Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-25 / 148. szám

2 Kelet-Magyarország 1986! június 25 Diáknyár '86 Zánka várja őket Mindig is a gyerekek jussa volt a nyár, az a bizonyos „nagy vakáció". Nos a nyári program még nem teljes, de érdekes gondolkoznunk azon, hogy hány helyre, hány út­törő korú gyerek, hány ifi­vezető utazik idén. Június­ban jubeliumi úttörőtábor­ba jutottak el öten. A tábor helye Csillebérc. Még június­ban utaznak az egyéni pá­lyázók úttörőtáborába az egyes pályázatokon legjobb eredményt elért gyerekek. Idén nyáron is megrende­zik a kiváló úttörők táborát. Mátészalka környékéről 5 ópályi gyerek juthat el oda. Mátészalkai résztvevője is van a júliusban megrende­zendő természtjáró szakkö­ri titkárok táborának. Oda 6 fiatal utazik. Már a búcsúzó nyár, augusztus második fe­le. A „Játssz velünk!” orszá­gos táborba a kisdobos kö­zösségek legjobbjait várják. Ebbe a táborba 5-en utaz­nak. Várnak szálkái gyereke­ket Zánkára, az őrsvezetők országos táborába, 14 fiatal a kiváló közösségek táborá­ba, de 30 úttörőtanácsi kép­viselő is elutazhat Csille­bércre. Sajátos térképet le­hetne rajzolni azokról az utakról, amelyeket a gyere­keink idén is bejárhatnak. Lesznek természetesen he­lyi, megyei rendezvények is. Csengerben találkoznak a honvédelmi szaktáborosok, valamint a továbbképzéseken résztvevők, több mint 200-an. Sportosok találkozója volt már Sóstógyógyfürdő, ahol 28-an jártak. Ugyanott ta­lálkoznak a kezdő ifivezetők, akik kiöregedvén az úttörő korból, hazafelé már kísérők nélkül is utazhatnak. „Kulcsosok11 lennének, ha... Gyermekprogram minimális költségért Tavaly történt először, hogy a városi művelődési központ az úttörő és kisdo­bos korú gyerekek részére különféle szaktáborokat ren­dezett a volt járási hivatal kertjében, épületében, a mos­tani művelődési házban. Má­tészalkán kísérletnek szánták ezeket a nyári táborokat, számítván arra, hogy na­gyon sok családban gondot okoz a gyerekek nyári prog­ramjának tervezése. A kísér­let, úgy tűnik, bevált. Idén nyáron lényegében minimális költségért ötszáz forintért kéthetes táborokat szerveznek. A kicsiknek me­setábor kezdődik július 7-én és tart július 20-ig. A színes programban éppen úgy meg­található a játék, tanulás, a játékkészítés, mint például egy-egy kirándulás. A na­gyobbak, a július 21-én kez­dődő és augusztus 3-ig tar­tó olvasótáborba jelentkez­hetnek. Tervez a művelődé­si ház esetleg más progra­mokat is. Nyereségük nincs rajta. A gyerekek napközis ellátást kapnak. A tábor szer­vezői, segítői jobbára társa­dalmi munkában dolgoznak, hiszen a tavalyi programok is számos gyereket csábítot­tak már a ház különféle szakköreibe, csoportjaiba. Itt az ofszet! Jó híre volt és jó híre van a mátészalkai nyomdának. Egy pincéből jutottak á mo­dern csarnokig, rég nullára leírt gépektől a maiakig. A megyeszékhelyen működő központi üzem is egyre több gondot fordít a szálkái üzem technológiájának fejlesztésé­re. A síknyomtatás ma már a szalkaiaknak sem álom. Most egy LIT-STAR típusú reprodukciós fényképezőgé­pet helyeztek üzembe. Ez biztosítani fogja, hogy a sík­nyomtatás folyamatossága, minősége és gyorsasága az eddigieknél is jobb nevet ad­jon a Nyírségi Nyomda szak­embereinek. Az ofszetnyom­tatáshoz szükséges nyomó­formákat májustól a máté­szalkai nyomdászok készí­tik. Képünkön: Nagy Sándor ofszetgépmester ellenőrzi a montírozást. (Both Pál Amb­rus felvétele.) Az oldalt összeállította:’ BARTHA GÁBOR Gyors ütemben és látványosan is épül Mátészalka egyik, várhatóan legszebb középüle­te, az új posta. Az építőket dicséri, hogy bár alig tenyérnyi helyen dolgozhatnak, a köz­vetlen környéken csak a látvány van. Nyoma sincs az építkezés máshol megmagyarázott rendetlenségének. Valami mindig hiányzik » Árformáié pavilon Erőfeszítések a szolgáltatás bővítésére Oroszokkal, oroszul Nyelvet tanulni, csak könyvekből, nehéz. Ép­pen ezért volt szerencsés vállalkozás az Országos Pedagógiai Intézet és