Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-20 / 144. szám
1986. június 20. Kclet-Magyaronxíg 3 Építők, lakás, településfejlesztés Határidőre, jó minőségben Beszélgetés Jantner Antal miniszterhelyettessel Közel tízhektáros területen kezdték meg a Compack Vállalat két új tárolójának építését Záhonyban. A különféle élelmiszerek, ömlesztett és darabáruk tárolására alkalmas — négyezer négyzetméter alapterületű — épületeket százmillió forintos beruházással a jövő évben adják át rendeltetésének. A MÄV-val közös beruházással épülő raktárakhoz széles és normál nyomtávú iparvágányt is építenek. A kétütemű beruházás második szakaszában sor kerül újabb raktárak építésére is. Képünkön: a KEMÉV dolgozói a földmunkák során közel hatvanezer köbméter földet mozgatnak meg. (császár) Lehet országos siker!? Ötletből pénzt kovácsolnak — Hogy érzik magukat a tehenek? — mosolyogtató a kérdés Mandula Károlyhoz, a nyírbátori Üj Barázda Tsz önelszámoló szakosított szarvasmarbatelep vezetőjéhez. A napokban a megyében tervegyeztető megbeszélésen vett részt Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes. Ebből az alkalomból kértük, hogy megyénk építőiparát, fejlődését érintő kérdésekre válaszoljon. — A megyében dolgozó építőipari vállalatok utóbbi eredményeivel kevésbé lehet dicsekedni. Milyen lehetőségeik vannak a változtatásra? — A lényeget egyszerű megfogalmazni: a vállalatoknak azt keil építeni — határidőre, jó minőségben —, amit a megrendelő kér. Csakhogy a kialakult helyzetben azt is látni kell, hogy a múlt erősen meghatározza a vállalatok jelenlegi helyzetét. Ugyanis megváltozott a megrendelések fajtája, nem számíthatunk nagy beruházásokra^ folyamatos, nagy mennyiségű házgyári lakásépítésre, amihez a vállalatok kiépítették kapacitásukat. Egyik évről a másikra ezen nehezen lehet változtatni. Ezért teljesen természetes, hogy a megye vállalatai más megyékben és a határon túl is dolgoznak. A lakásépítésben a lehetőségeikhez képest át kell állniuk azokra az építési módokra, amelyek alkalmasak kisebb megrendelésekre. Vannak kedvezőtlen tendenciák is, mint az iskolaépítésben a hagyományos építési mód erősödése, pedig a kialakult építési rendszerek alkalmasak elfogadható áron gyors megvalósításra. A minisztériumi vállalatoknál új vezetés van, amit a dolgozók választottak. Reméljük, összefogással sikeresen veszik az akadályokat, eredményesek lesznek a következő néhány évben, hiszen nemcsak az építési módokban, hanem a vezetésben is megújulásra van szükség. — Továbbra is kiemelt feladat marad a lakásépítés. Térségünkben ez jelentős anyagi erőfeszítést kíván az itt élőktől, hiszen az állami lakásépítés aránya alacsony. Sürget a meglévő épületek állagmegóvása, a felújítás is. Hogyan Ítéli meg ezen a téren a megyei helyzetet? — Komoly fegyverténynek tartjuk, hogy a nehezebb körülmények, anyagi lehetőségek ellenére a megyében sikerült a lakásépítési előirányzatot teljesíteni. Az állami erőből építendő lakások száma csökkent, amit jó telekkialakítással, a magánerős építkezés ösztönzésével ellensúlyozott a megye. A fenntartási munkákban hasonló eredményekről lehetett számot adni, bár itt is arányeltolódások voltak, inkább a kisebb öszeget igénylő karbantartások, mint a nagy rekonstrukciók kerülték előtérbe. A jelenlegi ötéves tervi megyei elképzelések — 18—20 ezer lakás megépítése — biztatóak, hiszen ezzel közel hasonló ütemben épülnek lakások, mint az előző tervidőszakban. A másik feladat pedig az elmaradt felújítások pótlása, annak az épületva- gyonnak a megóvása, ami a megyében van. Jó gazda módjára kell bánni a szűkös anyagiakkal, az itt, ezen a területen dolgozók szemléletén, szakmai összetételén érdemes változtatni a jobb eredmények érdekében. — Változó város- és faluképeink felvetik az igényt településfejlesztés még átgondoltabbá tételére. Mennyire lehet összhangba hozni a szép tervezői elképzeléseket, a nagyvonalú ..