés mechanizmu­sát, a többi között a KGST keretében is. Ezen a találkozón feltétle­nül szólnom kell nemzetközi kérdésekről is. A külpolitika ugyanis már régóta nemcsak a diplomaták dolga. Vala­mennyi embert, minden em­ber somsát és életét érinti. Ez napjaink valósága, az atom­kor valósága. Másfél hónapja megrázó szerencsétlenség történt: tönkrement a csernobili atomerőmű reaktora. Embe­rek vesztették életükét. A szerencsétlenség sok ország­ban töltötte el fájdalommal az embereket. Felhasználva az alkalmat, szeretnék köszö­netét mondani önöknek, Ma­gyarország állampolgárainak a részvétért, a szolidalitás- ért és a segítőkészségért. Gondosan vizsgáljuk a bal­eset műszaki okait, levonjuk belőlük a tanulságokat, meg­teszünk mindent, hogy a jö­vőben elejét vegyük az effé- le haleseteknek. Minden atomerőműnél — azoknál is, amelyek működnek és azok­nál is, 'amelyek épülnek — fo­kozott biztosógi intézkedése­ket foganatosítunk. A nemzetközi ügyekben vallott véleményünket így le­hetne megfogalmazni: atom­háborút nem szabad megen­gedni, az atomfegyvereket meg kell semmisíteni. Ebből kiindulva a Szovjetunió elő­terjesztette az atomfegyverek teljes megsemmisítésének a gyakorlatban is megvalósít­ható programját. Támogat­ják ezt barátaink és szövet­ségeseink, támogatja minden józan gondolkodású ember. Ezért vagyunk ilyen eltö­kéltek, elvtársak az atomkí­sérletek kérdésében. Ha be­tiltjuk ezeket, máris felépí­tettük az első szilárd gátat a tömegpusztító fegyverzet nö­velésének útjában. Az pedig, hogy ehhez a problémához hogyan nyúlnak az államok, sajátos fokmérője politiká­juknak. Aki az atomfegyve­rek megsemmisítésére tö­rekszik, az a kísérletek betil­tását követeli. Aki ragasz­kodik ehhez a fegyverhez, az el is követ mindent, hogy a kísérletek folytatódjanak. Csaknem egy esztendeje, hogy a Szovjetunió nem vé­gez atomrobbantásokat. Ez azt bizonyítja, hogy komo­lyan, felelősségtudattal ke­zeljük a háború és a béke problémáját. De tekintsünk csak az Egyesült Államokra. Ott szinte egy napot sem tudnak elképzelni atomfegy­ver-kísérlet nélkül. Azt mondják: a jelenlegi körül­mények között enélkül nem lehet sem növelni, sem kor­szerűsíteni a meglévő fegy­verzetet. Nos, valóban, újabb kísérletek nélkül a régi fegy­ver nem tökéletesíthető, új pedig nem hozható létre. De hiszen mi éppen ezt akarjuk! A Szovjetunió azt javasolja, hogy semmisítsék meg az atomfegyvert. Ezért, a béke érdekében vállaltuk a kocká­zatot, amikor meghosszabbí­tottuk egyoldalú moratóriu­munkat. A Szovjetunió sze­retné meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy kövesse pél­dáját, majd állapodjanak meg az atomkísérletek végle­ges betiltásában, beleértve az erről szóló megállapodás vég­rehajtásának átfogó, megbíz­ható ellenőrzését. Az eddigi­ekből ítélve azonban Wa­shington csak arra hajlandó, hogy kockára tegye az embe­riség sorsát saját önző érde­kei miatt. Lehetetlen, er­kölcstelen és veszedelmes po­litika ez! Még egy dologról feltétle­nül szólnom kell itt, Buda­pesten. Az európai helyzet­ről. Európában annyi atom­fegyver halmozódott fel, hogy sűrűn lakott földrészünk a szó szoros értelmében a föld­kerekség legrobbanékonyabb helye lett. A genfi szovjet— amerikai tárgyalásokon új tervezetet nyújtottunk be, amelynek célja Európa men­tesítése a közepes hatótá­volságú szovjet és amerikai rakétáktól. Ez összességében néhány száz olyan atomtölte­tet jelent, amely képes Euró­pa földjét „felperzsejt föld­dé” változtatni. Egyedülálló esélyt adtunk arra, hogy megnyíljék az út az atomle­szerelés felé Európában és szerte a világon. Igaz, Angliának és Francia- országnak Is vannak atom­fegyvereik. Ezek egyelőre semmilyen tárgyalások napi­rendjén nem szerepelnek. Ál­láspontunk a következő: a legfontosabb, hogy ez az erő ne növekedjék, ha a Szovjet­unió és az Egyesült Államok megsemmisíti közepes ha­tótávolságú rakétáit. Mi azonban készek vagyunk to­vább is lépni, s már javasol­tuk Londonnak: ha lemond az atomfegyverről, akkor a Szovjetunió arányosan csök­kenti nukleáris eszközeit. Természetesen ez a kérdés azonnal nem oldható meg. De haladhatunk fokozatosan. Mondjuk, megállapodnánk abban, hogy az azonos biz­tonság elvei alapján és meg­bízható ellenőrzés mellett kölcsönösen, szakaszosan és arányosan csökkentjük az atompoteenciálokat. A Szov­jetunió kész ilyen tárgyalá­sokat kezdeni Angliával is és Franciaországgal is. Azt kérdezik tőlünk: és mi legyen a nem nukleáris fegy­verekkel. Hiszen ezekből