Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-18 / 142. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. június 18. Egy emberként készült a kollektíva Jól vizsgázott a kórház Felajánlások az Üzemekből Kerekasztal-beszélgetés a város jövőjéről „Sok kisüzem válthatna meg henniinket..“ Kulcskérdés a foglalkoztatás „Szeretném, ha épülne az iskola mellé egy úttö­rőtábor. A gyermekeknek feltétlen kellene egy uszo­da. Jó lenne Vitkára egy iskola azoknak, akik messzi­re laknak. Oda épülhetne orvosi rendelő és ABC is...” (Részlet Balkánszky Mária dolgozatából.) Balogh Annamária szánkópályáról és sok-sok parkról, Kosa Bea iskolai csillagvizsgálóról, Nagy Ti­mi lovas iskoláról ábrándozik. Mások sétálóutcát, vi­dámparkot, csónakázótót szeretnének. Az 1-es iskola hetedikes, irodalom fakultációs növendékei ilyennek gondolják a jövőt Vásárosnaményban. Lehetséges, hogy a gyer­mekek elképzelései közül né­hány megvalósul 2000-ig. Igaz, a város bosszú távú tervében — melyet nemrég tárgyalt a tanács — egészen más feladatok szerepelnek. Czakó János tanácselnökkel, Miklós Elemér tanácselnök­helyettessel és Szűcs Zoltán pénzügyi, terv és munka­ügyi osztályvezetővel arról váltottunk szót kerekasztal- beszélgetésen, hogyan kép­zelik a település fejlődését az előttünk álló tizenöt eszten­dőben. Czakó János: — Egyik leg­égetőbb gondunk a foglal­koztatás. Sajnos, a vonzás- körzetben érezhetően csök­ken a lélekszám — amire a következőkben is számíta­nunk kell. Az ezredforduló­ra legalább ezerötszáz új munkahelyre lenne szükség, de erre kevés a remény. Jó néhány cég szakemberei megnézték már a várost, de új üzem telepítésére konk­rét elképzelés jelenleg nincs. Az itt működő vállalatok­nak pedig szűkös anyagi le­hetőségeik miatt nincs mód­juk a fejlesztésre. Egyedül a forgácslapgyárban gondol­nak — új termék gyártása miatt — a létszám bővítésé­re. — Mentőöv lehetne a be­dolgozói rendszer fejleszté­se, vagy a környező tsz- melléküzemágak bővítése. Ha szerényen is, de ebben segíteni tudna a tanács. Min­denképpen keressük a meg­oldást. Ezt szolgálja a szak­munkásképző iskola építése, amely a jövő munkaerőbázi­sa lesz a térségben. Miklós Elemér: — Feltét­len szólni kell a gergelyi- ugornyai Tisza-part, de az egész Bereg gyönyörű ter­mészeti környezetének vé­delméről, fejlesztéséről. Olyan feltételeket szükséges' Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA teremteni, hogy jól érezzék magukat nálunk a vendégek. Ennek része a szolgáltatá­sok bővítése, amely újabb dolgozók foglalkoztatására is lehetőséget ad. Szűcs Zoltán: Meggyőző­désem, hogy az infrastruk­túra kiépítése a következő másfél évtized egyik leg­főbb tennivalója. Gergelyi- ugornyán, Vitkán az alap­közművesítés is hiányos. Legalább ennyire szükség- szerű — például a városi rang miatt — a telefonháló­zat kiépítése. Ebben a terv­időszakban szó van egy kon­téneres telefonközpont ' épí­téséről, ami lehetővé teszi a távhívásba való bekapcsoló­dást. De mit érünk vele, ha a hálózat hiányzik...? Szük­ség van autóbusz-pályaud­varra is. Jelenleg csupán megállóhelyek találhatók a városban és nagy a baleset- veszély. — A népesség megtartása miatt javítani kell a telek- és lakásellátást. Különösen