a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács V. B. művelődési osztálya által kezdeménye­zett és szervezett belföldi orosz nyelvi táborok léte­sítése. Június 16-án keltezték azt a levelet, amelyből ki­derül, hogy a korábbi évek jó tapasztalatai alapján az egyik ilyen szovjet és magyar gyerekeket ven­dégül látó belföldi orosz nyelvi tábor helyszínéül ismét Mátészalkát jelölték ki. A magyar és szovjet gyerekek egymás mellett élnek, ismerkednek, ta­nulnak egymástól, és köz­ben természetesen szóra­koznak, nyaralnak is. Városunkban a tábort ünnepélyes keretek kö­zött június 30-án dél­előtt nyitják meg az Esze Tamás Gimnázium kollé­giumában. A kereskedelmet, a szolgáltatásokat általában szidni szokták. Akkor hallunk, beszélünk róla, ha valami nincs. És valami mindig hiányzik. A napokban Vizler Emil, a tanács ellátási csoportvezető­je egy érdekes felmérést mu­tatott. Ebből kiderült, hogy 1984-től két év alatt boltok egész sora nyílt a városban. Míg korábban a kereskedel­mi ellátást jobbára egy vál­lalat, illetve szövetkezet vál­lalta magára, szaknyelven „egyszektorú” volt az ellá­tás, most határozott törekvé­se a városnak, hogy több szektorú legyen a város ke­reskedelme. Oloső áruk boltja Érdemes egy leltárfélét ké­szíteni. Korábban volt egy vasüzlet, aztán felépült az áruháznak beillő Vasvill-de- pó. Nyílt „Építek" üzlet, autóalkatrész-bolt. Üzletet, illetve üzletrészt nyitott a Herbária. Nem is olyan ré­gen még szenzációnak szá­mított az első olcsó áruk boltja. Azóta minden lakóte­lepen van már ilyen üzlet, ráadásul a kínálatuk sem egyforma. Több termelőszö­vetkezet a fenntartó. Köz­vetlenül az Ofotért üzlete mellett jól megpl a MOM új optikai szakboltja. A napok­ban nyit a város első dia­betikus boltja. Az egyetlen diabetikus Másik példa: a Zöldért Vállalat pavilont nyitott a városi piacon. Különösebb gond sohasem volt a piac ellátásával. Az új üzlet vi­szont alkalmanként árfor­máló szerepet is betölt. A kereskedők, és ez egyre in­kább érvényesül, versenyez­ni kényszerülnek. Jellemző, hogy míg korábban előfor­dultak áruvisszatartással kapcsolatos panaszok, vásár­lói bejelentések, ezek szinte nullára csökkentek. Míg ko­rábban nem egy panasz hangzott el a kereskedői ma­gatartásra, ezek száma is megfogyatkozott. Bővült a kínálat, hiszen más kereske­dő mást rendel. Ki járt jól? Nyilvánvalóan mi vásárlók, a város, és a városkörnyék lakossága. Mennyibe került mindez? Hihetetlenül kevésbe. Az autóalkatrészbolt például úgy nyílt meg, hogy a városi tanács közvetített. Nem pénzt adott, nem milliókat áldo­zott, csak egyszerűen meg­próbált segíteni. Ugyanígy: az optikai bolt gazdája a MOM, az olcsó áruk boltjait termelőszövetkezetek létesí­tették, a messze környéken egyetlen diabetikus bolt gaz­dája a malom- és gabona- íipar. Végül egyetlen mondat a nagyon .közeljövőről. A vá­rosképet is előnyösen befo­lyásolja majd a városköz­pontban megnyíló 6—8 pavi­lon. Ezek mást és mást kí­nálnak, nyilvánvalóan ver­senyeznek a régebbi boltok­kal. Gazdagabbá teszik a vá­rost. Nem azt mondjuk, hogy már minden van, de azt igen, hogy jobb a mátészal­kai emberek és a városban vásárlók közérzete. Verseny az autója vitásért Hasonlóképpen vagyunk a különféle szolgáltatásokkal is. Egy jelentésben úgy fo­galmazhatnánk, hogy alapve­tően megfelelő. Jelenleg 60—* 65 szakmában dolgoznak kis­iparosok. Meghökkentő szám, de jól jelzi, hogy a kisipar keresi az ellátatlan területeket. Ér­demes lenne megtudni vala­miképpen, hogy mennyi bosszúságot takarítunk meg azzal, hogy ipart kapott a szippantó autós, hogy nőtt a személy- és tehergépkocsi­fuvarozók száma, megoldván a nemrégen még aggasztó ta­xikérdést: Kellene persze még sok minden. Kevés a kőműves, az ács, az asztalos, a tetőfedő, a fűtésszerelő. Ezért van, hogy szívesen ad a város ipart azoknak, akik ezt munka mellett vállalják. Ugyanakkor szorgalmazza, segíti a különféle cégek vá­rosba települését. A volt Modul-szerviz he­lyén újra