álmokat" a valóság sokkal szűkösebb lehetőségeivel? — A minisztériumban józannak, reálisnak látjuk az eddigi településfejlesztési munkát. A tanácsok, mint megrendelők, látják a fejlődés lehetőségeit, ismerik pénzügyi helyzetüket. A területrendezési tervek ellátottságában a megye lemaradt, néhány régebben készült terv sem használható, mert elavult. Ezek helyett kell a mai igényeknek és lehetőségeknek megfelelő terveket készíteni. Ugyancsak elismeréssel szólhatok a kommunális ágazatban kitűzöU célokról, azok megvalósításáról. Az előző ötéves tervben hasonló ütemet diktált a megye, s megvalósította elképzeléseit, ez igazolja a mostani tervek realitását. Van viszont egy terület, amire felhívom a figyelmet: a hulladékelhelyezésnél igényesebb szemléletre van szükség, hogy később a környezeti ártalom ne jelentsen külön gondot — fejezte be Jantner Antal miniszterhelyettes. Derül, de „veszi" a lapot. — Amióta a „zsebünkből", a „zsebünkre” esznek, úgy érzem jobban. — Hogy érti ezt? — Egyszerű. Régebben, amikor valóban semmi sem drága módjára” etettük a kiváló takarmányt, akkor nemcsak hogy nem fejtünk annyi tejet, mint most, de a tehenészek sem kerestek. Az állomány is szegényes volt. Köz«l a legelőhöz Ideális helyen, a Piricsébe futó út mentén, a kövér legelőhöz közel építették meg a szarvasmarhatelepet. A közös gazdaság szarvasmarhaállománya 1200, ebből 500 tehén. — öt évvel ezelőtt tehenenként csupán 2800 liter tejet fejtünk. És akkor 40 dekával több takarmányt etettünk egy liter tejhez, mint most, amikor jóval a 4000 liter felett stabilizálódott a fejési átlagunk — summázza az eredményt a szakagro- mónus főágazat-vezető. — Most minden deka takarmányra ügyelnek a tehenészek, mert értéke van. Vásárolják. Szó szerint — magyarázza Petis Mihály tsz- elnök. — Olykor kemény alkudozás folyik, míg megegyeznek az árban a növény- termesztők és az állattenyésztőik. Megállapítottuk a kiváló, a jó, a közepes és a gyenge takarmány árait. Gazdaságunkban mindennek belső maximált ára van. Mindenki számláz, mindenkinek, dolgozóinkkal szerződést kötöttünk. Működik a tehenészetben vgmk is. — Előfordult, amikor a „vásárra” ráfizettünk — veti közbe Mandula. — A következőben már jobban megnéztük, mennyiért vesszük meg a takarmányt a növény- termesztéstől. Tanítani kell — Ahhoz, hogy az érdekeltséget javítani lehessen, tanítani kell a vezetőknek. Egyik napról a másikra nem lesz okosabb az ember — vallja az elnök az önelszámolásról, az érdekeltségi rendszerről. — Megszüntettük a fix fizetést az irányítói munkakörben. ötesztendős kísérlet bizonyítja a szarvasmarhatenyésztésben az önelszámolásra épült érdekeltségi rendszer előnyeit. — Két év volt a kísérlet, a szoktatás, három a bizonyítás. Zsinórban nyereséges azóta a szarvasmarhatenyésztés. Pedig közismert, hogy országosan válságágazat — érvel Mandula Károly a módszer előnyei mellett. — Tavaly értük el a legnagyobb eredményt, 3 millió 600 ezer forint nyereséget hozott a tehenészet, öt éve ez volt a legtöbb, pedig a telep már közel 15 éves, s a fenntartási költségei is magasabbak, mint korábban — fűzi hozzá. — Tíz éve vagyok tehenész — mondja Demeter Mihály. — Ebből öt éve az ön- elszámolási