azért, mert ebben a tervidő­szakban fele annyi — össze­sen 44 — állami lakás épül, mint az előző öt év alatt. Ezért Vásárosnaményban nagy hangsúlyt kap a ma­gánerős építés, ami viszont a lakosság jelentős rétegé­nek meghaladja az anyagi erejét. Különösen, ha to­vábbra sem csökkennek az árak... Újságíró: — Ez a gond legsúlyosabban az ifjúságot érinti. Mit tud tenni azért a város, hogy ne menjenek el a fiatalok? Miklós Elemér: — Ezt szolgálja a közoktatás fej­lesztése. Szó volt a szak­munkásképzőről, melynek már készülnek a tervei. Szin­tén tervezés alatt áll a kö­zépiskolai kollégium. A vonzáskörzetben pedig több iskola bővítése illetve építé­se várható. Vagyis 1990-ig szeretnénk megoldani hely­ben az alapvető oktatást, képzést. Czakó János: — A fiata­lok hiánya az élet minden területén érezhető. Különö­sen a helyi ipart sújtja, hogy kevés a szakmunkás és szűkös a szakember-utánpót­lás. Csökkenthető az elván­dorlás, de a foglalkoztatás bő­vítéséhez sokkal több kell, mint amennyire lehetősé­günk van. Hiszen nem elég csak annyi munkahelyet te­remteni, mint amennyi fel­tétlenül szükséges. .Módot kell adni rá, hogy választ­hasson a lehetőségek közt a jelentkező. Miklós Elemér: — Sokat jelentene, ha 2000-ig sikerül­ne megoldani az itt megter­melt mezőgazdasági termé­nyek helyi feldolgozását. Czakó János: — Szerencsé­re ez a táj nem tartozik az energiaszegény területek kö­zé. Jó lenne gondolkodni a beregdaróci hulladékenergia hasznosításáról. Vásárosna­ményban gázvezeték van, ami szintén elősegítheti az élelmiszeripari üzemek lét­rehozását. Ma úgy tűnik, hogy sok kisüzem válthat meg bennünket. Szűcs Zoltán: — A foglal­koztatás önmagában nem elég. Égető gond, hogy a já­róbeteg-rendelőnk zsúfolt, elavult, szakadozik a vako­lata. Halaszthatatlan egy új egészségügyi központ építé­se. Szerencsére ez az ügy már sínen van. A tervidő­szak végén készül el a léte­sítmény kiviteli terve. így minden remény megvan rá, hogy a VIII. ötéves tervben megépül a városi szakren­delő és a kórház új gyer­mekosztálya. Képünkön: Vásárosnamény egyik legfiatalabb épület- együttese. HOZOM-VISZEM Megyénk több települése után Vásárosnaményban is hozom-viszem szolgálattal ol­dották meg a lábbelik javí­tását. Egyelőre kevesen tud­ják, hogy hetenként egyszer: csütörtökön délelőtt 9 és 10 óra között veszik át a javí­tásra szoruló cipőket, szan­dálokat a művelődési otthon előcsarnokában. .A megren­delők ugyanitt egy hét múlva kapják meg a rendbe hozott lábbeliket. Milliók ­köztisztaságra Egyre feszítőbb gond Vásá­rosnaményban a szenrtéelhe- lyezés és a város köztiszta­ságának megőrzése. Hét év alatt duplájára nőtt az össze­gyűjtött hulladék mennyisé­ge. A szállítás meglehetősen nagy erőfeszítést igényel. Hi­szen a városközpont mel­lett Vitka és Gergelyiugor- nya szilárd burkolatú útjai mentén is megszervezték a szemételszállítást. A konté­neres kocsi pedig dolgozik Nyírmadán, Varsánygyürén és Ilken is. Bár a város két járműve nap mint nap mun­kában van, előfordul, hogy néhányan nem bírják kivár­ni a kocsi érkezését és ma­guk szabadulnak meg a hul­ladékoktól. Ezért — főleg a bekötőutak mentén — szép számmal sorakoznak illegális szemétlerakóhelyek. A tervidőszakban 5 millió forint