megjelent a Gel- ka. Televízió, rádió, háztar­tási gépszerelő üzlet nyílt a Pálma presszóval szemben, az egykori nyomda helyén. Nem palota ez az üzlet, de abban a pincében 4 jó szak­ember a nyitás óta panasz- mentesen dolgozik. Egy má­sik példa: verseny alakult az autójavításért, a termelési kedvet is serkenti, hogy fel­vásárlótelepet létesít az áfész a Fürst Sándor utcában. Kereskedelem és szolgálta­tás. Általában akkor beszé­lünk róla. amikor valami hi­ányzik. Ez a gyors és igen­csak vázlatos leltár talán jó arra, hogy jelezni tudja, merre tart a város. Jelezze, ahogyan élünk és azt is aho­gyan, amilyen kényelemben élhetünk majd — mondjuk — 2000-ben. ELVONULTAK a bontók és már csak a tereprendezés, az építkezéshez szükséges utak kialakítása van hátra a volt járási hivatal épületé­hez csatlakozó, a holnap mű­velődési házát meghatározó színházterem alapozásáig. ELKÉSZÜLT a gázvezeték az ipari út és a sorompó kö­zött, a Móricz Zsigmond ut­cában. Lehetővé válik a la­kossági gázbekötés is, az előre közölt feltételek sze­rint. MÁTÉSZALKA egyik leg­szebb lakóépülete a Kossuth utca sarkán épült. Dicsére­tes gyorsasággal készült el az új épület előtt a járda, ahol helyet tudtak kialakítani a szemétgyűjtő konténereknek is. TETSZIK a világ, mert most 1986 júniusá­ban úgy tűnt. hogy utolérjük végre a nyarat. Kis öröm ez akkor, ha megszokott, de nagy, Via aggódnunk is kellett érte. Magyarázatként csak annyit: egy évek óta tartó folyamat ta­núi lehetünk Szatmárban, sze­rencsére a Nyírben és Szabolcs­ban, is. Mi történik? Csak any- nyi, hogy egyre többen, egyre szívesebben, visszatéröbben fe- dezgetik fel Szabolcsot, Szat- márt, Bereget. A Felső-Tiszát és a Túrt, vizeinket és erdeinket, összeboruló fák alagútján át vezető útjainkat, és mert ez ve­le jár, az itt lakó embert. Utol­értük a nyarat? Bizonyos vonat­kozásokban kezdjük utolérni az idegenforgalmi szezont. Pont akkorra, mire az első nagy lét­számú turistacsoport megérke­zett, elkészültek a szálloda fel­újításával. Jöttek a Romániába igyekvő magyar csoportok, on­nan minket keresők, és jöttek Európából még sokan. Korábban a szálloda a vendég igényessége miatt nem fogadhatott például szovjet csoportokat. Nagyobb összkomfortot kértek, és ha szűk lehetőségek között is, de ezt a nagyobb komfortot meg­próbáljuk most biztosítani. Va­lóban tetszett, hogy a, csoport érkezése előtt éjjel a Szatmár- Hotel valamennyi dolgozója ta­karított, hogy zokszó nélkül vé­gezték el azt is, ami tulajdon­képpen nem a dolguk. Talán, mert azt ígérik a tervek, lesz majd .itt kemping is, szebb fürdő és sok minden más is. Lesz egyszer a vendéget méltó­képpen fogadó, de a mindennapi és hétvégi utasok tömegét is át­eresztő állomásunk. Nem tetszik... viszont, hogy egészen apró dol­gokban is visszatérő módon adó­sai maradunk önmagunknak. Ha egy vasárnap hajnalon a várost megnézni kívánó turista elindul a szállodából, akkor a piacon nyüzsgést és virágözönt talál. Am ha mondjuk az állomás felé indul, akkor sehol sem vehet egy mátészalkai emléklapot, vagy ha rátalál Ilyenre, az a vá­ros már nem ez a város. Túl régi, rossz a képeslap. Ha a ked­ves turista, a szívesen látott idegen a városközpont irányá­ba indul, akkor a boltok előtt 'at kell gázolnia a szombat este maradványain. Egyfelől várost lát, arcát kereső fiatal várost, másfelől a kicsi, de fontos dol­gokkal törődni nem tudó járdá­kat lát, azaz ilyen emberekkel ta­lálkozik. örülünk a gáznak, de autóspanasz, hogy a várost hem ismerők képtelenek eligazodni a különféle, nem is mindig jól el­helyezett tábláink, az építési te­rületeket körülzáró karók kö­zött. Kis hiba? Az. De valaki éjszaka mindig letépi a karókról a szalagokat, és . . . Nem is olyan régen írtunk arról, hogy nem akarjuk elfo­gadni a nagy kapacitású új sze­méttelepet, mert alkalmasint kö­zelebb van a legközelebbi bo­kor. Mindez csak szemlélet dol­ga, és nem a beruházásoké. A fegyelemé és nem a pénzé.

Next

/
Thumbnails
Contents