rendszerben dolgoztam. Pincés, összkomfortos lakást építettem, központi fűtéssel, vízzel, s egy-egy szobába 100 ezer forintos bútort vásároltam. Mind az utóbbi években kerestem — így a tehenész. Akik ismerik e táj mostoha adottságait, azok értékelik igazán, mit is jelent a 4 ezer literes tejtermelési átlag magyartanka állománynál. Korábban gond volt a borjúneveléssel, sok volt az elhullás. Most alig 2,5 százalék. Pedig a borjúszaporulat 85 százalék fölött úan. Ahol borjú van, ott van eredmény is, jövő is— jegyzi meg Mandula Károly. — Most jobban észrevesz- szük az ivarzást, a vemhes- séget, az esetleges tőgygyulladást, szóval mindent. Ha már kétszer elbőgi magát a tehén, azonnal szólok az állatorvosnak, nézze meg — magyarázza Demeter Mihály. — S figyelmeztetjük is egymást, mert tudjuk az eredmény egymás munkájától vagy mulasztásától is függ. — Márpedig itt 53 ember, tehenész, takarmányos munkájának a jó összehangolásáról és elbírálásáról van szó — összegez a főágazat-vezető. Országos különdíjat nyert ez a tehenészet. A magyar- tarka szarvasmarha-állománnyal rendelkező gazdaságok közötti versenyben a megyében a III. lett az Üj Barázda Tsz a tejtermelésben. önelszámolási és érdekeltségi rendszerüket megismeri az ország, még Zalából is jönnek, és sok helyen alkalmazzák sikeresen. Tapasztalatcserék — Csapatostul járnak hozzánk az ország legkülönbözőbb gazdaságaiból elnökök, főágazat-vezetők, tehenészek. Olykor egész tsz-vezérkar érkezik — magyarázza Petis Mihály. — Harminc-negyven tsz-szel közvetlen kapcsolatunk is van. Ez jó, mert ők is „pofozgatnak”, finomítanak a módszereken, tökéletesítik, saját körülményeikhez alkalmazzák, és mi is tanulunk belőlük. — Csak ennyit profitál e módszerből a tsz? — Ö nem. Termelőszövetkezetünk ötezer forintért adja el a módszert. Egy-egy tapasztalatcsere üzemlátogatással, szaktanácsadással is jár. Ez sok időt igényel tőlünk. Olykor már fárasztó is, de tudjuk, hogy hasznos, szívesen csináljuk — mondja az elnök. ötletből kovácsolnak pénzt Nyírbátorban. Szép summát, hiszen 100 gazdaságnak adták el eddig. Petis Mihály felajánlotta a nyírbátori szisztémát a BOSCOOP-nak, a Taurinának és a Debreceni Állattenyésztési Vállalatnak. Elsőként a debreceniek jelentkeztek. Farkas Kálmán Video az iskolákban Előbb a tévé, majd a színes tévé, azt követte a komputer, s ma már küszöbön a video az iskolákban. A legmodernebb technika kopogtat az oktatás időnként konzervatívnak tűnő fellegvárában. A megyében is egyre több általános és középiskolát szerelnek fel a most legkorszerűbbnek kikiáltott videomagnóval. A fel- használás szerteágazó területét Török Mihály, a megyei pedagógiai intézet híradástechnikai szakembere összegezte: — A nyelvoktatás, a földrajz, a biológia, a kémia, a fizika terén folyamatában mutathatja be a pedagógus az elsajátításra szánt anyagot. Egy-egy kísérletet, vagy állat tulajdonságait, növény fejlődését lehet nyomon követni a videofelvételen. Óriási előnye a hagyományos filmmel szemben, hogy megállítható, vissza lehet „lapozni” az előző képsorokat. Gyakorta vesznek fel videokazettára bemutató tanítást, hogy azt később elemezzék. A felhasználás azonban még korántsem közelíti meg a kívánatosat. Persze, az is gátat szab a széles körű alkalmazásnak, hogy nincs olyan, rendelkezésre álló műsoranyag, amelyet a pedagógusok beiktathatnának a tantervbe. Erre mondta Kovács Tibor, matematikatechnika szakos tanár, hogy a jövőben talán oktatófilmet is készítenének. Egyelőre a veszprémi oktatástechnikai központ kölcsönöz videokazettát. Hamarosan a