áll Vásárosnamény rendelkezésére a köztisztaság céljaira. Idén 1 millió forint költséggel már vettek egy to­lólapos lánctalpas munkagé­pet a szeméttelepre, ahol — éves szinten — mintegy 17 ezer köbméter szemét keze­léséről kell gondoskodni. Jövőre egy önfelszedő sep­rőgép, azt követően pedig egy újabb konténerszállító kocsi beszerzése szerepel a célok között. A tervidőszak végén egy hóeke, illetve a parkgondozáshoz szükséges célgépek vásárlását tervezik. Tömeges autóbuszbaleset­hez riasztották a mentőket június 3-án megyénkben. Az­nap déli 12 órakor Tarpa és Tivadar között a Debreceni Volán különjáratú autóbusza — mely kiránduló gyermeke­ket, pedagógusokat és kísérő szülőket szállított — egy ka­nyarban kisodródott és az árokba borult. Egy asszony a helyszínen meghalt, 21 sérül­tet pedig a vásárosnaményi kórházba szállítottak. Szerencsére ritka az ilyen tömeges baleset. Olyan elő­fordul, hogy 4—5, esetleg 8 sérültet visznek be egy ka­rambol után. Ám egyszerre 21 sérült ellátása igen nagy vállalkozás egy olyan kicsi — összesen 215 ágyas — kór­háznak, mint a vásárosna­ményi. Mikor megkapták a riasztást, a kollektíva tagjai egy emberként kezdték meg a felkészülést a rendkívüli feladatra. — Először is ágyakat he­lyeztünk készenlétbe az osz­tályon, az ambulanciát pedig megerősítettük — idézi a történteket dr. Hartos János, a sebészet osztályvezető fő­orvosa. — Mivel a sebészek mellett más osztályok orvo­sai is jöttek segíteni, így négy komplett fogadóhelyet tudtunk kialakítani. Készen­létben állt a sebészeti, a szü­lészeti és a fül-orr-gégészeti műtő is. — Nem egészen három óra alatt mind a 21 rászoruló megkapta a megfelelő ellá­tást. A többség szerencsére könnyebben sérült, így ösz- szesen nyolcán kerültek fel az osztályra. Két beteget — miután műtéttel előkészítet­tük őket a szállításra — to- vábbküldtünk Nyíregyházá­ra. ök speciális gondozásra szorultak. Egy súlyosan sé­rült asszonyt pedig a kisvár- dai kórházba irányítottunk át. Nálunk végül öten ma­radtak benn. Háromnak kö­zülük műtétre volt szüksége, ketten pedig — az ellátás után — szoros ellenőrzés alá kerültek. Ezen a napon orvosok, nő­vérek, röntgenesek és laboro- sok egyaránt kitűnőre vizs­gáztak a vásárosnaményi kórházban. Jelest érdemel­nek a környék néhány üze­mének dolgozói is. A baleset hírére több munkahelyről ér­kezett felajánlás, hogy szíve­sen adnak vért a betegek megsegítésére. Erre nem volt szükség, de lehetett volna. Mióta megszüntették a vá­rosban a vérellátó állomást, azóta Kisvárdáról szállítják ide a szükséges mennyiséget. Ezúttal volt elegendő tarta­lék a rászorulóknak. — Szerencsére ilyenkor, nyár elején kisebb a beteg- forgalom a szokásosnál. A mi körzetünk — melybe mint­egy 60 ezer ember tartozik — földműves vidék, s a nagy mezőgazdasági munkák ide­jén az emberek nem érnek rá betegnek lenni — mond­ja Hartos doktor. Minden sé­rültet el tudtunk helyezni úgy, hogy senkit sem kellett más osztályra áttenni, illetve hazaküldeni. ★ A gondos kezelés, gyógyí­tás eredményeként a baleset Vásárosnaményban ápolt be­tegei közül négyen már ha­zamehettek. Csupán egy kis­lány van még benn a sebé­szeten, de az ő állapota sem ad okot komoly aggodalom­ra. Remélhetően még ezen a