is nagyon sok van Elurópában, és önmagában ez is nagy ve­szélyt jelent. Országaink amellett vannak, hogy lé­nyegesen csökkentsék a ha­gyományos fegyverzetet Európában, az Atlanti-óceán­tól az Urál-hegységig. Ilyen részletesen kidolgozott és meghatározott időtartamra szóló programot készülnek megvitatni Budapesten a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének hol­nap megnyíló ülésén. Nehéz és bonyolult időket élünk, elvtársak. De teljes meggyőződéssel kijelentem: az emberiség nemcsak arra képes, hogy fennmaradjon, hanem arra is, hogy megta­nuljon emberi módon, vagyis békében és szabadságban él­ni. Ezért azonban küzdeni kell. Keményen és közösen. Nemcsak a háború veszélye ellen, hanem az államok nem­zetközi együttműködésének elmélyítéséért is, s azért, hogy még teljesebben aknáz­zuk ki földünk és a világűr lehetőségeit. A közeli napokban a Szov­jetunió elvi fontosságú ja­vaslatot terjeszt az ENSZ elé. Lényege egyszerű: te­gyük a világűrt a „csillagbé­ke” ne pedig „csillagháború” színterévé. Az emberiség ké­pes rá, hogy együttes erő­vel, közös fellépéssel előbb­re jusson a világmindenség kutatásában és kiaknázásá­ban, közös földi' szükségle­teink kielégítése érdekében. Ez komoly, nagyszabású prog­ram. Javasoljuk, hogy meg­valósítására az ENSZ kere­tében hozzák létre a kozmosz­világszervezetet. Ez megfelel­ne minden — kis, közepes és nagy — állam érdekeinek. Az a gyakorlat, amelyet a szocialista országok az In- terkozmosz szervezetben sze­reztek, bizonyítja, hogy ez valóban így van. Elvtársak! A történelem úgy alakult, hogy országainkban a szocia­lizmus sorsa kezdettől fogva szorosan összefonódott. A szocialista forradalom orosz- országi győzelme megnyitot­ta a magyar munkáshatalom létrehozásának távlatát is. A hősi harc az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaságért — s ebben Csepel proletariátu­sa is részt vett — elősegítet­te a szovjet hatalom meg­erősödését is oroszföldön. Lenin, a szovjet és a magyar kommunisták első nemze­déke örökül hagyta ránk a proletár osztályszolidaritás­hoz való hűséget. Ez a szo­lidaritás segít abban, hogy megvalósítsuk, s ha kell, bátran védelmezzük közös vívmányainkat, mindazt, ami a legjobb, a legértékesebb a népeink közötti kapcsola­tokban, a kommunista célo­kat és eszményeket. Kedves elvtársak! Még egyszer köszönöm a szíves fogadtatást. Sikereket kívánok önöknek, az egész magyar népnek a szocialista építésben, az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításában. Diadal­maskodjék földünkön, Euró­pában és határain túl a béke és az együttműködés! Mihail Gorbacsov további programja A csepeli látogatást kö­vetően Mihail Gorbacsov belvárosi sétával folytatta hétfői programját. Ide is, miként Csepelre, elkísérte felesége, Raisza Gorbacso- va, s ott voltak a magyar vendéglátók, akikhez csat­lakozott Kádár Jánosné is. Ugyancsak jelen voltak az SZKP KB főtitkárának kí­séretében lévő szovjet ve­zetők. A kora délutáni órákban a Rozmaring Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezet Me- riklon Gazdasági Társulá­sánál folytatódott Mihail Gorbacsov programja. ★ Mihail Gorbacsov hétfőn a Központi Bizottság szék­házában találkozott Kádár Jánossal és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt más vezetőivel. Elvtársi beszél­getésre került sor az MSZMP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusa hatá­rozatainak végrehajtásával összefüggő időszerű kérdé­sekről. Megkülönböztetett figyelmet szenteltek a szovjet—magyar együttmű­ködés fejlesztése és elmé­lyítése távlatainak. Meg­erősítették az SZKP és az MSZMP eltökéltségét, hogy fejlesztik együttműködésü­ket a szocialista építés min­den területén, gazdagítják a párt- és államközi kapcso­latok tartalmát, minden eszközzel elősegítik a gaz­dasági, műszaki-tudomá­nyos és kulturális együtt­működés hatékonyságának növelését, új korszerű for­mádnak alkalmazását. A találkozón hangsúlyoz­ták a testvéri szocialista or­szágok összehangolt erőfe­szítéseinek megkülönbözte­tett jelentőségét a béke, a nemzetközi biztonság sza­vatolásáért és a leszerelé­sért vívott harcban. Kife­jezték a két ország szándé­kát: a jövőben is tovább erősítik a szocialista közös­ség egységét és összeforrott- ságát, amely a béke és a társadalmi haladás legfon­tosabb tényezője. A találkozó szívélyes ba­ráti légkörben, a kölcsönös megértés és a teljes egyet­értés jegyében zajlott le. Mihail Gorbacsov a szónoki emelvényen.

Next

/
Thumbnails
Contents