megyében is kialakítanának egy videotékát és pontos katalógust vezetnének a rendelkezésre álló kazetták megjelölésével. — Már csak azért is érdemes a jövőben nagyobb gondot fordítani a videózás bővítésére — folytatja Cserepes Mihály híradás- ipari szakember —, mert az iskolatelevízió adásait felvehetnék rá és akkor néznék meg a gyerekek, amikor az a tananyaghoz kapcsolódik, nem pedig akkor, amikor a tévé sugározza. Mielőtt a pedagógusok, akik köztudomásúan zömében nők, fellázadnának a technika újabb ördöge ellen, a műszerészek elmondták: egy automata mosógépet nehezebb programozni, mint a videokazettát a televízióhoz csatlakoztatni. Pontos számadatot csak a tanév után mondhatnak, hány video található a megyében. Most mérik fel, melyik iskolában van már és melyiknek adjanak, ha a központi pénzekből erre jut. Ugyanis jóval olcsóbban vásárolhatják meg az iskolák, mint a kereskedelemben magánszemélyek ezt megtehetik. Nyírgyulaj például ajándékba kapott színes televíziót, videokamerát, de másutt is támogatják a gazdálkodó szervek az iskolákat a vi- deoberendezéshez szükséges anyagiakkal. Kísérleti jelleggel két éve működik a megyében a videotréning, amelyen igazgatók, szakmai munkaközösség-vezetők sajátítják el a precíz, fegyelmezett vitakészséget. Helyzetgyakorlatok során tanulnak közösségi, vezetői magatartást, majd a videofelvételről elemezhetik saját teljesítményüket. Az egyhetes, bentlakásos iskolán már megszokták a vezetők a videotréning nyújtotta sajátos gyakorlási formákat. Tóth Kornélia L. B. R epül a... Repül a ■ Mi repül? Mostanában állandóan ezt hallom suttogni a vállalatnál. Csak így, félmondat hallatszik és semmi más. Mint annak idején az óvodában. Repül a ..., repül a ... és volt aki repdesésre emelte a karját, volt aki nem. Ekként találgattuk: repül e például a hokedli, amit végül bemondott az óvó néni. Mi ütött vajon a kollégákba? Ebédnél majdnem az előttem állókra borítottam a forró levest, mert már megint hallottam egyiküktől: repül a ... Nem tudtam meg mi repül. Az agyamra mennek. Alig léptem be a többiek közé a kávézás szent szertartásához a Giziké szobájába, ott is csak a végét kaptam el a szavaknak: Hallottátok? Repül a... Többen megemelték a karjukat és kijelentő módon kérdezték szinte örülve: tényleg repül ...? — De hát ki repül, mi repül — kiáltottam rájuk. — A válasz bárgyú vigyorgás volt. Nagyon bosszantott, hogy egy olyan fontos személyiség, mint én, a vállalat személyzetise, tulajdon vállalatomnál titkokba ütközők. — Hallotta, hogy repül a ...? — Ingerülten ordítottam fel: igen hallottam. Honnan veszi a bátorságot a góré sofőrje, hogy olyasmit kérdezzen, amit nem tudok? Na mindegy, ki kell valakitől puhatolnom. — Miért, maga mit hallott? — Hát azt, hogy repül a főnök. Mi a szösz ... Hát azt fotózzák már egy hete a cégnél. És vajon tényleg repül? Én nem láttam, hogy szárnyai lennének. Igaz, hogy a legutóbbi tanácskozásra senki nem jött el a fejesek közül, se a várostól, se a megyétől. Meg aztán az eredmény is mínusszal kezdődik már második éve. — Mit gondoltok, repül? — kérdeztem ma a tányérom fölött asztaltársaimat. Megállt a kanaluk a levegőben. Különösen az szb- titkárnak. — Már te is hallottad? — néztek rám megdöbbenten. . Ahogy a napok teltek, egyre inkább érzett a leve-■ góbén a bizonyosság: repül. Néhányan ismét és ismét emelték a kezüket, amikor válaszoltak. — Hát persze hogy repül. Ideje már. Végül is közülük repültek többen, azt követően, hogy a vállalati tanács titkos szavazáson öt évre újra választotta az igazgatót. Ésik Sándor