héten ő is elhagyhatja a kór­házat. Magas árak, szegényes választék Szuvenír Vásárosnaményból Veress Elekné mutatja a kézimunka­kínálat egyik legszebb — és legdrágább darabját. Szokás, hogy a vendégek — a ma­guk készítette fényképek és a vakáció élményei mellett — szíve­sen visznek ma­gukkal egy-két ajándéktárgyat is a nyaralás végén. Pontosabban: vinnének — ha lenne mit. Vásá­rosnamény bolt­jaiban, illetve a gergelyiugornyai Tisza-part pavilon­jaiban ugyanis fö­löttébb szegényes a kínálat a vá­rosra, a tájra jel­lemző „szuvení­rekből”. — Van színes naményi képeslap, kétféle Tákos fel­iratú domborított fém falitányér, sőt, szoktam tartani keresztsze­mest is — sorolja a szabad­strand kölcsönző- és aján­dékpavilonjának vezetője: Kondor Zoltánná. Jó keres­kedő módjára lelkesen ajánl­ja a labdákat, újságokat, úszóöveket, trikókat és für­dőruhákat — vagyis csupa olyan portékát, ami az or­szág minden hasonló üzleté­ben megtalálható. Hogy mi­ért nincs többféle beregi emléktárgy, vagy képeslap, arra is talpraesetten válaszol — Az a lényeg, hogy egyál­talán van... Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a városközpontban sem. Az áruházban csupán a beregi keresztszemeseket te­kinthetjük ajándékozható holminak. Veress Elekné eladónő készségesen mutat­ja a néhány darabos válasz­tékot: a 328 forintos futótól a kétezernél is drágább falvé­dőig. A Nyíregyházi Háziipa­ri és Népi Iparművészeti Szövetkezet termékei aligha a kispénzű turistáknak ké­szültek. — Most jut eszembe, van Vásáronamény feliratú könyvjelzőnk is — vesz ki a pult alól egy csomagot az eladónő. — Esetenként ka­punk tűpárnát, de most ki­fogyott. Kevés jóval biztat a közeli ajándékbolt készlete. Itt be­regi emlékként csupán há­romféle — meglehetősen igénytelen kivitelű — dom­borított fém falitányért aján­lanak. Egy sarokkal arrébb, a divat- és ajándékbutik­ban viszont a szokásos „szu­venírek” mellett megvásá­rolható Schmidt Sándor né­hány fafaragása is. Nem sokkal lesz okosabb az a vendég sem, aki helyi prospektusokért kopogtat a BEREG-TOURIST vásárosna­ményi irodájába. A várost bemutató aprócska szóró­lap dióhéjban ismerteti a te­lepülést, az iroda szolgálta­tásait, s egy-egy mondat­ban említi a környék látni­valóit. Beregi, illetve namé­nyi térkép nincs, erről a táj­ról még turistatérképes leve­lezőlap sem készült. — Nemrég megjelent a Találkozás Bereggel című kö­tet új kiadása — újságolja az irodavezető: Sebestyén Gáspárné. Igaz, mintát nem tud mutatni a könyvből. Szerény a választék képes­lapokból is: mindössze táko- si, csarodai, tarpai kapható. Nem véletlen, hogy a vá­ros vezetői komolyan fon­tolgatják a térkép elkészíté­sét, ám ehhez szükség van a helyi üzemek segítségére is. A beregiek számára is öt­letet adhat a mátészalkaiak kezdeményezése. Nemrég népművészeti és ajándék­bolt nyílt a művelődési ház­ban. A zsebkendőnyi üz­letben olyan árukészlet van — csipkétől a művé­szi szépségű üvegtár­gyakig —, melyek igazi ér­téket képviselnek, szemben az ajándékpavilonok gyatra kínálatával. Ismerve a vá­sárosnaményi hagyomá­nyokat Bereg fővárosában is meg tudnának tölteni egy ilyen üzletét — és még csak nem is kellene áruért a szomszédba menni...

Next

/
Thumbnails
Contents